Roland Barthes könyvei a rukkolán

Roland Barthes - Mitológiák
Az ​itt következő esszéket hónapról hónapra írtam, körülbelül két év leforgása alatt, 1954-től 1956-ig és arról, ami éppen foglalkoztatta a közvéleményt. Akkoriban megpróbáltam rendszeresen átgondolni a francia hétköznapok néhány mítoszát. Vizsgálódásom nyersanyaga sokféle volt (egy újságcikk, egy képeslap illusztrációja, egy film, előadás vagy kiállítás), a témája pedig önkényes: arról írtam, ami felkeltette az érdeklődésemet. Az elemzés kiindulópontja legtöbbször az a türelmetlenség volt, amely mindig elfog, valahányszor a sajtó, a művészet vagy a közgondolkodás "természetes"-nek tüntet fel egy olyan valóságot, amely, jóllehet benne élünk, minden ízében történeti képződmény: egyszóval valósággal szenvedtem tőle, hogy a hétköznapi beszédmód lépten-nyomon összekeveri egymással a Természetet meg a Történelmet, és a magától értetődő látványos meglobogtatásában akartam nyakon csípni azt az ideológiai szemfényvesztést, amely mögötte lappang.

Roland Barthes - Sade, ​Fourier, Loyola (angol)
In ​Sade/Fourier/Loyola, eminent literary theorist Roland Barthes offers a fascinating treatise on the nature of philosophical creation. Barthes examines the parallel impulses of Loyola, the Jesuit saint, Sade, the renowned and sometimes pornographic libertine philosopher, and Fourier, the utopian theorist. All three, he makes clear, have been founders of languages--Loyola, the language of divine address; Sade, the language of erotic freedom; and Fourier, the language of social perfection and happiness. Each language is an all-enveloping system, a "secondary language" that isolates the adherent from the conventional world. The object of this book, Barthes makes clear, is not to decipher the content of these respective works, but to consider Sade, Fourier, and Loyola as creators of text. "Here they are all three brought together, the evil writer, the great utopian, and the Jesuit saint. There is not intentional provocation in this assembling (were there provocation, it would rather consist in treating Sade, Fourier, and Loyola as though they had not had faith: in God, the Future, Nature), no transcendence (the sadist, the contestator, and the mystic are not redeemed by sadism, revolution, religion), and, I add of these studies, although first published (in part) seperately, was from the first conceived to join the others in one book: the book of Logothetes, founders of language."

Roland Barthes - Camera ​Lucida - Reflections on Photography
Roland ​Barthes was born in 1915 and studied French literature and the classics at the University of Paris. After teaching French at universities in Romania and Egypt, he joined the Centre National de Recherche Scientifique, where he devoted himself to research in sociology and lexicology. He was a professor at the Collége de France until his death in 1980. "This is a great book--flawed, impossible, infuriating, and moving . . . But he has accomplished in this extraordinary book something finer than mere polemic. En route to his last painful discovery, Barthes takes the reader on an exquisitely rendered, lyrical journey into the heart of his own life and the medium he came to love, a medium that flirts constantly with the 'intractable reality' of the human condition." - Douglas Davis, Newsweek

Roland Barthes - Roland ​Barthes Roland Barthes-ról
Barthes ​formabontó könyvére tekinthetünk úgy, mint egy szokatlan szerkezetű családi fotóalbumra, vagy mint egyfajta kutatásra – Barthes legnagyobb irodalmi példaképét, tervezett regényének mintáját idézve – az eltűnt idő nyomában. Töredékekben íródik, akár az emlékek, amelyek szétfoszlott szövetét a képek hivatottak befoltozni: főként régi fotók, de a kötetben kéziratok, kották, karikatúrák, rajzok is megtalálhatók. A cél, hogy eljussunk az írás pillanatáig. Az írás olyan sorsdöntő választás, amely mintegy felszámolja a korábbi életet, vagy úgy is mondhatnánk, onnantól kezdve az addigi frivol és profán élet az irodalmi térben zajló, az alkotásnak szentelt életté változik át. Így hiába is próbálnánk felvázolni egy világos és egyértelmű portrét: Roland Barthes mindvégig rejtőzködve, egyszerre szemérmesen és kísértően van jelen. Csábítóan, hiszen arra ösztönöz minket, hogy ne csupán őt próbáljuk megragadni és definiálni, hanem legalább ennyire a saját – íráshoz, élethez, alkotáshoz fűződő – tapasztalatainkat, társas viszonyainkat, valamint a magány szükségszerű pillanatait is.

Roland Barthes - S/Z
Milyen ​szövegekre vágynék, milyen szövegeket írnék meg (írnék újra), fogadnék el érvényes erőnek világomban? Az értékfelmérés során mindenekelőtt éppen erre az értékre akadunk: arra, amit ma is lehetséges megírni (újraírni) - ezt nevezzük `írhatónak`. Miért az írhatót tekintjük értéknek? Azért, mert az irodalmi munka (az irodalom, mint munka) tétje, hogy az olvasót immár ne a szöveg fogyasztójává, hanem létrehozójává tegye. Irodalmunkat a szöveg előállítója és felhasználója, tulajdonosa és vásárlója, írója és olvasója közötti könyörtelen szakadás jellemzi, s ezt az állapotot az irodalom, mint intézmény tartja fenn. A mai olvasó egyfajta dologtalanságra, intranzitivitásra, egyszóval `komolyságra` kárhoztatott. Ahelyett, hogy maga játszana, ahelyett, hogy a jelentő varázsa megigézhetné, hogy az írás kéjéből részesedne, nem marad számára más, mint soványka szabadsága arra, hogy elfogadja vagy elutasítsa a szöveget: az olvasás nem több mint `népszavazás`.

Roland Barthes - Essais ​critiques
Ces ​Essais critiques sont un pan essentiel de la réflexion de Roland Barthes sur le théâtre et la littérature. Des auteurs classiques, comme Voltaire ou Baudelaire, y rencontrent des modernes, comme Queneau ou Robbe-Grillet ; mais il ne s'agit ni d'un palmarès ni d'une galerie d'exemples : du combat brechtien à " l'activité structuraliste ", en passant par la naissance du " nouveau roman ", se dessine ici le tracé d'une des expériences intellectuelles exemplaires de notre époque, qui est la découverte et l'exploration - à travers les domaines privilégiés de l'écriture littéraire et du langage théâtral - de cet inépuisable empire des signes, où la pensée moderne mesure son espace et son pouvoir.

Roland Barthes - New ​Critical Essays
New ​Critical gathers Roland Barthes's essays on classic texts of French literature, works by La Rochefoucauld, Chateaubriand, Proust, Flaubert, Fromentin, and Lori. Like an artist sketching, Barthes in these essays is working out the more fascinating details of his larger theories. In the innocuously names "Proust and Names" and "Flaubert and Sentences," Barthes explores the relation of the author to writing that begins his transition to his later thought. In his studies of La Rochefoucauld's maxims and the illustrative plates of the Encyclopedia, Barthes reveals new vistas on common cultural artifacts, while "Where to Begin?" offers a glimpse into his own analytical processes. The concluding essays on Fromentin and Loti show the breadth of Barthes's inquiry. As a whole, the essays demonstrate both the acuity and freshness of Barthes's critical mind and the gracefulness of his own use of language.

Roland Barthes - A ​szöveg öröme
Roland ​Barthes-nak eddig magyarul nem jelentek meg kifejezetten irodalomelméleti tanulmányai, pedig Barthes egyszerre volt a szemiotika felé továbblépő strukturalista irodalomtudomány és a szöveg "szövegségéből" eredő konklúziókat radikálisan továbbgondoló posztstrukturalizmus ihletője. A magyar kötet tartalma két hosszabb, eredetileg önálló könyv formájában megjelent tanulmány (Az írás nulla foka, A szöveg öröme). A két tanulmány Barthes pályájának két szélső pontján született, s ezzel érzékeltetni tudja azt az ívet is, amelyet a francia strukturalizmus legnagyobb hatású irodalomtudósa bejárt.

Roland Barthes - Válogatott ​írások
Roland ​Barthes a francia szellemi élet egyik legnagyobb hatású alakja. A sokat vitatott strukturalista elemzés módszerét fejlesztette tovább. A jelek tudománya a nyelvészet egyik fontos módszere. De Barthes nemcsak a nyelvészetben alkalmazza: kísérletet tesz rá, hogy ezt a módszert más területekre is kiterjessze. Vajon lehet-e ilyen módon értelmezni mondjuk a divatot vagy a sportot, a családi életet vagy a politikát, az irodalmat vagy az újságírást? Barthes tagadhatatlan eredményekhez s bizonyosan kétségbevonható tételekhez jut.

Roland Barthes - Gyásznapló
Az ​anyja halálát követő napon Roland Barthes egy "gyásznapló" írásába kezd. Tintával, néha ceruzával, kézzel ír a cédulákra, amelyekből mindig őriz tartalékot az íróasztalán. A napló írásának idején számos cikket publikál, előadásokat tart, és megírja a Világoskamrát. E fontos munkák eredőjében születik meg a "Gyásznapló", amely az életmű talán legjelentősebb összefoglalását adja.

Roland Barthes - Beszédtöredékek ​a szerelemről
A ​nyelv olyan mint a bőr: szavaimmal a Másikhoz dörgölőzöm. Mintha csak a szavak helyettesítenék az ujjaimat, vagy mintha az ujjak szavaim meghosszabbításai volnának. Nyelvezetem reszket a vágytó. Egy mandarin szerelmes volt egy kurtizánba. "A magáé leszek, mondta a lány, ha száz éjszakán át vár rám a kertemben egy zsámolyon ülve, az ablakom alatt." A kilencvenkilencedik éjszakán azonban a mandarin felállt, hóna alá csapta a zsámolyt, és elment."

Roland Barthes - La ​Préparation du roman I et II
Depuis ​l'année dernière, je m'interroge devant vous, avec vous, sur les conditions de préparation d'une Œuvre littéraire, appelée par commodité Roman. J'ai d'abord examiné le rapport de l'Œuvre et de cet acte minimal d'écriture qu'est la Notation, principalement à travers une Forme exemplaire de Notation, le Haïku. Cette année, je veux suivre l'Œuvre de son Projet à son accomplissement : autrement dit, du Vouloir-Écrire au Pouvoir-Écrire, ou du Désir d'Écrire au Fait d'Écrire. Si vous le voulez bien, nous allons considérer le Cours qui commence comme un film ou comme un livre, bref comme une histoire. R.B.

Roland Barthes - Egy ​szerelemnyelv töredékei
A ​szerelemnyelv szótára. A francia irodalom fenegyerekének talán legszebb szövege. Új, javított kiadás. "A nyelv olyan, mint a bőr: szavaimmal a Másikhoz dörgölőzöm. Mintha csak a szavak helyettesítenék az ujjaimat, vagy mintha az ujjak a szavak meghosszabbításai volnának. Nyelvezetem reszket a vágytól." Egy mandarin szerelmes volt egy kurtizánba. "A magáé leszek, mondta a lány, ha száz éjszakán át vár rám a kertemben egy zsámolyon ülve, az ablakom alatt." A kilencvenedik éjszakán azonban a mandarin felállt, hóna alá csapta a zsámolyt és elment.

Roland Barthes - Writing ​Degree Zero
Is ​there any such thing as revolutionary literature? Can literature, in fact, be political at all? These are the questions Roland Barthes addresses in Writing Degree Zero, his first published book and a landmark in his oeuvre. The debate had engaged the European literary community since the 1930s; with this fierce manifesto, Barthes challenged the notion of literature's obligation to be socially committed. Yes, Barthes allows, the writer has a political and ethical responsibility. But the history of French literature shows that the writer has often failed to meet it―and from Barthes's perspective, literature is committed to little more than the myth of itself. Expert and uncompromising, Writing Degree Zero introduced the themes that would soon establish Barthes as one of the leading voices in literary criticism.

Roland Barthes - The ​Preparation of the Novel
Completed ​just weeks before his death, the lectures in this volume mark a critical juncture in the career of Roland Barthes, in which he declared the intention, deeply felt, to write a novel. Unfolding over the course of two years, Barthes engaged in a unique pedagogical experiment: he combined teaching and writing to "simulate" the trial of novel-writing, exploring every step of the creative process along the way. Barthes's lectures move from the desire to write to the actual decision making, planning, and material act of producing a novel. He meets the difficulty of transitioning from short, concise notations (exemplified by his favorite literary form, haiku) to longer, uninterrupted flows of narrative, and he encounters a number of setbacks. Barthes takes solace in a diverse group of writers, including Dante, whose La Vita Nuova was similarly inspired by the death of a loved one, and he turns to classical philosophy, Taoism, and the works of François-René Chateaubriand, Gustave Flaubert, Franz Kafka, and Marcel Proust. This book uniquely includes eight elliptical plans for Barthes's unwritten novel, which he titled Vita Nova, and lecture notes that sketch the critic's views on photography. Following on The Neutral: Lecture Course at the Collège de France (1977-1978) and a third forthcoming collection of Barthes lectures, this volume provides an intensely personal account of the labor and love of writing.

Roland Barthes - Fragments ​d'un discours amoureux
S'abîmer ​Absence Adorable Affirmation Altération Angoisse Annulation Ascèse Atopos Attente Cacher Casés Catastrophe Circonscrire Coeur Comblement Compassion Comprendre Conduite Connivence Contacts Contingences Corps Déclaration Dédicace Démons Dépendance Dépense Déréalité Drame Ecorché Ecrire Errance Etreinte Exil Fâcheux Fading Fautes Fête Fou Gêne Gradiva Habit Identification Image Inconnaissable Induction Informateur Insupportable Issues Jalousie Je-t-aime Langueur Lettre Loquèle Magie Monstrueux Mutisme Nuages Nuit ... Lire la suite Objets Obscène Pleurer Potin Pourquoi Ravissement Regretté Rencontre Retentissement Réveil Scène Seul Signes Souvenir Suicide Tel Tendresse Union Vérité Vouloir-saisir.

Roland Barthes - A ​divat mint rendszer
A ​kiszámíthatatlan és szabályos, a folyton megújuló és mégis közérthető divat mindig is érdekelte a pszichológusokat, esztétákat és szociológusokat. Roland Barthes ebben a könyvében mégis új szempontból közelíti meg a divatot: az újságok leírásaiból kiindulva a jelentések egész rendszerét tárja fel benne, és először veti alá igazi szemantikai elemzésnek, miközben arra a kérdésre keresi a választ, hogy az emberek hogyan teremtenek jelentéstartalmakat az öltözködésükkel és a rá vonatkozó kijelentéseikkel. Barthes számára is az antropológia egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a lingvisztikai elemzés kiterjeszthető-e a kulturális jelenségek egészére. Ez a könyve az egyik legelső kísérlet az alkalmazott szemiotika bevezetésére. Minthogy azonban nincs másfajta jel, csak társadalmi, Barthes - miközben türelmesen leírja a divat rendszerét - azon is elgondolkodik, hogy a mai társadalom vállalja, vagy megkerülia z általa kidolgozott értelmek önkényét: ez a divatról szóló könyv mindenekelőtt a jelekről szól.

Roland Barthes - Világoskamra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Roland Barthes - Mourning ​Diary
The ​day after his mother's death in October 1977, the influential philosopher Roland Barthes began a diary of mourning. Taking notes on index cards as was his habit, he reflected on a new solitude, on the ebb and flow of sadness, and on modern society's dismissal of grief. These 330 cards, published here for the first time, prove a skeleton key to the themes he tackled throughout his work. Behind the unflagging mind, "the most consistently intelligent, important, and useful literary critic to have emerged anywhere" (Susan Sontag), lay a deeply sensitive man who cherished his mother with a devotion unknown even to his closest friends.