Ajax-loader

Grecsó Krisztián könyvei a rukkolán


Grecsó Krisztián - Isten ​hozott
A ​Klein-napló egy titokzatos titkárnő irománya, mely arra emlékezik, ami majd csak ezután lesz. Mindenki mást olvas ki belőle, a falusiak többsége azonban úgy véli, hogy a saját haláluk időpontját jósolta meg benne - nem tudni, ki. Vagyis a Klein-napló egy halottaskönyv. Talán a múltban elkövetett, talán a jelenben és a jövőben megeső bűnökért, esetleg mindkettőért: ez a büntetés. A kétely, a bizonytalanság, a nézeteltérések és az irracionális események sora, melyeket a szöveg rájuk szabadít. Sáraságban életre kelnek az árnyékok, „felkötik magukat" a kutyák, aztán holtukban mégis életet kölykeznek. Gyermekek születnek steril apáktól, akiknek a múlt árnyai adnak útmutatást. Fiatal lányok őszülnek meg csoportosan, egyik napról a másikra, és az emberek torka folyton száraz, szomjuk csillapíthatatlan. Gallér Gergely gimnazista, a fantasztikus Klein Ede Egylet vezetője, megszállottan kutatja a közös múlt csodáit, a falu védőszentjeinek örökségét, egészen addig, míg végül teljesen magára marad. El kell hagynia gyermekkora helyszínét... hogy aztán visszatérjen kideríteni, mi történt, s miért. Felkutatja a csodákat és hogy ő kicsoda. A 2002-ben Bródy Sándor-díjat nyert, Pletykaanyu című könyv szerzőjének új regénye krimiszerűen örvénylik, A közelmúlt titkai megülik benne a jelent, átírják emlékeinket, eltávolítanak és közel hoznak, elfednek és megmutatnak. Az Isten hozott egy önmagát és közösségét elveszítő, aztán újra megtaláló tinédzser története. Vagyis mindannyiunké. Vele kalandozunk, örömünket, vágyainkat leljük meg benne, és józanító pillanataiban önmagunkra ébredünk.

Grecsó Krisztián - Jelmezbál
Két ​lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai. A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok - nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el. Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész.

Grecsó Krisztián - Pletykaanyu
Az ​Isten hozott szerzője ezzel a novelláskötettel robbant be a kortárs magyar prózába. Életszaga, szemtelen éleslátása áttört bizonyos gátakat, és próbára tette Grecsó Krisztián szűkebb környezetének tűréshatárát. A Pletykaanyu olyan mélységekből hoz friss híreket, ahonnan ritkán kapunk valódi tudósítást. A kötet persze jóval több annál, mint amit a pletykasajtóból, televízióból megismerhettek, és elevensége, újszerűsége nem azon múlik, hogy magukra ismertek-e az olvasók az elbeszélések hús-vérfiguráiban vagy sem. A novellákat sokkal inkább valami autentikus tudás mozgatja; Grecsó nem kutat, nem kérdez, csak figyel. Mint aki bennszülöttből lett "etnográfussá". Ízes humora, nyers ereje valóban minden pátosztól mentes, de hogy ez árulóvá teszi-e a szerzőt, döntse el Ön. Miközben szórakozik, ítélkezhet!

Grecsó Krisztián - Megyek ​utánad
"Hogy ​lehet gondolkodni, ha szép lányok jönnek?" Elfeledett, rejtőzködő utak hálózzák be a fülledt alföldi falu földjeit, ahol Daru, a kamaszodó fiú küzd bandavezéri pozíciójáért, az önbecsülésért és szerelemért: egyszóval az életéért. Ha ő nem menne végig ezeken az ösvényeken, elkopnának, beleolvadnának a határba, megszűnne valami hallatlanul fontos, és az emlékezet jóvátehetetlenül megsérülne. Daru élete, sorsa is ilyen: makacsul járja az érzelmek elágazó csapásait, múltban és jövőben, közben mindegyik kapcsolatában elveszít magából valamit, mindegyikbe belehal egy kicsit. Így válik felnőtté. A sebek, varratok és hegek sokasodnak, szíve talán kérgesebb lesz, de a legutolsó, okos és érett viszonyban is ugyanaz a szenvedély izzik, mint a legelsőben. Hogyan is lehetne jobban elmesélni egy ember életét, ha nem a szerelmei történetén keresztül? Erre, és saját boldog-boldogtalan pillanatainkra, éveinkre gondolunk, miközben Daru sorsával ismerkedünk. Jön utánunk, nem ereszt.

Grecsó Krisztián - Mellettem ​elférsz
Grecsó ​Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.

Grecsó Krisztián - Jelmezbál ​előtt
Talányos ​bűnügyi történetet tart kezében az olvasó, amely látszólag ugyan véget ér, szereplői azonban nemsokára felbukkannak Grecsó Krisztián áprilisban megjelenő új regényében, a Jelmezbálban. A kép most még teljesnek tűnik, de valójában ez az ízelítő egy nagy egész, egy családregény első mozaikja.

Grecsó Krisztián - Vízjelek ​a honvágyról
1976 ​óta éppen húsz éve, hogy a helyek függésében élek. A bölcső Szegvár, Csongrád a gimnázium, majd a békéscsabai főiskola végül. Eddig. Ki tudja mi jön ezután? Ahogy az egyiken áthágok, rögtön az újba kapaszkodom. A lírai és a valódi én közben a tudásért vagy tán az identitásért eped, de végül mindig a töprengés marad. Így csak vízjeleim vannak. A honvágyról. A vízjelek a honvágyról első könyves szerző kötete, ennek ellenére mentes az induló költőkre jellemző "kezdetiség" szembetűnő vonásaitól. Távol áll tőle a beszéddel való hivalkodás, tudja, nem ő szólal meg a versekben, hanem maga a nyelv, az az örökölt irodalmiság, amely minden alkotásban más-más narrátor hangján lírizál.

Grecsó Krisztián - Harminc ​év napsütés
Vajon ​a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat. A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak. A Harminc év napsütés - az író első tárcanovella-gyűjteménye - olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.

Grecsó Krisztián - Angyalkacsinálás
Dokumentje ​kell, hogy legyen az embemek, ha jót akar. A gyakorlott dokumentírók már az első bejegyzés előtt nejlonba borítják az apró, kemény táblát, és frissiben bemargózzák a füzetke kockás oldalait. A kemény munka persze akkor kezdődik, amikor szétterítik a múltheti Szabadföldet, vagy Délvilágot a viaszkosvászon terítőn. Füzetüket a papiroson még egyszer eligazítják, rákönyökölnek, és írnak. Dokumentet. Apai nagyanyáméban azt olvastam, hogy aki a dokumentnek írója, annak szabad irkájával azt cselekedni, ami tetszik, de akinek akaródzik mellé ülni, sohasem kíván nem odavaló dolgot. Anyai nagyapám tíz éve írja, milyen az időjárás, lejegyezi mennyiért veszik a disznót, hogy lett kukoricánk. Mindent pontosan, ahogy volt. De hallottam már olyanról, aki nem arról írt, ami igaz. Azt beszélik például, hogy a Rozmaring utca sarkán lakó, angyalkacsináló asszony rendre elfelejtette az abortuszra megbeszélt találkát, mert mindenféle haszontalanságot vezetett dokumentjébe. Csupa lélekvesztő hamisságot. Egyetlen egyszer örökített meg valamit a való dolgokból: tévedésből tette. Ha figyelmesen olvassuk dokumentjét, észrevehetjük, annál a pontnál megtörik a valóság. Az már mese... Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. Első verseskötete, a Vízjelek a honvágyról, 1996-ban jelent meg a Tevan Kiadó gondozásában.

Grecsó Krisztián - Tánciskola
A ​Tánciskola nem konkrét hely, ahol – mondjuk – tangózni tanulnának Grecsó Krisztián új regényének hősei. A Tánciskola miliője nem valóságos tér, mert ahol elhiszik, hogy a permetezőből néhány hajtásra zenegép lesz, és a régi melódiákkal visszatér a múlt is, ott bizonyára bolondok élnek. Vagy talán mégsem egészen? Lehet, hogy akarni kell a csodákat, képesek vagyunk megálmodni a vonatablakból elsuhanó Magyarországot, és ez az akarás, a mágia iránti vágy a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze? Grecsó egy mágikus, fülledt alföldi világot álmodik, amelyben minden olyan lehetetlenül ismerős és valóságos. Egy jogászi pályája elején lévő fiatalember a Viharsarok egy ismeretlen városába kerül; kísértések, csodák, borzalmak, nők és a halál közelébe. Dr. Voith József nem tudja, hogy ördögi dolog kavarodik-e fel a mélyből, vagy csak a hétköznapok könyörtelen üteme fodrozza a felszínt. A kusza szerelmek és a drogos bódulat zavarossá tesz számára mindent. Rajongva imádott nagybátyjához fordulna, de egyre inkább úgy érzi, rossz helyen jár. A nagysikerű, több nyelven megjelent Isten hozott szerzője ízesen, humorral és nagy szívvel mesél. A Tánciskola egy generáció, egy világ, egy rejtély és egy dilemma varázslatos regénye.

Benyovszky Anita - Grecsó Krisztián - Kleinheincz Csilla - Kovács Judit - Nagy Cili - Pacziga Andrea - Renczes Cecília - Rózsássy Barbara - Huszonötödik ​óra
„A ​Stádium körül hullámzó, ideig-óráig ott szélárnyékra lelő, fedezéket találó félig gyerek – félig koraérett fiatalok első antológiája (A sivatag kupolája) mindössze 3 éve jelent meg. Ezekkel a mondatokkal indítottam útjára: A költészet lehet, hogy haldoklik. Lehet, hogy meghal. De hogy közben repül, repülni tud, erről szól a jelenés a puszta látomás ebben a könyvben.” (A szerkesztő utószavából) „Majdnem” irodalomtörténeti érdekességű gyűjtemény! Az egyetlen férfi költőn, Grecsó Krisztiánon (az 1996-os év Gérecz Attila-díjasán) kívül hét költőlány antológiája. A maga nemében így is páratlan, hiszen 9 évvel később, napjainkban még mindig hiányzik könyvkiadásunkból a pályakezdő költőnők antológiája. (Ahogy hiányzik a kortárs költőnőké is!) Természetesen a Huszonötödik óra mai jelentőségét nem majdnem betöltött nem szerinti csoportosulása, hanem a képviselt költői érték adja: az azóta sorjázó évek meghozták Nagy Cili Gérecz Attila-díját és 4 verseskötetét, Rózsássy Barbara Gérecz-díját és 2 kötetét, Renczes Cecília 2 verskötetével és Kleinheincz Csilla regény és novelláskötetével együtt.

Grecsó Krisztián - Caspar ​Hauser
Talán ​kevesen tudják, hogy a prózaíróként elhíresült Grecsó Krisztián, aki Pletykaanyu címû elbeszéléskötetével vált országosan ismert és elismert íróvá, legutóbb pedig Isten hozott címû regényével aratott sikert, költõként kezdte. Azt pedig valószínûleg még kevesebben tudják, hogy Vízjelek a honvágyról és Angyalkacsinálás címû, korai verseskötetei után 2001-ben is versekkel jelentkezett: a Caspar Hauser azonban nem került országos forgalomba, egy irodalmi társaság jelentette meg 200 példányban, éppen ezért csak szûk körû terjesztése volt lehetséges. Én például a 145-ös számú példány boldog tulajdonosa vagyok. A Caspar Hauser cím talán félrevezetõ lehet, hiszen éppen hogy nem valamiféle „barbár”, „félvad” tapasztalatok, nem is az állati és emberi lét határmezsgyéi válnak témává, hanem az eszményi boldogság bensõséges terei. „Caspar Hauser az egyetlen, aki valójában részese volt az öntudatra találásnak, miközben emlékei voltak egy olyan ismeretlenül boldog állapotról, amiben az én nincsen, csak szükségszerûen a más” – írja Grecsó a könyv hátlapján. Ennek a tapasztalatnak és egy érzéki, õsi, rózsa- és körteillatú, opálos fényû, édeni nyelvnek a birtokosa ez a könyv és majdani olvasója.

Kollekciók