Ajax-loader

Soltész Béla könyvei a rukkolán


Soltész Béla - Inbox
"Amikor ​tavaly nyáron egy balatoni írótáborban elolvastam Soltész Béla egyik novelláját, akkor kis híján elejtettem a söröskorsót. Egyfelől a röhögéstől, másfelől a döbbenettől. Merthogy kicsordult a könnyem, úgy nevettem. És közben meg voltam döbbenve, hogyan tudok ilyen jóízűen mulatni a világ elmúlásán. Merthogy Soltész valóban a sűrítés művésze, tárcányi betűben meg tudja írni a teljes pusztulást (legyen az egy apró nemzethalál vagy akár egy személyes apokalipszis), de úgy, hogy visítva-sírva nyerítesz, ha elolvasod. Örkényi mutatvány. Én tavaly nyár óta várom ezt a novelláskönyvet. Egyfelől, mert a karótnyelt magyar irodalomnak (tisztelet a kivételnek) olyan szüksége van a fejlett humorérzékkel bíró fiatal írókra, mint hónapos aszály után földnek az esőre. Másfelől pedig (ha szerkesztői szimatom nem csal), Soltész Béla a következő évtizedek egyik meghatározó magyar prózistája lesz. Legyen igazam." Cserna-Szabó András Soltész Béla: Inbox FISZ Könyvek sorozat, 74. Fiatal Írók Szövetsége, 2015

Soltész Béla - Pagony ​a Börzsöny szélén
A ​szerző hosszú időn keresztül járta a Börzsöny vadászösvényeit. Rengeteg érdekes kalandban volt része a muflon, szarvas és vaddisznóvadászatok alkalmával.

Soltész Béla - Clandestino
"-Mesélj! ​- mondták a barátaim, amikor hazaértem Magyarországra. Én meg nem is tudtam, hol kezdjem, csak jöttek az emlékek, ömlesztve. Chilében láttam a virágzó sivatagot és a kikötői fókákat, a naplementét a Húsvét-szigeten, a világvégi hegycsúcsokat Patagóniában. Bolíviában hegyibetegséget kaptam a sósivatagban és szerencsehozó lámaembriókat vettem a boszorkánypiacon. Peruban egy kecsua indián családnál laktam a Titicaca-tó egyik szigetén, és reszketve vártam a Machu Picchu alatt húzódó szakadékban a sziklafalnak préselődve, hogy elmenjen mellettem a vonat. Megmásztam a világ legfiatalabb vulkánját Mexikóban, és a tetejéről láttam az éjszakai marihuána-szüret villódzó fényeit. Megittam rengeteg tequilát, ettem kukacot, szöcskét, hangyát, kukoricapenészt és kaktuszt. Türelmesen vártam, hogy a símaszkos zapatista gerillák megvizsgálják az útlevelemet. Kubában megnéztem Fidel épülő (vagy nem épülő) mauzóleumát, és találkoztam egy orvosból lett parkolóőrrel, aki huszonöt év múltán is az egykor volt magyar szerelmét siratta. Costa Ricában lajhárokra lestem az éjszakai őserdőben, Hondurasban rohamrendőrök elől menekültem, Guatemalában cigivel és rummal kínáltam egy maja istenszobrot egy garázsban rendezett pogány rituálén. Hát ilyen dolgok történtek velem egy év alatt Latin-Amerikában." (a Szerző)

Soltész Béla - Hátizsákkal ​Brazíliában
A ​riói karnevál őrülete? A lélegzetelállító kilátás a Cukorsüveg és a Corcovado tetejéről? A szurkolók tízezreinek lelkesedése a Maracana Stadionban? Amazónia dzsungele? A pompás tengerpartok? Igen, ez mind Brazília. De a favelák nyomora és az óriási metropolisok betonrengetege is. A végtelen országutak, a többnapos amazonasi hajózások, az éjszakai buszozások unalma. Meg a rengeteg különös hely és pillanat, a vad házibulitól az afrikai vallási rituáléig, a magyar származású brazilok banános rétesétől az őserdő lakóinak cölöpökön álló házáig... Bepakoltam a hátizsákomba, és útnak indultam, hogy felfedezzem magamnak Brazíliát, a 2016-os olimpia országát. Bejártam az ország leghíresebb helyeit, de olyan világvégi falvakba is elkeveredtem, amelyek talán még a térképen sincsenek rajta. Ámuldoztam Brazíliaváros és Sao Paulo modernségén, és gyönyörködtem Minas Gerais barokk aranyvárosainak szépségében. Híres brazilok nyomába eredtem - mint Pelé, Ayrton Senna vagy épp Paulo Coelho -, és híres brazíliai magyarok nyomára is bukkantam, mint például Molnár Gábor vagy Lénárd Sándor. És persze megismerkedtem egy csomó hétköznapi, nagyszerű brazil emberrel, akiktől nagyon sokat tudtam meg arról, hogy milyen az igazi Brazília. Erről szól ez a könyv. - És akkor hol élnek indiánok? - kérdeztem. - Fent, a Tapajós felső folyásánál - mondta. - Két-három napnyi hajóútra innen. - És itt? - Itt nem. - Régen sem éltek itt indiánok? - De. A nagyszüleim még azok voltak. De aztán beköltöztek a faluba. Ezt nem értettem. Hogyhogy "aztán"? Mit változtat valakinek az indiánságán az, hogy hol lakik? - És most akkor kik laknak Jamaraquában? - kérdeztem. - Emberek. - Milyen emberek? - Egyszerű, dolgos emberek. Caboclo-k. Soltész Béla 1981-ben született Budapesten. Az ELTE spanyol-portugál szakán és a BCE nemzetközi tanulmányok szakán végzett. Ösztöndíjasként Spanyolországban, Chilében és Mexikóban tanult, doktori tanulmányait a BCE-n folytatta. Kutatási témája a latin-amerikai és a kelet-közép-európai migráció. Eddig megjelent könyvei: - Clandestino - Egy év Latin-Amerikában (útleírás) Publikon, 2012 - Rabszolgasors (regény) Ab Ovo, 2014 - Inbox (novellák) Fiatal Írók Szövetsége, 2015

Soltész Béla - Rabszolgasors
1989 ​– A rendszerváltás éve. Mai szemmel elképesztő dolgok történtek ekkoriban Magyarországon, például folyamatosan gyűjtöttek Isaura, a rabszolgalány kiszabadítására. Összejött egy csomó pénz, pedig Isaura nem volt valódi személy, csak egy sorozatszereplő. Aztán leomlott a vasfüggöny, megnyitották az országhatárokat, a pénz pedig eltűnt. Épp azon a napon. 2014 – Huszonöt év telt el, felnőtt egy új nemzedék, melynek két tagja: egy antropológus lány és egy újságíró fiú megpróbálja felderíteni a furcsa, titokzatos történet szálait. Ám a pénz utáni nyomozás során Fischer Zsófi és Vitkovics Gábor élete gyökeresen megváltozik: korábbi kapcsolataik megszakadnak, munkájukat elvesztik. A főhősökön és barátaikon keresztül a rendszerváltás környékén született korosztály tipikus élettörténetei tárulnak elénk a megalkuvástól a kivándorláson át az őrületig. A másik idősíkban az előző rendszer utolsó éveit idézi élénk színekkel a tehetséges ifjú szerző – úgy tűnik, akkoriban sem létezett más alternatíva. Vagy egyszer talán a rabszolgasors is véget érhet?

Kollekciók