Ajax-loader

Nagymihályi Géza könyvei a rukkolán


Nagymihályi Géza - A ​Pantokrátor magyar földön
Nagymihályi ​Géza 1942-ben született Budapesten. Teológiai tanulmányait Nyíregyházán, a Görög Katolikus Hittudományi Főiskolán végezte 1965-ben. Lelkészi munkája mellett az ELTE Művészettörténeti Tanszékén szerzett újabb diplomát 1981-ben és egyetemi doktori címet 1984-ben. Teológiatanárként és meghívott egyetemi oktatóként ókeresztény és bizánci művészettörténetet adott később elő.

Nagymihályi Géza - A ​Nagyböjt szakrális kultúrája a keresztény keleten
A ​szerző görög katolikus lelkész, művészettörténész. Kutatási területe a keresztény antik és korabizánci művészettörténet, a képzőművészet, építészet és liturgia kapcsolata, és a késő ókor művészetének hatásai a jelenkor szakrális művészetében. A szerző lelkészi tevékenysége mellett több főiskolán és egyetemen adott elő művészettörténetet, és kutatási tevékenységet folytat az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületében és a Debreceni Akadémiai Bizottságban.

Nagymihályi Géza - Feledés ​és örök emlékezet
A ​kereszténység kétezer éves történetét és napjainkban is nyomot hagyó irányzatait, teológiai, liturgikus, irodalmi és művészeti hagyományait, eredményeit hatalmas óceánként érzékeljük. Sok nagyon fontos, elgondolkodtató, sőt aktuális eszme sajnálatos módon a feledés homályába látszik merülni. Ezek közül – bevallottan szubjektíven – választottam néhányat, hogy a feledésből az aktuális jelenbe emelve inspirálja a keresztény Kelet hívőit és hagyományainak kutatóit. Életem nagy élménye volt három isztambuli utazásom, tanulmányutam. Középiskolás koromtól kezdve szellemi-lelki igazodási pontom volt a késő ókor és a középkor egyetlen nagy keresztény metropolisza, Konstantinápoly. Ami tudást, ismeretet könyvekből, elbeszélésekből, képekből, a művészettörténet tudományából Magyarországon meg lehetett szerezni, arra törekedtem. Teológiai és művészettörténeti tanulmányaim súlypontja is az orientális kereszténység területeiről szólt. Később teológiai és egyetemi előadásaim, publikációim is ezt a témát feszegették. Az elméleti ismereteken kívül a személyes élmény, a közvetlen látás sokat segített munkámban. A kötetben szereplő tanulmányok első nagyobb körét a szakrális építészet alapjainak vizsgálata jelenti. Az alapelvek megvilágítása után a keresztény Kelet, ill. Konstantinápoly hat legjelentősebb elemzése következik. A nagy példaképek után a keleti szentély sorsának magyar földön való alakulását mutatom be. A hajdúböszörményi görög katolikus templom például eleve ikonosztázion nélkül épült a 19. század végén, ezért már lerombolni sem kellett, mint sok más helyen. A mentalitás megváltozását jelképezi és érzékelteti, hogy a templomépítéseken kívül az ikonosztázionállítás vált a leglátványosabbá ezen a területen. Ez a tanulmány vezeti be a misztikus ikonok világának és speciálisan az Istenszülő misztikus ikonjainak bemutatását.

Nagymihályi Géza - A ​misztika térben, szóban, képben
A ​nyugati embert mindig is áhítattal töltötte el a keleti kereszténység elmélyült vallásossága, miszticizmusa, rendkívül összetett szimbolikában megtestesülő szakrális lelkisége. A keleti egyházművészet a kezdetektől kifinomult eszközökkel juttatta kifejezésre az egyház tanítását. A templom négyzetes alaprajza a ptolemaioszi világképnek megfelelően a földi világ mása, melynek négy sarkán a négy evangélista tartja oszlopként a hívek fölé magasodó kupolát, benne a Panthokrator, a világot uraló Krisztus fenséges mozaikjával. Az ikonosztáz ragyogó ikonjai túlvilági alakokként emelkednek ki az ikonosztáz arany síkjából, és miközben a kupola szűk ablakain keresztül sejtelmes fény árasztja el a templomot, felcsendül a kórus a Szentírás szavaival. Ebbe a csodálatos kultúrába kalauzolja el az olvasót a szerző, aki lelkészként és művészettörténészként belülről ismeri a keleti keresztény lelkiséget. Három oldalról, az építészet, az ikonfestészet és az egyházatyák tanításai felől közelíti meg ezt az összetett hagyományt, hogy végül megpróbálja feltárni az olvasó előtt a keleti keresztény misztika lényegét.

Nagymihályi Géza - A ​kereszt: Krisztus ikonja
A ​görög katolikus lelkész szerző kétszeri isztambuli tanulmányútjának gyümölcse ez a kötet, amely az egykori keresztény világváros emlékinek tanulmányozása révén, a Hagia Szófia templom padlózatán látható vésett kereszt megpillantásából növekedett könyvvé, mivel a szerző jelképet, biztatást és üzenetet olvasott ki belőle. A kötet címe ellenére a szerző így nyilatkozik: nem akarok mindent elmondani a keresztről, és nem szándékozok kereszt-enciklopédiát létrehozni. Célom inkább az, hogy a keresztény antikvitás, és a keresztény Kelet lelkiségét, nézőpontját, liturgikus és művészeti gyakorlatát szélesebb kitekintéssel tárjam az érdeklődők elé.

Nagymihályi Géza - Eszkatológia ​és misztika a keresztény keleten
A ​szerző görög katolikus lelkész, művészettörténész. kutatási területe a keresztény antik és korabizánci művészettörténet, a képzőművészet, építészet és liturgia kapcsolata, és a késő ókor művészetének hatásai a jelenkor szakrális művészetében. A kötetben közölt 10 tanulmánya ezen összefüggéseket alapelvi szinten világítja meg. A szerző lelkészi tevékenysége mellett több főiskolán és egyetemen adott elő művészettörténetet, és kutatási tevékenységet folytat az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületében és a Debreceni Akadémiai Bizottságban.

Nagymihályi Géza - Árpád-házi ​Szent Piroska
Az ​Árpád-ház nagy egyénisége Szent László magyar király lánya, 1118-1134 között Eiréné néven II. Ióannész Komnészosz bizánci császár felesége volt. Megépíttette a Pankrátor-Métér Eleusza-Szent Mihály hármas templomegyüttest, monostort, elmebetegek és aggok menhelyét, kórházat. A szegények, nyomorultak példamutató védelmezője volt. Nyolc gyermeke született. Korai halála előtt Xené néven felvette a szerzetesnők fátylát. Az ortodox egyház szentként tiszteli, kultuszát elvileg átvette a római és a görög katolikus egyház. Magyarországon emléke, személye és műve méltatlanul elhanyagolt. E könyv célja, hogy jelenlegi ismereteink alapján emlékét újra felidézzük, ünnepét (augusztus 13.) megünnepeljük, ikonjait megfestessük és tiszteletre kihelyezzük, a legfontosabb, hiányzó liturgikus szövegeket megírjuk.

Nagymihályi Géza - Lépj ​be a szentélybe, lásd a titkokat
A ​könyv témája nem tűnik aktuálisnak - állapítja meg a felszentelt pap és művészettörténész szerző, de napjainkban igen erős érdeklődés mutatkozik az első keresztény évezred iránt. A kötet ezért veszi nagyító alá a görögkatolikus vallás és liturgia fényében azokat a tanításokat, amelyeket a szentélyről - az épített szimbólumról - az Ószövetség és az Újszövetség vallott és vall. Az épített szentélyek alapelveit és az ikonosztázionokat a nagy és híres keleti keresztény bazilikák bemutatásán keresztül ismerhetjük meg: a szimbólumok indirekt módon fogalmazzák meg számunkra mindazt, ami direkt módon nem lehetséges.

Nagymihályi Géza - Hitvallás, ​liturgia, ikon a keleti kereszténységben
Könyvemben ​először a legfontosabb filozófiai, teológiai és művészeti alapelveket tisztázzuk. Ezután a Nicea-konstantinápolyi Hitvallás felsorolása alapján a legfontosabb Krisztus-ábrázolásokat és ezen belül kiemelten a keresztkultusszal kapcsolatosakat mutatjuk be. Ezt követik az Istenszülő ikonjai, majd a vértanúk, aszkéták és misztikusok világa a hitvallás, liturgia és ikon nyelvezete szerint. Végül, az első hét egyetemes zsinat ritkán tárgyalt témája kerül elő: mit tanít róluk a Tanítóhivatal és az ikonográfia. Könyvünkkel azt a meggyőződésünket is ki szeretnénk fejezni, hogy az újra felfedezett ősi bizánci hagyománynak van jövője, és a megújult teológiai gondolkodás alapján a szakrális művészet is maradandó művekkel gyarapodik.

Nagymihályi Géza - Az ​angyalok
A ​művészettörténet tanúsága szerint az angyalok témájában megszámlálhatatlan alkotás született, művészettörténeti bemutatás, elemzés annál kevesebb, magyar nyelven pedig egyáltalán nincs. Ezt a hiányt igyekszik megszüntetni ez a munka, melyet a szerző tapasztalata szerint mind a művészettörténész társadalom, mind a teológia iránt érdeklődők nagyon várnak.

Nagymihályi Géza - A ​láthatatlan Isten képmása
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagymihályi Géza - Krisztus-ikonok ​szóban és színben
A ​szerző a keleti kereszténység alapvető mentalitása, a szakrális összművészet eszméje alapján írta meg művét, mely szerint az építészet, a liturgia és az ábrázoló művészetek egyetlen kerek egészet, egységet képeznek, szorosan összefüggenek, és hallatlan harmóniát sugároznak. Minden tényezőt átjár a képmás szerinti értelmezés. Ezért megvizsgálja a Krisztus-ábrázolások eredetét és szellemi hátterét, továbbá, hogy mit mond a Biblia, az építészet és a liturgia az ábrázolásról, az élő Krisztus-arc felfedezése szempontjából. Bemutatja az általunk ismert legkorábbi Krisztus-ábrázolásokat, a legjelentősebb alkotásokon keresztül a téma ikonográfiai fejlődését, sőt a még soha nem publikált, vagy alig ismert magyar anyagot is, amely a hazai ortodox és görög katolikus egyház tulajdonában van. A könyv célja nem elvont tudományos fejtegetés, hanem a liturgia drámájával, mint elválaszthatatlan alkotórészével együtt felmutatni a színek és vonalak tanúságtételét, vállalva a vele együtt járó szubjektivizmust is.

Nagymihályi Géza - Az ​idegen szent
Csaknem ​kilencszáz éve, 1134-ben temették el Konstantinápolyban Szent László királyunk árvaságra jutott leányát, Piroskát, aki Eiréné néven II. Ióannész Komnénosz bizánci császár felesége volt, és a keleti kereszténység nagy szentjei közé tartozik. E kötet címe mégis: Az idegent szent, Xené, azaz az „Idegen” szerzetesi nevet vette fel halálos ágyán, és az általa alapított Pantokrátor-templomban temették el. Elgondolkodtató és megható, hogy egy császár feleségeként, nyolc gyermek anyjaként, mélyen vallásos lelkülettel, sikeres életmű után miért választotta az „Idegen” nevet? E könyv megírásának egyik – meglehet, nagyon személyes – indítéka, hogy sok évszázad után, legalább saját hazájában, ahol Szent Lászlónak kifejlett kultusza van, leánya ne legyen többé szinte teljesen idegen. Az Árpád-házi tönrténet évszázadai alatt hatalmas és szent egyéniségek sora tűnt fel. Szent István környezetében élt Szent Gellért, Szent Adalbert, Szent Imre, a későbbi évszázadokban az Árpád-házi boldogok és szentek hosszú sora. Közöttük a népies vallásosságot, az irodalmat és a művészeteket nagymértékben inspiráló Szent Margit, Szent Erzsébet és Szent László. Szerény véleményünk szerint Szent Eiréné egyenrangú személyként szerepelhet ebben a sorban. Semmi nem indokolja, hogy ne adjunk igazat Moravcsik következő szavainak: „Ha a XII. századi bizánci irodalmi emlékeket: a történetírók és költők műveit s a szentek életét olvassuk, újra találkozunk Eiréné császárné alakjával, s ezek az írások hazájában alig ismert alakjára oly fényt árasztanak, melynek megvilágításában nemcsak életének egyes képei tűnnek elő, hanem kibontakozik előttünk élete maradandó alkotása is, mellyel új hazáját, Bizáncot megajándékozta: a Pantokrátor-monostor.”

Kollekciók