Ajax-loader

Szabó Dezső könyvei a rukkolán


Covers_26310
elérhető
1

Szabó Dezső - Ady
"Történelmi ​tény" - írta Szerb Antal Magyar Irodalomtörténetében -, hogy a húszas évek kezdetén Szabó Dezső volt a szellemi Magyarország legfontosabb embere. Egy egész nemzedék az ő könyvein keresztül alakította ki életformáját, az ő szemével nézte a szellem jelenségeit; előző korok vívmányaiból, a Nyugat-mozgalomból, ami maradandó, még Ady Endre is, csak rajta keresztül jutott el a magyar ifjúság nagy részéhez. Ez az átközvetítés a legnagyobb érdeme." Vajon milyen volt ez a Szabó Dezső festette Ady-kép? Hogyan látta, láttatta ez a szertelen, szélsőséges, különös alkotó századunk nagy lírikusát? Erre segít választ adni e kötet két tanulmánya.

Szabó Dezső - A ​bölcsőtől Budapestig
A ​kolozsvári fiatalembert mindenki szerette egyetemi tanulmányai alatt, tanárai jeles irodalomtörténészt, tudóst, nyelvészt sejtettek benne. Első egyéves párizsi tanulmányútja után is úgy jött haza, hogy tökéletesen tájékozott volt a klasszikus és kortárs francia irodalomból, nem győzték csudálni, hogy szedett össze ennyi mindent egy év alatt. Huszonnyolc évesen az erdélyi irodalmi megújulás közepén találta magát írt, örültek, megint írt, megint örültek, közölték, jól van.

Szabó Dezső - Tollam ​eke és kard volt...
Széles ​e hazában hatalmas tömegek tudták, mit jelent a neve: hogy jelent nemzeti önbecsülést, kiapadhatatlan nemzetféltést, szolidaritást minden emberi szenvedéssel, hogy jelenti a magyarság sorskérdéseinek legtisztább hangját. Mert a 20. század legmagyarabb írójának, a "magyar apostolnak" minden mondata "sikoly volt a hátba döfött nemzet ajkán". E mondatokból, gondolatokból készült a válogatás. "Sietni kell szeretni, mert a halál siet." "Esténként, magára maradva szobájában, mint egy varrólány, apró mozdulatokból, elhangzott szavak meleg hajlásából építette fel szerelme aznapi szobrát." "A mai életpiacon nem az győz, aki tiszta, hős és széles ölelésű emberi szellem. Hanem: aki az élet gyakorlati kis piszkosságait jobban érti." "Olyanok beszéltek most hangos merészséggel a "hatalom" átvételéről, akik azelőtt reszketve és némán vették át a szigorú őrtől a börtönkosztot." "A magyar halálnak ezer év óta germán arca van." "Nem azt kívánom, hogy a magyar tűzhelynél hátrány legyen az, hogy valaki más vérű. Azt kérem: ne legyen előny az, hogy valaki nem magyar."

Szabó Dezső - Két ​faj harca
"Sajátos ​tudományos jelenség volna az, ha antiretektizmus bűnébe esnék, ahányszor egy retket felismernék reteknek, vagy ha azt állítanám, hogy retek van, és fel lehet ismerni a kókuszdiók, narancsok, birsalmák közt." Alapigazságok káprázatos stílusban. Ez jellemzi Szabó Dezső publicisztikáját. Ebben a füzetben hat kis remekművet talál az olvasó. Ezek hetven, sőt kilencven évvel ezelőtt született írások, amelyek - egy kivételével - első megjelenésük óta nem kaphattak nyomdafestéket. Szabó Dezső ma már nemzeti klasszikusunk, akinek minden sora közkincs. Esetében megengedhetetlen, hogy bármely alkotása is elfelejtésre ítélt, kallódó helyzetbe kerüljön. Hartyányi István

Szabó Dezső - Új ​magyar ideológia felé
Közel ​nyolcvan évvel ezelőtt született ez a hatalmas tanulmány, de könyv alakban most jelenik meg először. 1923 első napjaiban kezdte írni Szabó Dezső és hét egymást követő folytatásban publikálta saját folyóirataiban az alábbiak szerint: 1. közlés: Aurora 1923. január 2. közlés: Aurora 1923. február 3. közlés: Élet és Irodalom 1923. április 4. közlés: Élet és Irodalom 1923. május 5. közlés: Élet és Irodalom 1923. június 6. közlés: Élet és Irodalom 1923. július 7. közlés: Élet és Irodalom 1923. augusztus Ezek a folyóiratok ma már elérhetetlenek,legnagyobb közgyűjteményeinkben, ha található belőlük szórványpéldány, így maga a grandiózus társadalmi elemzés is lassan kikopott a politikai és irodalmi köztudatból Ezen az sem változtatott sokat, hogy két részlete - az 5. és 6. közlés - 1939-ben bekerült Az egész látóhatárba. aki meg akar ismerkedni Szabó Dezső társadalomfilozófiájával, nem kerülheti meg ezt a könyvet, amelyet maga a nagy író is örömmel venne kézbe, hiszen ebben a formájában, önálló kötetként sohasem láthatta ő sem.

Szabó Dezső - Napló ​és elbeszélések I-II.
Szabó ​Dezső eddig kiadatlan naplója és a hozzáférhetetlen vagy teljesen ismeretlen novellái, elbeszélései.

Szabó Dezső - Azért ​mert én egy-két zsidót utálok?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Dezső - A ​hazára talált próféta
Minden ​korok minden prófétájának a dolga roppant egyszerű, hiszen elrendelt életet él: azt mondja, amit mondania kell, amiért küldetett. Az üzenetet – az egyetlen valóságos és üdvözítő igazságot –, amit felismert, csak hirdetni áll módjában, megváltoztatni nem. Így aztán, ha a közönyös tömegben rétori buzgólkodása ellenére sem talál hívekre – azaz hazára –, akkor a felelősség nem az övé, viszont a kudarc égető szégyene annál inkább. A Jézus szavai nyomán született közmondás – „senki sem lehet próféta a maga hazájában” – Szabó Dezső kortársi megítélésére is jellemző volt. Csak aki el tudja képzelni az elutasított, kinevetett majd elszigetelt próféta életérzését, az tudja elképzelni az író novelláinak világát: „Ó, szegény magyar Don Kisott, görények és patkányok közé vágtattál eposzt csinálni!” E sokszor önéletrajzi ihletésű novellák autentikus bepillantást nyújtanak Szabó Dezső szellemiségének alapvetéseibe, például a gyakorta visszaköszönő determináció-érzésbe, a „mi az író dolga a világban?”- motívumába, a magány és a búcsúzás témájába. De a temető-kultusz és a másokért élés elvis megjelenik elbeszéléseiben. Szomorú sajátsága világának az öngyilkosság gondolatának fel-felbukkanása, míg a Szabó Dezső-i prófécia legalapvetőbb tanítása, a keresztényi szánalom tragikus hiánya is megszólal az egyik kis remekműben. Szabó Dezső a magyar sors legmélyebb mélységeit kifejező próféta, aki egy nemzedék figyelmét fordította e kérdések felé. Hazátlan prófétaként halt meg, de emlékműve 1990 óta a Gellért-hegyről figyel a fővárosra, mint ahogyan meg is jósolta egyik írásában: „Ott fogok állni majd őrhegyed ormán, a vén Gellért keleti peremén: örök vigyázásban, örök szerelemmel, örök pásztorként, úgy nézlek én.”

Szabó Dezső - Éjszaka ​Erdélyben
Szabó ​Dezsőről leginkább a vaskos, korszakot átfogó regények, a mindenre kiterjedő, alapos társadalmi elemzések jutnak eszünkbe, pedig az író a miniatúrának is nagymestere volt. Ennek bizonyítéka a kiadó vállalkozása: több kötetben közzétenni novelláinak káprázatos világát. Az első kötet elbeszéléseinek tematikailag a gyökerek, azaz Erdély a közös nevezője, hiszen "egész életem, egész művészetem Erdély meglényegülése". Ám a kötet egyúttal keresztmetszetét adja szerzője teljes írói és emberi világának is, hiszen a novellák alapvetően azon négy megkerülhetetlen tragédia szülöttei, melyek Szabó Dezsőt kínzóan foglalkoztatták. Az I. világháború: akkoriban a következetesen háborúellenes Szabó Dezső a front közeli Ungváron tanárkodott. A sebesülteket, halottakat hazaszállító katonai vonatok, a gimnázium épületében rögtönzött hadikórház rettenete élete végéig elkísérte. E témakörben alapvetően egyvalamit boncolgat: lehetséges-e hűségesnek maradni az emberséghez? Trianon bekövetkezése: noha sorsszerűnek és a magyar politikai mulasztások miatt elkerülhetetlennek találja, mégis azt keresi, hogy a magyar, akin átlépett a határ, maradhat-e hűséges a nemzethez? A szenvedés egyetemessége: a korszak szörnyű társadalmi viharaiban a másik embert "szenvedésében társának" tekinti, és mindennél jobban érdekli e másikhoz való hűség fontossága. Öregedés: az agglegényként élő, gyermektelen író egyre kínzóbban ütközik bele az elkerülhetetlen vég, a rá váró nyitott sír víziójába, mely azzal szembesíti, hogy hűséges tudott-e maradni eredeti, kolozsvári önmagához mozgalmas élete elmúlt évtizedeiben? A kötet valamennyi elbeszéléséből tehát Szabó Dezső legközpontibb etikai problémája bontakozik ki: a hűség.

Szabó Dezső - Miért?
E ​kötetben Szabó Dezső hatalmas írói örökségének hat gyöngyszemét kapja kézbe az olvasó. A kisregények teljes keresztmetszetét adják az életmű ideológiai egységének és esztétikai sokszínűségének. Az Ócskay László kettős idősíkja árulás és hűség viszonyát, valódi és álhazafiság mibenlétét járja körül. A megrázó erejű Patkó István halála azon művek egyike, ahol a transzcendens elem nyomatékosan jelenik meg, és a magyar nyomorúságot egyetemes emberi nyomorúsággá tágítja. A Miért? hosszabb regénynek készült, az író ugyanis sohasem mondott le Az elsodort falu további folytatásáról. Figyelemre méltó társadalmi elemzés, kulcsregény, jól felismerhető benne gróf Károlyi Mihály és Jászi Oszkár alakja. A Feltámadás Makucskán a magyar irodalom legkáprázatosabb politikai pamfletje. Egy baranyai faluban húsvétvasárnapján beteljesül az írás: feltámadnak, majd hazasétálnak a temető halottjai, és folytatni akarják életüket. Egészen a Parlamentig hullámot verő, beláthatatlan társadalmi és jogi kalamajka keletkezik. A kormány és az egyház mindent elkövet, hogy a feltámadottakat visszaterelje a temetőbe, még „feltámadás-elhárítási kormányfőtanácsost” is kineveznek. A Bölcsők Makucskánban ismét világcsoda történik: egy misztikus, agresszíven terjeszkedő fa nő ki néhány nap alatt, és mindent elpusztít. Csakhogy a nemzet Istentől kapott sajátsága, hogy a csapások növelik az életakaratot, így a vereség megacélosítja a falut. A megfojtott kakas az író utolsó – méltatlanul mellőzött – nagy alkotása. A történet a keresztényi könyörületességre épül, és a terjedő társadalmi erőszak ellen emel szót. Szabó Dezső mindezt egy olyan korban merte közzétenni, amikor idehaza küszöbön állt a nyilas hatalomátvétel, keleten Sztálin, nyugaton pedig Hitler regnált Európában.

Szabó Dezső - Az ​elsodort falu
Az ​elsodort falu szellemi hatása egészen a máig ér. Voltak idők, ami­kor a tiltott könyvek listáján szerepelt. Kevesen ismerik, s többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely termé­szetesen késztetőinek felfogása szerint ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot és írói mondanivalót. Szabó Dezső mindig is legfőbb munkájának tartotta Az elsodort falut, a magyar társadalom egészéről akart benne képet adni, hite szerint e művével egészen új korszakot kezdett a magyar elbeszélő irodalom történetében. Egyszerre törekedett arra, hogy regénye ala­pos szociológiai analízis és a magyar társadalom további fejlődését kijelölő eszmék panorámája legyen. Valóban összegző alkotás, amely számot vet a kiegyezés utáni korszak történelmi tapasztalataival, ki­fejezi a háborúba taszított magyarság szenvedéseit, és előkészíti azt a „magyar forradalmat”, amelyre a háborús összeomlást követő forra­dalmi átalakulásban csalódva Szabó Dezső oly nagyon vágyakozott.

Szabó Dezső - Csodálatos ​élet
Szabó ​Dezső életművének nagyszerű meglepetése ez a sodró lendületű fejlődésregény, amelyben a főhőst feltehetően az író egyik alteregóját születésétől fogva a legnehezebb időszakokon vezeti át az elbeszélő. Egy gyilkosságnak vélt tette után menekülnie kell, s ezzel elindul a történetnek egy új dimenziója, amikor Szabó Pista jelleme valójában kifejlődik, s a rengeteg próbatétel végére megérik a legnagyobb feladatra: saját népe vezetőjévé, a székelység egyik megtartó oszlopává válhat.

Szabó Dezső - Az ​egész látóhatár I-II.
"Szabó ​Dezsőt a huszadik század legnagyobb magyarjai között tartjuk számon. Gombos Gyula írja róla: "sem írói működésében, sem emberi sorsában nem lehet megérteni, ha nem vesszük figyelembe, hogy az őt hajtó szenvedélyek közt a legállandóbb és legmeghatározóbb a politika volt. Politika, a szó legszélesebb - egy egész nemzet sorsát igazító - értelmében." ... "Az a magyar társadalom, melyben élt és működött, egykori szerkezetében már nem létezik, mint ahogy megdőltek azok a hatalmak is, amelyek ellen oly mindent kockára tevő bátorsággal küzdött. De igényeinek java - az önálló magyar történelmi műhely - a nemzet igénye ma is." Szerencsém volt, hogy a kiadói pályám első évében, 1939-ben elmehettem Szabó Dezsőhöz és megkaptam tőle Az egész látóhatár címen összegyűjtött politikai írásait. Ebben a műfajban, súlyában és hatásában csak a következő években kiadott Németh Lászó: A minőség forradalma és Kisebbségben című gyűjtemények mérhetők hozzá." Püski Sándor

Szabó Dezső - Nincs ​menekvés
Az ​1917-ben írt kötet elementáris erővel hatott megjelenése idején, hiszen lélektani világa a magyar századvég irodalmának és Turgenyevnek a hatásait mutatta. Monarchia deja-vu? Korszakkritika? Kor kritika? Talán mindez együtt egy felbolydult világban, mementó egy felbolydult világról... A kitűnő társadalmi regény író-újságíró főszereplőjének kálváriajárása csak keret a kíméletlen társadalomkritikához, mely ijesztő tükör a farizeus, századelőbeli (poszt)dzsentriről, a pesti polgárság felemás arcáról. Mit tegyen egy ifjú, székely értelmiségi Pesten, aki megveti és elutasítja álságos környezetét, miközben épp ezért hagyta el korábban Székelyudvarhelyt? Mire kötelezi a családi hagyomány? Egyáltalán, van-e kitörés a determináltságból?

Szabó Dezső - A ​kötél legendája
A ​huszadik századi magyar irodalom egyik legnyugtalanabb alkotójának huszonnyolc írását tartalmazza kronológiai sorrendben a kötet. A műfajilag nehezen besorolható darabok 1912 és 1936 között születtek, s születésük egyúttal új hang, új kategória: az expresszionizmus feltűnését jelenti a kor prózairodalmában. Szabó Dezső különös, sokszor pamfletbe, politikai röpiratba hajló elbeszélései, legalábbis az olvasmányos kötet tanúsága szerint, máig érő gondolatokat és indulatokat hordoznak. A legkorábbi írások: a Don Kisott penitencián; A lélek-mocsár; A bujdosó királyfi az első világháború szörnyű benyomásait, az igazságtalanság ellen lázadó ifjúság célkereső gyötrődéseit közvetítik. A Fordított kukker, a Tanárok együttérző emberábrázolása, hiteles lélekrajza emeli e műveket a kor legkiválóbb alkotásai közé. A fül döbbenetes személycseréje (Ivan Ivanovics és Nagy János egy véletlen kórházi ágytévesztés folytán sorsot is cserél) a háború céltalanságának elemi erejű szatírája. A tízes évek végén keletkezett Boldogság Budán, a novella és a pamflet ötvözésének jellegzetesen Szabó Dezső-i példája, nemcsak a kispolgári életformát, hanem - mindenekelőtt - a betegesen burjánzó titkos társaságokat kipellengérező gúnyirat. Hasonlóan míves megformálás, és a kommonizmus eszméinek gyülölete jellemzi a Scholtz Mihályné ítélete című novellát. Ez az utóbbi hang erősödik fel és csap át az emberiség megvetésébe A jó Isten malaca; Az Isten jó; A temető kissé hosszadalmas írásaiban. A harmincas évek terméséből két novella, a Feltámadás Makucsán és a címadó elbeszélés emelkedik ki. Tulajdonképpen mind a kettő paródia, a rendszernek és a hangadó politikai figuráinak magvas színvonalú karikatúrája.

Szabó Dezső - Segítség!
Előszó „Nem ​mond ez a könyv gyűlöletet semmilyen anya fia ellen. Életből, munkából kizárást nem kíván semmilyen vér ellen. Minden küzdő ember benne van életem ölelésében s rokonnak látom a tragikus ember minden arcát. De fáj nekem az Ézsau- magyar. De fáj, sajog, éget, de éjszakáim lidércnyomása, nappalaim láza a mostoha faj: Európa tépett, rongyos, kilökött Hamupipőkéje. Olyan sajátos szépségű arc, ős kincsű lélek, dúsan termő jóság. És minden szépsége el van rejtve a világ lelkétől. És minden kincse ügyes másoknak lakodalom s neki örök nagypéntekje van. És minden jósága ravasz másoknak jövő, neki átok és koldusbot. Nem azt akarom, hogy más vér fölött uralkodjék. Azt akarom, hogy más vér ne nyomja el szegényt. Nem azt kívánom, hogy elvegye mások vetését. Könyörgök: hogy ne vegyék el az ő munkája falatjait. Nem mást akarok hontalanná tenni. Segítségért kiáltok, hogy más ne túrja ki arról a földről, mely szenvedő, munkás apái porából állott össze. Íme nyilván mondom: jöjjön minden vérű tiszta szándék, minden ősű erős gondolat, minden anyájú hősi elszántság a magyar munka, a magyar nyelv, a magyar jövő munkás egységébe. Mi legyünk az emberiség legszélesebb ölelése, a mi alkotásunk teljék fel az ember minden színével. Nem azt kívánom, hogy a magyar tűzhelynél hátrány legyen az, hogy valaki más vérű. Azt kérem: ne legyen előny az, hogy valaki nem magyar.”

Szabó Dezső - Életeim
Az ​Életeim-et a harmincas évek közepén kezdte írni Szabó Dezső, s életének utolsó hónapjaiban kizárólag ezzel foglalkozott. A tíz részre tervezett önéletleírásból ötöt sikerült befejeznie, a hatodik írása közben érte a halál. Az első részben kisgyermekkori emlékeit írta meg, a másodikban diákkorának élményeit, a harmadikban egyetemista éveit, a negyedikben első párizsi utazását, a két utolsó pedig tanári pályájának eseményeiről szól. Az író élettörténetének elmesélésben 1913-ig jutott el, s érezhető élvezettel és belefeledkezéssel élte át újra fiatalkorának élményeit. Az Életeim-et legkedvesebb írásának tartotta, s valamennyi közül valóban ez is a legegységesebb és legemberibb. Stílusa is sokkal természetesebb, mint regényeiben, verbális fantáziája ekkorra már jócskán elcsitult, s tömény önimádatát öngúny és humor oldja fel. Az Életeim a gyakran magyarázkodó író szándéka ellenére leleplező írás, olvasása közben Szabó Dezső hajdan nagy hatású eszméi minduntalan felfedik önnön gyengeségüket.

Szabó Dezső - A ​magyar protestántizmus problémái
"Július ​végén úgy értesültem vidéken, hogy szeptember végén Budapesten országos protestáns kongresszus lesz. Feljőve a fővárosba, belekezdtem az írásba. Közben a kongresszus, más formában, mint én hallottam, megtörtént vidéken. De azért a _Nyílt levél_ formát megtartottam, hisz elsősorban úgyis azokhoz szólok, akik ezen a kongresszuson részt vettek volna." Szabó Dezső, 1926.

Szabó Dezső - Küzdelmeink ​a nemzeti királyságért 1505-1526
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Dezső - Az ​elfelejtett arc
Szabó ​Dezső novelláinak ez a válogatása az életmű sokszínűségét, az írói megszólalás több hangnemét kívánja bemutatni. Egyik elbeszélésének címét kölcsönvéve azt mondhatjuk: ezekből az írásokból egy kevéssé ismeretes "elfelejtett arca" bontakozik ki: azé az íróé, aki lehetett volna.

Szabó Dezső - Panasz
tanulmánykötet

Nemes Lajos - Szabó Dezső - Kaktuszok
Ezek ​között az egzotikus növények között szinte határt nem ismerő szélsőségekkel találkozhatunk. Az alig néhány centiméterestől a fává növő, 15-20 méter magas kaktuszokig, szinte minden méret és alak előfordulhat. Alakgazdagságukat talán csak virágpompájuk múlja felül. Ez a sok különlegesség nemcsak a szenvedélyes kaktuszgyűjtők csodálatára számíthat, hanem hálás dísze is lehet a száraz levegőjű lakásoknak. Ahány növény, annyi igény! Melyik szereti a napsütést, melyik szenved tőle? Mikor, mennyit kell öntözni? Melyik évszakban és meddig gyönyörködhetünk a virágjában? Hogyan érhetjük el, hogy hosszú ideig csodálhassuk szépségét? Ezekre és még sok más kérdésre is választ kapunk ebből a mintegy 500 db fényképpel illusztrált könyvből.

Szabó Dezső - Feltámadás ​Makucskán
Szabó ​ Dezső híres kisregényének cselekménye egy kis magyarországi faluban, Makucskán játszódik, ahol egy szép tavaszi napon - éppen húsvét ünnepén - feltámadnak a halottak. Az élők nem túl nagy lelkesedéssel fogadják a csodát, s mivel feltámadottak semmi hajlandóságot nem mutatnak a temetőbe való visszatérésre, ingerültségük egyre nagyobb, s az eset végül országos botránnyá nő...

Szabó Dezső - Az ​örök karácsony
A ​karácsony a legszemélyesebb keresztény ünnep: mást üzen annak, aki szerettei gyűrűjében él, és mást a magányosnak. Szabó Dezső még gimnazista korában elköltözött a szülői házból, majd az érettségit követően Kolozsvárról is. Önkéntes száműzetése haláláig tartott, mert felismerte: Ahhoz, hogy én lássak igazi látással: megfogamzón és megmaradón: egyedül kell lennem. Sajnos magánya túl tökéletesre sikerült, sosem talált társra az életben. Érthető, hogy számára a karácsony csendes szenvedés, az egyedüllét szomorúsága volt. De azért karácsonyfát mindig állított magának. Mivel igazi karácsonyokról csak gyermekkori emlékei lehettek, idevágó írásaiban az önéletrajzi eredetű motívumok gyakorta megjelennek. Novelláiban a karácsony valamiféle amplifikáló erővel bír: mindenkiből kihozza, felnagyítja, megerősíti a benne rejtőzködő szépet és jót. Szabó Dezső karácsonyi elbeszélései egyként igazolják: a végzetes magánnyal való fájdalmas szembenézés és a nagy morális összefoglalások kiváltói voltak életében a karácsony esték.

Szabó Dezső - Általános ​és szervetlen kémia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Dezső - Megered ​az eső
Szabó ​Dezső főműve, Az elsodort falu megírása után rögtön elkezdte írni a folytatást. A Megered az eső az 1918/19. évi magyarországi forradalmakat - pontosabban e forradalmak kisajátítását, elsikkasztását - ábrázolja. Hősei a tabáni Hadnagy utcai házacska lakói, köztük a lecsúszott Kovács család tagjai tulajdonképpen az író saját családjának jellemző alakjai. Ezek az egy gyökerű, időnként egy tűzhely körül összegyűlő, mégis megannyi életpályát megtestesítő sorsokon keresztül mutatja meg Szabó Dezső a forradalmakat a maguk teljességében és eltorzult mivoltában. A regény hitelesen ábrázolja, hogy a világháborúból vesztesen kikerülő, fenekestül fölfordult ország, s kivált a főváros népe miként éli meg a feje fölött történő forradalmat, pontosabban a forradalom kisajátítását. Az író hihetetlen beleérző képességgel éli át és láttatja az elgyötört és elbutított, megvadított és pillanatokra mégis ki-kijózanodó tömeget; az elkeseredést kihasználó, hataloméhes új elit formálódását.

Szabó Dezső - Karácsony ​Kolozsvárt
Az ​1932-ben keletkezett regény egy sikeres író hányattatásainak krónikája, mely mögött nem lehet nem észrevenni az önéletrajzi szálat. A koldustörténet persze írói fikció, Szűcs Barnabás író Canossája metaforikus olvasata a 30-as évek társadalmi viszonyainak, ahol megmutatkozik a társadalmi ranglétra belső konfliktusrendszere. S miközben az alaptörténet egy árva kislány megmentéséről szól, mindvégig érezzük: a főhős próbálkozásai eleve kudarcra vannak ítélve. Szabó Dezső ironikus, pamfletbe hajló írás- és szemléletmódja hajdanán valósággal meglepte a kánonban lévőket, Török Sophie magyar bűnhödés-regénynek titulálta a regényt a Nyugat hasábjain.

Kollekciók