Ajax-loader

Rákosy Gergely könyvei a rukkolán


Rákosy Gergely - Tigrisugrás
"Az ​első férjemet Tamásnak hívták, s én persze Tomiztam, Tomikáztam, sőt egy ideig - kezdetben, s mikor már mindennek vége volt közöttünk, Tomnak szólítottam, természetesen a hangsúly időközben egy kissé megváltozott." "Inkább mondja azt hogy Tom - figyelmeztetett megismerkedésünk első órájában, megszoktam." "Ma már tudom, szó sem volt megszokásról, legkedvesebb becenevéről. Egyszerűen csak fel akart szárnyalni a lenn nyüzsgő sok szürke, közönséges, pitiáner magyar név fölé. Néhány héttel igazgatói kinevezése után kijelentette: úgy nem szeretem ezt a Skodát már!" Rákosy Gergely legújabb regényének hősnője, amikor megismerkedünk vele, már elvált első férjétől, és így beszél a másodikról: "Talán nem is esik jól Gyulának, csak gondolom, mert szólni nem szólt róla, de én még soha nem mondtam neki azt hogy Gyuszi, Gyuszikám, Gyuszkó, pedig szeretném, de nem megy. Ordítani kéne, bőgni, hisz még soha így senkit sem szerettem, mint őt. De vajon ki tudnám-e magamból ordítani a sok Tomit, Tomikámat, Tomot, ki tudom-e valaha bőgni?" Hogyan jut el hősnőnk a "skodás" igazgató Tomitól Gyuláig, hogyan nyer egy kallódó élet tartalmat és értelmet? Erről szól az ismert író nagyszerű kisregénye.

Rákosy Gergely - Elmarasztalva: ​Brigitte Bardot
Rákosy ​Gergely írja novelláskönyvéről: "Van ez a kötelező szokás. A fül. Nem értem és nem szeretem, hiszen aki a könyvet elolvassa, úgyis többet megtud az íróról, mint akármilyen fülből. Ezenkívül, még zöldfülű olvasó koromban, a fülek rettenetes sok csalódást okoztak nekem. Két eset van ugyanis: a fület vagy az író vagy a kiadó írja. Ez utóbbi esetben általában arról értesül az olvasó, hogy egy "sziporkázóan szellemes", "igényes és elgondolkoztató" könyvet tart a kezében, mely társadalmunk, sőt: az emberiség "legégetőbb" problémáit "boncolgatja". Aztán nekilát az ember a könyvnek, mely szinte kizárólag ilyesféle szövegeket "hordoz": - Mi van, Gizi? - Dögunalom! - mondta a lány, lányosan asszonyos keble repegette blúzát" - és hamarosan kiderül, hogy nem a fülnek, hanem Gizinek van igaza. Ha az író írja a fület, akkor természetesen - néhány elmekórtani esettől eltekintve - nincs képe közvetlenül dicsérni a Művet, hanem rendszerint Vallomást tesz, mely szerint legeslegelsősorban "az ember és az ő problémái érdeklik" (bár nem tudom, hogy egy szépírót mi más érdekelhetne), és "harmóniává szeretné ötvözni a belső világűr és a külső világűr félelmetes ellentmondásait" (nem rossz! - esküszöm, az idézet nem kitalált), meg, hogy "minden soráért rettenetesen megküzd, éjjel felserken álmaiból, töröl, javít, beszúr, van olyan mondata, amit száztizennégyszer írt újjá, s még tulajdonképpen mindig nincs vele megelégedve (ravasz fogás arra az esetre, ha netán az olvasó sem lenne megelégedve maradéktalanul), vagy éppen ellenkezőleg kijelenti, hogy a vaskos könyv alig néhány hét alatt "szinte egyetlen folyamban ömlött ki belőle", mint a láva (olvasó, tehát ámulj el, és bármiféle kifogásaid lennének, vedd figyelembe, hogy milyen szédítő gyorsasággal készült a Mű) - és így tovább, és így tovább. Pedig mindez hiábavaló. Mert egy könyv vagy jó vagy rossz - a két kategória különféle fokozataitól most eltekintve. S ha rossz, az olvasó semmiképpen nem fogja enyhítő körülményként elbírálni sem az író nehéz gyerekkorát, sem küzdelmes életét, sem esetleges börtönéveit, de még azt sem, ha a karját levágta a villamos, és a lábával volt kénytelen írni. Nincs enyhítő körülmény. És mindezek tudatában mégis elárulok valamit. A kiadó és a szerkesztőm minden szemfüles ébersége ellenére sikerült becsempésznem kötetembe néhány gyenge novellát. Szándékosan. Legyen mit mihez viszonyítani. S aztán a kritikusokra is kell gondolni. Ha netán dicsérnek, akkor is kell nekik, amibe belemarhatnak, s így tán nem éppen az író legkedvesebb írásai jutnak erre a sorsra. Legalábbis a lehetőség megvan rá. No és a többi? Hát azt majd megítéli minden író legfőbb kritikusa: a kedves olvasó."

Adaru001
elérhető
0

Rákosy Gergely - A ​daru
A ​Budapesti Féltartályok Üzemének egyik daruja megroggyant. Folyik a vizsgálat. Nyolcadik hónapja... Szomor igazgató íróasztala szinte roskadozik a sok papírtól. A legnagyobb köteget a daruügy iratai képviselik. Három bizottság tizenegy jelentése, ötvenhat meghallgatási jegyzőkönyv, harminckét feljegyzés. Sűrűn gépelt oldal. Mondjuk, egy oldal két perc. Az egészet elolvasni: kilencszáznegyvennégy perc. Majdnem két munkanap. Hozzálásson? Töprengett. Kopogtak. Titkárnője expresslevelet helyezett asztalára. Meghívó. A Vezetéstudományi Társaság elvárja, hogy megjelenjen az Országos Vezetőképző Központ komplex tanfolyamán szerzett tapasztalatok megvitatása céljából. Ez nem igaz - mondta Szomor -, tegnap fejeződött be az OVK tanfolyam, az volt kedd, ma van szerda, és holnap, csütörtökön, újra értekezlet. - Szimpozion! - mondta a titkárnő. Az igazgató tudomásul vette a korrekciót - szimpozionnak lenni kell -, a daru még várhat. Rákosy Gergely remek szatíráját - a tehetetlen és öncélú bürokráciáról - harsány kacagás nélkül lehetetlen olvasni. Nemcsak vidám könyv ez, sokkal több annál: elgondolkodtató.

R%c3%a1kosy_gergely_-_hepiend
elérhető
0

Rákosy Gergely - Hepiend
Vérbő ​cselekmény, váratlan fordulatok, egy-két vonással életre keltett figurák, eleven dialógusok, szellemes szatíra, színes, érzékletes, egészségesen harsány stílus jellemzi a népszerű író újabb elbeszéléseit, ezeket a mulatságos formában is komoly tartalmú írásokat. Tárgyuk a mindennapi élet, a köznapi valóság, de az író képzelete, a lényeg szembetűnőbb érvényre juttatása érdekében átlendül a realitás korlátain, átugrik a fantasztikumba. A lakásából kiszorult társbérlő eseménydús napját a háztetőn fejezi be, ahol egy macskától kér szállást és tanácsot; a feldühített szerző tehetetlenségében leharapja a nagyképű fontoskodó dramaturg fülét; a mókus-gyárban az egyik játékállatka megelevenedik, de ezzel nem dicsőséget, hanem elmarasztalást hoz készítőjének... A közöny, részvétlenség, bürokratikus nemtörődömség, a kispolgári átlagosság, korlátoltság ellen lázadnak Rákosy Gergely elgondolkoztató, ugyanakkor pompásan szórakoztató írásai.

Rákosy Gergely - Mennyből ​az oroszlán
_Budapesten ​és vidéken_ ellenőrizték az ellenőrzést. Belső ellenőrzés... Külső ellenőrzés... Központi ellenőrzés... Népi ellenőrzés... Társadalmi ellenőrzés... Nem feltétlenül a bürokrácia jele... nem feltétlenül a bürokrácia... nem feltétlenül... nem... Még akkor sem, ha némelyek szerint már-már a folyamatos munkavégzést akadályozzák... Nem! Hiszen sok esetben éppen azt ellenőrzik, hogy folyamatos-e a munkavégzés. A munkavégzés folyamatossága nagyon fontos. Persze előfordulhat, hogy ahol a munkavégzés folyamatos, és éppen ellenőrzik, hogy folyamatos-e, ott ideig-óráig a munkavégzés nem lesz folyamatos. De ez is csak annak érdekében történik, hogy ahol a munkavégzés nem folyamatos, ott folyamatos legyen. Lehetne ezt folytatni. De minek? Hiszen minden világos. Világos? Hétszázszoros autótolvaj - Láttam, kérem, hogy senki nem ül az autóban, beültem én. akinek vannak megfelelő kulcssorozatai és ügyes szerszámai, annak ez nem nagy tudomány - azt hiszem, az eredményeimet tekintve ezt nem veszik kérkedésnek... De azért egyet mondhatok: ha minden autóban ült volna valaki, vagy rendőr áll mellette, esetleg a hátsó ülésen őrzőkutya, oroszlán, mit tudom én - hát akkor én soha nem léptem volna a bűn útjára! Ezt szívemre tett kézzel mondom... -Hé, a szíve a másik oldalon van! - Bocsánat, lehet, de a szám akkor is igazat mond: nem érzem magamat bűnösnek. Az ellenőrzés... őrzés hiánya az oka mindennek. - Egymillió autó - egymillió oroszlán, maga szerint ez lenne a megoldás, igaz? És ki tartaná el az egymillió oroszlánt, hm? - Azt én nem tudom, kérem, én oroszlánokban nem vagyok specialista, inkább csak a zárakban...

Rákosy Gergely - A ​kolorádóbogár
Hogyan ​volt lehetséges, hogy az Ürgeöntő Vállalat, amelyet a kártevők irtására hoztak létre, odáig fajult, hogy túlnövekedett fontossága érdekében maga tenyésztette az ürgéket betonfallal védett telepeken, mazsolás tejberizsen? Gáty Gábor, a regény hőse a kenaf-szerződtetés országos jelentőségű feladata közben kerül összeütközésbe az Ürgeöntőkkel... Lehet-e boldog, keresi a választ. A kolorádóbogár, az ötvenes évekről szóló legjobb szatíra - aki egyszer benézett a betonfalak mögé és felismerte az igazságot!

Rákosy Gergely - Fülüket ​lebegtető elefántok
Rákosy ​Gergely, mint pályatársai és kritikusai többször is megírták róla, indulatos, "a dühtől elvörösödő nyakú" író: az foglalkoztatja, ami felháborodását váltja ki. Aminek a maga morális meggyőződésével nekironthat. Nem csoda, hogy az ilyen írói természetnek többnyire szatirikus művei a legsikerültebbek; azok, amelyekben az emberek és a viszonylatok eltorzulását ábrázolja, nagy dühvel és nagy kedvvel. Dühének és kedvének ingerlő ihletője az erkölcsi felháborodás, és - mint minden szatirikusban - benne is egy érzékeny és sebzett romantikus fájdalma éleszti voltaképpen a tüzet. Új kötete az utóbbi években (változatlan ihlettel) írt novelláit gyűjti egybe. A kötet a legszemélyesebb és legsodróbb erejű darabja - a közelmúlt és a jelen fonákságainak szatirizáló novellák mellett - A zííí-zúúú című kisregény. A furcsa című elbeszélés fantasztikus elemekkel tarkított reális cselekménye azt sugallja, hogy a társadalomban, azok mellett, akik gonddal, szeretettel és eredményesen végzik munkájukat, lelkiismeretlen, komisz és ártalmas emberek tehetségtelensége mérgezi a levegőt.

Rákosy Gergely - Az ​óriástök
"-Egyáltalán ​milyen az az óriástök?... Van dísztök, főzőtök, sütőtök meg istengyalulta tök, de hát tulajdonképpen az is főzőtök. Ez milyen? -A NÖTELTRÖSZT egyik kutatótelepén kísérletezték - mondta Gábor kelletlenül. Hogy az istenbe szerződtessen le valamit, ha titkolóznia kell?" Aztán kiderült, milyen óriás, legalábbis az egyetlen darab, ami a húsz holdon megtererm. Óriás, de belül üres... Egyszerre szimbóluma egy korszaknak, s a valódi hivatásáról elidegenedett, ijesztően megnőtt bürokratikus vezetésnek.

Csurka István - Rákosy Gergely - Így, ​ahogy vagytok!
Nem ​lenne föltétlenül rosszmájúság, ha azt gyanítanánk, hogy a két kitűnő író csak azért írta meg ezt a könyvet, hogy honoráriumát ellóversenyezze. De csak addig, amíg el nem olvassuk munkájukat. Mert Csurkát és Rákosyt valóban a lovak, a lóverseny rajongó szeretete s az aggodalom késztette arra, hogy közös vállalkozásba fogjon. Aggodalom, mert a magyar lóversenysport válságjeleire figyeltek föl, s szemléletüknek, valóságlátásuknak megfelelően szatirikusan, ironikusan mondják el tapasztalataikat. Szent elhatározással csak a lóversenysportról akartak írni, riportot, élménybeszámolót, tanulmányt, szociográfiát, ehelyett azonban mindennapjaink nem egy komikus ellentmondást, fonákságát is tollhegyre tűzték. Abból az alapigazságból kiindulva, hogy még a lóversenyt is összefüggéseiben kell megítélni... A szellemes, sziporkázó, gondolatébresztő munka műfajilag is változatos. Esszé, publicisztika, riport, novella, szociográfia, lóanatómia, lóversenytörténet, és mindezt gyilkosan ironikus vagy szókimondóan kritikus vagy hűvösen tárgyilagos vagy lírai hangnemben: ez a sokszínűség ennek a könyvnek a jellemzője, a varázsa és - nem utolsósorban - értéke is.

Rákosy Gergely - A ​csodálatos trombita
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rákosy Gergely - Zííí-zúúú
Mi ​értelme van mondjuk az állatkertnek. Egy elefántnak. Egy elefántnak a nagyvárosban. Cementbe ágyazott ujjnyi szögekkel, szögsorokkal, árkokkal, irdatlan vaskerítéssekkel körülbástyázva... Embereket kell fizetni, hogy ápolják, kiszolgálják, fogorvost, ha kilyukad a foga. Három kiló amalgámot tömtek nemrégiben egy elefánt lyukas agyarába. Mit gondolsz hány embernek lenne elég három kiló amalgám? Külön teherautó hordja neki mázsaszám a takarmányt, hogy fel ne forduljon. Hm? Az elefánt meg csak sétál, lebegteti a fülét, s pislog apró szemeivel. Mi értelme? Durr, bele kellene ereszteni egy golyót, s az agyarából biliárdgolyót csinálni. de mi értelme van a biliárdgolyónak? Fut, fut összekoccan egy másikkal, vagy hupp - beleesik egy lyukba... Mi értleme? Ó! - sóhajtott Iván. - A pillanatban, mikor a golyók összekoccannak, mikor valaki rácsodálkozik a fülüket lebegtető, oszloplábú elefántokra, a pillanatban, mikor a kedvenc ló győztesként halad át a célon - nincs semmi más, elfelejtődik minden... És ha időnként nem lennének ilyen értelmetlen pillanatok, sokan talán nem is lennének képesek tovább csinálni azt, aminek van értelme.

Rákosy Gergely - Az ​óriástök / Tigrisugrás / Novellák
Társadalmi ​szatíra - aranyköntösben... Nem ellentmondás ez, ha Rákosy Gergely e kötetbe összegyűjtött írásainak közös indítékaira és hatására gondolunk. Mert Rákosy regényeiben és novelláiban - akár szatíra, akár lírai történet formájába önti mondanivalóját - mindig társadalmi és társadalmi indíttatású emberi problémáinkat teszi szóvá, forrongó, hadakozó indulattal. Mindazt, "ami fáj", és mindig azért, hogy a kegyetlenül éles, sokszor kíméletlen diagnózis a jobbítást, a gyógyulást szolgálja. A két nagysikerű kisregény - az ötvenes évek máig legjobb szatírája Az óriástök, illetve a líraibb hangvételű vallomásregény, a Tigrisugrás - az író két, egymást kiegészítő arcát mutatja. Kettősség-e ez valójában? Egyik legszebb novellájában eljátszik a gondolattal: "... egész életében a Fiatal lány napernyővel-t szerette volna megírni, de ahhoz persze legalább egyszer látni kellett volna, legalább egyszer találkozni kellett volna vele"... elindult már, de le volt zárva a Szuezi-csatorna, viharba kerülhetett a Jóreménység-foknál, s most talán hongkongi influenzában fekszik Varsóban... És hiába szeretne Renoir-képeket írni az író: a látott, tapasztalt dolgok, a közvetlen és nyugtalanító élmények sűrűsödnek benne éles szatírává, vagy kiáltanak emberi megértésért. Társadalmi, emberi hibáink ébresztenek keserűbb vagy felszabadultabb nevetést, ösztönöznek töprengésre vagy cselekvésre.

Rákosy Gergely - Mondok ​mást
Az ​író mondja önmagáról: "Budapesten születtem, de gyerekkoromtól kezdve, kisebb-nagyobb megszakításokkal majd két évtizedet töltöttem Somogyban, Veszprémben, Zalában, Baranyában. Egyébként agrármérnöki végzettségem van. A szokásos felsorolásba, ha belekezdenék - hogy mi voltam, mit próbáltam -, nem lenne elég három ilyen "fül" se. Nemrégiben nagy derültséggel olvastam, hogy valaki például diák is volt. Nos, én is voltam többek között, hogy csak a munkakönyvvel nem hitelesített "elfoglaltságokat" említsem: katona, katonaszökevény, hadifogoly. Kisgyerek is voltam. Akkoriban történt, hogy az első hazugságra való ráeszmélésemkor beleharaptam a hazugságtevő bokájába. Mert följebb nem értem. Mosolyogni való? Lehet. Én igyekszem megőrizni ezt a dühöt magamban minden rendű és rangú hazugságtevővel szemben."

Rákosy Gergely - A ​kolorádóbogár / Latiatuc feleym...
Hogyan ​volt lehetséges, hogy az Ürgeöntő Vállalat, amelyet a kártevők irtására hoztak létre, odáig fajult, hogy túlnövekedett fontossága érdekében maga tenyésztette az ürgéket betonfallal védett telepeken, mazsolás tejberizsen? Gáty Gábor, a regény hőse a kenaf-szerződtetés országos jelentőségű feladata közben kerül összeütközésbe az Ürgeöntőkkel... Lehet-e boldog - keresi a választ A kolorádóbogár, az ötvenes évekről szóló legjobb szatíra - , aki egyszer benézett a betonfalak mögé és felismerte az igazságot? A Laitatuc feleym... hőse, Józsa Gyula bányamérnök is ezt a napjaink feszült emberi-társadalmi közérzetében igen nehezen fellelhető érzést kutatja. Nem mindennapi, drámai szituációban, egy vájatba temetve, két sújtólégrobbanás között... Apró napi gondjainkra, a világ nyugtalanító jelenségeire, magánéletünk buktatóira, segítő, lelkesítő példaképeinkre - magunkra ismerünk sodró gondolatai olvastán.

Rákosy Gergely - Latiatuc ​feleym...
... ​De a legeslegrondább sorsszerűség, mikor akármiféle hitlerek (schiklgruberek) - tud a történelem felmutatni belőlük egynéhányat - ellen semmiféle akció, semmiféle merénylet nem történik, s hosszú életük során teljes nyugalommal tizedelik népüket (alattvalóikat), s ezeknek "akciója" legfeljebb az imádkozásban merül ki (természetesen suttogva, zárt ajtók mögött, és általában nem így hangzik: Óh, Isten, óh, Allah, óh, Jehova, óh, Siva, szabadítsatok meg bennünket a schiklruberektől, óh, Indra, ragadd el őket, óh, Agni, emészd el őket, óh, Varuna, áraszd el őke, óh, Váju, fújd el őket, mint a porszemeket, óh, Szurja, perzseld fel őket, óh, Csandra, fagyaszd meg őket, óh, Durga, táncolj holttesteinek... nem, általában nem így hangzik, mert ilyesmi még suttogva is kockázatos, talán maga a gondolat is kockázatos, hanem sokkal inkább így: Édes Istenem, Allahom, Jehovám, Sivám, Indrám, Agnim, Varunám, Vájum, Csandrám, adjátok, ó, hogy ne én legyek a tizedik! Óh, Durga, táncolj csak, táncolj, csak ne az én holttestemen! (A szomszédén? - sajnálatos. A barátomén? - elkeserítő. A feleségemén? - sírni tudnék. A szeretőmén. - sírok is. Az anyámén? - megszakad a szívem! Csak ne az én holttestemen, csak ne az én holttestemen, óh, Durga, Durga, táncolj, táncolj, csak ne az én holttestemen!)

Rákosy Gergely - Az ​óriástök / A daru / Tigrisugrás
„– ​Egyáltalán milyen az az óriástök?… Van dísztök, főzőtök, sütőtök meg istengyalulta tök, de hát tulajdonképpen az is főzőtök. Ez milyen? – A NÖTELTRÖSZT egyik kutatótelepén kísérletezték – mondta Gábor kelletlenül. Hogy az istenbe szerződtessen le valamit, ha titkolóznia kell?” Azután kiderül milyen óriás, legalábbis az egyetlen darab, ami a húsz holdon megterem. Óriás, de belül üres… Egyszerre szimbóluma egy korszaknak, a valódi hivatásától elidegenedett, ijesztően megnőtt bürokratikus vezetésnek, a „szocialista Kastélynak”. Az ötvenes évek máig egyik legjobb szatírája a kisregény. Lírai regény a Tigrisugrás. Magda mondja, vallja meg életét: az értelmes emberi életre találás fájdalmak és konfliktusok gyógyítani akarása volt az alapja ennek, az írót új oldaláról megmutató regénynek, mint korábbi szatíráinak. A házasságaiban, szerelmében, munkában és választott környezetében magára találó fiatal nő vallomás formájában elmondott életregénye őszinte líraiságával maradandó élményt nyújt. Összesen 472 sűrűn gépelt oldal. Ennyit tesz ki a jegyzőkönyv, amit a Budapesti Féltartályok Üzemének egyik megroggyant daruja ügyében felvettek. Jelentések, meghallgatási jegyzőkönyvek, feljegyzések. És természetesen feljelentések: „A vonatkozó rendeletekben foglalt jogkörömnél fogva a Nagy Törvénykönyv (továbbiakban NTK) …par. 1. bek. ütköző, a társadalmi tulajdon kárára elkövetett hanyag kezelés, valamint a NTK …par. 4. bek. ütköző társadalmi tulajdon kárára elkövetett gondatlan rongálás miatt feljelentést teszek: …” Vagy csak meg kellett volna nézni, mennyi a daru teherbírása, ill. milyen súlyúak a féltartályok. A remek, kacagtató szatíra napjaink bürokráciájának félreismerhetetlen és elgondolkodtató tükre.

Rákosy Gergely - Farkasdal ​a Balatonért
"Íme, ​a vonatkozó részlet: Plimton: ... Graham Greene kijelentette, hogy egy uralkodó szenvedély akár egy polcnyi regényre is rányomhatja a bélyegét: Ön pedig azt mondta egyszer – ha jól emlékszem –, hogy az igazán nagyszerű írásokat az igazságtalanságon érzett felháborodás szüli. Kérdésem: fontosnak tartja-e, hogy az írót ilyen értelemben valami hasonló kényszerítő érzet uralja? Hemingway: Mr. Greene könnyedén tesz kijelentéseket, bennem nincs ilyen irányú képesség. Nem tudok általánosítani egy polcnyi könyv, egy csapat szalonka vagy egy falka lúd alapján. De azért én is megpróbálok általánosítani. Egy író, aki nem érzi meg az igazságot és az igazságtalanságot, az jobban teszi, ha eminens fiúk és lányok számára iskolai évkönyveket szerkeszt.... Még egy általánosítás. No lám, megy ez, ha olyasmiről beszélünk, ami meglehetősen kézenfekvő. A legesleglényegesebb egy jó író számára egy beépített, ütésbiztos szarjelző. Ez az író radarkészüléke, a nagy íróknak mind van. Rákosy: Elszédülök, rosszul leszek a dühtől és tehetetlenségtől, ha belegondolok abba a sok mellényúlásba, kendőzésbe, nagyképű koordinációs egyeztetésekbe, ankétosdiba, szimpozionosdiba, fehér hajós, fehér köpenyes mintavételekbe, vegyvizsgálatokba, vizsgálatok eredményének közzétételébe, újabb és újabb bizottságok alakulásába s mindennek a végeredménye, a nagy semmibe."

Kollekciók