Ajax-loader

Jaume Cabré könyvei a rukkolán


Jaume Cabré - A ​Pamano zúgása
Aki ​Torenában, ebben az isten háta mögötti kis katalán faluban meghallja a távoli Pamano folyó zúgását, hamarosan meghal. Így szól a legenda... Tina Bros tanárnőt megbízza az igazgatója, hogy a lebontásra váró torenai iskolában gyűjtsön anyagot egy helytörténeti kiállításhoz. Az egyik osztályteremben, a tábla mögé rejtve, Tina megtalálja Oriol Fontelles tanító 1944-ben írt naplóját. Tinát úgy lenyűgözi a napló, hogy fél évszázad távlatából nyomozni kezd Oriol lánya után, akinek a levél formában írt napló szól. A negyvenes évek spanyolországi viszonyai közt, a polgárháborút követő Franco-diktatúra korszakában Oriol Fontelles a friss tanítói diplomájával csak Torenában kap állást. A falu falangista polgármestere, Valentí Targa már megérkezése napján arra kényszeríti Oriolt, hogy csatlakozzon a köreihez, és legyen jelen az akcióikon. Oriolnak nincs más választása, hiszen családfenntartó, és várandós a felesége. Az asszony tiltakozik férje új "barátai" ellen, de hiába könyörög, hiába fenyegetőzik, semmit sem ér egy gyenge asszony szava. Itt egy erős asszony parancsol, a dúsgazdag és boldogtalan Elisenda Vilabrú. Elisenda apját és bátyját a polgárháború idején, a köztársaságiak parancsára négy falubeli agyonlőtte. Az asszony a háború után felbérelte Valentí Targát, hogy jó pénzért álljon bosszút a gyilkosokon, és ezzel beláthatatlan következményekkel járó bosszúhadjáratot indított el. Sokan meghallják attól fogva Torenában a Pamano zúgását. Három generáció élete pereg le ebben a klasszikus vérbosszútörténetben. Egy csodaszép és gazdag, zsarnoki nagyasszonyé, aki előtt minden ajtó megnyílik, csak a legfontosabb marad mindörökre zárva. A tunya fiáé, aki nem kér az anyja zsarnokságából, és az unokájáé, aki pedig tudomást sem hajlandó venni róla, miért gyűlölték és gyilkolták egymást a felmenői. Jaume Cabré katalán író 1947-ben született Barcelonában. Bölcsészdiplomát szerzett, egy ideig történelemtanárként dolgozott, a lármás katedrát azonban csakhamar otthagyta a csöndes íróasztalért. Kedvenc tárgya íróként is a történelem: a spanyol-katalán régmúlt és közelmúlt. Műveinek hátteréül általában egy-egy meghatározó történelmi korszakot választ, s azt a jól megválasztott korszakot mindig az erős, a gyenge, a bátor, a gyáva, a becsületes, a becstelen, a határozott, a tétova - de így is, úgy is esendő ember látószögéből ábrázolja. Cabré nyelve elegáns humorral átszőtt, rendkívül kifejező, erőteljes atmoszfératemető próza. A szerző ma már a katalán irodalom egyik meghatározó, közkedvelt, nagyra becsült alakjának számít: 2003-ban eddigi életművéért megkapta a Katalán Írók díját. Művei egyre több nyelven hódítanak.

Jaume Cabré - Én ​vétkem
A ​hatvanéves, korai Alzheimer-kórral diagnosztizált Adria Ardevol megvizsgálja az életét, mielőtt még egytől egyig elveszítené az emlékeit. Visszaemlékszik szeretettelen gyermekkorára Lola Xica gondjaira bízva, aki dadaként dolgozott a tehetős családnak. Anyjára gondol, a visszafogott, hideg, gyakorlatias asszonyra, és a titokzatos apjára, akinek erőszakos halála miatt örökös bűntudatot érez. A család antikvitás boltja az egész világot jelentette a kis Adria számára. E világ középpontjában állt a legértékesebb kincs: a Storioni hegedű, melynek tokja egy évekkel korábbi, rejtélyes bűneset nyomait hordozta. Adria gyermekkora megválaszolatlan kérdésekkel, pasziánsszal és szeretetlenséggel telik. Történelmet és nyelveket tanul az apja kedvéért, hegedülni az anyja kedvéért. De egy baleset véget vet apja életének, ami után Adria világa megtelik bűntudattal, titkokkal és sötét kétségekkel. Visszaemlékezése pedig egészen távolra visz: a késő középkori kolostorok világától a náci koncentrációs táborokon át egészen a huszadik századi Kongóig. Jaume Cabré magával ragadó regényét, mely 2011-ben látott napvilágot, számos fontos irodalmi díjjal tüntették ki és eddig több mint 20 nyelvre fordították.

Jaume Cabré - Das ​Schweigen des Sammlers
"An ​jenem Tag verstand ich, daß ich von dem gleichen Dämon besessen war wie mein Vater. Das Kribbeln im Bauch, das Jucken in den Fingern, der trockene Mund ..." Der Antiquitätenladen des Vaters in Barcelona ist eine wahre Schatzkammer, doch die Faszination des jungen Adrià gehört allein einer wertvollen Geige aus dem 18. Jahrhundert mit einem bezaubernden Klang, die erste aus den Händen des berühmten Geigenbauers Lorenzo Storioni aus Cremona. Heimlich tauscht der Musikschüler Adrià sie eines Tages mit seiner eigenen Geige aus, um sie stolz seinem besten Freund Bernat zu zeigen. Als er die Storioni zurücklegen möchte, sind seine Geige und sein Vater verschwunden, der Antiquitätenhändler wurde kaltblütig ermordet. In Adrià keimen Schuldgefühle auf. Viele Jahre danach - Adrià ist inzwischen Gelehrter und Sammler - sucht er das Rätsel um die Herkunft der Storioni zu lösen und so den wahren Grund für den Mord herauszufinden. Doch er ahnt nicht, daß die Vergangenheit des Musikinstruments eine Geschichte von Familiengeheimnissen und dunklen Mordfällen, von Haß und Intrigen, Liebe und Verrat birgt. Der Schatten dieser Ereignisse ragt über viele Jahrhunderte europäischer Geschichte bis in Adriàs unmittelbare Gegenwart und droht ihm alles zu nehmen - auch seine große Liebe Sara.

Jaume Cabré - Die ​Stimmen des Flusses
Ein ​großer, dramatischer Roman über das engverflochtene Schicksal einer Handvoll Menschen, die der Spanische Bürgerkrieg zu Gegnern und zu Liebenden macht. Seit Carlos Ruiz Zafóns Der Schatten des Windes hat es keinen Roman aus Spanien gegeben, der seine Leser so in den Sog einer faszinierenden Geschichte zieht wie dieser. "Lassen Sie sich einfach auf die großartige Geschichte ein, die Begeisterung kommt von ganz allein. Sie werden sich am Ende nach dem kleinen Ort in den Pyrenäen sehnen und danach, daß es doch bitte noch 666 Seiten weitergehen möge. Sex, Crime, Zärtlichkeit, Witz, Ironie, Schärfe, Zeitgeschichte, es ist alles drin, ein Spielfilm als Buch verpackt." Christine Westermann, WDR

Jaume Cabré - Az ​eunuch árnyéka
Miquel ​Gensana örökös vesztes és vesztes örökös. Egy nagy múltú katalán família utolsó sarja művészi ambíciókkal, aki rossz időben a Franco-diktatúra idején született és eszmélkedett, nemzedéke többé-kevésbé tudatos ifjúságához hasonlóan lázadt vagy hagyta magát sodortatni az árral, és közben eltékozolta mindenét. Aki ha hátranéz, maga mögött egy eunuch árnyékát látja. Történetünk jelen idejében Miquel negyvenhét éves. Se családja, se barátja, se szerelme. Elúszott családi birtokán a régi házból időközben elitvendéglőt alakított ki egy jól menő belsőépítész, s ebbe a vendéglőbe invitálja meg egy napon Miquelt egy fiatal újságíró kolléganője. A mit sem sejtő kollegina egy közös barátjuk emlékére készül nekrológot írni, ezért választja az intimitásában is extravagáns helyszínt. Miquel nyelve lassan ered meg, hiszen kettős trauma érte: a legjobb barátját vesztette el, s erről épp a régi házában faggatja valaki. Így hát a tragikus haláleset ürügyén valahogy mindig saját magánál és kétszáz éves múltra visszatekintő családjánál köt ki: kibeszél és elhallgat; tagad, ha vallomásra késztik. És ki tudja, miért, csak a lényeget hallgatja el és tagadja le. Sallangtalan, eleven nyelv, finom humor, tökéletes helyzetek, kitűnő jellemrajzok. Így ír egy kortárs klasszikus.

Jaume Cabré - Junoy ​barát, avagy a hangok halála
Rapita ​apácazárdában szigorú rendszabályok uralkodnak: önsanyargatás, imádság, böjt, folytonos vezeklés tölti ki a közösség mindennapjait. Két novícia, Rosalia és Clara nővér nem képes elviselni a sivár, szeretetlen, néma környezetet, és titokban intim kapcsolatot tart fenn. Bűnük kiderül, és szigorú büntetést von maga után. Junoy barát, a kolostor gyóntatópapja, aki kezdettől fogva fojtogatónak és szükségtelenül drákóinak ítélte a zárda szabályzatát, szembeszegül a zárdafőnöknő által képviselt hatalommal, és nyilvánosan védelmébe veszi a novíciákat. Inkvizíciós pert akasztanak a nyakába.

Jaume Cabré - Őméltósága
1799 ​tele. Barcelona arisztokráciája egy nagyszabású estély lázában ég. Az estélyt Dosrius márki adja, aki szokása szerint zenei csemegével is szolgál: a híres francia énekesnőt, "az orleans-i csalogány"-t lépteti fel. A nagy sikerű dalest után a művésznő pásztorórára hívja leglelkesebb hallgatóját, egy izzó tekintetű, fiatal költőt. Másnap reggel "az orleans-i csalogány" halott: átvágott torokkal találják a szobájában. És a korabeli igazságszolgáltatás gépezete beindul... Ez a klasszikusan olvasmányos regény az ember és a hatalom viszonyáról, bűnről és bűnhődésről, a hatalomvágy mozgatóinak végtelen banalitásáról szól.

Kollekciók