Bónus Tibor könyvei a rukkolán

Bónus Tibor - Az ​irodalom ellenjegyzései
A ​kötetben található írások az ezredforduló óta eltelt bő évtized alatt keletkeztek, és szinte valamennyit alkalom szülte, ha többször szét is feszítették ennek kereteit, amit a megértésnek az a kényszere magyarázhat, amely, ha valamely külső tényező (kutatási projekt kínálta feladat, folyóirat felkérése, doktori védés, könyvbemutató stb.) egyszer előhívta, immár nem annyira az intézményes formák, inkább saját diszkurzív törvényei szerint alakította az olvasást. Azt, amit egymástól elválaszthatatlanul vezetett a szóban forgó irodalmár értésmódjára, diskurzusának összetéveszthetetlen egyediségére, az irodalom mibenlétére, valamint a szöveg(ek)ben értelmezett irodalmi és irodalomelméleti korpuszra irányuló érdeklődés. Az egyes olvasásmódokra mindig az adott olvasatok lehető legszorosabb olvasása próbál itt kérdezni, vagyis szövegek, művek, életművek értelmezésének mint ellenjegyzésüknek az ellenjegyzése, hiszen így, ennek eseményében nyilvánulhat meg az, ami a kötet címében is áll - az irodalom ellenjegyzései. Az irodalom nyilvánvalóan nem létezik önmagában, így bajosan is lehetne azt közvetlenül ellenjegyezni, csak konkrét, aláírt szövegekkel, illetve szövegekkel mint aláírásokkal (és ellenjegyzésekkel) lehetséges ez, mivel azonban az aláírások és ellenjegyzések egyedisége rendre az irodalomra, az irodalmiságra irányuló kérdezésként, egy irodalomszemlélet mintázataként rajzolódik elő, talán nem jelentés nélküli általános és egyedi elkerülhetetlenül szinguláris kapcsát e különös összetétellel nyomatékosítani. Bónus Tibor 1972-ben született Szentesen. Az ELTE Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudomány Tanszékén tanít, fő kutatási területe a 20. századi magyar és francia irodalom, az irodalomelmélet, továbbá 17. századi francia irodalommal is foglalkozik. Korábbi könyvei: Diskurzusok összjátéka, Balassi, 2001; Garaczi László, Kalligram, 2002; A csúf másik. A saját idegenségének irodalmi antropológiájáról, Ráció, 2006.

Bónus Tibor - A ​csúf másik
E ​könyv Kosztolányi Dezső Pacsirta című, 1923-ban megjelent regényének elemzést nyújtja. A szöveg jelentéstani összetettségét szorosan követve különféle interpretatív kontextusokat hoz játékba. Eddigi értelmezései lélektani és társadalomtörténeti példázatként értették a Pacsirtát. Az itt adott olvasat nemcsak antropológiai, esztétikai, poétikai, nyelv- és szubjektumelméleti szempontokkal gazdagítja és írja újra a pszichoanalízis és a társadalomtörténet interpretációs képleteit, hanem – az említett diskurzusok összefüggéseit is szem előtt tartva – elsősorban a regény önértelmező mozgására figyelmez. S ezen keresztül arra, milyen távlatokat nyit a Pacsirta az időbeliség, a történetiség értelmezésére, s hogyan láttatja irodalom és esztétikai tapasztalat mibenlétét, valamint élet és irodalom lehetséges viszonyát. A regény ugyanis a gyász, a szégyen és a részvét, az undorító és a csúf, a kívánatos és a szép, a sírás és a nevetés interpretánsai mentén saját olvasásáról, szöveg és olvasata viszonyáról is beszél. A csúf másik egy olyan kalandra invitálja olvasóját, amely az értelmezés invencióinak a szöveg lehető leghívebb olvasását, a mű összetéveszthetetlen egyediségéhez való nehéz, sőt lehetetlen hűséget teszi a feltételévé. Bónus Tibor 1972-ben született Szentesen. Az ELTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén tanít, fő kutatási területe a 20. századi magyar és francia irodalom, az irodalomelmélet, emellett Moliére drámáival is foglalkozik. Korábbi kötetei: Diskurzusok összjátéka, Balassi Kiadó, Budapest, 2001; Garaczi László, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2002.

Bónus Tibor - Diskurzusok ​összjátéka
A _Diskurzusok ​összjátéka_ tanulmányok és bírálatok gyűjteménye. Bónus Tibor különböző értelmezési stratégiák segítségével szólaltatja meg a XX. századi magyar irodalom néhány alkotását. Azok az irodalomelméleti irányzatok, melyekre az elemzések hagyatkoznak -- a hermeneutika, a diskurzuselmélet és a dekonstrukció -- a hazai irodalomértésben az elmúlt egy-másfél évtizedben lettek széles körben elfogadottak. Kosztolányi _Aranysárkány_ című regényét, Kassák Lajos _A ló meghal a madarak kirepülnek_ című költeményét, Lengyel Péter prózáját, Garaczi László, Krasznahorkai László, Orbán Ottó műveit a különféle értelmezői eljárások más-más nézőpontból tehetik érdekessé. A kötet második felében az olvasásmódok közvetlen reflexiója kap teret, s Babits és Kosztolányi irodalomszemléletét, a kortárs kritika értésmódjait, valamint magyar irodalmárok kilencvenes években megjelent munkáit elemzi a szerző.