Ajax-loader

Garaczi László könyvei a rukkolán


Garaczi László - Hasítás
A ​Hasítás Garaczi László kultikus-klasszikus regényciklusának ötödik kötete. A magyar próza egyik legjobb stilisztája ezúttal is ironikusan és a rá jellemző érzékenységgel közlekedik keresztül-kasul a múlt és a jelen, egy lehetséges élet pontjai között. Garaczit olvasva mindig időben vagyunk: az elbeszélő kisgyerekkora, kamaszkora, írói pályakezdése és harmincas évei is megjelennek a regényben. Csigalépcsőn haladunk a múlt felé, és a mindenkori jelenlét tükröződik a Városliget egén. Álmodozások sora. A Hasítás pulzáló korrajz, lapjain megelevenednek a közelmúlt évtizedei, hősünkkel együtt lődörgünk a Felszabadulás téren, csavargunk Párizsban és Berlinben. Emellett pedig a könyv varázslatos játék az életrajzi regény lehetőségeivel, azzal, hogy valóban mi a fikció.

Garaczi László - Arc ​és hátraarc
Arccal ​a múltnak egy lemur kutat az emlékei közt. Hátraarccal a jövőnek menetel vissza a sorkatonaságig. Addig a helyig és időig, ahol ,,férfi lesz az emberből"; egyszerre magányos és társas lény, és ahol az ő kapott neve innentől: Csont. Lemur-idegenséggel szemléli magát és a közös nyűgöt, a laktanya férfiszagú rutinját, a mókákat és a megaláztatásokat. Nem lemurnak való hely. A számára talán legveszedelmesebb környezetbe csöppen, hiszen ha túlságosan elszaporodnak körülötte a hasonszőrűek, képes a vesztébe rohanni. Ha folytatja régi mániáját, és lelkiismeretesen szótárazza a világot, akkor talán lesznek fogalmai, akkor talán megmenekülhet. És hogy vajon segít-e a megértésben, ha az ember egyszerre nemcsak Csont és lemur, hanem egy meztelen aggastyán is?... A _Mintha élnél_ (1995) és a _Pompásan buszozunk!_ (1998) regények után Garaczi László újabb lemur-vallomásában az elbeszélő felnőtté válásának lehetünk tanúi. Ennek a beavatódásnak az élménye egyszerre keserves és üdítő, az emlékezés nyelve pedig érzékeny, leleményes és pontos.

Garaczi László - Wünsch ​híd
Van ​egy titokzatos híd a Városligetben a Hősök tere és a tó között. "Erre járt a földalatti, a síneket betemették, néhány méternyi földön ível át a gyaloghíd. Céltalan kerülő az ég felé, emléke a nincsnek." Garaczi László mára már klasszikus lemur-sorozatának újabb emlékezetes része erre jár. Az elbeszélői hang egyszerre naivan gyermeki és a vénnél is vénebb; a folyamatos múlt intenzív jelenléte alakítja-tagolja ezeket a kisprózai mesterfutamokat. A regény apró elemekből épül fel, és az egész árnyéka a hiányt rajzolja ki. Garaczi közelről pillant az emlékezet és a felejtés tárgyaira, megfigyeli a múltat, leírásai az érzékeinkre hatnak. Ennek az írásművészetnek ízei vannak, mégsem hangulatpróza. Melankólia és pátosz, szerelemsorok és egyedüllét, város és liget. Földalatti a szöveg felett. És szeretetteljes irónia. Ez a könyv az áthidalás minimumcsendekből összeálló nagy prózája.

Garaczi László - Pompásan ​buszozunk!
"Apám ​aláírásában a kezdőbetű fél oldal, több helyen átszaggatja a papírt, ezzel a fergeteges és grandiózus Gé-vel nem tanácsos viccelődni. Aki egyszer találkozik Apám Gé-jével, más szemmel néz rá, ez az ember még sokra viszi. Aláírás­hamisítás szóba sem jöhet, évekig gyakorolok, silány utánzatokra telik csupán. Csodálom és imádom őt ezért a Gé-ért. Sokszor csak úgy öncélúan, az élvezet kedvéért megkérem, vesse papírra a nevét, a nevünket, másodpercekig szánkázik a toll föl-alá, hurkok csapódnak jobbra-balra; dupla szaltó és svédcsavar, de nem ám csak úgy össze-vissza, hanem egy tökéletesen begyakorolt és indulatos terv szerint, és egyszer csak ott áll megint ez a különös, vad ábra, ami távolról sem emlékeztet arra a Gé-re, amit én írok, amit nekem kell írni, ám mégis az, extatikus, földöntúli, isteni változatban. A lenyűgöző iniciáléhoz elvékonyodó, jelentéktelen kis farkat rezzent, a név fölös maradékát, így vet tőrt a nagyra törő szándéknak az elbizonytalanodó akarat." (Garaczi László)

Garaczi László - Plazmabál
Sok szereplője van a szerző (hihetetlen!) hatvanadik születésnapját ünneplő plazmabálnak: bökversek, haikuk, limerickek, songok, kuplék, sanzonok, kisnóták a nagyvárosról. Ezekben a lírai társas játékokban bármi előfordulhat: váratlan csavarok, csúsztatott rímek, szürreálba átúsztatott képek. A nonszensz mint common sense. A mindennapi abszurd. Ahogy arra rácsodálkozunk. Garaczi László bölcs tudása hogy a komoly és a komolytalan, a nehéz és a könnyű nem ellentéte egymásnak, hanem ugyanannak a vetülete, változata. A Plazmabál lírai tréfáit is ez a huncut-mély filozófia jellemzi.

Garaczi László - Tartsd ​a szemed a kígyón!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Garaczi László - Plazmabál
Sok ​szereplője van a szerző (hihetetlen!) hatvanadik születésnapját ünneplő plazmabálnak: bökversek, haikuk, limerickek, songok, kuplék, sanzonok, kisnóták a nagyvárosról. Ezekben a lírai társas játékokban bármi előfordulhat: váratlan csavarok, csúsztatott rímek, szürreálba átúsztatott képek. A nonszensz mint common sense. A mindennapi abszurd. Ahogy arra rácsodálkozunk. Garaczi László bölcs tudása hogy a komoly és a komolytalan, a nehéz és a könnyű nem ellentéte egymásnak, hanem ugyanannak a vetülete, változata. A Plazmabál lírai tréfáit is ez a huncut-mély filozófia jellemzi.

Garaczi László - Gyarmati ​nő
A ​posztmodern fordulatait alkalmazó korábbi és új novellákban a személyes, ironikus látásmód és az új jelentéssel telített fogalmak közti feszültség teremt eleven, derűs és bravúrosan ironikus nyelvet, amellyel igényesen, mégis szórakoztatóan közölhető minden, ami az írói látótérbe kerül. A rövid epikai szövegekben a hagyományos értelemben vett prózai műfajok megszokott szabályai átértékelődnek, a legkülönfélébb kulturális nyelvi törmelékek \\(a mai média-zsargon kifejezései, klasszikus- és kortárs irodalmi közhelyek, közmondások, kocsmai beszélgetések foszlányai stb.) alkalmazása az ábrázolás fontos eszközévé válik. Az olvasót magával ragadja az író szarkazmustól és öniróniától duzzadó igényes elbeszélésmódja, amit kiegészít a kötet különleges tipográfiája is. A fejezetek elején elhelyezett, a szövegeket bevezető, az egyes fejezeteket egymástól markánsan elválasztó fotók és üres felületek jelzik, hogy a kötet szerzője követi a befogadók vizualitás iránti igényét és szokását, ugyanakkor ezzel a látvány-elemmel az olvasó figyelmét a fogalmi gondolkozás új, friss tájai felé tereli.

Garaczi László - A ​terület visszafoglalása a madaraktól
Garaczi ​László első verseskötete egy érdekes, színvonalas és sokat ígérő költő bemutatkozása. Az önmeghatározási kísérleteit, ismeretelméleti kételyeit, létélményeit és létérzéseit, a mai huszonévesek közérzetét, céltalan tengését-lengését, feladatok nélküli kallódását, illúziótlan, ám szellemileg és erkölcsileg igényes világát ábrázoló szabad versei és prózaversei telis-tele vannak groteszk ötletekkel, fanyar és ironikus fordulatokkal, grimaszokkal és fintorokkal, szóviccekkel és szófacsarásokkal. Az életünk fonákságait, a világ abszurditását, az emberi helyzetek és kapcsolatok huszadik századi lehetetlenségét kifigurázó művei az első pillantásra talán frivolnak, nyersnek és vadnak tetszenek, pedig mélyükben igazi emberi igény, a humánus értékek féltése húzódik. A további fejlődése szempontjából mindenféleképpen biztató, hogy a gondolatilag igényes, a neoavantgárd vívmányokat is hasznosító alkotásaiban nemcsak a magánélet, a létezéstechnika kérdéseit, hanem a társadalmi lét és tudat, a közösségi élet problémáit is bátran fölveti, s kendőzetlen őszinteséggel tárja fel rejtett ellentmondásaikat. * "1956 nyarán születtem. Sok mindennek kellett történnie, hogy megértsem, világrajövetelem folyamata sohasem fog véget érni. Mint a költészet: az ember szüntelenül átlépi önmaga szabta határait, hogy végül a legnagyobb tágassággal találkozhasson - ahol egészen új értelme van a _személyesség_ és az _irónia_ szavaknak. Az irónia a hit birodalmába invitál, mert leszámol a látszattal: a lényeg negatív természetével. Az űr, amit maga után hagy: a lényeg _csöndje_ - de nem a lényeg _némasága_. »... azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés. Egyetlen isten sem szólt semmit, hanem mindnyájan nevetni kezdtek.« Ebben a birodalomban a boldogulás feltétele egy olyan nyelv, amelyben egy szó nem önmagát jelenti, hanem az összes többit, egy olyan nyelv, amely nem önálló közeg, hanem _léthelyzet_, amiben a költő folyamatosan »elszólhatja magát«. Angol könyveket lektorálok az Európa Kiadó számára, közben a Bölcsészkar filozófia szakán tanulok. Kedvenc íróm: Robert Musil, kedvenc zeneszerzőim: Domenico Scarlatti és David Bowie. 1977 óta írok verseket, 1981 óta novellákat is. _Garaczi László_

Garaczi László - Nevetnek ​az angyalok
"Nemrég ​olvastam egy vitairatot, és abban egy hiányjegyzéket a kortárs magyar irodalommal kapcsolatban. »Fontosság, közösség, ellenállás, Beethoven-nyitány, meg minden.« Ugyancsak mostanában láttam egy thrillerben, hogy a rendőr, miután kinyírja a kábítószer-kereskedő családját, elmagyarázza a sarokban reszkető dilernek, hogy ő, a maga részéről, nem szereti a nyálas Mozartot, mert ő a tettek embere, és ezért a Beethoven-nyitányok a kedvencei. Valószínű, hogy Beethoven nem egészen ugyanazt jelenti a tanulmányíró és a pszichopata rendőr számára. (…) Félő, hogy a tanulmányíró sem jobb a Deákné vásznánál, ő is benne van a buliban, ebben a deheroizált, katarzis nélküli, posztmodern trutyiban, amit ő, ha kérdőre vonnánk, valószínűleg nem is kívánna tagadni. A pszichopata zsaru meg egyszerűen csak muzikális.” A kötet 47 esszét, naplót, jegyzetet, kritikát, hosszabb-rövidebb írást tartalmaz.

Garaczi László - Az ​olyanok, mint te
Aki ​az alvó fölé hajol, és hallja, hogy álmában ropog a hó a talpa alatt; akinek közömbös tekintetében a naponta kielégülő szenvedélyek nyugalma fénylik; akinek tüsszentése felkavarja az évszázados port a padláson; akit elviselhetetlen fájdalom tűz késhegyre; aki magyarázkodik és nem szeret; akinek közelében beesteledik; aki szeret és néma; az olyanok, mint te. Garaczi László

Garaczi László - Plasztik
Garaczi ​László nevét és műveit alig ismerheti az olvasó; folyóiratokban is ritkán szerepelt, önálló kötete eddig nem jelent meg. Rendkívüli tehetség. Érdeklődése éber és sokoldalú, írói magatartása fanyar és elszánt, ironikus kifejezésmódja szuggesztívan eredeti. Nemzedéki életérzést is megtestesítenek rövid történetei, amelyekben azonban a mese rendszerint valahogy eltéríttetik, kicsorbul, lekerekítetlen marad. A "történelem nélküli" hétköznapok ellensúlyozásaként "romantikus" hősöket, tetteikről hírhedt figurákat választ, akikkel - napjaink légkörébe ágyazva - nem történik semmi. Egyik szereplője még a kábítószerül használt gyógyszer és a rock and roll hatásától feldobva is "vadul unatkozni kezd". Ezért teremt alakjai számára álom- és fantáziavilágot, ahová az eseménytelen mindennapok elől elmenekülhetnek - egy kamasz helyenként groteszk fantázia- és látomáskalandjai közé.

Garaczi László - Bálnák ​tánca
Kedves ​olvasó, most jön a sortűz, sok drága seb lesz, és szájzárba szédül a főhős: szakrális szerep-e belesírni a hűs, aranyos szélbe; sok drága seb lesz a húsban (vagy talán túl sok a smink); sárga sörét szopja a kényes kis műsakál, sokkol e sikkel, a másik szúrós szemmel hesszeli saját széles sörhasát, reng a sűrű bálnaháj, szigonysebből csöpög a mézízű sörbet, fejsebe kisebb: pár piros sörét; most jön a sortűz, sok szép statisztahús toccsan a sárba, sípol a sár, a súlyos szittya dágvány-dagonya; és súg a szárnyas belzebúb: szakállas szerepet nem játssz, te színész, és ne szoptass csecsemőt; sípol a hús is a sárban, és sípol a seb a húsban, és sípol a sármány a susogó sásnak szélén; most jön a sortűz, és álmában fölsír a smasszer, mert sekélyes a műsor, és szúr a műszőr, és zúg a műszer. és sprőd a műszar, és „alvász előtt szenki sze meszél”, és szörnyen szigorú a masszőr: a szikés szomóza a csasziban a masszőr, százéves, szederjes visszér, szűk szemölcs: szomóza szorgosan beleszúr, és mitesszert szimatol, súlyos mancsa alatt szuszog a nyers hús, az élő embersár; ó, ne hasíts szíjat a hátából, te masszőr, hisz a csupaszív ő a szeplős bőr alatt; sok korpuszt láttam már, szórja a szitkot, százezernyi szőrtüszőt és sok sipolyt, ám e rosszhúsú testet vágja sutba, de gyorsan; és a csókaszájú páciens csupa kéjes nyílás; „csak a részek szaladgálnak a _kétes_ egésztől mérgezetten”; de ácsi csak, csattan fel a selymes koncban az együgyű erkölcs, még élek, és színész vagyok, korszerű és hivatalos; már nem sokáig, súg szomóza, a sátán, akasszad szögre a sérved és mellé a többit, semmi zokszó, semmi véres verskeserv; de vajon divatos vég-e masszőrtől halni meg, még ha Ő is a sátán, szomóza, a masszőrsátán – szakrális szerep-e; sok a szó, szomóza szól, a semmi vár; úgy szopogatnék friss szamócát, s puszilnék kedves olvasót; kuss, te, a semmi vár; szamóca – soha már? Szamóca? Soha már.

Garaczi László - Nincs ​alvás!
"Aztán ​fölkeltem, és meghaltam. Teljesítettem a rám kirótt napi penzumot: ádáz kézitusába keveredtem egy utcakölyökkel, titkolt szerelem lángja perzselte szívemet, bemagoltam a Ruhr-vidéket, felköszöntöttem a Maca nénit, egy tükörrendszer segítségével megnéztem a fantomos filmet a tévében, aztán fejemre húztam a takrócot, és súlyos szempilláimat lassan és végleg leeresztettem." A szerző maga "keserű és kiábrándult könyvnek" tartja a novellagyűjteményt, de kritikusai gyakran éppen a humorát emelik ki. A gyermekkori és egészen friss emlékeket, vadreális és szürreális víziókat, lendületet és megtorpanásokat váltogató, különféle novellatípusokat, mitikus struktúrákat imitáló, parodizáló és új színekkel kikeverő szövegek olyasféle hatást tesznek az olvasóra, mint egy színes, intenzív drogos utazás. "Az írás rendszerint felvesz egy szálat, valami nyomot vagy szimatot (érzületfonalat), azt nagyjából követi, közben számos, látszólag oda nem illő jelenséget és motívumot érint, végül sok leírt hurok után előrejut - valahová, néha látszólag ugyanoda. A szubjektív kamera azt is jelenti, hogy az írások nézőpontja állandóan mozog, ez hol bizonytalan, sérülékeny, hol meghitt, otthonos, hol fenyegető (leselkedő) érzést kelt attól függően, hogy mit művel épp a nézőpont szövegbeli gazdája." (Abody Rita)

Garaczi László - Mintha ​élnél
A _Mintha ​élnél_ című regénnyel 1995-ben vette kezdetét Garaczi László lemur-sorozata (_Pompásan buszozunk!_, 1998; _Arc és hátraarc_, 2010), kortárs szépirodalmunk egyik meghatározó olvasmányélménye. Ez a történet kezdete: tiszta, gyermeki léthelyzet – "Enni jó, kakilni jó, odabújni jó." Innentől minden csak bonyolultabb lesz. A felnőtt visszaemlékező pozíciója például, aki feltérképezi (és felszaggatja) a gyökereit. Aki vallomásában összekuszál időket, tereket, érzéseket. Aki együtt nevet a kisfiúval az életen, amely – valóban – nevetni való. "...mért pont lemur. Miért éppen _egy lemur vallomásai 1-2-3?"_ (Károlyi Csaba, _Élet és Irodalom_) "A _Mintha élnél_t úgy habzsoltuk, mint amerikai filmeken amerikai kövér emberek a hamburgert..." (Dávid Péter, _Bárka_) "A teljes társadalmi és morális rendet játékosan megkérdőjelezi egy lemur..." (András Sándor, _World Literature Today_)

Garaczi László - Metaxa
Egy ​mondat, két nő, és a férfi (majdnem) belehal. A MetaXa hőse két asszony szerelme közt őrlődik. Művészlélek, aki a helyét nemcsak az érzelmek világában, de általában véve a világban sem leli. Megcsömörlik és elkárhozik. Ám eközben Garaczi regénye - a kalandos történettel együtt - a tanulságot és a tanulhatatlanságot, az ember örök balgaságának tapasztalatát és a mindent felülíró irónia receptjét egyaránt olvasójára örökíti. A cselekménnyel fejlődve nem okosabbak leszünk, hanem érzékenyebbek, miközben a nyelv plasztikussága, a mondatok másképp mondhatatlansága lenyűgöz és magával ragad. MetaXa című regényével a szerző 2000-ben az Origo és a Magvető Kiadó online irodalmi pályázatán megosztott első díjat nyert, ám akkor úgy érezte, a "papírmegjelenés"-hez még dolgozni szeretne a művön. Az újraformált és befejezett szöveg ízig-vérig Garaczi regény lett; humorral, nyelvi játékossággal, pontos és kíméletlen valóság és lélekábrázolással.

Kollekciók