Ajax-loader

Fodor Sándor könyvei a rukkolán


Covers_129518
elérhető
0

Fodor Sándor - Nehézvíz
Kétperces ​interjú Fodor Sándorral Eddigi írásai és főleg a _Büdösgödör_ után olvasóit bizonyára meglepi a _Nehézvíz_, ez a humoros-szatírikus kisregény. Mi ez a pálfordulás kedves Fodor úr? - Pálfordulás? Csak látszatra. Hiszen eddigi novelláimban, kisregényeimben, mint annyian mások, én is többé-kevésbé magamat, valamelyik „jobbik én”-emet igyekeztem megírni. Mert az embernek több „jobbik én”-je is van. Ilyen értelemben a _Nehézvíz_ egyenes folytatása ennek a tradíciónak. Én ugyanis nemcsak az okos, tisztességes, gyötrődő-tépelődő embereket szeretem. A harcos ostobákat is irigyen bámulom. Talán azért, mert az utóbbi tulajdonságból bennem is jó adag lenne, sajnos azonban hiányzik a lélek egyensúlyát biztosító magabiztos agresszivitás. És mert hősömet, Korobal szerkesztő urat egyéb, bennem is jócskán tenyésző tulajdonság mellett harcos magabiztossággal is felruháztam, szeretném hinni, hogy talán sikerült megrajzolni benne idealizált „én”-emet. - Önmagával gúnyolódik? - Csakis. Így legalább nem kell attól tartanom, hogy aki esetleg találva érzi magát, az feljelent, névtelen levelekkel bombáz, megfenyeget, vagy ami még rosszabb – kioktat. - Ezek szerint nem tart attól, hogy valaki önmagára ismerhet a Korobal szerkeztő úr alakjában? - Olyan okos embert még nem láttam, aki egy ostoba fajankóban magára ismert volna...

Covers_160342
elérhető
0

Fodor Sándor - Önarckép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Mit gondol az öreg pisztráng?
A kötet felöleli a szerző valamennyi alkotói korszakát. Vannak benne az ötvenes évek elején írt novellák, és olyanok is, amelyek a múlt évben keletkeztek. A való világ köznapi történései, az emberi lélek rezdülései szólalnak meg ezekben az írásokban.FODOR SÁNDOR 1927-ben született Csíksomlyón, egyetemet Kolozsváron végzett. Több regény és elbeszéléskötet szerzője. Gyermekek számára írt, számos kiadást megért Csipike-regényeit sok nyelvre lefordították, színpadra alkalmazták. Fodor Sándort 2001-ben az Erdélyi Magyar Írói Liga elnökévé választották.

Fodor Sándor - A ​merénylő
E ​könyvből a romániai magyar író elbeszéléseinek, novelláinak színe-javát ismerheti meg a hazai olvasó. Fodor Sándor sokoldalú író; kötetében a balladai hangvételű írásoktól a paraboláig, az életképektől a szatíráig mindent megtalálhatunk. Elbeszélései - melyek erősen kötődnek az erdélyi tájhoz, az ott élő emberekhez - mindenekelőtt szerzőjük lélekábrázoló képességét, mély humanizmusát dicsérik, s közülük a legjobbak, mint például A merénylő, de még inkább A feltámadás elmarad című példázat az egyetemes magyar prózát is gazdagítják.

Fodor Sándor - Szúfizmus ​és mágia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Hány ​nyelven szól az ördög?
EGY ​KIS MAGYARÁZKODÁS Amikor 1991 tavaszán, kiváló pályatársam és barátom, Bajor Andor korai elhunyta után megváltam a Keresztény Szó szerkesztőségétől, Gálfalvi Zsolt kérésére rendszeresen kezdtem írni A Hétnek. A mulatságos mindjárt induláskor az volt, hogy előre kikötöttem: csak amolyan lírai jegyzetekre számíthatnak tőlem, politizálni nem szeretek - nem is tudok. Aztán Koloncaink rovatcím alatt kezdtem írni, mégpedig sűrűn politizálva: a diktatúra - örökségeiként" megőrzött beidegződéseinket, vonásainkat-szokásainkat pécéztem ki. Huszonhat ilyen írás után azonban úgy éreztem, kimerültem: rovatcímet változtatva - Üzenetek az úszó jégtábláról" jeligével folytattam a közírást A Hétben. Kiderült, hogy - bár eleinte tiltakoztam ellene - szinte csak közéleti témákba fogok. Megmámorosodtam a sajtószabadságtól, annak lehetőségétől, hogy nyugodtan elmondhatom a véleményemet, nincs már cenzúra, ami útját állhatná bármilyen mondanivalóm közlésének. Más lapokban is közölni kezdtem, a csíkszeredai Hargita Népében lett rovatom, majd rendszeresen írtam - írok - a kolozsvári Szabadságnak, és hetente megszólalok a bukaresti rádió magyar adásában is. Egy könyvecském már meg is jelent 1997 decemberében a Hargita Népében, Levelek hazulrólhaza címen, egy esztendő folyamán közölt írásaimból a Pallas Akadémiánál, amelyeket az egyházi vonatkozású cikkeimmel, rövid tanulmányaimmal egészítettem ki. A kötet címén ne tessék csodálkozni. Közel 70 éves koromban tudtam meg, hogy tulajdonképpen az ördög nyelvén beszélek/írok,amikor magyarul teszem. Így is jó. Ha a Fennvaló ezt a nyelvet ajándékozta nekem, hálás vagyok érte - és ragaszkodom hozzá.

Fodor Sándor - Csipike, ​a boldog óriás
A ​tartalomból: Csipike, a gonosz Törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike, a boldog Óriás, Csipike és Tipetupa, Csipike és a gonosz Ostoba

Fodor Sándor - Fújja ​a szél, fújja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - A ​tizenegyedik üveg
Az ​életműsorozat harmadik kötete igazi katartikus élményt kínál az Olvasónak: kisregény és novellák vallanak az író vívódásairól, önzetlenül teszi érzelmei részesévé azt, aki értően fordul felé.

Fodor Sándor - Ki ​ez a… majdnem?
Anekdotagyűjtemény, ​amelyben az író a személyes élményeit meséli el, életének, családjának mosolyognivaló helyzeteit. Az írások betekintést engednek az erdélyi irodalmi élet kulisszatitkaiba is, a szerzővel együtt nevethetünk az erdélyi kortárs irodalom nagyjaival megesett humoros történeteken.

Fodor Sándor - Napoleon ​(életkép)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Az ​ígéret földje
Mi ​az értelmes élet titka? Óvjuk-e magunka okosan, még szerencsétlenség és magány árán is, mint Fodor Sándor regényének hőse, Boga Constantin, a fura kis vénember; vagy mások hasznára, önmagunkat nem kímélve "égjünk el", akárcsak Sebisan professzor, Boga egykori osztálytársa? E két sors, illetve létmodell közé feszül a könyv többi szereplőjének élete, egy-egy újabb lehetőséget villantva fel: az egykori - 1907-ben érettségizett - osztálytársak Monarchiát idéző (élet)történetei; az idegenből meghalni hazatért, önmagával meghasonlott német hídmérnök tragédiája; a lelkesen, becsületesen naiv Vera nővér sorsa; a Sebisanéhoz hasonlóan áldozatos életű Popa professzor példája. A színhely egy kórház. Itt pergeti vissza a regény hőse az elmúlt kilencvenvalahány esztendő eseményeit; a hétköznapok arcát öltő történelmet.

Fodor Sándor - Csipike, ​a gonosz törpe
Ki ​ne ismerné Csipikét? A kedves, ám olykor zsémbes, öntelt – vagyis mélységesen emberi tulajdonságokkal bíró – törpét, aki azt gondolja, hogy tőle függ az erdő sorsa? Pedig – tudjuk –, az égvilágon semmi nem múlik rajta.

Fodor Sándor - A ​vén bajuszos
Ifjúsági ​regény, amely ötletes, olvasmányos módon köti le a fiatal nemzedék figyelmét. A kalandos történetszövésből természetesen nem hiányzik az a tanítóigyekezet, amely visszafogottan ugyan, de jelen volt a Csipike-történetekben is.

Fodor Sándor - Iszlám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Csipike ​és a gonosz ostoba
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Cseh ​Tamás
A ​lovagkornak vége, a hajdani lovagok mellvértje behorpadt, és a sarokba hajítva porosodik. Ám a legendák tovább élnek. Egy legendáról és egy legendás korszakról mesél ez a könyv, mesélnek az interjúregényben megszólalók. Cseh Tamás, Bereményi Géza, Baksa Soós János, Jancsó Miklós, Gyurkó László, Eperjes Károly, Másik János, Mártha István. Ez a könyv valójában egy utazás. Egy élet. "És néha rá kell érni egy egész életre." Jó utat mindenkinek.

Fodor Sándor - A ​felnőttek idegesek
"Útközben ​arra gondoltam, hogy a gyermekkor tényleg nagyon szép kell hogy legyen, hisz minden felnőtt ezt mondja. Különösen az iskolai ünnepélyek alkalmával. Én azt hiszem, felnőttnek lenni nem lehet rossz. Ha rossz lenne, akkor bizonyára nem lennének felnőttek, vagy elbújnának valahová, hogy ne szenvedjenek a szemünk láttára. És ekkor furcsa dolog jutott eszembe, nem tudom, mitől. Arra gondoltam, mi lesz, ha majd egyszer - esetlegesen - én is író bácsi leszek, és le kell hogy írjam az én gyermekkoromat regényesen." Szerencsére Fülöpke - Fodor Sándor kisregényének hőse - nem várta meg, míg őt is felnőtté neveli az idő, hanem menten nekiült, és megírrta "boldog gyermekkorát". Fülöpke önéletírása és önvallomása ez a kötet, amely mélységes humánumával, szépséges nyelvezetével és szemléletének frisseségével minden bizonnyal csak növeli közkedvelt írónk eddig is tekintélyes olvasótáborát.

Fodor Sándor - Bimbi ​tábornok
"Bambu ​kíváncsiságát felkeltette a vékony csövű, idétlenül faragott botra emlékeztető valami, amit minden katona, sőt a tisztek egy része is viselt. - Mi ez? - kérdezte Taxnertől a Szato mellén csüngő rohamkarabélyra mutatva. Taxner, aki felhajtott két-három pohárral a jégkockás whiskyből, kedélyesen mosolyogva elkérte a kapitány fegyverét. Felnézett az égre: éppen egy vadlúd szállt feléjük, nem is túl magasan. Vállához kapta a fegyvert, célzott, és ráengedett a madárra egy kurta sorozatot. A madár megbillent egy kissé: szárnyából libegve szállt alá egy toll, de folytatta röptét. Bambu szempillantás alatt elkapta az egyik közelében bámészkodó pulykavadász fúvócsövét, magasba tartva szájához emelte, beléfuvintott- és a lúd leesett. A katonák ámultan hördültek fel. - Hát nem egyszerűbb ezzel? - mosolygott Bambu Taxner admirálisra."

Fodor Sándor - Mosóteknőben ​a világ körül
"Kedves ​Barátaim, A mi szépséges tábori életünk az iskolaudvaron kezdődött. Felsorakoztunk hátizsákjainkkal és vártuk az autóbuszt, amely kiviszen bennünket a hegyek lábaihoz. Addig is hasznosan töltöttük az időt. Gondosan áttanulmányoztuk a természetjáró tizenkét pontját. Az első pont olyan nagyon szépen szól, hogy kívülről is megtanultam, mert így szól: "Szeresd a természetet, és áhítattal lépj ösvényeire"... Fülöpke beszámolója a tábori élet szépségeiről

Fodor Sándor - Mit ​gondol az öreg pisztráng?
A ​kötet felöleli a szerző valamennyi alkotói korszakát. Vannak benne az ötvenes évek elején írt novellák, és olyanok is, amelyek a múlt évben keletkeztek. A való világ köznapi történései, az emberi lélek rezdülései szólalnak meg ezekben az írásokban.FODOR SÁNDOR 1927-ben született Csíksomlyón, egyetemet Kolozsváron végzett. Több regény és elbeszéléskötet szerzője. Gyermekek számára írt, számos kiadást megért Csipike-regényeit sok nyelvre lefordították, színpadra alkalmazták. Fodor Sándort 2001-ben az Erdélyi Magyar Írói Liga elnökévé választották.

Fodor Sándor - Egy ​nap - egy élet
"Sokféleképpen ​megírhattam volna az életemet - ha más eseményeket, személyeket idéztem volna is, mást, lényegesen mást nem mondhattam volna, mint így, hiszen a koordináták adottak: szülőföldem, ahonnan elindultam, a város, az ország, amelyben élek... a nép, amelyhez tartozom, a barátaim, munkahelyem, családom - amelyből nem tudom, nem is akarom leírni a Kis Szökevényt... Talán az ő biztatására írtam meg ezt a könyvecskét, hogy ne maradjon a Sötétre mindaz, amit csak így, elsőszemélyes vallomásban mondhatok el magamról."

Fodor Sándor - Az ​első hó
Amióta ​eszemet tudom nem volt cím-problémám. Az írások-könyvek szinte maguk sugallták – én csak lejegyeztem. Jól sikerültek-e vagy sutáknak bizonyultak – nem én vagyok hivatott eldönteni. Valamikor kizárólagosan – utóbb “főként” mint novellistát tarottak számon. Legjobb(nak vélt) novelláimat a Tűzoltózenekar című kötetemben gyűjtöttem össze – 1983-ban jelent meg. Azt hittem akkor, hogy immáron újabb kötetre való novellát aligha írok. Tévedtem. Miközben (elkészült, de a kiadónak át nem adott) regényem esetleges újraírásán tűnődtem,, ismét kedvet kaptam a novellára. Ezeket írtam, amelyeket ebben a kötetben láthat az Olvasó. Immár jócskán túl vagyok “az emberélet útjának felén” – harmincöt éve jelent meg az első kötetem. A jelen könyvbe foglaltak már (ne féljünk kimondani) – öregkori írások. A tél első “gyümölcsei”. Azt hiszem, ha a válogatásban nem lenne Az első hó című írás – én akkor is ezt írtam volna a könyv címlapjára. Az Olvasó megítélésére bízom, vajon Az első hó ezúttal férfiasan kemény, tiszta levegőjű – vagy latyakos-ködös, alattomosan grippét terjesztő, hitvány telet jósol-e. A szerző

Fodor Sándor - Kortársuk ​voltam - kortársaim voltak
"...olyan ​írókról, életművekről, esetleg művekről szeretném leverni a feledés porát, akikrtől, amelyekről semmit, vagy semmi jót sem hallunk manapság, akiket méltatlanul szánt feledésre a politikai türelmetlenség által diktált közöny...Nem vélemény akarok formálni róluk az olvasóban, csak felhívom a figyelmet arra, amit érdemes még fellapoznia a műből." (Fodor Sándor)

Fodor Sándor - Tűzoltózenekar
Fodor ​Sándor novellistaként mutatkozott be ezelőtt jó három évtizeddel, s bár időközben több regényt is olvashattunk tőle, a rövidprózához azóta sem lett hűtlen. "Következetes, kitartó munkával, látványos fordulatok nélkül jutott el önálló hangjához, a szülőföld szellemét őrző, intellektuális elbeszélésekhez" - írja róla egy irodalomtörténeti kézikönyv, ám ez az értékelés természetszerűleg hiányos, hisz nem vonatkozik szerzőnk utóbbi években írott novelláira, melyek most jelennek meg először kötetben, s Fodor Sándor írói világának folytonos tágulását, művészi eszköztárának a szatíra és pamflet elemeivel való gazdagodását példázzák.

Fodor Sándor - Mária ​lábától a sündisznóállásig
'„Könyvemben ​mindent elmondtam az életemről, magamról, a környezetemről, lehetőleg gyűlölet nélkül. Most már – azt hiszem – túl vagyok a „sündisznóálláson”. Készülök oda, ahonnan elindultam: Mária lábához. Ha visszafogad.” Fodor Sándor legújabb könyve egyfajta számvetés: írói, emberi mérlege annak az időszaknak, amely a Mária lábánál megbúvó Csíksomlyótól vezetett a második világháborús lövészárkok sündisznóállásáig. A minden körülmények között megőrzött és átélt humánum áthatja e könyv lapjait is, és akárcsak a fodori életmű többi kötetét: ezt is felejthetetlenné, szívünkhöz közelállóvá teszi.'

Fodor Sándor - Büdösgödör
Nagyot ​csodálkoznak majd azok, akik esetleg e kis könyvecske elolvasása után kerülnek valamiképpen a kis székelyföldi mofetta közelébe, esetleg naponta be is járnak a "büdösgödörbe" - és nyomát lelik majd a "szakállas barát" legendájának, senkinek eszébe se jut, hogy valamiféle igazságtevőként emlegesse a gödröt. "Kitalált dolog", "hazugság az egész" - legyintenek, vagy legyinthetnek a helybeliek. Sajnos, nagyon ritkán van tárgyilagos, megbízható képünk a dolgokról, az emberekről. Ilyeneknek vagy olyanoknak látjuk őket, aszerint, hogy nekünk miképpen felel meg jobban. A szomszédasszony mosolya aszerint "pimasz", "kibírhatatlan", "kotnyeleskedő", "irigy", "kárörvendő" vagy "jaj, olyan kedves" - hogy milyen hangulatunkban látjuk. A hangulatunk diktálja az időjárás jelzőit is, ami szerint lehet az idő "szomorú", vagy csak egyszerűen "borús", "pocsék" - és "ígérhet egy kicsi áldott esőt" is. Én így láttam a Gödröt. Ahogy leírtam. És hogy a meglátásomat valamihez rögzítsem is: emberéletekkel próbáltam összekötni. Élettel és halállal - mert ezek hangulatunktól, beállítottságunktól, világnézetünktől függetlenül, biztosan léteznek. És mert így van, ezen a ponton nem hiszem, hogy bárki is hamisítással vádolhatna.

Fodor Sándor - Ki ​ez a...?
Ritkán ​adódik, hogy régebbi írásaimat - kiváltképpen azokat, amelyek könyveimből kimaradtak - újraolvasom. Nemrég véletlenül a kezembe került egyik - hosszú évekkel ezelőtt írt, talán éppen a legelső anekdotámnak a kézirata, az "Én is voltam kedvenc író"-é. Tetszett. Arra gondoltam, ehhez hasonló, de talán még csattanósabb történetem is akadna bőven és - nem utolsó sorban Király László unszolására, aki az UTUNK 6-os oldala számára kért anekdotát - hozzáfogtam hogy számbavegyem és lejegyezzem azokat a történeteket amelyekkel nemegyszer szórakoztattam vendégeimet-barátaimat. Megírtam hát - egy részüket átadtam Királynak és valamennyit csoportosítgatni kezdtem, téma, majd pedig kronológia szerint, de végül ezt a fajta csoportosítást (a megírás időpontja szerintit) elvetettem. Úgy láttam, tréfásnak szánt történeteim mögött valójában az én - tréfásnak éppen nem mondható - életem egy-egy mozzanata van, az egész kötet hátterében pedig ott boldogtalankodom én magam, fiatalon vagy őszülő fejjel. Rájöttem, hogy ez a gyűjtemény szerves része vallomásszerű önéletírásaimnak, amelyeket már több mint tíz éve írni és közölni kezdtem. Nem kívánom, hogy az Olvasó is így lássa. Beérem azzal, ha történeteimet olvasva el-elmosolyodik. Ha netán az egész könyvet végigmosolyogná, akkor talán már barátomként teszi azt le. FODOR SÁNDOR

Fodor Sándor - Arab ​legendák a piramisokról
A ​VII. század második harmadában hódító útjukra induló mohamedán seregek ősi civilizációk romjaikban is lenyűgöző emlékeivel találkoztak. Egyiptom, Szíria, Mezopotámia és Dél-Arábia régi kultúrájának hagyatékát az arabok örökölték, és az évezredes múltra visszatekintő népek vallása, irodalma, művészete, tudománya alkotóeleme lett az iszlám kultúrájának. Az iszlám és a helyi kultúrák viszonyával foglalkozik a szerző is, aki vizsgálódásának középpontjába a három híres gizai piramishoz fűződő arab legendákat állította. Az Egyiptomba látogató arab utazók, geográfusok és történetírók nem mulasztották el, hogy feljegyezzék a piramisokról hallott mesés történeteket. A valóságos piramisépítő fáraók neve és a régi történelmi események emléke ekkorra már feledésbe merült, helyüket a legendák világa foglalta el. Arab szerzők javarészt IX-XV. századi, gyakran az Ezeregyéjszakába illő elbeszéléseket tartalmazó piramisleírásait használta fel Fodor Sándor műve forrásául. Ezeknek a mondáknak az eredetét kutatja, követi nyomon egészen a fáraók Egyiptomáig, közben megrajzolja a legendák bonyolult vallástörténeti hátterét. Utal az európai vonatkozásokra is, így derül fény például a Rózsakereszt legendájának eredetére.

Fodor Sándor - Énekelsz ​Csehtamást?
„Királyok ​voltunk! (Postakürt, Kis Olimpia) Pár évvel később hozzánk vágták a „koszos” gitárjainkat ezeken a helyeken. Ragyogó idő!!! Mirtusz és unikum, a bokrok alján, ha betépve elheversz. És nagy-nagy felelősség, hogy te vagy az örököse valaminek, ami úgyis te magad vagy.” Másik János „Így ezúton a róla szóló életrajzi könyvön keresztül kérnék tőle valamit. Háló?! Tamás Hallasz? Kérlek, írj nekem, s hívjál meg egy hétre. Sokszor!” Baksa-Soós János „Szeretném leszögezni, hogy én egyáltalán nem büszkélkedhetem azzal, hogy nagyon közeli barátja lettem volna Tamásnak. „Öcsi” voltam. Egy ismerős. Mégis tudta a nevemet, és azt hiszem, nem voltam neki ellenszenves, ami elég nagy szónak számított, hiszen, bár sok barátja volt, nem barátkozott bárkivel. Én felnéztem rá. Járt ide meg oda, és amikor történetesen én is ott voltam, akkor mondtuk, hogy szevasz, szevasz. Például többször volt látható a Városkapuban, ki emlékszik már rá, hogy hol volt az hely egyáltalán? A Fiatal Művészek Klubja mondjuk közös törzshelynek számított.” Víg Mihály „Az egészen világos, hogy a Cseh Tamás-i életmű jelentősen túlmutat a tényleges dalokon, előadásokon, elég, ha arra gondolsz, hogy az emberek nem azt mondják: „Énekelsz valami Cseh Tamás-dalt?”, hanem csak annyit, hogy „Énekelsz Csehtamást?” Mindenesetre szeretek hinni egyfajta folytonosságban, hogy viszonyban vannak az alkotói világok, hatnak és reflektálnak egymásra.” Beck Zoltán (30Y)

Fodor Sándor - Csipike ​és Kukucsi
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Sándor - Csipike
Mekkorák ​vagyunk valójában? És mekkorának látjuk magunkat környezetünk tükrében? És jóságunk vajon mennyire kényszer, amely önértékelésünk kisszerűségéből fakad? Már gyerekként szembesülünk, ha meseszinten is, ezekkel a problémákkal és a játék, amely képes feloldani minden harcos ellentétet, Csipikében sem vall kudarcot. Lenyűgöző álomvilág, s bár gyerekekhez íródott, valahol a majdani felnőtthöz is szól játékosságával, tanulságaival, értékeivel. A kissé cinikus író a végén a mesét felolvasó apukákra, anyukákra kacsint és így búcsúzik: « mindenki sírt, nagyon szép volt. » Tartalom: Csipike, a gonosz törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike, a boldog óriás, Csipike és Tipetupa, Csipike és a Gonosz Ostoba.

Kollekciók