Ajax-loader

Alexa Károly könyvei a rukkolán


Alexa Károly - Ugyanazon ​gyuradékból
Rakovszky ​Zsuzsa, Kovács István, Garaczi László, Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Czakó Gábor, Grendel Lajos, Bodor Ádám, Moldova György, Heller Ágnes és mások új műveit elemezve Alexa e tanulmánykötetével is bizonyítja, hogy számára maga a mű a fontos, és nem azok a teóriák, amelyek hullámai rá-rázúdulnak az irodalmi párbeszéd résztvevőire.

Alexa Károly - Koldusállás
Koldusállás. ​Nem inkább: kódisállás? Tornácféle a konyha előtt. A kisúri háznál éppen úgy, mint a parasztportánál. Afféle ámbítus. Azaz: hambit. Előtér. Be-vezető. Van, ahol: ereszalja. Kiülő, ahol el lehet álldogálni a betérőnek, amíg a gazda előkerül. Köze van hozzá az olyasféle szavaknak, mint a pergola, a szaletli, a szakállszárító, kertvárosiasan a veranda, a pitvar, a gádor és a pajta, a filagória, de leginkább a lugas, avagy a leveles szín, és talán még a méhes is, ami Hamvas Béla szerint "az éber alvás helye". Enyhely és egyben őrhely. Ideiglenesség és szellőjárta állandóság. Nyitott és mégis zárt... - A Koldusállás című könyv nem jöhetett volna létre a "koldusállás" nélkül. Ami egyszerre ihletforrás és a létezés kitüntetett helye.

Alexa Károly - A ​magyar polgár - és a magyar író
A ​nagy ívű esszé a magyar polgárság kialakulásának zsákutcás történetét elemzi; kezdetektől, a felvilágosodás polgáreszményétől egészen napjainkig. Eötvös József irányregényeitől, Eötvös Károly munkásságán, a századvég-századelő klasszikus polgárirodalmán, Krúdyn és Márain át napjaink műveiig tárgyalja a legértékesebb írói teljesítményeket. A klasszikus társadalmi osztálytagozódás szerinti „polgári” szemléletet valószínűleg valamilyen „össztársadalmi álom” képe fogja felváltani az európai kultúrában - rögzíti műve végén a szerző.

Alexa Károly - Korniss Péter - Jászság
A ​haza, ez az erős, összekötő fogalom olyan gazdag tartalmú és érzelmi telítettségű, hogy keresni kell, miként ragadjuk meg lényegét. Talán a kezdetektől lehetne elindulni. A ház, ahol születtünk; gyermekkorunk utcái, terei; a bennünket körülölelő falu vagy város; a határ, amelyekben egyre messzebb merészkedtünk a pajtásokkal, miközben kitárult előttünk a felnevelő táj. Így vezettek a lassan táguló körök "széles e hazáig". Azt hiszem, tartalmat adó érzelmekkel a haza iránt azok rendelkeznek, akik a maguk kisebb köreiben is igazán otthon vannak. Akik még látják maguk előtt a nagyszülők mára elenyészett tanyáját, akik ottjártukkor elballagnak az egykori iskolához, akiket egyszervolt áhítat tölt el a régi templomban; s a kopott kultúrház vagy az átalakított nagyvendéglő láttán a hajdani bálok hangulata visszazsong szívünkben. Nekünk, jászoknak a Jászság jelenti azt a helyet, ahová gyökereinek akkor is kötnek bennünket, ha az élet másfelé vezette utunkat. Találkozzék két jász az országban bárhol, vagy akár az óceánon is túl, első kérdésünk: mi újság odahaza? Mikor voltál otthon? S most itt van a kezünkben ez a jász képes krónika, amely közelben és távolban minden jásznak és nem jásznak hírül adja, megmutatja, mi van odahaza: a Jászföldön. Korniss Péter Kossuth-díjas fotóművész képein az élet folyik a maga természetes rendje szerint, jön a múltból, lüktet a jelenben és tart a jövő felé. Ez a monografikus képalbum - Alexa Károly ihletett szövegével - valamennyi jász települést megjelenít, láttatva az Alföld északi peremén, a Zagyva és a Tarna folyók közötti területen hazára lelt jászok mindennapjait, ünnepeit, természeti és emberi környezetét.

Száraz György - Alexa Károly - Budapest-dekameron
A ​Kossuth-díjas szerző Budapest-dekameron című munkája nagy ívű esszé, sajátos, szubjektív, budapesti útikalauz, amely a Vízivárosból, Száraz György szűkebb hazájából indul, s a Keleti Pályaudvar környékén ér véget. De amíg idáig eljut, látogatást tesz a középkori Budavárban, a kerítésen átmászva megpróbálja megtalálni Táncsics börtöncelláját, aztán megfordul az épülő világváros millenniumi díszletei között, füstös tabáni kiskocsmákba toppan be, felkapaszkodik a boszorkányok hegyére, csavarog a Margit szigeten, Petőfi lábnyomát keresi a pesti belvárosban. Aki a szerző mellé szegődik, attól kezdve másként fog a városra tekinteni. Olyan gondolatébresztő kiránduláson vesz részt, ahol megszűnik az idő, s ugyanúgy találkozhat a fürdőt építő törökökkel, mint a régi Pest-Budán megfordult porköpenyeges utazókkal, vagy a Várnegyedet védő utolsó német katonával. A kötet második része Száraz György 1956-os budapesti naplójegyzeteit tartalmazza. Ahogy ő mondta: „szenvtelen írásos fényképek ezek a forradalom napjainak budai, pesti utcáiról”. Szántszándékkal törekedett a szerző arra, hogy az október 23. és november 4. közt látottakat ne kommentálja, ne értelmezze, hanem a valósághoz lehető leghívebben rögzítse. A börtönből egy hónapja szabadult huszonhat éves fiatalember járja az utcákat, szalvétákra, apró fecnikre jegyzi fel a látottakat. Tudjuk, azt tervezte, egyszer megírja ’56 történetét. Száraz György 1987-ben meghalt. Az ’56-os nagy könyvbe nem kezdhetett bele. Ránk csak ez a „szenvtelen” nyersanyag maradt: mindannak fényképszerű rögzítése, amit ötven esztendeje látott.

Kollekciók