Krusovszky Dénes könyvei a rukkolán

Krusovszky Dénes - Elégiazaj
"Az ​emlékezés veszélyes" Ami elégikus, az elandalít - ami zajos, az felzaklat. Krusovszky Dénes versei mindkét hatást ismerik, éppúgy, mint a hirtelen eszünkbe jutó gyerekkori emlékek, amelyek megállásra késztetnek és felkavarnak. A látszólag visszafogott, valójában radikális szemléletű versek azt sejtetik, az emlékezés sosem ártalmatlan, valójában veszélyes. A jelen biztosnak hitt gátjai mögött robbanásra kész a múlt. Egy következetes költészet újabb állomásának lehetünk tanúi, amely egyszerre számol és számol le az elégikus szomorúsággal.

Krusovszky Dénes - Áttetsző ​viszonyok
Mindannyian ​ismerjük azokat a pillanatokat, amelyekben egyedül vagyunk: az elalvás, az ébredés előtti perceket, amikor már tudjuk, hogy valamit épp elfelejtünk, de már nem tudjuk, hogy mit. Krusovszky Dénes új verseskönyve ezeket a pillanatokat szólaltatja meg. Az _Áttetsző viszonyok_ egy modern álmoskönyvhöz hasonló: a szürreális, mégis mindennapi, szokatlan képek megfejtése az olvasóra vár.

Krusovszky Dénes - A ​fiúk országa
Krusovszky ​Dénest, a fiatal generáció kiemelkedő alkotóját eddig költőként ismerhettük. A fiúk országa az első novelláskötete: nem szárnypróbálgatás egy új műfajban, nem egyszeri kaland, mert a szerző máris kész prózaíróként lép elénk. Pontos történeteket alkot fiúkról és férfiakról. Problémaérzékeny, éles a tekintete: legyen szó egy család széthullásáról, a párkapcsolatok dinamikájáról, a művészi ambíciók és a polgári élet összeegyeztetésének nehézségeiről. Nem a kényelmes utat választja. Nem fűzi fel a történeteit egyetlen szálra. Minden egyes írásában új világokat fedez fel, a járt utat járatlanra cserélve. Novellái intellektuálisak, higgadtak, érzékenyek. Lélektani látleletek, önmagukkal is vívódó emberekről. Gyönyörről, szorongásról, szerelemről, halálról. Közelmúltról és jelenről, hazai és idegen tájakról.

Krusovszky Dénes - Akik ​már nem leszünk sosem
Krusovszky ​Dénes nemzedékének egyik legjelentősebb költője. Első regénye generációkon és országhatárokon átívelő történet. 1990-ben Iowa City határában egy férfi halálos autóbalesetet szenved. 2013-ban egy fiatalember egy veszekedés utáni hajnalon hirtelen felindulásból elindul Budapestről kamaszkora kisvárosa felé. 1986-ban egy tüdőbénult beteg és ápolója egy vidéki szanatóriumban magnóra veszi a férfi vallomását gyerekkora sorsdöntő pillanatáról. 1956. október 26-án egy kisváros forradalmi tüntetése váratlanul pogromba fordul. 2013 nyarán egy lakodalmi éjszaka különös fordulatot vesz, 2017-ben pedig a mozaikkockák mintha összeállni látszanának, még ha a kép, amit kiadnak, nem is feltétlenül az, amire szemlélői számítanak. Az _Akik már nem leszünk sosem_ nemcsak a személyes és a társadalmi emlékezetről, de a továbbélésről is szól. Hogyan határozzák meg jelenünket a talán nem is ismert múltbeli történetek, és hogyan tudunk velük együtt felelős, szabad felnőtteké válni?

Krusovszky Dénes - A ​felesleges part
,,mégis ​ők múlnak el hamarabb, nem a délután Krusovszky Dénes a fiatal költőgeneráció egyik legtehetségesebb költője, akinek immáron harmadik kötete a Magvető Kiadónál jelenik meg. A szerző előző könyve, az Elromlani milyen Artisjus Irodalmi Díjat kapott. Krusovszky Dénest azon költők közé sorolják, akinek már az első köteteiben is új versnyelv jelenik meg, és akinek líráját a visszafogottság, a pontosság és a fájdalom szépségének megragadása jellemzi. A felesleges part folytatja a megkezdett utat, a versek összetéveszthetetlen stílusban és a történetmesélés igényével repítenek egy nem is olyan távoli világba, a költészetébe.

Krusovszky Dénes - Mindenhol ​ott vagyok
Krusovszky ​Dénes első gyerekverskötetének hőse olyan, mint egy átlagos fiú, csak egy kicsit érzékenyebb. Még csupán nyolc éves, de már mindenhol ott van. És járjon bármerre, fáradhatatlanul, éles szemmel figyel, újra meg újra rácsodálkozva az őt körülvevő emberekre és jelenségekre. Ugyanolyan izgalmas számára az édesanyja tükre, vagy egy idős és magányos néni, mint az élet számos nagy rejtélye. Itt és most, a versekben láthatjuk, hogyan válik nyitottá a világra, hol családtagjai, hol barátai, iskolatársai körében. Élményei intenzívek, álmodja bár fűcsomónak magát, biciklizzen a körúton, vagy meséljen arról, miért fél a sötétben. Hangulata gyakran ingadozik: az egyik pillanatban még azon nevet, hogy a tanár néni tüsszentett, a másikban elgondolkodik, vajon mit követhettek el, akiknek büntetésből a parkban kell aludniuk. Krusovszky Dénes a gyerekeket és felnőtteket egyaránt foglalkoztató kérdéseket, az élet nagy titkait finoman, összetetten, egyszerre filozofikusan és humorosan tálalja verseiben. A könyvet 10 éves kortól ajánljuk.

Krusovszky Dénes - Hemingway ​szalvétája
„Krusovszky ​Dénes, mielőtt dicsérne vagy kritizálna, mindenekelőtt kérdez; kortársai közül talán a legjobb kérdező. Kérdései azonban nem retorikai jellegűek; elementárisan érdeklik a lehetséges válaszok. Személyes, eleven írásmódja élőbeszédként hat, mintha egy kávézóban ülnénk, mintha — egy ideális világban — kávé vagy sör mellett irodalomról beszélgetnénk, mintha létkérdésről. Mert számára nyilvánvaló, hogy az. Beszél róla, mintha nem holt, hanem élő anyag lenne, és ettől él is. Sőt, csak ettől, a kérdező olvasótól él. Krusovszky olykor izgatott, néha egyenesen indulatos vagy szenvedélyes, mint aki érintve van: az irodalom által érintett, touché, és így mi, az ő olvasói is azok vagyunk. Mindenekelőtt azonban nyitott; nyitott a jelen ajánlataira, és az együttgondolkodásra. Az alkotás és befogadás bonyolult szinkronúszása érdekli, a kontinensek egymásba illeszkedése, mielőtt tektonikusan szétsodródtak volna. Egymás mellé rendelve nézi, látja a magyar- és világirodalmat, a lírát és prózát, kritikát és memoárt úgy, hogy ő, mint kérdező, egyszerre kint is, bent is van. Megrázza az irodalom fáját, és érezzük, ahogy előítéleteink üres héjként a fejünkre hullanak.” (Bán Zsófia)

Krusovszky Dénes - Elromlani ​milyen
Krusovszky ​Dénes a legújabb magyar költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. Rangos folyóiratok évek óta közlik verseit - második kötete ezekből készült, szigorú válogatás eredménye. Verseiben nyoma sincs a pályakezdők útkeresésének, költői mutálásának - ellenkezőleg: érett, fegyelmezett, tudatosan építkező líra az övé. Az _Elromlani milyen_ a kortárs magyar költészet fontos eseménye.

Krusovszky Dénes - Az ​összes nevem
Két ​sor a könyvből: _"A követ, amit utánam dobtatok,_ _még mindig a kezemben tartom..."_ Első olvasásra az ismerős jelenet ragad meg (kit nem dobtak meg iskoláskorában?), közben ráérzünk az időbeli távlatokra (évtizedek!), végül pedig fura érzésünk támad: mitől ennyire természetes dolog évtizedeket állni a kezünkben egy kővel? (Mert az!) A kulcs talán ez a mondat: "lehet, hogy egy nagy eső közeleg, lehet, hogy egy nagy ébredés". Ez a könyv álmoskönyv. Ugyanarra a célra is szolgál, mint az álmoskönyvek: közvetíteni az emberek két világa, az álom és az ébrenlét között. Csakhogy amíg az álmoskönyveket evilági (éber) embereknek írják, hogy el tudjanak igazodni az álmok világában, addig Krusovszky Dénes kötete olyan álmoskönyv, ami a valóságban segít tájékozódni a túloldaliak számára. Élni segít azoknak, akiknek az igazi világa az álom. Ha úgy tetszik, az alvajáróknak. Nincsenek ám ezek olyan kevesen! Az idealisták, a szerelmesek, a csalódottak, a hívők, a nagyon boldogok, a nagyon boldogtalanok. És ha valaki azt mondja, á, már megint egy holdkóros költő, és minden költő szomorú, akkor igaza van. Ez is egy holdkóros és szomorú könyv. De ha valaki pozitív töltésre vágyik, talál benne azt is. Mint egy nagyon elegáns márkajelzés, humor és önirónia bujkál benne: _"ha nászútra mész, ne egyedül indulj"_. A költő nem szégyelli, hogy a lelke nem csak költői lélek. Hanem esendő, uram bocsá', vidám: "hogy sírjak, ha minden hullám nevet". Az olvasó azonosulhat vele, mint egy regény főhősével, a katarzis mégis megmarad. Így tenni ki egy lelket, ez nagy varázslat. (Kemény István)

Krusovszky Dénes - Azóta ​őzike
Krusovszky ​Dénes gyerekverseiben maguk a gyerekek beszélnek: természetesen és játékosan. Legyen a téma akár az iskolai maszkviselés, a gyerekszobai rendrakás vagy épp a középsőgyerek-lét: minden versben van egy meglepő szempont, amit észrevenni csak a gyerekek és a költők képesek.

Krusovszky Dénes - Kíméletlen ​szentimentalizmus
Mint ​mindnyájan tudjuk, Neruda postása nem értette, mi a metafora. A száműzött költő megtanította neki. Hogy ezután észrevehesse a metaforákat a versekben ő is. Az új irodalom olvasóinak mindig jót tesz a kritikai segítség. Ám nem minden nemzedéknek adatik meg olyan kortárs értelmező, aki folyamatosan együtt mozogva a legújabb fejleményekkel, lépésről lépésre vezethetné be övéit és tétova olvasóikat a szépirodalomba. Ilyenkor a művészek maguk értelmezik saját műveiket, jelölik ki a hozzájuk vezető elődöket. A folyamatosan történő irodalom így írja át újra és újra az irodalom egészének történetét, így teszi láthatóvá a szövegekben már korábban megtörtént újraírást. Mit kezdjünk velük? Krusovszky Dénes saját kortársai (Győrffy Ákos, Lanczkor Gábor, Nemes Z. Márió, G. István László, Bajtai András, Kiss Judit Ágnes, Bognár Péter) és egyre fontosabbá váló elődeik (Tandori Dezső, Marno János, Borbély Szilárd, Takáts Zsuzsa, Szijj Ferenc, Gál Ferenc, Kemény István) irodalmának dolgában egyaránt roppant értékes és finom tanácsokat ad. Pontosan tudja, hogy meddig lehet, és hogyan kell nézni egy dolgot, egy irodalmi tárgyat, egy problémát, egy metaforát. Könyvével megtanítja nekünk, hogy most már pontosan tudjuk, és vegyük észre mi is. Krusovszky Dénest ez a kötet értelmezőként akkor is a történő irodalom egyik centrumába röpítené, ha költőként nem volna már évek óta teljes joggal ott. (Szilasi László)