Ajax-loader

Margaret Mazzantini könyvei a rukkolán


Margaret Mazzantini - Don't ​Move
Called ​to the hospital when his fifteen-year-old daughter, Angela, is injured in a potentially fatal accident, a prominent surgeon sits and waits, silently confessing the affair he had the year Angela was born. As Timoteo’s tale begins, he’s driving to the beach house where his beautiful, accomplished wife, Elsa, is waiting. Car trouble forces him to make a detour into a dingy suburb, where he meets Italia–unattractive, unpolished, working-class–who awakens a part of him he scarcely recognizes. Disenchanted with his stable life, he seizes the chance to act without consequences, and their savage first encounter spirals into an inexplicable obsession. Returning again and again to Italia’s dim hovel, he finds himself faced with a choice: a life of passion with Italia, or a life of comfort and predictability with Elsa. As Angela's life hangs in the balance, Timoteo's own life flashes before his eyes, this time seen through the lens of the one time he truly lived.

Margaret Mazzantini - Non ​ti muovere
Una ​giornata di pioggia e di uccelli che sporcano le strade, una ragazza di quindici anni che scivola e cade dal motorino. Una corsa in ambulanza verso l'ospedale. Lo stesso dove il padre lavora come chirurgo. È lui che racconta in presa diretta l'accerchiamento terribile e minuzioso del destino. Nell'attesa, gelata dal terrore di un evento estremo, in un salotto attiguo alla sala operatoria, Timoteo, che da anni sembra essersi accomodato nella sua quieta esistenza di stimato professionista, di tiepido marito di una brillante giornalista, di padre distratto di un'adolescente come tante, è di colpo messo a nudo, scorticato, costretto a raccontarsi una verità che gli restituisce un'immagine di sé straniata e violenta. Parla a sua figlia, parla a se stesso nel silenzio che lo circonda. Rivela un segreto doloroso che sembrava sbiadito dal tempo. Con precisione chirurgica rivela gli scompensi della sua vita, del suo cuore, in un viaggio all'indietro nelle stazioni interiori di una passione amorosa che lo ha trascinato lontano dalla propria identità borghese, verso un altro se stesso disarmato e osceno.

Margaret Mazzantini - Ne ​mozdulj!
Egy ​esős napon a tizenöt éves Angela balesetet szenved a robogójával. Életveszélyes állapotban szállítják kórházba. A lány apja, Timoteo, aki a kórház jó nevű sebésze, mozdulatlanul vár a műtő melletti szobában. Rettegve gondol a következményekre, kérleli a lányát, hogy ne haljon meg. Miközben sebész kollégája Angela életéért küzd, Timoteo képzeletben beszél a lányához. Egy furcsán kezdődő, szenvedélyes szerelemről mesél, arról a nőről, akit igazából szeretett, és akiért mindent feláldozott volna. Ha nem lett volna túl késő... A megrázó erejű regény elsöprő sikert aratott Olaszországban. A könyvből 1.000.000 példányt adtak el, és közel harminc országban jelent meg.

Margaret Mazzantini - Venuto ​al mondo
Una ​mattina Gemma sale su un aereo, trascinandosi dietro un figlio di oggi, Pietro, un ragazzo di sedici anni. Destinazione Sarajevo, citta-confine tra Occidente e Oriente, ferita da un passato ancora vicino.

Margaret Mazzantini - Újjászületés
Felkavaró ​és túlzás nélkül katartikus művet tart a kezében az olvasó, aligha véletlenül nyerte el a könyv 2009-ben a rangos Campiello-díjat. Lírai és felzaklató történelmi krónika, egy emésztő, szenvedélyes szerelem históriája, és egy még emésztőbb, nehezen beteljesülő vágy, a gyermek utáni sóvárgás megindítóan szép története. Váratlan telefonhívással indul a regény: több mint másfél évtized után a vonal végén Gojko, a hajdani bosnyák barát, költő és életművész szólal meg. Arra kéri Gemmát, a Rómában élő szerkesztőnőt, hogy térjen vissza Szarajevóba, ahol egykor Gemma, férje, a fotográfus Diego és ő elválaszthatatlan barátok voltak a törékeny béke napjaiban és a háború poklában. A meghívás apropója egy fotókiállítás, ahol a háború áldozatául esett Diego képeit mutatják be. Anya és fia, az ízig-vérig római kamasz – aki sohasem ismerhette meg apját – repülőre ül, hogy szembesüljön egy öldöklő háború sújtotta város kísérteteivel és saját múltjával. A történetet minduntalan visszatekintések sora szakítja meg, szövevényes, váratlan, kiszámíthatatlan fordulatokban gazdag emlékfolyam, a tudat hatalmát legyőző, olykor parttalan áradás. A próza szövete minduntalan felfeslik, szokatlan hasonlatok, meghökkentő metaforák tudatják az olvasóval: az életben egyszer adatik meg az esély az igazi szerelemre; a hűség, a szeretet, a gyökerekhez való ragaszkodás önmagukon túlmutató fogalmak, melyek a legnagyobb tragédiák után is segítenek tovább élni. Margaret Mazzantini olasz írónő Írországban született 1961-ben, olasz apától és ír anyától. Pályáját színésznőként kezdte, íróként 1994-ben debütált. Műveivel azóta számos irodalmi díjat nyert el, s ma már nemzetközileg ismert, sikeres szerzőnek számít. Filmrendező férjével, Sergio Castellittóval és négy gyermekükkel Rómában él. Az Újjászületés eddig több mint húsz országban jelent meg. A regényből Penélope Cruz főszereplésével forgatnak filmet. „Csak egyszer kérdezte meg, hogyan született. Harmadik általánosba járt, egy házi feladathoz kellett. Papírragasztóval egy kartonlapra ragasztottuk az újszülöttkori fényképét. „Mit írjak oda, anyu?” Le kellett írnia a születése történetét, és természetesen engem faggatott. Felálltam, kinyitottam a hűtőt, kivettem egy szelet húst. Háttal állva válaszoltam… kitaláltam valami mesét, miközben a hideg húsdarabot forgattam a kezemben. Aztán megláttam a házi feladatát a többi gyereké mellett, a nagy év végi iskolai tablóra ragasztva. (…) Banális, szirupos születési történetet írt le. De éppen ez a lapos banalitás hatott meg. Olyanok voltunk, mint mindenki más, én szerető anyuka, ő pedig pufók újszülött. Abszurd történetünk elveszett a szabályos születési történetek, a világoskék és rózsaszín szalagocskák között. Pietro ott volt a közelben, az apja csenevész fizikumával, a város sápadt arcával. A tökéletes bűntárs derűs tekintete: „Tetszik, anyu?” Egy könnycsepp hullott a szememből a narancslébe. Éppolyan ostoba könnycsepp, amilyen az életem. Válaszolni sem bírtam, csak bólogattam, mint a csőrével csapkodó tyúk. A csőrömmel csapkodtam azt a langyos, végtelen hosszú hazugságot, amelyet a fiam bizonytalan írásának ceruzavonalai kentek el. Ezzel az ártatlansággal takaróztam. Ő maga keresztelt anyjává. Ő maga mondta, hogy te vagy az. És ez az igazi születési bizonyítvány. Mit kellett volna mondanom neki?”

Kollekciók