Ajax-loader

Albert Zsuzsa könyvei a rukkolán


Albert Zsuzsa - Vargha Kálmán - Miért ​szép?
Miért ​szép egy vers? A tartalmi és az érzelmi hatás egyszerre ér bennünket. Tehát értjük a verset és esztétikai élvezetben van részünk. Akkor hát minek az elemzés, a magyarázat? Mert nem minden verset lehet azonnal és teljesen megérteni, s így az esztétikai élvezet is csonka. Meg aztán a szépség lényege sosem a felületen van, hanem benne rejlik a mű szövetében, ereiben, s ennek a kibontakozása -amennyire a magyarázó szó képes rá - fokozhatja a mű szépségét. A költeményeket a magyar vers legjobb ismerői és értői elemezték: Benedek Marcell, Bóka László, Füst Milán, Komlós Aladár, Nemes Nagy Ágnes, Ortutay Gyula, Rónay György, Simon István - hogy csak néhányukat említsük. Nem "magyarázzák" a verset, hanem segítenek a mélyére hatolni. De hát mi is ez a könyv tulajdonképpen? A XX. századi magyar költészet antológiája? Az is. - Iskolai segédkönyv? Az is. - Hivatásos és nem-hivatásos versmondók eligazítója? Az is. Egyszóval: mindenki haszonnal forgathatja, aki szereti a verset. Kiadónk ezzel a kötettel a Magyar Rádió nagysikerű kezdeményezését folytatja, illetve követi, azzal az előnnyel, hogy míg amott elszáll a szó, itt megmarad. Az élő magyar költészet csak jelzésként kapott helyet ebben a kötetben. Az utolsó húsz év magyar költészetének legszebb alkotásairól külön verselemző kötetet szeretnénk megjelentetni.

Albert Zsuzsa - Odaát esik
Albert Zsuzsa (1934, József Attila-díjas) ritkán megszólaló költőnő. Mostani kötete hosszú évek kiérlelt, gondosan formált líratermését nyújtja. Nyitóciklusa megrendítő gyászmunka: búcsú a haldokló édesanyától, aki szerető és fáradhatatlan, odaadó életútjával transzcendens teremtő princípiummá lényegül. Az Odaát esik ciklusban már kifele tekint a lírai én: egy teljes évkör természeti mozzanatait veszi vizsgálódás alá és beágyazódásukat a nagy egészbe. A következő, az Ebben a hűlő évszakban a számadás ciklusa: miként fogadható el, tölthető be az Istentől kapott szerep, és teljesítő rendelése. Albert Zsuzsa versvilágából szépség és hit tükröződik. A világ apró, tünékeny jelenségeire-teremtményeire való töretlen odafigyelése, bátor szembenézése az élet veszteségeivel mintát kínál.

Albert Zsuzsa - A ​csönd margójára
Albert ​Zsuzsa a Rádió irodalmi osztályának ismert nevű, megbecsült munkatársa. Verseskönyve most jelenik meg először. Első ciklusának sorszámokkal jelölt versei az utóbbi néhány évből valók. Csupa puritánul megformált, meditatív futam, minden pózolás, szépelgés vagy szenvelgés nélkül. Szándékolatlanul ugyan, de emlékeztetnek valamelyest a múlt század neves amerikai költőnőjének, Emily Dickinsonnal hasonlóképpen rövid, visszafogottan fakó, de pontos és eleven gondoktól feszülő futamaira. A Jelek között ciklusban emlékek és nosztalgiák dominálnak. Színesen, dokumentális hűséggel elevenítik meg a félmúlt külvárosi atmoszféráját, az akkori fiatalság "világforgató" hitét. Egyetlen hosszú költemény a harmadik ciklus, az Anyám. Bővelkedik konkrét, szociografikus és eleven adalékokban ez a rapszodikus és rajongó melegséggel átszőtt mű, elsősorban szintén a külvárosi múltat és alakjait kelti életre, frissen és mozgalmasan. Aki ezeket a verseket írta, nem költő akart lenni. Csak meg akarta ismerni magát, saját magában és a világban rendet akart teremteni. Ha bántották, védekezett, ha négy fal közé zárták, kilépett onnan. Valamint énekelt a sötétben, ha félt, és néha nappal is, ha jókedve volt.

Albert Zsuzsa - Irodalmi ​legendák, legendás irodalom
Első ​legenda-kötetünk­ben (Legendás irodalom, Budapest, 1994) jeleztük, hogy számos munka még kiadásra vár. Ezeknek csak egy része jelent meg ebben a könyvben. Többek kö­zött Csorba Győző, Keresztury Dezső, Rónay György, Sinka István, Szabó Pál, Székely János és Vas Ist­ván alakját idézik fel a megjelenésre váró legen­dák. Bízom abban, hogy e legendák után az olvasó kezébe veszi hőseink könyveit is, hisz jobbik ré­szük ezekben él tovább. (Albert Zsuzsa) Albert Zsuzsa (Budapest, 1932) költő, kritikus, 1954 és 1994 között a Ma­gyar Rádió irodalmi szer­kesztője. Jelentősebb mű­vei: A csönd margójára (versek, 1974), Árgirusje­lenéset (versek, 1981), Az éjszaka lakói (versek, 1986), Miért szép? Rádió­műsorok, 1965), „Jaj, be szép ez a Pest” – versanto­lógia, 1997)

Albert Zsuzsa - Irodalmi ​legendák, legendás irodalom - 1956
A ​könyvben olyan írók, költők történetei szerepelnek, amelyek a legközvetlenebbül kapcsolatban vannak az 1956-os forradalommal. Kárpáti Kamil, Buda Ferenc, Tóth Bálint, Borzsák István, Papp Tibor, Parancs János, Bihari Sándor, Lakatos István, Virág Mária és a szerző, Albert Zsuzsa történetei a szívünkig érnek, a börtönévek megalázásait nem lehet elfelejteni, ahogy azt a boldog pár napot sem, amíg a forradalom résztvevői azt hitték, hogy sikerül a szabadság kivívása. Mindez, a változásokba vetett hit az írók, költők életművében élt tovább. Akik a könyvben mesélnek, interjút adnak, életben maradtak, történeteikben hitelesen vetítik elénk a kort, érzékeltetik a forradalmi napok emelkedett hangulatát, majd a későbbi időket, a kemény és a puha diktatúrát, az ötvenes, a hatvanas évek légkörét, társadalmi viszonyait, irodalmi életét.

Albert Zsuzsa - Irodalmi ​legendák, legendás irodalom III.
Az ​Irodalmi legendák, legendás irodalom korábbi két kötetének (1999, 2001) kedvező fogadtatása után most újabb érdekes, gyakran tréfás, anekdotázó, ám minden esetben irodalomtörténeti értékű beszélgetések részesei lehetünk ezeket az interjúkat olvasva, melyek elvezetnek bennünket az élet és az irodalom, néhány esetben az élet és a tudomány, valamint az élet és a képzőművészet összefüggéseinek rejtélyeihez. Ismert írók és költök (Gulyás Pál, Kodolányi János, Kemény János, Berczeli A. Károly, Mándy Iván, Vargha Balázs, Simon István, Fodor András, Szilágyi Domokos, Baka István), tudósok (Pais Dezsö és Bárczy Géza) valamint Illés Árpád festőművész alakját idézik fel eleven színekkel a kortársak, a kritikusok, a barátok. A megrajzolt portrék nem csupán a személyes kapcsolatok hiteles melegét őriztek meg számunkra, hanem a korhelyzetet, az irodalmi és kulturális állapotok jellegzetességeit is.

Albert Zsuzsa - Irodalmi ​legendák, legendás irodalom II.
Párját ​ritkító tanúságtételek, gyakran tréfás, anekdotázó, ám minden esetben irodalmi, irodalomtörténeti értékű beszélgetések részesei lehetnek e könyv olvasói. A Legendás irodalom (1994) valamint az Irodalmi legendák, legendás irodalom (1999) köteteinek kedvező fogadtatása után most újabb érdekes interjúsorozattal ismerkedhetünk meg, melyek elvezetnek bennünket az élet és az irodalom összefüggéseinek rejtélyeihez, ismert írók, költök (Füst Milán, Szabó Pál, Déry Tibor, Sinka István, Szabó Lőrinc, Keresztury Dezső, Vas István, Tatay Sándor, Rónay György, Szobotka Tibor, Cseres Tibor, Csorba Győző és Székely János) alakjának életszerű, eleven felidézéséhez. Az egykori alkotótársak, irodalomtörténészek, kritikusok által megrajzolt portrék őrzik a személyes kapcsolatok hiteles melegét éppúgy, mint a korhelyzetet, az irodalmi és kulturális állapotokat. Albert Zsuzsa (Budapest, 1931) költő, kritikus, 1954 és 1994 között a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője. Jelentősebb művei: A csönd margójára (versek, 1974), Árgirus jelenései (versek, 1981), Az éjszaka lakói (versek, 1986), "Jaj, be szép ez a Pest" (versantológia, 1997), Posta a múltból (versek, 2000).

Albert Zsuzsa - Árgirus ​jelenései
Rövid, ​pár soros szabad verseiben lelkiállapotokat, hangulatokat, leheletnyi sóhajokat, morális reflexiókat, bibliai példázatokat fogalmaz meg, vagy szüleit, anyasága élményeit, ifjúsága színterét és eseményeit, a hétköznapok világát, városi környezetét idézi.

Albert Zsuzsa - Az ​éjszakai lakó
Albert ​Zsuzsának ez idáig két verseskötete jelent meg: A csönd margójára (1974) és az Árgirus jelenései(1981). Új kötete szerves folytatása az előzőeknek, s akárcsak azokban, ebben is sajátos atmoszférával rendelkező, hiteles, érzékeny és halk szavú költőnek mutatkozik. A tematikailag változatos művek egy részében, rövid, sóhajszerű szabadverseiben, jórészt természeti ihletésű élményeit írja meg. Tájképeket és életképeket, kis portrékat vázol, a fák, a madarak, a folyóvizek világát rajzolja, a természethez közel élő ember örömeit, benyomásait rögzíti. A művek más részében példaképei és mesterei, Jékely Zoltán, Weöres Sándor és Illyés Gyula művészi nagysága előtt tiszteleg, halott barátait és ismerőseit siratja el. Végül szerepelnek alkotásai közt olyanok, melyekben hangulatait és létezéseit, a városi élethez kapcsolódó emlékeit és szorongásait fogalmazza meg. A tematikai sokféleség ellenére a versekből áradó rejtett és sejtelmes mélabú, már-már valami ősi bölcsesség és fájó beletörődés hitelesíti és teszi egységessé Albert Zsuzsa új kötetét.

Kollekciók