Ajax-loader

Hegyi Iván könyvei a rukkolán


Hegyi Iván - Magyarok ​nagy pályán
A ​magyar labdarúgás nagyjait számba venni alighanem csak lexikonkészítők vállalkozhatnak. Hegyi Iván és a Sprint Kiadó nem erre készül: "csupán" negyvennyolc legendás alak portréját rajzolja meg. Ranglistáról nincs szó; ilyet nem mertünk felállítani. Inkább arra törekedtünk, hogy a jelenkor fiatalságának megmutassuk, micsoda egyéniségekre lehet büszke a hazai futball és Magyarország, s hogy az idősebbeknek felidézzük, kikért voltak oda oly nagyon. Derűs és szomorkás (sport)emberi történetek sorakoznak a lapokon; ezek mozzanataira olykor még azok is rácsodálkoznak majd, akik sok mindent tudnak az itthoni labdarúgás történetéről. A már jó néhány sikeres sportkönyvet közre adó Hegyi Iván újabb kötete alapos és olvasmányos munka, amely a különleges karrierek hátterét is megvilágítja. A könyvvel a Magyar Labdarúgó Szövetség megalapításának 110. évfordulója előtt is tisztelgünk. (A jubileum 2011. január 19-én lesz.) Azok, akik megjelennek e kötetben, az "évszázad keretét" alkothatnák, nyilván másokkal együtt, mert oly hosszú a kitűnőségek listája, hogy a teljesség igényével nem léphettünk fel. Bár a negyvennyolcból nem engedtünk.

Hegyi Iván - 10-esek
Vitatható ​tizenegyes! Nem vitatható tízes. Mert azok, akik e kiadvány főszereplői, kivétel nélkül 10-es mezben játszottak-játszanak. Tizenegy extraklasszis labdarúgó sorakozik a Világszámok című kötetben, amely egy sorozat kezdeti darabja. A kiadó (Sprint) és a szerző (Hegyi Iván) nem meri állítani, hogy a közre adott tizenegy minden idők legjobbja, azt viszont bátorkodik kijelenteni: a Puskás, Pelé, Maradona, Platini, Zico, Gullit, Zidane, Totti, Ronaldinho, Messi, Neymar névsor nyugodt szívvel vállalható. Hogy aztán olyan hírességek maradtak ki, mint Cubillas, Matthäus, Rivaldo, Szavicsevics, s a magyarok közül Tichy, Farkas, Détári? Ez az elképzelés határainak tulajdonítható. A készítők ugyanis ragaszkodtak (elsőre) a 10-eshez és (általában) a tizenegy virtuózhoz. A tizenkettő már tucatot - vagy akár dühös embert is - jelent, a tizenhárom a szerencsére-balszerencsére utal, tízen vagy kilencen pedig nehezen lehet futballozni. Igaz, ez nem egy csapat. Már csak azért sem, mert gondolják meg, Puskás és társai közül ugyan ki állna a háló elé? (Habár a leghíresebb magyar két percig védett egy Honvéd-Dózsa rangadó véghajrájában.) De hogy mindegyikük eltalál a kapuhoz, az biztos. Cselben és átadásban szintén dáriusi gazdagságú a garnitúra.

Hegyi Iván - Labdarúgó ​EB-könyv
"Lássuk ​be, Hegyi Iván ezúttal "tucat" könyvet írt! Ez azonban nem művének súlyos bírálata, hanem inkább tiszteletteljes elismerése, hiszen éppen tizenkét labdarúgó Európa-bajnokságot rendeztek eddig, s ezek történelmét, történéseit és történeteit írta le a maga leírhatatlan stílusában." (Hajdú B. István)

Dénes Tamás - Hegyi Iván - Lakat T. Károly - Válogatott ​gyűjtemény
"Óriási ​kerülő úton a legforgalmasabb utczákon vitték a Magyar Szövetség representatív csapatát a pályára, mint valami vándorczirkusz csőcseléket, óriási feltűnést keltve mindenütt s élő reklámot szolgáltatva a délutáni football-matchnek. A zötyögős kocsi azután némileg összerázta a különben sem friss csapatot, csupa vendégszeretetből növelvén így a magyarok vereségi esélyeit.” (Ausztria-Magyarország, 1902)

Dénes Tamás - Hegyi Iván - Lakat T. Károly - Királyok, ​hercegek, grófok
A ​magyar futball nem engedett a negyven- (azaz a harminc-) nyolcból: a következő vb-n, amelyen honfitársaink részt vettek, a válogatott megint döntőt játszott. Az az együttes volt az Aranycsapat. Már, ha egyáltalán létezett ilyen. Az emberek túlnyomó többsége fejből fújta (és fújja mindmáig) a tizenegyet: Grosics-Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai II, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. Csakhogy ebben az összeállításban mindössze öt alkalommal szerepelt a válogatott. Igaz, nem akármilyen találkozókon: először a római stadionavatón, az Európa Kupa elhódítása alkalmával, negyedszer pedig "az évszázad mérkőzésén", a londoni 6:3-on.

Hegyi Iván - Labdarúgó ​vb-könyv
Vágjunk ​bele! Magyarországon a futballhoz mindenki ért. Hegyi Iván kivétel. Ő ír is róla. Ezúttal nem csípős hangvételű tudósítást vagy kérlelhetetlen logikájú glosszát, hanem könyvet. A labdarúgó-világbajnokságokról. Magam leplezni sem szeretném elfogultságomat a szerzővel és témájával szemben, ráadásul azt hittem, mindkettőről elég sokat tudok, de erre azért még én sem számítottam. H. I. (micsoda márkás monogram...) a világ legnépszerűbb játékáról igaz történeteken alapuló csodás meséket regél. Van benne - ha nem is hetvenhét - magyar népmese, feltűnik a színen még maga Andersen és Fontaine is. Szerzőnk nagyszerű idegenvezető a futball varázslatos világában, személyes élményei mellett megszólaltatja a kor tanúit és koronatanúit, felváltva idéz létező és már megszűnt dijoni, párizsi, budapesti és Buenos Aires-i lapokból, mintha csak házi könyvtárában sorakoznának a polcokon kötve, fűzve vagy bugyolálva. Brazilos technikával bánik a nyelvvel, olyan kifejezéseket kitalálva és alkalmazva, mint a játékos-elvonótúra vagy az off-side story. Megtudhatjuk, ki volt a futball Don Juanja és Tojás Pálja, melyik volt a vb-k történetének legelső és legszebb gólja, mikor adott gólpasszt fotós az elődöntőben, s melyik játékosnak volt a győzelmi prémiuma 17 juh és 5 darab tehén. És sajnos megjelenik a teljes magyar NB (Nagy Banánhéj), ráadásul nemcsak az I vagy II. Beleborzongunk, hogyan csúsztunk el rajta előbb a döntőkben, majd a csoportmeccseken, később a selejtezőkön, hogy aztán maga a banánhéj is semmivé váljék futballálmainkkal együtt. Mesemondónk - vagy precízebben történetírónk - inkább akarva, mint akaratlanul a futball tükrén keresztül mutat be korokat a fasizmustól kezdve az egyszerű diktatúrákon át egészen a szimpla szegénységig. Az események megelevenedését a Magyarországon még soha nem látott képarchívum és a hallatlanul precíz jegyzőkönyvek teszik teljessé, még azok számára is, akik eddig nem, csak ezután - vagy épp ez által - szeretnek bele a labdarúgásba, esetleg Hegyi Ivánba. (utóbbit nem lebecsülve, előbbire csöppet nagyobb az esély.) Jómagam lassan tizenöt éve abból élek, hogy beszélek a futballról, Hegyi Iván mond is valamit. Ráadásul mondandója, remélem, hosszú időre nyomot hagy nemcsak a papíron, hanem az agyakban is. Tudják, a szó elszáll, az írás megmarad. Bár mi, magyarok arra is képesek vagyunk, hogy a labdarúgó vb-ken átírjuk saját szólásunkat: A show elszáll, a sírás megmarad. Hajdú B. István

Dénes Tamás - Hegyi Iván - Lakat T. Károly - Az ​otthon zöld füvén
Dénes ​Tamás, Hegyi Iván, Lakat T. Károly szerzőtrió harmadik közös könyve ezúttal a magyar labdarúgás legérdekesebb, legemlékezetesebb bajnoki és hazai kupamérkőzéseit dolgozza fel. Illetve annál lényegesen mélyebbet merít: a pályán történt események taglalása mellett bepillantást enged a kulisszák mögé, s már-már történelmi alapossággal összegzi különböző korok és korszakok sajátosságait. Nincs olyan nagy sztár a magyar labdarúgás 112 éves történetében, aki ne szerepelne ebben a könyvben, nincs olyan nagyon emlékezetes, sorsfordító 90 perc, amely kimaradt volna. Ezzel szemben kiderül például, hogy melyik volt az első bundameccs vagy a legnagyobb gólkülönbségű élvonalbeli bajnoki összecsapás. Elmesélik a szerzők a Hungária (MTK) önfeloszlatásának és az erdélyi klubok visszatérésének igaz történetét, mint ahogy az ötvenes évek különös históriáit is. Kiderül, hányszor nem volt elég egy szezonban száz gól sem a bajnoki cím elnyeréshez; melyik csapat lett úgy bajnok, hogy fél éven át nem játszott otthon; hogy hogyan bukta el kétszer is Verebes József MTK-ja az utolsó fordulóban a bajnoki címet; s hogy miért verték meg a Fradi szurkolói még a saját játékosaikat is. Megtudhatjuk, mit jelentett a szocialista kapitalizmus.# Negyven egyesület került fel a "szereplők" listájára. Ahogyan a szerzőhármastól megszokhattuk már, a trió ezúttal is egy különlegességet ajánlanak a "félidőre": ezúttal a magyar filmek és a futball kapcsolatát eleveníti fel. A repertoárban olyan klasszikusok szerepelnek, mint a Civil pályál, a Két félidő a pokolban és A Csodacsatár.

Hegyi Iván - Éjjel-nappal ​rock
Bill ​Haleytől a Metróig, a Bee Geestől Whitney Houstonig, a Beach Boystól a Chicagóig hatvanhárom legendás magyar és külföldi előadó, illetve zenekar történeteit felelevenítő, a műfajhoz illően illusztrált kötettől a kiadó Sprint Kft. azt reméli: az olvasó nem teszi le. Se éjjel, se nappal... Lauxnak kellett volna a Dob utcában laknia, nem Pressernek. Presser igazi otthona a Zongora utcában lett volna. Most már mindegy, az Omega és az LGT így is egészen jól elboldogult. Ahogyan Sam Phillipsnek is sikerült az élet: a Sun lemezcég tulajdonosa nem hiába sóhajtott fel, hogy „ha találnék egy fehér embert fekete hanggal...” Bejött Elvis. A Decca cég viszont kirúgta a Beatlest 1962. január elsején; a liverpooliak nem bánták, és a Deccától Mekkáig jutottak. Még akkor is, ha hatvanötben Genovában, Milánóban és Rómában egyaránt csak fél órát szíveskedtek játszani Peppino di Capri „előzenekaraként”. A szívhez szóló olasz énekes rockerként kezdte, miként Koós János is énekelte a Twist Againt, az Oh Carolt, a Speedy Gonzalest, és egy rock and roll-számmal nyerte meg az 1969-es Táncdalfesztivált. Az Illés azon a vetélkedőn vált központi témává három évvel korábban: a hangzástól a fiatalok lehidaltak, igaz, az idősebbek úgy vélték, ezt még nézni is fáj, fáj, fáj... Ed Sullivan gondolt a korosabbakra is: híres show-jában a Rolling Stonesnak azt kellett énekelnie, hogy „let's spend some time together!”, mert a „töltsük együtt az éjszakát!” (let's spend the night) felszólítás botrányt keltett volna az Államokban. Ott, ahol nagyobb furcsaságok is előfordultak: „Woodstockot” például nem is Woodstockban, hanem Bethelben tartották. „Ideát” pedig a Status Quo jubileumi lemezén egyetlen Status-szám sem akadt, míg a Hungaria Rock and roll party című albumára hat nap alatt készült el hét klasszikus dal. Nagy szám volt továbbá, hogy Michael Jackson Thriller című nagylemezének tizenegy darabja közül öt került az amerikai lista élére. (Így állt össze a nyolcvanas évek Jackson Five-ja.) A közönség itthon is lelkesedett: „Répa, retek, mogyoró, éljen az Új Rákfogó!” – üvöltözte az Alfa mozi rockmatinéján, a gitáros Radiccsal kapcsolatban pedig azt követelte: „Bélát a pártba!” A Benkó Dixieland Bandet viszont tojászáporral lepte meg az amatőr zenekarok versenyének döntőjén, a régi Sportcsarnokban...

Dénes Tamás - Hegyi Iván - Lakat T. Károly - Helyünk ​a kupanap alatt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegyi Iván - 7-esek
7-ről ​7-re A kuplé szerint "teve van egy hetes, van két hetes, van négy hetes sőt több". Itt tizenegy 7-es van. Akad köztük, akinek felnőtt pályafutása 1710 hetes volt, azaz csaknem 33 évig tartott. Sir Stanley Matthews ötven esztendős korában játszotta utolsó bajnoki mérkőzését, Garrincháról pedig a szintén kétszeres világbajnok Didi azt mondta: ,,Brazil anya száz évenként szül olyan gyermeket, amilyet Mané mamája hozott a világra 1933-ban." Lehet tűnődni: Pelé 1940-ben vagy - hogy maradjunk csak a 7-eseknél - Jairzinho 1944 karácsonyán született... A szélsőkről amúgy azt tartják: nehezebb gólt elérniük, mint a ,,belsőknek". Ehhez képest Cristiano Ronaldo minden idők első számú válogatott gólszerzője - hogy egyéb rekordjait ne is említsük -, Kurt Hamrin a Serie A történetének nyolcadik legeredményesebb labdarúgója (190 "dugóval"), és Sándor Károlynak sem kell szégyenkeznie a 182 bajnoki gólja miatt. ,,Csikarnak" ugyanúgy rövidebb volt az egyik lába, mint Garrinchának - ez, úgy tetszik, jobbszélső-sajátosság -, Didier Deschamps-nak viszont egyforma a futballista- és a szövetségi kapitányi karrierje: mindkettő világbajnoki címbe torkollt. Honfitársa, a húsz éves Mbappé még nem lehetett edző (de vb-aranyérmes már volt). Jairzinho egy vb minden brazil meccsén gólt ért el, CR7 négy, David Beckham három világbajnokságon ,,köszönt be", Figo pedig Magyarországon szerezte első Eb-ezüstérmét, és reklámozta az ásványvíz-márkák egyikét. A Világszámok második kötete a 7-esekkel foglalkozik. Igazán erős a mezőny. Ennek alátámasztásául: még az sem biztos, hogy Best a legjobb...

Hegyi Iván - Bomba ​szamba
"A ​brazil válogatott ötször hódította el a Rimet, illetve a Világ Kupát; az első vb-diadalmak ötven esztendeje. Brazília mégsem azzal adta a legtöbbet a földkerekségnek, hogy labdarúgói a lehengerlő fél évszázad során -átlagban- minden dekádban nyertek egy világbajnoki aranyérmet, hanem azzal, hogy előbb kiteljesítették, majd ugyancsak egyedülálló módon őrizték és őrzik mindmáig a játék örömét." (A szerző)

Kollekciók