Fodor Sándor könyvei a rukkolán

Fodor Sándor - Nehézvíz
Kétperces ​interjú Fodor Sándorral Eddigi írásai és főleg a _Büdösgödör_ után olvasóit bizonyára meglepi a _Nehézvíz_, ez a humoros-szatírikus kisregény. Mi ez a pálfordulás kedves Fodor úr? - Pálfordulás? Csak látszatra. Hiszen eddigi novelláimban, kisregényeimben, mint annyian mások, én is többé-kevésbé magamat, valamelyik „jobbik én”-emet igyekeztem megírni. Mert az embernek több „jobbik én”-je is van. Ilyen értelemben a _Nehézvíz_ egyenes folytatása ennek a tradíciónak. Én ugyanis nemcsak az okos, tisztességes, gyötrődő-tépelődő embereket szeretem. A harcos ostobákat is irigyen bámulom. Talán azért, mert az utóbbi tulajdonságból bennem is jó adag lenne, sajnos azonban hiányzik a lélek egyensúlyát biztosító magabiztos agresszivitás. És mert hősömet, Korobal szerkesztő urat egyéb, bennem is jócskán tenyésző tulajdonság mellett harcos magabiztossággal is felruháztam, szeretném hinni, hogy talán sikerült megrajzolni benne idealizált „én”-emet. - Önmagával gúnyolódik? - Csakis. Így legalább nem kell attól tartanom, hogy aki esetleg találva érzi magát, az feljelent, névtelen levelekkel bombáz, megfenyeget, vagy ami még rosszabb – kioktat. - Ezek szerint nem tart attól, hogy valaki önmagára ismerhet a Korobal szerkeztő úr alakjában? - Olyan okos embert még nem láttam, aki egy ostoba fajankóban magára ismert volna...

Fodor Sándor - Mit gondol az öreg pisztráng?
A kötet felöleli a szerző valamennyi alkotói korszakát. Vannak benne az ötvenes évek elején írt novellák, és olyanok is, amelyek a múlt évben keletkeztek. A való világ köznapi történései, az emberi lélek rezdülései szólalnak meg ezekben az írásokban.FODOR SÁNDOR 1927-ben született Csíksomlyón, egyetemet Kolozsváron végzett. Több regény és elbeszéléskötet szerzője. Gyermekek számára írt, számos kiadást megért Csipike-regényeit sok nyelvre lefordították, színpadra alkalmazták. Fodor Sándort 2001-ben az Erdélyi Magyar Írói Liga elnökévé választották.

Fodor Sándor - Énekelsz ​Csehtamást?
„Királyok ​voltunk! (Postakürt, Kis Olimpia) Pár évvel később hozzánk vágták a „koszos” gitárjainkat ezeken a helyeken. Ragyogó idő!!! Mirtusz és unikum, a bokrok alján, ha betépve elheversz. És nagy-nagy felelősség, hogy te vagy az örököse valaminek, ami úgyis te magad vagy.” Másik János „Így ezúton a róla szóló életrajzi könyvön keresztül kérnék tőle valamit. Háló?! Tamás Hallasz? Kérlek, írj nekem, s hívjál meg egy hétre. Sokszor!” Baksa-Soós János „Szeretném leszögezni, hogy én egyáltalán nem büszkélkedhetem azzal, hogy nagyon közeli barátja lettem volna Tamásnak. „Öcsi” voltam. Egy ismerős. Mégis tudta a nevemet, és azt hiszem, nem voltam neki ellenszenves, ami elég nagy szónak számított, hiszen, bár sok barátja volt, nem barátkozott bárkivel. Én felnéztem rá. Járt ide meg oda, és amikor történetesen én is ott voltam, akkor mondtuk, hogy szevasz, szevasz. Például többször volt látható a Városkapuban, ki emlékszik már rá, hogy hol volt az hely egyáltalán? A Fiatal Művészek Klubja mondjuk közös törzshelynek számított.” Víg Mihály „Az egészen világos, hogy a Cseh Tamás-i életmű jelentősen túlmutat a tényleges dalokon, előadásokon, elég, ha arra gondolsz, hogy az emberek nem azt mondják: „Énekelsz valami Cseh Tamás-dalt?”, hanem csak annyit, hogy „Énekelsz Csehtamást?” Mindenesetre szeretek hinni egyfajta folytonosságban, hogy viszonyban vannak az alkotói világok, hatnak és reflektálnak egymásra.” Beck Zoltán (30Y)

Fodor Sándor - Önarckép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Farkas Árpád - Kovács György - Fodor Sándor - Beke György - Bővizű ​patakok mentén
Egy ​évtized aránylag rövid idő, de olykor történelmivé avatják a benne sűrűsödő események. Ilyen sorsalakító jelentőségű volt parasztságunk életében a mezőgazdaság szocialista átalakítása is, melynek tízéves évfordulójára emlékeztünk 1972 tavaszán. Ebből az alkalomból négy író riportja állt össze kötetté, azoké, akik eddig is megosztották velünk a falu gondját, örömét. A tényfeltáró valóságirodalom jegyében fogant riportok beszámolnak eredményekről, változásokról, gondokról. Az évforduló újabb alkalmat kínált a szerzőknek arra, hogy az eltelt tíz év távlatában nyomon kövessék parasztásunk szocialista létformájának kibontakozását, összegezzék az eredményeket, s ha olykor számadatokat is megvallatnak, ezt csak azért teszik, hogy még beszédesebben példázzák, keressék a továbbhaladás és a kiteljesedés útját. Kötetünkkel a Maros megyei Ákosfalva, a Hargita megyei Kászonfeltíz, a Kovászna megyei Szépmező és Erdővidék, a moldvai csángó lakta falvak mezőgazdasági termelőszövetkezeteiről adunk híradást.

Dzsebán Sz. Radzsab - Fehérvári Géza - Fodor Sándor - Molnár Anikó - Az ​iszlám világa
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Fújja ​a szél, fújja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Büdösgödör
Nagyot ​csodálkoznak majd azok, akik esetleg e kis könyvecske elolvasása után kerülnek valamiképpen a kis székelyföldi mofetta közelébe, esetleg naponta be is járnak a "büdösgödörbe" - és nyomát lelik majd a "szakállas barát" legendájának, senkinek eszébe se jut, hogy valamiféle igazságtevőként emlegesse a gödröt. "Kitalált dolog", "hazugság az egész" - legyintenek, vagy legyinthetnek a helybeliek. Sajnos, nagyon ritkán van tárgyilagos, megbízható képünk a dolgokról, az emberekről. Ilyeneknek vagy olyanoknak látjuk őket, aszerint, hogy nekünk miképpen felel meg jobban. A szomszédasszony mosolya aszerint "pimasz", "kibírhatatlan", "kotnyeleskedő", "irigy", "kárörvendő" vagy "jaj, olyan kedves" - hogy milyen hangulatunkban látjuk. A hangulatunk diktálja az időjárás jelzőit is, ami szerint lehet az idő "szomorú", vagy csak egyszerűen "borús", "pocsék" - és "ígérhet egy kicsi áldott esőt" is. Én így láttam a Gödröt. Ahogy leírtam. És hogy a meglátásomat valamihez rögzítsem is: emberéletekkel próbáltam összekötni. Élettel és halállal - mert ezek hangulatunktól, beállítottságunktól, világnézetünktől függetlenül, biztosan léteznek. És mert így van, ezen a ponton nem hiszem, hogy bárki is hamisítással vádolhatna.

Fodor Sándor - Az ​első hó
Amióta ​eszemet tudom nem volt cím-problémám. Az írások-könyvek szinte maguk sugallták – én csak lejegyeztem. Jól sikerültek-e vagy sutáknak bizonyultak – nem én vagyok hivatott eldönteni. Valamikor kizárólagosan – utóbb “főként” mint novellistát tarottak számon. Legjobb(nak vélt) novelláimat a Tűzoltózenekar című kötetemben gyűjtöttem össze – 1983-ban jelent meg. Azt hittem akkor, hogy immáron újabb kötetre való novellát aligha írok. Tévedtem. Miközben (elkészült, de a kiadónak át nem adott) regényem esetleges újraírásán tűnődtem,, ismét kedvet kaptam a novellára. Ezeket írtam, amelyeket ebben a kötetben láthat az Olvasó. Immár jócskán túl vagyok “az emberélet útjának felén” – harmincöt éve jelent meg az első kötetem. A jelen könyvbe foglaltak már (ne féljünk kimondani) – öregkori írások. A tél első “gyümölcsei”. Azt hiszem, ha a válogatásban nem lenne Az első hó című írás – én akkor is ezt írtam volna a könyv címlapjára. Az Olvasó megítélésére bízom, vajon Az első hó ezúttal férfiasan kemény, tiszta levegőjű – vagy latyakos-ködös, alattomosan grippét terjesztő, hitvány telet jósol-e. A szerző

Fodor Sándor - Iszlám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Mit ​gondol az öreg pisztráng?
A ​kötet felöleli a szerző valamennyi alkotói korszakát. Vannak benne az ötvenes évek elején írt novellák, és olyanok is, amelyek a múlt évben keletkeztek. A való világ köznapi történései, az emberi lélek rezdülései szólalnak meg ezekben az írásokban.FODOR SÁNDOR 1927-ben született Csíksomlyón, egyetemet Kolozsváron végzett. Több regény és elbeszéléskötet szerzője. Gyermekek számára írt, számos kiadást megért Csipike-regényeit sok nyelvre lefordították, színpadra alkalmazták. Fodor Sándort 2001-ben az Erdélyi Magyar Írói Liga elnökévé választották.

Fodor Sándor - Képeslapok ​az Óperencián innen és túlról
Fodor ​Sándor azok közé a "világjárók" közé tartozik, akik céllal szeretnek utazni, mégpedig azért, mivel - mint e könyv bevezetőjében valllja - "ha igaz, hogy idegen országok megismerése, idegen népek életének, szokásainak a tanulmányozása valójában saját hazánk, népünk jobb megismerését szolgálja - hiszen mindent ezekhez, a magunkéhoz hasonlítunk -, úgy az is igaz, hogy minden újabb élmény, megismerés végső soron önismeretünket mélyíti". Képeslapjai több ilyen, céllal megtett utazásáról számolnak be, olyan utakról, amelyekre különböző időszakokban került sor, s az írót Moszkvába, Leningrádba, szovjet Üzbégisztánba, Angliába és az Egyesült Államokba vezették el. Ott szerzett élményeit osztja meg e könyvben velünk, a mi önismeretünket is mélyítgetve, hiszen utazás közben gondolatai mindegyre hazaszállnak, függetlenül attól, hogy éppen Szamarkand, London, New York vagy Miami utcáit járja.

Fodor Sándor - Csipike ​és Kukucsi
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Mosóteknőben ​a világ körül
"Kedves ​Barátaim, A mi szépséges tábori életünk az iskolaudvaron kezdődött. Felsorakoztunk hátizsákjainkkal és vártuk az autóbuszt, amely kiviszen bennünket a hegyek lábaihoz. Addig is hasznosan töltöttük az időt. Gondosan áttanulmányoztuk a természetjáró tizenkét pontját. Az első pont olyan nagyon szépen szól, hogy kívülről is megtanultam, mert így szól: "Szeresd a természetet, és áhítattal lépj ösvényeire"... Fülöpke beszámolója a tábori élet szépségeiről

Fodor Sándor - Egy ​nap - egy élet
"Sokféleképpen ​megírhattam volna az életemet - ha más eseményeket, személyeket idéztem volna is, mást, lényegesen mást nem mondhattam volna, mint így, hiszen a koordináták adottak: szülőföldem, ahonnan elindultam, a város, az ország, amelyben élek... a nép, amelyhez tartozom, a barátaim, munkahelyem, családom - amelyből nem tudom, nem is akarom leírni a Kis Szökevényt... Talán az ő biztatására írtam meg ezt a könyvecskét, hogy ne maradjon a Sötétre mindaz, amit csak így, elsőszemélyes vallomásban mondhatok el magamról."

Fodor Sándor - Fülöpke ​beszámolói
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Megőrizlek
Sírkövén ​csak ennyi áll: Eszti 1952-1970. Ami ezen túl van, az életet faggató iró dolga: felelni a nagykönyv kertelést nem tűrő kérdésére s azon túl a másikra: ki a tizennyolc éves, viruló szépségű és kedélyű kislány halálának oka? S a feleletet kereső író elindul abban a kisvárosban, amelyben Eszti él, örül az élet apró szépségének, s amelyben akadnak emberek, akik az ő örömét irigységből, rosszindulatból vagy egyszerűen csak pletykaéhes unalomból rosszra magyarázzák. De a kislány tragédiája nemcsak az ártatlanul halálba kergetett s a halálban is ártatlan ember tragédiája, hanem azé az emberé is, aki környezete álszemérmes előítéleteivel - a "felnőttek világával" - szembekerülve, nem képes e szembesítés terhét elviselni, s a megoldatlanként tornyosuló akadályok elől ugyanazzal a naiv "játékossággal" lép át a halálba, mint amely élete sok más egyéb cselekedetében is jellemezte. Igen, vannak dolgok, amelyekkel nem szabad játszani. Vannak pillanatok, amikor egy-egy cselekedet minősítését nemcsak önmagában, hanem a társadalmi látszataival, következményeivel együtt is vállalni kell. A nagykönyv kertelést nem tűrő kérdésére íme a felelős írói válasz.

Fodor Sándor - Hol ​volt - hol nem volt
Történetek ​kezdő nagyapa koromból A nagynevű író azon meséi melyeket kedvenc unokájának, Krisztinának mesélgetett. (Mesevonat sorozat)

Fodor Sándor - Csipike
Mekkorák ​vagyunk valójában? És mekkorának látjuk magunkat környezetünk tükrében? És jóságunk vajon mennyire kényszer, amely önértékelésünk kisszerűségéből fakad? Már gyerekként szembesülünk, ha meseszinten is, ezekkel a problémákkal és a játék, amely képes feloldani minden harcos ellentétet, Csipikében sem vall kudarcot. Lenyűgöző álomvilág, s bár gyerekekhez íródott, valahol a majdani felnőtthöz is szól játékosságával, tanulságaival, értékeivel. A kissé cinikus író a végén a mesét felolvasó apukákra, anyukákra kacsint és így búcsúzik: « mindenki sírt, nagyon szép volt. » Tartalom: Csipike, a gonosz törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike, a boldog óriás, Csipike és Tipetupa, Csipike és a Gonosz Ostoba.

Fodor Sándor - Csipike, ​a boldog óriás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Bimbi ​tábornok
A ​felnőttek idegesek egy kamaszkorban levő kisfiú, Fülöpke naplója: az író olyan nagyfokú empátiával közelít gyermekhőse lelkéhez, mint a Csipike-történetekben. Vagy mint a Bimbi tábornok-ban, amely egy Csendes-óceán közepén levő sziget lakóinak az amerikaiak elleni "háborúját" meséli el. A Fekete-erdő már a komor valóság regénye. A nácik fogságába esett tudósok szörnyű dilemma elé kerülnek: vagy árulóvá válnak, vagy megölik őket. Lehet-e dönteni ilyen helyzetben, s vajon nem szükségszerűen elhibázott a döntés? Az író nem ítélkezik, csak ír: írja a pontos, szép mondatokat.

Fodor Sándor - Ki ​ez a… majdnem?
Anekdotagyűjtemény, ​amelyben az író a személyes élményeit meséli el, életének, családjának mosolyognivaló helyzeteit. Az írások betekintést engednek az erdélyi irodalmi élet kulisszatitkaiba is, a szerzővel együtt nevethetünk az erdélyi kortárs irodalom nagyjaival megesett humoros történeteken.

Fodor Sándor - Az ​ígéret földje
Mi ​az értelmes élet titka? Óvjuk-e magunka okosan, még szerencsétlenség és magány árán is, mint Fodor Sándor regényének hőse, Boga Constantin, a fura kis vénember; vagy mások hasznára, önmagunkat nem kímélve "égjünk el", akárcsak Sebisan professzor, Boga egykori osztálytársa? E két sors, illetve létmodell közé feszül a könyv többi szereplőjének élete, egy-egy újabb lehetőséget villantva fel: az egykori - 1907-ben érettségizett - osztálytársak Monarchiát idéző (élet)történetei; az idegenből meghalni hazatért, önmagával meghasonlott német hídmérnök tragédiája; a lelkesen, becsületesen naiv Vera nővér sorsa; a Sebisanéhoz hasonlóan áldozatos életű Popa professzor példája. A színhely egy kórház. Itt pergeti vissza a regény hőse az elmúlt kilencvenvalahány esztendő eseményeit; a hétköznapok arcát öltő történelmet.

Fodor Sándor - A ​vén bajuszos
Ifjúsági ​regény, amely ötletes, olvasmányos módon köti le a fiatal nemzedék figyelmét. A kalandos történetszövésből természetesen nem hiányzik az a tanítóigyekezet, amely visszafogottan ugyan, de jelen volt a Csipike-történetekben is.

Fodor Sándor - A ​feltámadás elmarad
„Fiatalember! ​A jelentőségéhez képest túl nagy a szája” − utasította rendre Kós Károly a fontoskodó ifjú titán Fodor Sándort, akinek ez az észre térítés megváltoztatta életét és így lett irodalmunk halkszavú, mindig szerény, mindig végtelenül kedves Fodor Ura. Csipikéjének és egyéb meséinek elsöprő sikere és kultusza a háttérbe szorította a regényírót és novellistát. Ez a novellaválogatás hivatott arra, hogy helyreállítsa az egyensúlyt és fölhívja a figyelmet Fodor Sándor novellaírói nagyságára. Egyúttal tisztelgés a 85. életévébe lépő alkotó előtt, aki nélkül az erdélyi magyar felnőtt- és gyerekirodalmat el sem tudnók képzelni. Orbán János Dénes

Fodor Sándor - A ​merénylő
E ​könyvből a romániai magyar író elbeszéléseinek, novelláinak színe-javát ismerheti meg a hazai olvasó. Fodor Sándor sokoldalú író; kötetében a balladai hangvételű írásoktól a paraboláig, az életképektől a szatíráig mindent megtalálhatunk. Elbeszélései - melyek erősen kötődnek az erdélyi tájhoz, az ott élő emberekhez - mindenekelőtt szerzőjük lélekábrázoló képességét, mély humanizmusát dicsérik, s közülük a legjobbak, mint például A merénylő, de még inkább A feltámadás elmarad című példázat az egyetemes magyar prózát is gazdagítják.

Fodor Sándor - Kortársuk ​voltam - kortársaim voltak
"...olyan ​írókról, életművekről, esetleg művekről szeretném leverni a feledés porát, akikrtől, amelyekről semmit, vagy semmi jót sem hallunk manapság, akiket méltatlanul szánt feledésre a politikai türelmetlenség által diktált közöny...Nem vélemény akarok formálni róluk az olvasóban, csak felhívom a figyelmet arra, amit érdemes még fellapoznia a műből." (Fodor Sándor)

Fodor Sándor - Tűzoltózenekar
Fodor ​Sándor novellistaként mutatkozott be ezelőtt jó három évtizeddel, s bár időközben több regényt is olvashattunk tőle, a rövidprózához azóta sem lett hűtlen. "Következetes, kitartó munkával, látványos fordulatok nélkül jutott el önálló hangjához, a szülőföld szellemét őrző, intellektuális elbeszélésekhez" - írja róla egy irodalomtörténeti kézikönyv, ám ez az értékelés természetszerűleg hiányos, hisz nem vonatkozik szerzőnk utóbbi években írott novelláira, melyek most jelennek meg először kötetben, s Fodor Sándor írói világának folytonos tágulását, művészi eszköztárának a szatíra és pamflet elemeivel való gazdagodását példázzák.

Fodor Sándor - Ki ​ez a...?
Ritkán ​adódik, hogy régebbi írásaimat - kiváltképpen azokat, amelyek könyveimből kimaradtak - újraolvasom. Nemrég véletlenül a kezembe került egyik - hosszú évekkel ezelőtt írt, talán éppen a legelső anekdotámnak a kézirata, az "Én is voltam kedvenc író"-é. Tetszett. Arra gondoltam, ehhez hasonló, de talán még csattanósabb történetem is akadna bőven és - nem utolsó sorban Király László unszolására, aki az UTUNK 6-os oldala számára kért anekdotát - hozzáfogtam hogy számbavegyem és lejegyezzem azokat a történeteket amelyekkel nemegyszer szórakoztattam vendégeimet-barátaimat. Megírtam hát - egy részüket átadtam Királynak és valamennyit csoportosítgatni kezdtem, téma, majd pedig kronológia szerint, de végül ezt a fajta csoportosítást (a megírás időpontja szerintit) elvetettem. Úgy láttam, tréfásnak szánt történeteim mögött valójában az én - tréfásnak éppen nem mondható - életem egy-egy mozzanata van, az egész kötet hátterében pedig ott boldogtalankodom én magam, fiatalon vagy őszülő fejjel. Rájöttem, hogy ez a gyűjtemény szerves része vallomásszerű önéletírásaimnak, amelyeket már több mint tíz éve írni és közölni kezdtem. Nem kívánom, hogy az Olvasó is így lássa. Beérem azzal, ha történeteimet olvasva el-elmosolyodik. Ha netán az egész könyvet végigmosolyogná, akkor talán már barátomként teszi azt le. FODOR SÁNDOR

Fodor Sándor - A ​Fekete-erdő
Sohasem ​szaladtam a divat után se magatartásban, se viseletben, se írásban. Mégis, nemegyszer rajtakaptam magam, hogy viselkedésem, ruházkodásom, sőt írásom is valamiféle divathoz igazodik. Nem kerestem a divatot, de nem is ódzkodtam tőle. Tudatosan csak azt kerültem, amit rikítónak, ízléstelennek, üres vagy fölös külsőségnek véltem. Vágytam és vágyom arra, hogy hallgassanak rám - de nem minden áron. Ne a hangomra figyeljenek, hanem arra, amit mondok. Mindezt – mentegetőzésképp írtam. Mentegetőzöm, amiért ennek a könyvnek két kisregényével divatos gondolatokat kerülgetek. Manapság ugyanis minden íróembernek illik aggódni az emberiség sorsán-jövőjén. Olyan nemzetközi értekezleten is részt vettem, amelynek az volt a témája, hogy mit tehetnek az írók a békéért. Végig restellkedtem. Szégyelltem magam, mert tudtam, hogy semmit. Szinte semmit. Egyetlen gyűlölettel átitatott, silányul megírt, uszító írás többet árthat a béke-barátság-testvériség ügyének, mint amennyit valamennyi Nobel-díjas együttes kiáltványa tehet érte. Talán puszta önzés, félelem diktálta erdőben-fütyörészés a hol volt, hol nem volt sziget csipikés története, vagy a visszatekintés a nem is távoli múltba, amely fölött szívesen ítélkezünk könnyedén és sommásan. Önzés, mert az emberiséghez, a földgolyó lakosságához magam is hozzátartozom, sorsában osztoznom kell mindazokkal együtt, akiket szeretek. Minek tagadnám? Félek is. Ez a félelem teszi együvé tartozóvá a kötet két, hangvételben és témában olyannyira különböző írását. Talán divatossá is. Részben. Mert ha félni nem is, de aggódnia manapság minden tollforgatónak illik.

Fodor Sándor - Szúfizmus ​és mágia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Levelek ​hazulról – haza
A ​könyv a sajtóban megjelent cikkek gyűjteménye: a Hargita Népe megyei napilapban közölt publicisztikai írások sorozata, valamint más lapokban (Keresztény Szó, Látó) közölt kisesszéket tartalmazza.