Ajax-loader

Ivan Szergejevics Turgenyev könyvei a rukkolán


Ivan Szergejevics Turgenyev - Füst
Gazdag ​földbirtokos család gyermeke volt I. Sz. Turgenyev. Gyermekkora rideg: csak a cselédek segítségével sajátíthatta el az orosz nyelvet is. A berlini egyetemen tanult, 1852-ben bebörtönözték, majd birtokára száműzték, haladó gondolkodása miatt. 1854-től a külföldet járta; párizsi letelepedése után Flaubert, Zola, Maupassant barátságát élvezte. Hazájában a "világfi" gunyoros jelzőjével illették, de elismerték "túlfinomult érzékenységét", becsülték lírai kedélyét, szellemiségét. Mélyen átélte korát, s közvetlen tapasztalatai révén leplezte le az arisztokrácia tartalmatlan életét. Szenvedő és bűnbánó nemes, oly elragadó a jobbágyfelszabadítás ügyében kiálló írásával. Legmarkánsabb alakja az őrlődő és ábrándozó orosz ember típusa, aki érzi, hogy más módon kellene élnie, de erőtlen erre; boldogságkeresése valamin mindig megbukik. A Füst ennek a nyugtalan, kereső világnak a tükörképe.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Napkelte ​előtt
Turgenyev ​(1818—1883) A Turgenyev család a legelőkelőbb orosz rétegekbe tartozott. Legrégebbi őseik tatár hercegek voltak. Az író apja tüzér tábornoki ranggal ment nyugdíjba, és békés öregkort élt meg a mérhetetlen birtokon, amelyet hozományként kapott feleségével. A szülői otthon negyvenszobás kastély volt. Ebben több szobát töltött ki a sok ezer kötetes családi könyvtár, amelyben úgyszólván minden addig megjelent orosz könyv megvolt, de ennél sokkal több francia könyvet talált a véghetetlen polcokon az olvasni kívánó. Ezek mellett német és angol művek is sorakoztak, latin klasszikusok is, görög Biblia is. Otthon inkább beszéltek franciául, mint oroszul. A paraszt jobbágyokkal, az iparcikkeket árusító kereskedőkkel vagy a kézművesekkel érintkeztek az anyanyelvükön. Németül is megtanultak már gyermekkorban a nevelőnőktől, majd serdültebb korban angolul is a házitanítóktól. A tanárok is elismerték, hogy nemcsak szépen versel, de szókincse is gazdag. Ez gazdag nemesi családok fiainál ritkaság volt, hiszen otthon és társaságban franciául beszéltek. A jobbágyoknak pedig kurta szóval adtak parancsokat. A diák Turgenyev azonban egyre jobban megkedvelte a cselédeket, a lakájokat, udvaros szolgákat. El-eljárt a falvakba, és tudomásul vette méltatlan sorsukat. A könyvtárban magát jól érező fiú már korán nem szeretett családi körben lenni. Kitűnő megfigyelő, sokat járt birtokuk falvaiban, sőt a távolabbi vidékek paraszti népe közt. Ráadásul — mint a legtöbb földbirtokosfiú — szeret vadászni, és lóháton többet láthat, aki a tájakra kíváncsi. A tapasztalatok alapján egymás után írja novelláit, amelyeket úgy kapcsol össze, hogy ezek „Egy vadász feljegyzései". Ilyen címen adja át egy fovárosi kiadónak. Ott azonban a cenzúra nem engedélyezi a kiadást, mivel a könyv fő hangsúlya a dolgozó nép méltatlan megaláztatásán van. Akkor a kéziratot Moszkvában nyújtja be kiadónak. Moszkvában pedig jól ismerik a család nevét és tekintélyét. A cenzornak eszébe se jut kifogásolni a tábornok fiának a könyvét, talán el sem olvasta. A könyv megjelenik... és a főcenzort cári parancsra kidobják magas hivatalából. A szerző ellen büntetőeljárás indul lázítás címen. A könyv terjesztését is betiltják, de addigra híre széles körökben elterjedt. Kritikusok és olvasók lelkesednek érte. Hivatalnokok és nagybirtokosok fel vannak háborodva, a szülők kétségbe vannak esve. A büntetés kemény hangú, de valójában igen enyhe: egyéves száműzetés, de ezt tekintettel családjára a saját birtokukon töltheti. Párizsban lesz — francia írók társaságában — a leghíresebb orosz író. Ha éppen nem talál más fordítót, ő maga készíti a francia fordítást. Egyformán anyanyelvi szinten tud oroszul, franciául és németül. Novelláiban és regényeiben mindig Oroszországról, az orosz emberekről, az orosz igazságtalanságokról van szó. Turgenyev Párizsban előbb az írók közt lesz tekintély. Flaubert-rel talán a legjobb barátságban van. Flaubert is nemegyszer Turgenyevet vallja a legjobb barátjának, Turgenyev is Flaubert-t. A nagy francia barátnál ismerkedik meg és barátkozik össze Zolával, a Goncourt fivérekkel, Daudet-val és a fiatal, írói útján akkor induló Maupassant-nal. A később oly híres regények még csak készülődtek, majd az ötvenes és hatvanas években határozták meg végérvényes helyét a prózairodalomban. Dolgoznia azonban mindig kellett, mert hazulról már rég nem küldtek pénzt a „rossz útra tért" fiúnak. Azonban anyagi helyzete felettébb megváltozott. — Apja már korábban meghalt, ekkor anyja is befejezte földi életét. Erre a hírre mégis hazautazott, hogy ott legyen a temetésen. Kiderült, hogy a mérhetetlen földbirtok és ráadásul az összezsugorgatott pénz mind az ő öröksége. Egyszeriben az Orosz Birodalom egyik leggazdagabb embere lett. Magát azonban még jó ideig száműzöttnek tekintette. Regényeiben pedig otthon volt, mindegyik Oroszországban, az orosz társadalomban játszódik, de úgy, hogy Európában mindenütt úgy olvasták, mint ismerős alakokat, ismerős helyzeteket, ismerős gondokat. Turgenyev élő klasszikusnak számított. Most már haza-haza is látogatott Oroszországba. Az otthoni legnagyobbak mesterüknek tekintették. Tolsztoj és Dosztojevszkij mellett a sihederkorból éppen kinövő Csehov is az ő novelláit akarta utolérni. — Mégsem maradt otthon. Megérte ugyan az orosz jobbágyok felszabadítását, de nem ezt várta. Amikor elkezdett betegeskedni, végképp elhagyta a szülőföldet. Mindig orosznak tudta magát, olyan orosznak, aki Franciaországban érzi otthon magát. Már rég földbirtoka volt Párizs közelében. Oda tért haza meghalni. Tudta, hogy hátgerincrákja van. Egyre többet feküdt ágyban. És itt is saját birtokon, egy Bonivar nevű faluban, amelyet régóta otthonának tudott, 65 éves korában meghalt.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Senilia
Ivan ​Szergejevics Turgenyev (1818-1883), az orosz kultúra "aranyszázadának" nagy alakja 1877 és 1882 között alkotta meg "őszikéit", amelyeket Seniliá-nak, öregkori munkáknak nevezett. Ez a prózaversciklus azóta is az orosz irodalom gyöngyszeme, nálunk azonban több mint fél évszázada jelent meg utoljára. Felejthetetlen portrék a feleségét gyászoló kocsislegényről, vagy Jegoruskáról, a "becsületes lélekről", aki még azt is megbocsátja, hogy ártatlanul felakasztják, rossz költőkről és gonosz kritikusokról; látomások a múzsáról, a halál közeledtéről, a világ végéről. A varázsigére, hogy "Feltámadott a nagy Pán!", nimfák, driádok és bakkhánsnők hada népesíti be az erdőt, egy régi verssor a rózsáról az első szerelmet idézi, az "azúr világ" virágos messzeségéből édes női hangok szállnak. Mulandóság és szépségek emléke, csüggedés és életöröm, vágy és lemondás, szeretet és barátság, élet és halál, zaklatottság és nyugalom - egy emberélet minden kérdése ott kavarog e költemények hol tökéletesen komponált, hol tört melódiáiban. A Senilia ötvennégy év után most új fordításban kerül a közönség elé.

Ivan Szergejevics Turgenyev - A ​küszöbön / Apák és fiúk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Töretlen ​föld / Tavaszi vizek / Költemények prózában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivan Szergejevics Turgenyev - A ​puszta Lear királya
A ​világirodalom halhatatlan regényalakjai, drámai hősei sikerrel állják a harcot a múló idővel: szavaik, szenvedélyeik, sorsuk példája a mához is szól, ma is időszerű. Különösképpen elmondhatjuk ezt Shakespeare művészetéről: egy-egy klasszikus hősének kései utóda közöttünk, az életben is felbukkan olykor. Találkoztunk Othellókkal, Falstaffokkal, Hamletekkel, sőt III. Richardokkal is: indulataikban, életük tragikumában vagy tragikomikumában, beteljesülő sorsukban a nagy drámaíró hősére ismerünk. Ivan Turgenyev, az orosz irodalom "nagy periódusának", a XIX. századnak egyik legjelesebbje is felismerte ezt. Lírai szépségű kisregényének hőse, Martin Petrovics Harlov, valóban az évszázados mozdulatlanságba dermedt végtelen orosz pusztaság Lear királya: jósága, apai kiszolgáltatottsága, leányainak önző álnoksága a shakespeare-i dráma tragikumát és jellemfestő erejét idézi.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Költemények ​prózában
Utolsó ​jelentős alkotása az 1879-1883 között írt Költemények prózában című ciklusa, melyben a prózát lírává varázsolva vallott emberi és művészi gondjairól.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Két ​jó barát
Turgenyev ​úgy mesél hőseiről, mint hozzá közelálló emberekről, keblükből kiragadja szenvedélyes érzelmeiket, és gyengéd részvéttel, reszkető aggodalommal kíséri nyomon sorsukat: együtt szenved és örül az általa teremtett alakokkal, és őt magát is elbűvöli az a költői környezet, amelybe oly szívesen helyezi őket. És elragadtatása ragályos: az olvasó rokonszenvét is azonnal megnyeri, gondolatait és érzéseit már az első oldalon lebilincseli, elbeszélésével arra kényszeríti, hogy átélje és átérezze azokat a pillanatokat, amelyekben Turgenyev alakjai megjelennek előtte. És még jóval később is, az olvasó rég elfelejthette a történet menetét, az események részleteinek összefüggését, az egyes szereplők és helyzetek jellemzését, sőt elfelejthette az egész olvasmányt – mégis emlékezetes és kedves marad neki az elven és üdítő benyomás, amely az elbeszélés olvasásakor keletkezett benne.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Őstalaj ​/ A nemesi fészek
ELŐSZÓ Részlet: Őstalaj 1868 ​tavaszának egy napján, déli egy óra tájban, egy körülbelül huszonöt éves, hanyagon és szegényesen öltözött fiatalember kapaszkodott föl a pétervári Oficzerszkája-utza egyik ötemeletes házának hátulsó lépcsőjén. Nehezen slappogott viseltes sárczipőivel, lassan czammogott esetlen, nehéz testével, míg végre fölért a lépcső felső végére; ott megállt egy kopott, félig nyitott ajtó előtt, a nélkül, hogy becsengetett volna, csak hangosan szusszantott és úgyszólván bedűlt egy kis sötét előszobába. - Itthon van Nezsdánkov? - kérdezte kemény, hangos szóval. - Nincs, csak én vagyok itt, jőjjön be, - hangzott a szomszéd szobából egy ugyancsak meglehetősen nyers, női hang. - Másurina? - kérdezte a jövevény. - Igen, én. Ön pedig Osztrodumov? - Osztrodumov Pimen, - felelt ez s gondosan levetve először a sárczipőit, azután szögre akasztva viseltes köpenyegét, bement abba a szobába, a honnan a női szó hallatszott. Nemesi fészek Történetünk az 1842. évből való. A tavaszi fényes nap alkonyatra hajlott; apró, rózsaszínű felhők bolyongtak magasan a világos égen s úgy látszott, mintha nem tova szállanának, hanem eltünnének az azúr kékség mélyében. O. kormányzósági város egyik szélső utczájában szép ház állott, a melynek nyitott ablakánál két nő ült: az egyik lehetett vagy ötven, a másik pedig vagy hetven éves. Az elsőt Kalitina Dmitrijevna Máriának hítták. Férje, volt kormányzósági ügyész, a ki híres volt üzleteiről, élénk, határozott, epés és makacs természetéről, ezelőtt vagy tíz évvel meghalt. A megboldogúlt gondos nevelésben részesűlt, egyetemet végzett, de szegény családból származván, mihamar tisztában volt azzal, hogy útat kell magának törnie és pénzt szereznie. Dmitrijevna Mária szerelemből ment hozzá feleségül: csinos, eszes ember volt s ha akarta: nagyon kedves. Dmitrijevna Mária (családi nevén Pesztova) gyermekkorában árván maradt, néhány évet Moszkvában, nevelő-intézetben töltött s onnan visszatérve, O.-tól vagy ötven versztnyire lakott nénjével és testvérbátyjával Pokrovszkban, a szülő-falujában. A bátyja mihamar Pétervárra költözött, szolgálatba állt s hugát is, nénjét is szűk körülmények közt tartotta, mígnem hirtelen halál vetett véget életének.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Az ​őstalaj
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Egy ​vadász feljegyzései
Ivan ​Szergejevics Turgenyev (1818 - 1883) szeret vadászni, és lóháton többet láthat, aki a tájakra kíváncsi. A tapasztalatok alapján egymás után írja novelláit, amelyek az "Egy vadász feljegyzései". Ilyen címen adja át egy fővárosi kiadónak. Ott azonban a cenzúra nem engedélyezi a kiadást, mivel a könyv fő hangsúlya a dolgozó nép méltatlan megaláztatásán van. Akkor a kéziratot Moszkvában nyújtja be egy kiadónak. Ott jól ismerik a család nevét és tekintélyét. A cenzornak eszébe se jut kifogásolni a tábornok fiának a könyvét, talán el sem olvasta. A könyv megjelenik... és a főcenzort cári parancsra kidobják magas hivatalából. A szerző ellen büntetőeljárás indul lázítás címen. A könyv terjesztését is betiltják, de addigra híre széles körökben elterjedt. Kritikusok és olvasók lelkesednek érte. Hivatalnokok és nagybirtokosok fel vannak háborodva, a szülők kétségbe vannak esve. A büntetés kemény hangú, de valójában igen enyhe: egyéves száműzetés, de ezt tekintettel családjára a saját birtokán töltheti.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Punin ​és Baburin
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Rugyin
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Rugyin ​/ Nemesi fészek
Turgenyev ​hősei abban különböznek elődeiktől, hogy rosszabb a lelkiismeretük. Érzik, hogy kellene valamit tenniük önmagukért és a népért, de nem tudják, mit és ha tudják, mit , nem tudják, hogyan, és ha azt is tudják, nincs hozzá akaraterejük.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Tavaszi ​vizek
Megragadóan ​szép szerelmi történet ez a regény, mely realitásának erejével és szomorkás romantikájával egyként hat a lélekre és az értelemre. Szanyin Dimitrij Pavlovics, a főhős, rokonszenves, tiszta ember, de puha jellem. Készséggel vállal kockázatot, ha úgy hozza a helyzet, a döntő pillanatban azonban törik. Így történik, hogy egy gyenge órájában eljátssza egész élete boldogságát. Szanyin nemes lelkületével - és nem utolsósorban: vonzó külsejével - elnyeri a gyönyörű frankfurti cukrászlány, Gemma szerelmét. Majd, csordultig tele Gemma iránti szerelemmel, hagyja, hogy a gazdag , szeszélyes Marja Nyikolájevna női uralomvágyból elragadja menyasszonya mellől. Tiszta, szép szerelem helyett a leigázottak megalázóan másodlagos szerepe vár rá az önző szépasszony udvartartásában. Majd, ebből a gonosz bűvöletből kitépve magát, egy magányos és értelmetlenül lemorzsolt élet hétköznapjainak kietlen egymásutánja. S végül a megváltást kereső elhatározás: felkutatja Gemmát. Mikor ez sikerül - s a megbocsátás felemelő gesztusában is részesül -, utánamegy Amerikába. Nem a késői idill reményében. Tudja: Gemma férjhez ment, gyermeke van, egy sugárzóan szép fiatal lány. Szanyint a megnyugvás reménye, elrontott életének ez az őszi verőfénye vezérli csupán.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Csodálatos ​történetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivan Szergejevics Turgenyev - A ​diadalmas szerelem dala
"...nemcsak ​felfogni kell az életet minden megnyilvánulásában, hanem belé is kell hatolni, meg kell ismerni a törvényeket, amelyek mozgatják, ha kifelé nem is mindig láthatók; az esetlegességek játékán túl el kell jutni a típusig - és mindamellett hűnek kell lenni az igazsághoz" - adja meg az írói alkotómunka receptjét egy kezdő írónak Turgenyev. Ő maga eszerint alkotott. Írásai bejárták és mind a mai napig járják az egész világot. Krúdy Gyula megfogalmazása szerint "...csodálatos nyelvezete, borongós, mélán felderülő hangulatai, átlátszóan tiszta meséi okvetlen megragadnak mindenkit." A magyar olvasók kezdettől fogva szívesen olvassák műveit, Krúdy még azt is leírta vele kapcsolatban, hogy "mélyebb hatást külföldi író - az egy Bourget-n kívül talán - nem tett a mai magyar szépirodalomra." Kötetünk Turgenyev jól ismert, legszebb novellái mellett az 1944 óta le nem fordított, ám életművében nagy jelentőségű elbeszéléseit, kisregényeit tartalmazza - ilyen például az Andrej Koloszov, Szélárnyékben, Egy felesleges ember naplója, Látomások, Különös történet.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Tavaszi ​vizek / Első szerelem
"Ifjú, ​boldog évek, drága szép napok, tavaszi vizekként elfutottatok" – ezekkel a szavakkal kezdődik Turgenyev egyik legszebb lírai regénye, a Tavaszi vizek. Egy gránitból készült kis kereszt váratlan megtalálása felidézi a gyengéden szeretett, de rég szem elől vesztett kedves emlékét. Egy szép, de reménytelen szerelem története bontakozik ki szemünk előtt, akárcsak Az első szerelem című elbeszélésben. Turgenyev a szerelmet végzetes betegségnek látja, amely tönkreteszi a lelket.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Apák ​és fiúk
Bazarov ​a világirodalom egyik legismertebb regényhőse: annyit szinte mindenki tud róla, hogy "nihilista", aki nem ismer el semmilyen tekintélyt, és megveti a szerelmet - aztán mégis őrülten, romantikusan szerelmes lesz. Bazarov azt vallja, hogy nekik, az akkori Oroszország bátor, tettre kész fiataljainak mindent le kell rombolniuk, amit az előző nemzedékek építettek és képviseltek, s aztán az új világ felépítése már egy új nemzedék feladata lesz. És abban az új, tiszta világban nem lesz bűn, mert a társadalom nem rontja meg az embert. Vagyis Bazarov alakjában Turgenyev mintha a majdani bolsevik forradalmárok prototípusát festette volna meg – profetikus érzékkel. De a regényt olvasva Bazarov alakja egyre bonyolultabbá válik számunkra: hol megvetjük a szélsőséges eszméi miatt, hol imponál a merészsége, hol együtt érzünk vele, hol már-már zseniálisnak érezzük a gondolkodását. Kiismerhetetlen és mélyen emberi – cinikusnak látszik, de tele van szeretettel. Nem, ő nem lenne bolsevik forradalmár, sokkal inkább az első áldozataik egyike. Vagy hát... ki tudja?

A. I. Kuprin - Ivan Szergejevics Turgenyev - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​boszorkány
A ​kötet három nagyszerű orosz író, Turgenyev, Dosztojevszkij és Kuprin egy-egy kisregényét ajánlja az olvasó figyelmébe. A múlt század végi orosz próza remekművét összekapcsoló közös téma a szerelem, a szerelmet megelőző, homályos sejtésekkel, epekedéssel teli, izgatott állapot, amelyet sosem felejt el az ember. Az első, az igazi, a tiszta szerelem romlatlan szenvedélye, az önfeláldozó, boldog önfeledtségbe ringató édes szerelem és a csalódásokkal, kétségekkel, féltékenységgel gyötrő, boldogtalanságot hozó, lelket megelőző szerelem. Turgenyev líraian szép kisregényének kamasz hőse éppen átlépi azt a határt, amelyen túl nem fiatal fiú többé, hanem szerelmes férfi, aki egyszerre érzi a szenvedélyt és a szenvedést. Akit öl a bú, ha nincs a vágyott nő mellett, de a közelében sem lel nyugtot, akinek nem fog az esze, ügyetlen, tétova, akit gyötör a féltékenység, és önnön sutaságának, jelentéktelenségének tudata kínoz. Dosztojevszkij remekének ifjú hőse magányosan kóborol Pétervár utcáin, amelyek a fehér éjszakák varázslatos fényében fürdenek. Ilyenkor olyan fájdalmasan csodásak az éjszakák, amilyenek csak akkor lehetnek, amikor az ember fiatal. S bár elhagyott és sebezhető, de mégis reménykedve, ábrándosan kitárja lelkét, amely igaz szerelemre, mindent elsöprő érzésekre szomjazik. Kuprin boszorkánya, Oleszja természetes, romlatlan bájával, lényéből áradó finomságával és őszinteségével ejti rabul a férfit, akit ezután láthatatlan szálak fűznek a lányhoz. Csendes és édes fájdalom lengi körül mesebelien varázslatos pillanataikat, s bár mindketten egész lényükkel vágyódnak egymás után, a másik legjelentéktelenebb mozdulatára, szavára, mégis sejtik, hogy szerelmük önfeláldozást kíván. Ám ahogy Dosztojevszkij hőse mondja, az üdvösség egyetlen perce egy egész életre elég.

Ivan Szergejevics Turgenyev - A ​küszöbön
"Turgenyev ​állandó nagy sikerét az orosz közvéleményben nagyrészt annak a finom érzékének tulajdoníthatjuk, amellyel a szerző kitapogatta a társadalom eleven áramlatait, annak a képességének, hogy rögtön visszhangot adott minden gondolatnak, minden becsületes érzésnek, alighogy azok behatolni kedtek a legjobb emberek tudatába." Dobroljubov

Ivan Szergejevics Turgenyev - Első ​szerelem
Turgenyev ​elbeszélőművészetének egyik kivételes szépségű darabjaként tartja számon az irodalomtörténet a nagy orosz klasszikus Első szerelem című kisregényét. Az önéletrajzi elemekkel átszőtt, költői szépségű mű egy tizenhat éves fiú első, szenvedélyes szerelmének tragikus történetét beszéli el a múlt századi orosz nemesi világ miliőjében, az író magával ragadó lélekábrázolással érzékelteti a szerelmi vetélytárssá váló apa és fiú drámáját.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Rugyin ​/ Nemesi fészek / A küszöbön
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Turgenyev ​összes regényei I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Apák ​és fiúk / Füst
A ​"felesleges embert" mások is bemutatták e nagy orosz elbeszélő előtt és után az irodalomban, de ez a regény mégis páratlan és hasonlíthatatlan: jellegzetesen turgenyevi. Nem véletlen, hogy az Apák és fiúk századunkban is újabb és újabb reneszánszát éli: mint olvasmány szórakoztató, lebilincselő, dialógusaiban ott lüktet a forradalmi mozgás közelébe érkező orosz értelmiség szellemi pezsgése, érzelmi forrongása, és Bazarov alakjában ott áll az a valami mást akaró "fiú", aki sikerrel vitatja el az "apák" nemzedékének igazát, s ingatja meg a válságba került régi földesúri világ egész eszmei önigazolását. Turgenyev jól látja, hogy valami új kezdődik az orosz társadalom életében. Költői állásfoglalása hitelesen és helyes arányaiban láttatja az "újak" és "régiek" összecsapását. Ezek a szűkszavúan és mégi szókimondóan megrajzolt jelenetek a regény legemlékezetesebb, leggyönyörűbb lapjai. Az Apák és fiúk az elkötelezett állásfoglalás és a költőiség halhatatlan találkozása.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Az ​énekesek / Певцы
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók