Ordas Iván könyvei a rukkolán

Ordas Iván - Tomori ​büszke vezér
Burgio ​báró, a korszak éles szemű olasz diplomatája félreérthetetlenül jellemezte a Mohácsot közvetlenül megelőző év legtöbb számottevő magyar alakját, akikről maguk a tetteik is vallanak: a széthúzás, a marakodás, a tények iránti teljes vakság. Tomori Pál azonban rendhagyó nagy embere szomorú korának. Korántsem "büszke vezér", költői igazságtalanság utólag számon kérni tőle, hogy mért hagyta el érseki székét. Ritka kivétel volt, és már ezért a puszta tényért is figyelemreméltó. Erejét felülmúló feladatra vállalkozott, nehéz szívvel, reménytelenül. Erről az erős emberről, erről a tragikus hősről szól ez az izgalmas és igen tanulságos regény.

Ordas Iván - Tolnai ​tájak, tolnai emberek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ordas Iván - Az ​aradi tizenhárom
A ​nemzeti köztudatban a tábornokokról csak haláluk ténye él. Valamennyiük nevét kapásból sok történelemtanár se tudná felsorolni. Még kevésbé követte nyomon a kutatás azt, hogy honnan indultak, milyen úton-módon érkeztek ahhoz az 1849. október 6-i naphoz, amikor olyan lenyűgöző, majdnem emberfeletti bátorsággal viselték el a halált. Nem voltak egyforma képességű katonák, és egyformán sikeresek se. Egyikük se készült kora ifjúsága óta mártírnak. Életvidám katonák voltak, nem fanatikusok. Milliomos földesúr (Kiss Ernő), gazdag főúr (Vécsey), elszegényedett német arisztokrata (Leiningen), már a szabadságharc előtt magyar érzelművé lett hivatásos katona (Damjanich), republikánus demokrata (Nagysándor), vasúti főtisztviselő (Lázár), harmincévi hű szolgálataiért alig másfél évvel korábban osztrák nemességet kapott őrnagy (Schweidel), kitűnő mérnök (Török Ignác), a legelőkelőbb magyar nemesi családok egyikének sarja (Dessewffy), egy iparszervezési tehetség (Láhner), az osztrák felső középosztály tagja (Poeltenberg), horvát granicsár-(határőr-)ivadék (Knezic) és pozsonyi fogadós gyermeke (Aulich) sorsa találkozott ezen a napon – egyáltalán nem véletlenül.

Ordas Iván - Az ​elfelejtett őrnagy
"Régóta ​gyanítom, hogy a nagy időket kisemberek feledésbe merülő helytállásai teremtik meg" - írja Ordas Iván az olvasónak szánt utószavában. S regényében valóban ez a legizgalmasabb: nyomon követni, hogyan áll helyt a vagyontalan eperjesi polgárcsaládból származó, német anyanyelvű, szigorú neveltetésű és pedáns természetű Sztankó Soma történelmünk nagyszerű pillantában, a szabadságharc idején. Hogyan lesz a szökött patikáriusból hivatásos katona, s a mintaszerű császári és királyi tisztből tizenegy kemény ütközet és bravúros fegyvercsempészkalandok hőse. S végül, életének alkonyán miért fordítja önmaga ellen a fegyvert. A regény alapja Sztankó Soma hiteles önéletírása, csupán a történelmi dokumentumok hézagait tölti ki az írói képzelet.

Ordas Iván - Damjanich ​tábornok
Ki ​is volt valójában Damjanich János? Az a fajta törtető, aki élve a forradalom nyújtotta lehetőségekkel, több katonai rendfokozatot akart átugrani, hogy egyszeriben tábornokká léptessék elő? Vagy lánglelkű forradalmár, aki szívvel-lélekkel magáévá tette a magyar forradalom ügyét? Kérlelhetetlen ellenség volt-e csupán, vagy érző szívű, jóságos ember, aki nemcsak a forradalom ügyét, hanem övéit is féltette minden bajtól, "miért tőlük atyjuknak, barátjuknak, tanácsolójuknak tartatott, tiszteltetett" - ahogy ezt Mészáros Lázár írta róla?... Valóban nem véletlen, hogy vitézei "készek voltak érte a tűzbe ugrani". Ez a regény híven és pontosan elbeszéli, milyen is volt igazában ez a példátlanul rokonszenves egyéniség, ez a tehetséges katona, ez a vérbeli forradalmár-jellem.

Ordas Iván - Hadik ​András - A királynő tábornagya
Gróf ​Futaki Hadik András tábornagyról, a hosszú életű és sikeres hadvezérről nem sok mű szól, pedig ő az a vakmerő lovastiszt, aki példátlan módon megsarcolta Berlint Nagy Frigyes háta mögött. Ő az a magyar hadvezér, aki Mária Terézia és II. József császár idején a legmagasabb katonai rangra jutott a birodalomban. Nyolcvan évet élt, ebből ötvennyolcat töltött egyenruhában. A budai várbeli lovas szobra az ország egyik legszebb katonaemlékműve, de félő, hogy sokan nem tudják, kinek az emlékére emelték. Ezt a hiányt pótolja ez a rendkívül érdekes, izgalmas és tanulságos regényes történelmi életrajz.

Ordas Iván - Simonyi ​óbester
A ​kuruc szabadságharc vereségétől a negyvennyolcas forradalomig terjedő száznegyven esztendő a legkevésbé ismert korszaka hadtörténelmünknek. Ezen belül is van egy fél évszázad, amelyről a köztudatban a halványnál is halványabb kép él: ez a Mária Terézia halálától a reformországgyűlésekig eltelt kereken ötven esztendő. A regény hőse ezt a viharos fél évszázadot küzdötte végig. A nagykállói nagy vágó-mészáros fia Simon Józsefnek született, szinte kölyökkorában katonának állt, s közhuszárból lett Simonyi József ezredessé, olyan korszakban, amikor a Habsburgok nagy ellenfelének, Napóleonnak a hadseregében a nála jóval kevésbé vitéz és eredményes harcosok jóval fiatalabb fejjel tábornagyságig, sőt hercegségig vitték. A lenyűgözően érdekes regény széles korkép hátterében ábrázolja a "legvitézebb huszár" izgalmas kalandokban bővelkedő életét.

Ordas Iván - Így ​élt Mária Terézia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ordas Iván - A ​fekete cár
"Jobb ​halántékától egyujjnyi széles jel húzódott le egészen a jobb lába talpáig... Jovan cár volt a neve, de a magyarok Fekete Embernek hítták. A vajda úr - Zápolya János - is meghallotta, hogy a Fekete Ember nagy sokaságot gyűjtött össze... tódulnak hozzá, mint valami új szentséghez... Sok szerb, román és magyar gyűlt köréje, kóbor katonák..." - Így írnak a krónikások regényünk főhőséről, Cerni Jovanról. 1526-ban, közvetlenül a török kivonulása után "az elhagyott földeken", a Szerémségben, Bács megyében, a Temes vidékén jórészt szerb menekülőkből fegyveres csapatok alakulnak. Az ország egymás ellen intrikáló vezetői először saját céljaikra akarják felhasználni a Fekete Ember seregét, majd egyre inkább csak "dúló, prédikáló hadnak", egy "új Dózsa" parasztjának tekintik őket. 1527 nyarán nagyobb erő vonul fel a Fekete Ember 12 ezer katonája ellen, mint egy évvel korábban a közeledő török elé. A fekete cár fejét futár viszi Zápolya Jánoshoz - a déli végek védelme pedig szegényebb lesz egy önként harcoló, a határ menti csatározásokban gyakorlott sereggel.