Ajax-loader

Julio Cortázar könyvei a rukkolán


Nagy%c3%adt%c3%a1s
elérhető
17

Julio Cortázar - Nagyítás
Egy ​argentin asszony megérkezik vágyai távoli városába, Budapestre, átmegy a Duna egyik behavazott hídján, s a híd közepén összetalálkozik önmagával. Egy római arénába egy gladiátor élethalálharcot vív ellenfelével, ezzel egyidejűleg egy párizsi fiatalember telefonon szakít kedvesével. Több példányban élő emberek, távoli, mégis egymásba fonódó események, feloldhatatlan félelemérzés, a társadalmi gyökerű szorongás iszonyú béklyói: megannyi meghökkentő eleme annak a sziporkázóan gazdag és az örökös várakozás izgalmától feszített cortázari világnak, amely - akár a köznapi valóság apró, egyhangú tényeiből szikrázik fel a fantasztikum fénycsóvája, akár a fantasztikumig bonyolított intellektuális tűzijátékból kristályosodik ki valami köznapiságával lenyűgöző ítélet - mindig az élet és a lélek legmélyebb titkait kutatja. Cortázar napjaink egyik legnagyobb hatású elbeszélője és regényírója. Kötetünk címadó novellájából készült Antonioni nálunk is nagy sikerrel játszott filmje, a Nagyítás.

Julio Cortázar - Queremos ​tanto a Glenda
En ​estos 10 relatos insuperables hay variantes para todos los paladares de lectura: rituales públicos y privados, pesadillas que surgen a plena luz del día, cruces imperceptibles entre la realidad y la imaginación, humor, violencia y melancolía. Desde la exquisita ambigüedad de "Orientación de los gatos" a la perfecta construcción lógica de "Anillo de Moebius", desfilan los temas que Cortázar ha sabido, como pocos, convertir en literatura de antología: los sueños, los gatos, los cuadros, el tiempo, la música, las infinitas trampas del lenguaje. Y ese sabor persistente e indefinible que, como en toda gran obra, está más allá de toda fórmula. Libro plenamente cortazariano, no sólo por sus temas recurrentes sino por la manera característica de construir las historias, que avanzan en aparente imprecisión, con detallada morosidad, haciéndonos esperar el paso siguiente con anticipada sorpresa: que, cuando llegue, será asombro, no engaño. Es cortazariano también por el empleo de lo trivial como ámbito del misterio; por el uso de lo sentimental, y aun de lo cursi, para elaborar lo fantástico; por el convencimiento que nos deja de que no hay nada más irreal que esa extensión plana que llamamos vida diaria. Cortazariano por esa forma de aceptar con el mismo gesto lo insólito y lo banal, y por ese entender lo fantástico, más que como invención, como descomposición de lo real en sus múltiples espejos y laberintos. Cortazariano, sobre todo, por la evidencia de que no hay lado de acá y lado de allá, sino tiempo; y no sólo en la relación misterio-realidad, sino, lo que es más difícil de admitir, incluso en lo ético.

Julio Cortázar - Final ​del juego
Escritos ​en el entusiasmo del propio genio, los dieciocho relatos que componen Final del juego constituyen otros tantos experimentos en la perfeccion: en pocas paginas ellos solos se ponen las condiciones y ellos solos las cumplen. El ajuste interno hace que los relatos de Cortazar parezcan sencillos, mientras se leen. Pero luego descubrimos en nuestro interior una marana de sensaciones nuevas, de ideas que nunca habiamos pensado, de instrucciones distintas para ver la realidad. Ha terminado el juego y la literatura nos deja frente a la vida que acaba de cambiar.

Julio Cortázar - Los ​reyes
Los ​reyes (1949) es el primer libro publicado por Cortázar con su verdadero nombre. Se trata de un poema dramático donde el autor propone una curiosa variante del mito de Minotauro: Ariadna no está enamorada de Teseo sino del monstruo que habita en el centro del laberinto; y lo que pretende es que el Minotauro escape sirviéndose del famoso «hilo» que llevará Teseo. Gran conocedor de la estructura cerrada y fatal de los mitos griegos, Cortázar se las ingenia para que la historia tenga igualmente el desenlace conocido: a pesar de las intenciones de su amada, el monstruo elige morir a manos de Teseo. Esta obra de rara belleza logra el prodigio de cumplir con la tradición al tiempo que la transgrede. Y con su serena y clásica luminosidad ocupa un lugar de excepción dentro de la riquísima obra literaria del gran escritor argentino.

Julio Cortázar - El ​perseguidor
Uno ​de los cuentos más innovadores y conocidos de la literatura hispanomericana del XX es "El perseguidor" de Julio Cortázar. Se trata de un relato breve escrito por uno de los maestros del género y que cuenta con un ritmo parecido al del jazz y una historia metafísica que habla sobre el tiempo y sobre la persecución. Una de las grandes obras maestras que fue escrita por uno de los autores del Boom Latinoamericano que tuvo una personalidad arrolladora, innovadora y sorprendente. En esta lección de unPROFESOR queremos acercarte a este cuento y, por eso, a continuación te ofreceremos un resumen de "El perseguidor" de Julio Cortázar y un análisis de la obra para que comprendas mejor su importancia en la literatura.

Julio Cortázar - Salvo ​el crepúsculo
Último ​libro publicado en vida por Cortázar, es una memorable antología personal de poemas. Claro que, tratándose de Cortázar, no puede esperarse una tranquila sucesión de versos escritos en distintas épocas y situaciones. Multifacético, el contenido de este libro se desplega como un collage inagotable. Su autor homenajea a los poetas y a la poesía, avanza y retrocede en el tiempo, deja hablar a esos deliciosos charlatanes de Calac y Polanco, se entrega al tango y al jazz, a la pintura y al amor, a París y a Buenos Aires, a la ingenuidad y a la melancolía. Una colección de gustos, de recuerdos y opiniones exquisitas. El diario implícito e inestimable de un artista extraordinario.

Julio Cortázar - Fantomas ​a vámpírok ellen
"LÁNGOKBAN ​AZ ÉRTELEM Különleges epizód... lángol a világ kultúrája... Kövesse nyomon a száguldó FANTOMAS-t, aki a legnagyobb kortárs írókkal tanácskozik! - Olyan nehezedre esne, ha a törött ablakon keresztül repülnél ki? És még valamit, Fantomas. Egyedül akarsz nekivágni? - A magány az én erőm, Julio. A magány és az az adottságom, hogy végtelen sok alakban tudok megjelenni: a legkülönfélébb álcákban férkőzöm az ellenség közelébe. Meséltem már neked azt a sztorit, amikor szétvertem John Wayne pofáját, mert ártatlan kis árva lánynak hitt, aki elveszett Las Vegas poklában, és azzal az ürüggyel vitt az ágyába, hogy telefonál bánat sújtotta szüleimnek? - Fantomas, lehet, hogy ezt a munkát is egyedül fogod végezni, mint a többit, de nem vagyok benne biztos, hogy ezúttal sok babért aratsz. - Mit akarsz? - kiáltotta Fantomas görcsbe meredve, hogy koncentrálja repülőképességét. - Kérjem fel talán együttműködésre a rendőrséget meg a Nemzetközi Vöröskeresztet? Én magam, magam, magam! Nemcsak hogy elég erőm van hozzá, de még több is, mint... ! És most már a másik ablak is ezer darabra tört..." A beszélgetés színhelye Julio Cortázar párizsi lakása. Időpont: 1975. január, a Russell Bíróság brüsszeli ülése után.

Julio Cortázar - Alguien ​que anda por ahí
Selección ​de cuentos publicada, por primera vez, en 1977. Su publicación fue censurada en Argentina por el régimen militar (1976 - 1983). Instalado de nuevo en sus obsesiones, el autor las somete a nuevos presupuestos y perspectivas, para entrar en ellas con mayor ‘Alguien que anda por ahí’ (1977) reúne once cuentos en los que Cortázar vuelve a superarse a sí mismo. Se abre con la inquietante melancolía de «Cambio de luces» y culmina con la violencia policial de «La noche de Mantequilla». Cortázar no sólo crea climas y situaciones irrepetibles, también es capaz de sorprender con proezas estilísticas como «Usted se tendió a tu lado», donde la historia se narra simultáneamente en dos registros distintos; o se da el lujo de rescatar un cuento escrito en los años cincuenta —«La barca o Nueva visita a Venecia»—, intercalando comentarios que lo cargan de ironía y matices infinitos. Sólo Cortázar es capaz de ofrecer tanta riqueza al entusiasmo permanente de sus lectores. o con mayor eficacia ante la necesidad de exorcizar nuestros entornos. Todas las armas valen para convertir esta recopilación en un campo de ironías infinitamente reflejadas entre el lector y el escritor.

Julio Cortázar - 62 ​/ Kirakós játék
"Valamikor ​egy könyv gondolatával foglalkozott Morelli, de csak jegyzetlapok lettek belőle. Ez a lap foglalta össze legjobban az egészet: „Pszichológia, öregasszony-hangulatú szó. Egy svéd a gondolkodás vegytani elméletén dolgozik. Kémia, elektromágnesesség, az eleven anyag titkos áramai, furcsa módon minden újra a mana fogalmát idézi; valami másféle kölcsönhatás is gyanítható a társadalmi magatartásformák mellett, egy biliárdjáték, amelyet bizonyos egyének kezdeményeznek vagy sínylenek meg, valami dráma Oidipuszok nélkül, Rastignacok nélkül, Phaidrák nélkül, valami annyiban személytelen dráma, amennyiben csak a posteriori játszanak közre benne a szereplők lelkiismerete és szenvedélyei. Mintha lélektani küszöb alatti szinteken kötöznék és oldoznák a drámában résztvevők ágait-bogait. Vagy, hogy bókoljunk a svédnek: mintha bizonyos egyének akaratlanul is beleütnék az orrukat mások mélyvegytanába és viszont, így aztán a legfurcsább és legnyugtalanítóbb láncreakciók, hasadások és átalakulások jönnének létre. Ha így áll a dolog, elég egy nyájas kivetítés, és máris elvárnánk, hogy legyen egy olyan embercsoport, amely (ennek a réges-régi szónak klasszikus értelmében) lélektani válaszokat vél adni, de mást sem képvisel, csak a lelkes anyag, a végtelen kölcsönhatások kiáradásának megnyilvánulását, olyan dolgok kölcsönhatásainak kiáradását, amelyeket hajdan úgy hívtunk, hogy vágyak, rokonszenvek, akaratok, meggyőződések, és amelyek, a jelek szerint, engesztelhetetlenül viszolyognak minden észérvtől és minden ábrázolástól: mint polgárjogaikért fáradozó helybeli és idegen erők; mint minket magunkat, egyéneket meghaladó keresés, amely a maga céljai szolgálatába állít bennünket, valami homályos szükségszerűség, hogy kivonuljunk homo sapiens állapotunkból merre is? … miféle homo felé? Mert az a sapiens is egy másik réges-régi szó, azt is ki kell mosni alaposan, ha valamelyes értelemben is használni akarjuk. Ha megírnám azt a könyvet, megmagyarázhatatlan lenne a használatos lélektani eszköztárral minden szabványos magatartási forma (köztük a fényűző csoportba sorolt legszokatlanabbak is). Bolondnak vagy komplett hülyének tűnnének föl a szereplői. Nem mintha képtelennek mutatkoznának a mindennapi challenge and response-okra, olyasmikre, mint szerelem, féltékenység, irgalom és így tovább, hanem mintha, nagy keservesen, utat törne magának bennük valami, amit a tudatalattijában őriz a homo sapiens, mintha, nagy keservesen, egy harmadik szem pislogna a homlokcsontjuk mögött. Olyan lenne minden, mint valami nyugtalanság, valami szorongás, valami állandó talajtalanság-érzés, olyan terület, ahol tanácstalanul visszahőkölne a lélektani okság, és úgy gyötörnék vagy szeretnék egymást, vagy úgy ismernének egymásra azok a bábuk, hogy alig volna sejtelmük róla, mit készít bennük, általuk és révükön az élet: hogy megváltoztassa a lét hangnemét, és hogy valami szinte fölfoghatatlan kísérlet születik az emberben, ahogy más korokban az értelem-hangnem, az érzelem-hangnem, a gyakorlatiasság-hangnem született meg benne. Hogy minden egyes vereségünk után közelebb kerülünk a végső változathoz, és hogy nem létezik az ember, csak szeretne létezni, csak törekszik rá, hogy létezzen, csak kapálódzik szavak és viselkedésformák és olyan örömök közt, amelyeket vér fröcsköl be és mindenféle szóvirágos beszéd, mint ez is." (Julio Cortázar)

Julio Cortázar - Átjárók
Átjárók. ​Korunk egyik meghatározó írójának, a nagy argentin elbeszélőnek egész életművét jelképesen átszövő köztes létállapotra utal ez a cím. Cortázar egész művészete - akárcsak Az üldöző főhősének, egy zseniális jazz-zenésznek a muzsikája - állandó keresés, nekifeszülés. A teljesség olthatatlan vágyával törekszik, hogy átjusson a "túloldalra", ahol a köznapi látszatvalóság mögött megbújó valódi világot és tudást sejti, ahol igazi emberi kapcsolatokat remél. Cortázarnál többnyire mégis kudarc, csak kivételes pillanatok adománya, ihlet, megvilágosodás mulandó csodája lehet az átjutás vagy betekintés. Eszközei pedig a művészet - főleg a zene -, a játék, a humor, a megérzés, a szerelem, a nemiségben megtestesülő ösztönlét. Cortázar mégsem mond le a tökéletességről, az emberállapot eredendő egységéről és a létünk önellentmondásait összerendező harmóniáról. Ezt keresi lankadatlanul, és nekünk, olvasóinak is ezt kínálja: kutassuk a lehetetlenben ott rejlő lehetőséget. Mindhalálig.

Julio Cortázar - Játékok
A ​L'Harmattan Kiadó Julio Cortázar életműsorozatának második elbeszéléskötete. A kötet novellái a XX. századi világirodalom kiemelkedő, briliáns mesterségbeli tudással, hihetetlen leleményességgel, képzelőerővel és érzékenységgel megírt rejtélyes darabjai. A szövegeken keresztül az olvasó egy olyan alkotó művészete révén kerülhet közelebb a tengerentúli hispán kultúrához, aki a legjobb értelemben vett kozmopolitizmust, a nemzeti határokon, sőt kontinenseken átívelő örök emberi értékeket, lelkünk legtitkosabb rétegeinek, összefüggéseinek érzékeny feltárását, a humor és a fantázia mindenen felülhelyezkedő érvényességét képviselte műveiben. Merített-e az elbeszélő Cortázar valakitől ihletet, amikor a Játékok címet adta egyik sajátosan csoportosított novellagyűjteményének? És ki lehetett az? A holland művészettörténész és történetbölcselő Huizinga, aki szerint a kultúra és a történelem végeredményben játék? Vagy a komorabban játékos nagy francia, Anatole France ("A játék: közelharc a sorssal")? Nem tudjuk. De tény, hogy Cortázárnak akár művészi credója is lehet ez a vallomás: "Nem valamiféle fényűzés, létpótlék a játékosság [.], hanem az egyik fő fegyverünk [.], amellyel eligazodhatunk az életben. Nem a billiárdjátszma vagy a futballmeccs játékosságáról, hanem egy látásmódról beszélek, amelyben elvesztik a szokott rendeltetésüket a dolgok [.]. A játékos ember találékony, mindig új és új alakzatok világában él és alkot [.]. Énnekem bizonyos értelemben játéktevékenység az irodalom, erotikus aktus, a szerelem egy formája. Mégis, ahogy Grendel Lajos mondja egyik Cortázárt méltató írásában: "A játék, a fantasztikum, a spekuláció, a meghökkentés hátterében mindig fölsejlik a létezés drámája. A játéknak egyszer csak tétje lesz, élet és halál kérdésévé transzformálódik."

Julio Cortázar - A ​nyertesek
Egy ​argentin kispolgárcsalád (korlátolt papa-mama, nagyzoló nagylány, suta kamasz), két tanárember, egy bájos kékharisnya boszorkány, egy béna, de annál elszántabb nagytőkés, egy józan-egyszerű fogorvos, egy derűsen kiábrándult értelmiségi, egy kültelki vagány és a Buenos Aires-i fauna más jellegzetes egyedei kerülnek össze egy titokzatos hajón (vagy a klasszikus bűnügyi regény klasszikusan zárt helyszínén?) és szembe találják magukat a rejtelemmel (vagy az oktalan önkénnyel?). És mire a mai argentin társadalom több rétegének merész tollal megrajzolt képviselői elrendeződnek a drámai események erővonalai mentén, a jogos lázadás (és áldozat, bátorság, tisztesség), illetve a zsarnoki rend (és érdek, becstelenség, hazug gyávaság) táborában, a világhírű argentin író nagy sikerű regénye (1960) nemcsak állampolgári magatartástesztet tár olvasói elé, hanem az emberi jellem lesújtó-felemelő, mélyen hiteles arcképcsarnokát is.

Julio Cortázar - Rítusok
Legezzünk ​(megint) egy kicsit. A világirodalom egyik legmagányosabbja. A világirodalom egyik legnagyobb formaművésze (ezért is mondhatja és talán ezért is mondja, hogy »minden nappal rosszabbul kell írni, mert csak a mélypontra elérve lehet a felszínre jutni és konvencióktól mentes, hiteles alkotást létrehozni«). A legeurópaibb latin-amerikai (fehérek közt egy. na igen). A legkevésbé ismert a század legnagyobbjai közt. A dél-amerikai sztárok, Borges, Paz, Garcia Marquez, Vargas Llosa, Fuentes közül őt ismeri a legkevésbé a nyájas." (Esterházy Péter)

Julio Cortázar - Sántaiskola
Test ​és lélek, érzelem és gondolat, művészet és bölcselet, egyén és társadalom alapkérdéseit boncolgatja, a múlt és jelen kultúrák eszmei malomkövei közt őrlődő mai ember gondjait feszegeti minduntalan fölcsillanó humorral, iróniával ez az összegező nagyregény, a 20. század második felének kultuszregénye. Ahogy a század első felében Joyce Ulysses-ére esküdtek a "modernek", úgy esküdött az utóbbi ötven évben az argentin Cortázar regényére a "posztmodern" vagy "neoavantgárd". Az 50-es évek Párizsának és Buenos Airesének megejtő színfalai közt zajlanak főhősének fordulatos szerelmi és művészetelméleti viszontagságai, és közben mindvégig úgy érezzük, hogy ezzel a könyvvel a "nyitott mű" őstípusával, annak újszerű, "irodalmiatlan", mégis bámulatosan pallérozott nyelvével, képtelenül formabontó szerkezetével egy nagy író tiltakozik egy mind képtelenebbé váló emberállapot ellen.

Julio Cortázar - Itt ​és most
Julio ​Cortázar novelláinak negyedik kötete kissé eltér a többitől: bár ezeket az elbeszéléseket is az ismert cortázari stílus, az írótól megszokott talányos cselekményszövés különös fordulatai jellemzik, mégis valóságos történelmi-politikai eseményekből merítik tárgyukat, nem is mindig egészen áttételesen. A kortárs Latin-Amerika országainak jelenkori helyzetéről, az ott élő embereket szorongató erőszakról, félelemről, nyomorról, kilátástalanságról szólnak ezek az írások, meg arról az együttérzésről és aggodalmas szeretetről is, amelyet a latin-amerikai értelmiségi érez a földrész vesztesei iránt.

Julio Cortázar - Kronópiók ​és fámák története
Az ​elbeszélés gyűjtemény 1962-ben jelent meg, és azóta számtalanszor kiadták sok országban, sok nyelven, mint a modern szürrealista irodalom gyöngyszemét, amely a költőiség, az elbűvölő játékosság, a humor, a képzelet és a nyelvi lelemény szűrőjén keresztül szemléli az élet mindennapi, már-már rutinszerű dolgait.

Julio Cortázar - Bestiárium
Bestiárium. ​Van ilyen szó? És mit jelenthet? Latinos töve alapján olyasmit, hogy állatsereglet, állatkert, állatvilág. Körüllengi valami bizonytalanság, ugyanaz a ködfelhő, amely a nagy argentin író első elbeszélés gyűjteményében is benne gomolyog. Mert Cortázar novelláiban a legváratlanabb, legnyugtalanítóbb vonásait villantja föl egy különben mindennapi valóság, és akkor az már az álom rejtelmes valósága, valami valóságfölötti (netán szürrealista?) és mélylélektani eredetű, modern lidércnyomás, ahonnan már nincs visszatérés a szokványos köznapokba. És mégis: nem a mai ember mai életének köznapivá lett lidércnyomása ez?Julio Cortázar (Brüsszel, 1944 – Párizs, 1984) 1981-ben francia állampolgárságot kapott argentin költő, novellista és regényíró, az irodalomkritika García Márquez, Vargas Llosa és Fuentes mellett a dél-amerikai irodalom nagy korszakának négy legelismertebb írója közé sorolja. Pályáját versírással kezdte, de igazi területe a próza: első novelláskötete, a Bestiario 1951-ben jelent meg, és aratott nagy sikert. Fantasztikus ihletésű regényeiben és novelláiban Cortázar tudatosan kiforgatta tér és idő fogalmának értelmét, az írásművészet struktúráját. Nagy művészi erővel ötvözi egybe a reális és mágikus elemeket. Stílusa néha Salingerre emlékeztet, de hatott rá Joyce is. Nagyítás című novellájából (1966-ban) Antonioni rendezett mára klasszikussá vált filmet.

Julio Cortázar - Az ​összefüggő parkok
A ​dél-amerikai írók történelmük folyamán először mernek írók lenni... Hinni mertünk önmagunkban, le mertünk rázni minden béklyót... Gabriel Garcia Márquez

Julio Cortázar - Sehol ​sem teljesen jelen
A ​Cortázar-életműsorozat legújabb kötete az eddig ismeretlen, esszéíró Cortázarral ismertet meg bennünket, aki éppolyan izgalmas és sokszínű, játékos és váratlan, mint a novella- vagy a regényíró. ,,Kaméleontermészete itt úgy nyilvánul meg, hogy az esszé legkülönbözőbb, gyakran ellentétes formáit művelte egyszerre: írt szabatosan megfogalmazott, terjedelmes tudós elemzéseket, de publikált sok könnyed, avantgarde publicisztikát is; közzétette nagyobb irodalmi előadásainak szövegét, de hozzájárult a különböző politikai töltetű beszédeinek vagy éppen polemikus leveleinek a kiadásához is"- írja róla Scholz László. Ebből kap most az olvasó bőséges válogatást, mely segítségére lesz a szépíró és a közéleti ember gondolkodásmódjának, világlátásának, esztétikai elveinek, művészeti preferenciáinak és társadalmi, morális meggyőződésének mélyebb ismeretében.

Julio Cortázar - Casa ​tomada y otros relatos
Esta ​cuidada antologia, prologada por Luisa Valenzuela, es una seleccion de los mejores cuentos de Julio Cortazar: Casa tomada, Lejana, Continuidad de los parques, Los venenos, La noche boca arriba, Las armas secretas, Instrucciones para llorar, Instrucciones para dar cuerda al reloj, Simulacros, Conducta en los velorios, Acefalia, Cuento sin moraleja, La salud de los enfermos y El otro cielo. La antologia cuenta ademas con un estudio de la obra realizado por Anibal Jarkowski.

Julio Cortázar - La ​Rayuela
Por ​primera vez se edita -Rayuela- como un clasico de la novela contemporanea. Todo el conjunto de materiales que aporta esta edicion (introduccion, abundantes notas, plano, fotografias) serviran al lector para comprender mejor y disfrutar mas con esta gran novela. Al aclararse tantas alusiones y tecnicas narrativas, resplandece con mas claridad el sentido profundo del relato: la busqueda constante, el humor, el juego, la nostalgia de una verdadera vida, el paso sonado -de la tierra al cielo.

Kollekciók