Bitó László könyvei a rukkolán

Bitó László - A ​technopuccs dosszié
"Dél-amerikai ​könyvbemutató körutamon, a partalóniai tévének adott interjúm estéjén felkeresett egy hölgy a szállodában. Amikor a recepció feltelefonált, határozottan azt válaszoltam, hogy csak reggel fogadhatom. Mégis, pár perccel később, halk kopogtatás után kellemes női hang kért bebocsátást. Méghozzá jó magyarsággal. Persze ajtót nyitottam. Kíváncsiságból: először csak pár ujjnyira. Arcát azonban nem láthattam: eltakarta a mélyen szemébe húzott, nagy karimájú kalap."

Bitó László - Nekünk kell megváltanunk magunkat
A kötet olyan válogatást tartalmaz, amely segít megismerni azokat a néha meghökkentően új, heuréka-élményt nyújtó gondolatokat, amelyek olyannyira jellemzőek a "legalább két életet" élő emberre, a Columbia Egyetem kutatójára, a glaukóma kezelésére használt gyógyszer, a Xalatan felfedezőjére, és az író Bitó Lászlóra.

Bitó László - Szyksznian Wanda - Gáspár, ​Menyhért, Boldizsár
Bitó ​László ökumeniát képviselõ írása és Szyksznian Wanda tobzódó illusztrációi szövõdnek egymásba a kötet lapjain, a háromkirályok történetét elbeszélve, a csillagot követõ úttól a megérkezésig, Jézus köszöntéséig.

Polcz Alaine - Bitó László - Az ​utolsó mérföld
"Minden ​pátosz és homály nélkül beszélnek a haláltudatról, az elmúlástól való félelemről, a fájdalomról, a fájdalomtól való félelemről, a halálfélelemről, a fájdalomküszöbről, a fájdalom csillapításáról, az emberi méltóságról, a halál kívánásáról, az önrendelkezés jogáról, az eutanáziáról és az euteliáról, a palliatív medicináról, csupa praktikus dologról, ám valójában a meghalás esztétikájáról és etikájáról beszélnek. A létezésről, mint szenvedésről, és a létezésről, mint örömről. Még a szenvedés öröméről is." (Nádas Péter)

Bitó László - Két ​világ között
A ​férfi emigrációba kényszerül, és amerikai feleségének idézi fel a forradalom eseményeit, amelyek benne újabb, személyét érintő drámákat idéznek elő. A könyvben a szerző ’56-os trilógiájában megismert történet utóéletét olvashatjuk.

Bitó László - Istenjárás
Egy ​amerikás ötvenhatos addig magyarázgatta ott kint a magyar abszurdot, míg rá nem döbbent: a kutya sem érti. Nem is értheti. Hogyan lehet egy előkelő nemzeti őskeresztény család tudós sarja, méghozzá politikai menekült, egyformán ingerült jobb és bal felé? Miért bosszankodik s mulat mérgesen Horthy politikai zsenijén? Miért dühöng a zsidógyűlöleten? Miért hiszi, hogy Trianon traumája egyben a további magyar tragédiasorozat forrása? Miért van szentül meggyőződve róla, hogy Erdély s a többi, hajdan magyar terület fájó sóvárgásából barkácsolhattak halálos kelepcét a magyarságnak a tengelyhatalmak? (...) Bitó Lászlónak úri kedve szottyant megírni egy korszak adott magyar úri rétegének életérzését - jól tette, szépen, tisztességesen. Polémikusan. Árnyjátékfiguráinak élesek a körvonalai, ha arcuk nem is látszik is mindig - és nagyon fontos, amit játszanak.

Bitó László - Az ​ötödik lovas
Akárcsak ​korábban, Pestre jövet, megint magam előtt látom az Apokalipszis négy lovasát. A Háború vezette őket, de roskatagabb volt mint valaha. Már a kardját sem csőrtette... leplezetlen unalommal lova nyakába vetette a zablát... Mögötte jött a Pestis, de bűzös leheletétől még most sem féltem: mindannyian bíztunk a védőoltásainkban. Az Éhség rozzant gebén poroszkált, melynek bordái majd kiszúrták a petyhüdt bőrt, de lovasa biztos kézzel vezette a lógó fejű szörnyet a kiégett mezőkön át, élettelen bokrok közt, levéltelen fák csontváz karjai alatt. Aztán jött a halál. Én azonban nem ettől a négytől rettegtem azon az éjszakán. Ők utolérnek akárhová menekülnek. Én az arctalan hóhértól, a Megszállás Rémétől féltem, aki a másik négy nyomába ügetett, mégis lassan haladt felénk, és félelemmel töltötte el mindenkinek a szívét, akit az első négy hátrahagyott. Félelemmel az erőszaktól, a megerőszakolástól, a rabságtól. És hallottam Márta néni szavait, melyek még akkor, Kisfalu nyugalmas békéjében is olyan félelmetesen csengtek: "A megszállás egy ország megerőszakolása és leigázása. Az Apokalipszis ötödik lovasa."

Bitó László - Csepeli György - Dragomán György - Heller Ágnes - Kun Árpád - Lángh Júlia - Markó Béla - Máté Gábor - Parti Nagy Lajos - Solymosi Frigyes - Szelényi Iván - Varnus Xaver - Végel László - Dr. Czeizel Endre - Hazám
A ​Hazám című esszégyűjtemény 14 magyar értelmiségi - köztük író, orvos, szociológus, filozófus - vallomását tartalmazza arról a hazáról, amelyet többségi vagy kisebbségi alkotóként, gondolkodóként nap, mint nap megélnek. Fájdalmas, önmagukat olykor a pátosz hangjától sem kímélve írnak a bennük lakó egyetlen, mások arról a sok hazáról, amelyet magukkal hurcolnak mindenütt a világban, ahol alkotó emberként, vagy civilként megfordulnak. Töprengések és vívódások. Hol van a haza annak, aki Romániában él, de Magyarországra is gondol, amikor félnie, féltenie kell. Hol van a haza a többszörös disszidensnek? Hol annak, akit a haza egyszer eldobott, és, amikor tehette, akkor sem fogadta vissza? A haza-e az, aki elenged, és nem fogad? S akinek több hazája volt - hiszen magyarok vagyunk Közép-Kelet-Európában -, annak melyik az igazi. A kötetet József Attila Hazám című verse vezeti be, majd abc sorrendben következnek a szerzők: Bitó László, Czeizel Endre, Csepeli György, Dragomán György, Heller Ágnes, Kun Árpád, Lángh Júlia, Markó Béla, Máté Gábor, Parti Nagy Lajos, Solymosi Frigyes, Szelényi Iván, Varnus Xavér, Végel László, és Kemény István Búcsúlevél című verse zárja. Az illusztrációkat magyarországi, erdélyi, délvidéki, és felvidéki tájakról készült felvételekből válogattuk.

Bitó László - Newton ​kutyája
Miért ​Newton kutyája? A titkos ügynököt, Nórát, kétségbe ejti a feladat, hogy el kell égetnie azt a kéziratot, amelyet egy barátja az élete árán szerzett meg. Ám lelki szemei előtt lebeg egy korabeli illusztráció, amelyen Newton rémülten nézi, ahogy kutyája meglökte az asztalt, és a felborult gyertya lángra lobbantja húszéves munkásságának laboratóriumi jegyzeteit és a kéziratát. De lehet, hogy az alkimista tudós maga égette el őket, amikor ráébredt terve megvalósíthatatlanságára - az aranykészítés és az örök élet elixírje, a bölcsek köve elérhetetlen. Nóra felismeri, hogy a tűz nélkül Sir Isaac talán sosem szabadult volna ki alkimista hite fogságából, és sohasem írta volna meg a modern fizika alapját, a Principiát. Tehát egy odaveszett kézirat esélynek is tekinthető egy sokkal fontosabb felismerés megszületéséhez...

Bitó László - Örökség
„Barátomnak ​meg kell nyugodnia: ha visszatér a diktatúra, nem maradok itthon: nem leszek sem kiszolgálója, sem áldozata. De azt is el kell fogadnia, hogy most fel kell jutnom Pestre, mert sosem bocsátanám meg magamnak, ha elhagynám hazámat, amikor még kiállhattam volna érte” - mondja Bitó László önéletrajzi regényének hőse, Tibor, miután az ötvenhatos forradalom kitörésének hírére munkaszolgálatos társaival együtt felkelést szervez a komlói bányában. A Trianon-trilógia (Istenjárás, 1994, Az ötödik lovas, 1996) harmadik kötete annak a folyamatnak az utolsó állomását mutatja be (felkelés a bányában, útban Budapestre, Tibor álmainak barikádja felé), amely oda vezet, hogy a fiatalember, miként a könyv alkotója is - később a Columbia Egyetem kutató orvosprofesszora -, végül az ország elhagyására kényszerül.

Bitó László - Mint ​a tűz lángja
Bitó ​László intergalaktikus fantáziaregényt írt. Hősei saját démonjaikkal is szembeszállva vívják mitikus küzdelmüket egy sötét hatalommal. Itt szárnyal a képzelet: a főhős minden szerverbe bejutó kiberzseni, az ő alkotása Ezékiel, a mesterséges intelligenciával rendelkező digitális barát, az apa titkos szervezet guruja, az anya kém. Az olvasó pedig csodálkozik - megnyílt a bőségszaru." (Ungvári Tamás) "A történelem minden korszakának megvoltak és megvannak a maguk gonoszai: tirannusai, despotái, önkényurai. Diktátorai. Arról a gonoszról szólok, aki elhiszi magáról, hogy szent missziója, történelmi feladata a mindenki más számára kötelező morális korlátok fölé helyezi őt. Csakhogy a morális korlátok átlépéséhez olyan arrogancia szükséges, amely megássa a saját sírját." (Bitó László)

Bitó László - Boldogabb ​élet - jó halál
Életről ​- Halálról; Fiatalságról - Öregségről; Fejlődésről - Korosodásról; Túlélésről - Túlvilágról; Élettanról - Lélektanról; Életvágyról - Halálvágyról; Jó életről - Jó halálról Athenaeum 2000 kiadó. Hivatalos bemutató 2005, április 22, pénteken volt 17 és 18 óra között a budapesti Nemzetközi Könyv-fesztiválon Polcz Alaine, Voronkina Tatjána, Czeizel Endre, Palugyai István és a szerző részvételével.

Bitó László - Sámson
Megragadó ​Sámson-értelmezést írt Bitó László. Nemcsak maga a történet fogja meg az embert, hanem a letisztult nyelv, a fegyelmezett, átgondolt, megtervezett történetvezetés, a remek alakok is. Igazi mese – persze felnőtteknek. Az ember először úgy érzi, valamiféle szoft pornográf történetet olvas, aztán rájön, hogy a szexualitás az érzelmek foglalataként vagy éppen hordozójaként van jelen. Mindenesetre olyan mese ez, amelyben a szerző a horrorisztikus bibliai történetek hihető tálalásával emeli a feszültséget. Nagyszerű olvasmány!

Bitó László - Izsák ​tanítása
A ​trilógia második könyve, Izsák tanítása, a bölcs pásztorkirály és elsőszülöttje közti beszélgetés.

Bitó László - Ábrahám ​és Izsák
"Érdekes ​írás, méltányolom a szerző törekvését, hogy szépirodalmi fantáziával hidalja át, amit filológiai, vallástörténeti, biblikus módszerekkel lehetetlen bizonyítani: Ábrahám döntésének okát..." /Komoróczy Géza, orientalista/ "Izgalmas, intellektuális élményt nyújtott a regény elolvasása. (...) Kiugró része a regénynek Izsák feláldozása, ahol már szinte elviselhetetlen a drámai feszültség. (...) A kötet sajátos, egyéni színfoltja lesz a magyar könyvkiadás palettájának." /Kákosy László, egyiptológus/ "...Ez a könyv Ábrahámról és Izsákról szól. A 'gondolkodó nádszál' ember tépelődése kérdéseken, amelyek feloldása végső soron csak az ember felelősségére történő hivatkozással végződhet. (...)A sokszor olcsó megoldást kínáló programok, irányzatok, művek korában segíthet ez a könyv tépelődők, kételkedők és hívők (akik nem mások hitét akarják egyszerűen átvenni, hanem maguk akarnak hinni) számára egyaránt..." /Bölcskei Gusztáv, református püspök/

Bitó László - Áldott ​vagy, Káin
"Ábrahám ​és Izsák c. regényemben meg akartam érteni és értetni: miként volt képes Ábrahám kést emelni tulajdon fiára. Valóban Istenének engedelmeskedve tette? - merült fel bennem már ifjúkoromban a kérdés, miután tízmilliókat áldoztak föl hamis istenek oltárán. Meg kell szabadulnom az Édenkert vak engedelmességet követelő, mindenható Istenétől, aki megtűr minden kegyetlenséget - a nevében elkövetett embertelenségeket is? Ateistának kell lennem? - töprengtem. Aztán lassan felismertem az ésszel fel nem fogható, csak érzelmi lényünkkel elérhető igaz Transzcendenciát. El kell vetnünk az 'oldalborda' és 'Éva bűnössége' metaforák kollektív tudatunkban élő, ősi értelmezését, amellyel nehéz elfogadnunk a szent Szűz és a szajha között létező, az igaz nemiségét boldogan vállaló asszonyembert. És ne feledjük: a férfiembert is mindmáig nyomorítja az a bibliai örökség, ahogy a munka és a halál isteni átok. Meg hogy uralkodnia kell asszonyán. Ellentétben egy másik bibliai tanítással, amely szerint 'lesznek egy testté'. Hát akkor melyik tanítást fogadjuk el? Ez a bibliai korban játszódó családregény nem csak ebben mutat utat. Az anyátlanul és embertársak nélkül, testvérekként felnőtt, a Kert Urát teremtőjükként istenítő Ádámon, Éván és fiaik tragédiáján keresztül élesebben láthatjuk a felnövekedés és a serdülés, a szerepváltás életünkben és gyermekeink életében még mindig jelenlévő bizonytalanságait, gyötrelmeit. Éva vajúdásának fájdalmait megsokszorozza, hogy nem tudhatja, miként jöhet kis hatalmasra duzzadt hasából a magzata. És azt sem, hogy meddig mehet el a fiával játszadozó anya. Évának magától kell rájönnie: nincs rendjén, hogy magához engedi a serdülő Káint. Másodszülöttjétől, Ábeltől - aki számára szintén nincsen más asszony - már megtagadja magát, és ez vezet a tragédiához... Valóban Isten volt a Kert Ura, aki védelmébe vette a testvérgyilkost? Ez itt a kérdés. Mert nem elég kimondani, hogy nem lehetett úgy, 'ahogy írva vagyon'. Az évezredeken át bennünk élő mesét nem lehet egyszerűen semmisnek nyilvánítani. Csak helyettesíteni lehet. 'Ellenmesével' - ahogy Heller Ágnes nevezi utószavában regényemet." (a Szerző)

Bitó László - A ​névtelen evangéliuma
Ezt ​az ősi titkokat feltáró történetet a Názáreti Mester egy hithű tanítványa sugalmazta, aki névtelen akart maradni. Ne kérdezd, leírta-e valaha is pontosan ezeket a szavakat, mert amilyen mély a múltnak kútja, csak saját szkeptikus kérdésed visszhangja juthat el hozzád. Ám ha szótlan áhítattal merülsz el ebben az őszinte vallomásban, meghallod ama apokrif írások szerzőinek hangját, amelyek rég elvesztek, vagy a lángok martalékává váltak - vagy még nem kerültek felszínre az idők végtelen homokjából. Ez a könyv annak a tanítványnak a szavait foglalja írásba, aki látta, mily gyötrelmekhez vezethet az elfogultság, a vakhit és gyűlölet. Ez a látomás késztette őt, hogy megörökítse a jótékony igazságot egy távoli kor számára, amikor az emberek belátják majd, hogy pár követője akart dicsszomjában emlékművet emelni önmagának a Mester nevében, akinek még egy sátra sem volt soha. Az ő hatalomvágyuk állította szembe az ifjabb testvéreket az idősebbekkel. A körülmetéletlen új testvérek, összeesküdve Pállal, a korábbi Saullal, némították el az igaz tanút, aki csak titokban írhatott. Tekercseit mélyen elásta a sivatag homokjába, hogy üzenete csak a távoli jövőben juthasson el azokhoz, akik készek elfogadni: az, aki mondotta, "senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja a barátaiért", kész volt a saját életét feláldozni, hogy barátját, Barabást kimentse Pilátus börtönéből. Sokan el fogják vetni ezt az igazságot: a szkeptikusok, akik csak a saját igazságaikban hisznek - de lesznek, akik nem félnek próbára tenni szilárd hitüket, elfogadva mások hitének jogosságát. Azoknak szól ez a könyv, akik olyan múltra vágynak, amely képes békét és megértést teremteni a hitvallások között, megnyitva az utat egy boldogabb jövő felé.

Bitó László - Ahogy ​láttam...
A ​Budára négy évtizedes amerikai tartózkodás után visszatért, mélyen katolikus családban nevelkedett úrifiú mintegy "spongyát rá" kiáltással túllépett mindazon, amit '56 után megélt. Ki nem állhatja, ha emlegetik méltán világhírű kutató-orvosi teljesítményét. Zavarja, ha a magas magyar állami kitüntetés indokolásában a tudóst méltatják. Százötven tudományos publikációjáról, díjairól, a kiemelt módról, ahogyan a New York-i Columbia Egyetemen beszélnek, írnak róla, szerényen hallgat. Ugyanis azóta még eredetibb (és provokálóbb) életművet tett le a nemzet asztalára: eleddig nem kevesebb, mint hét könyvet, köztük két életrajzi és három bibliai regényt. Tavaly jelent meg a filozófia iránt élénk érdeklődést mutató fiziológus szépíró meghökkentő műve az eutanáziáról és az azt továbbfejlesztő, euteliának nevezett életviteli, morális kalauzról. A műnek jelentős hazai visszhangja volt, és ez ideig négy nyelvre fordították le. 2004-ben kiadott első publicisztikai kötete után (Nekünk kell megváltanunk magunkat. Egy humanista hitvallása) most, a 77. ünnepi könyvhétre cikkeinek második válogatását adjuk közre. "Kényes" jelenségeket ismét mélyre tekintően elemző, közügyeket olykor kihívó nyíltsággal érintő könyvvel jelentkezik a hajdani kitelepített, a komlói munkaszolgálatos bányászok 56-os forradalmi tanácsának egykori elnöke, a Columbia Egyetem emeritus professzora, a magyar közíró.

Bitó László - A ​Názáreti Izsák
Ebben ​a megrendítő műben Jézus nem az apostoli hitvallásban említett poklokra alászállva találkozik a pátriárkákkal, hanem mély elmélkedésbe merülve éli át sziklasírjában a múlt meghatározó eseményeit. Lázár az útmutató, Kajafás a lelkiismeret. Káin vádol, Pilátus vall, Jákob tagad. Péter aggódik. Júdás az önfeláldozó életmentő. Az apokalipszis rémei erejüket vesztik. Megjelennek a megértő asszonyok: a Máriák. Valamint Izsák, a példakép és Ismáel (akit a muszlimok ősének tekintünk), mint a másság hercege. Mindenki, aki közelebb vihet a Szeretet Országába vezető út felismeréséhez. Mózes kivételével, aki helyett Áron szólal meg.

Bitó László - Még ​négy év
Bitó ​László tisztviselők gyermekeként 1934. szeptember 7-én született Budapesten. Családi háttere miatt az 1950-es években kitelepítették, majd munkaszolgálatos volt a komlói szénbányában. Az 1956-os forradalom alatt lefegyverzik tisztjeiket, ezt követően igyekeznek feljutni Pestre, de elfogják őket. Miután kiszabadult, az Egyesült Államokba menekült, ahol ösztöndíjat kapott a Bard College-ba. Az egyetem elvégzése után sikeres orvoskutatói karriert épített. Tudományos munkássága New York Cityben a Columbia Egyetemhez kötődik, ahol az akadémiai ranglétrát végigjárva professor emeritusként ment nyugdíjba. Orvoskutatóként - többek között - a szem korosodását tanulmányozta, és jelentős eredményeket ért el a glaukóma kialakulása, megértése és kezelése terén. Tudományos pályafutásának eredménye a 2002-ben az év gyógyszerének választott Xalatan kifejlesztése, amely a vakságot okozó glaukóma kezelésében a műtéti beavatkozást a legtöbb esetben szükségtelenné teszi. Orvoskutatóként 145 publikációja és 3 kötete jelent meg. Az egyetemes orvostudomány terén elért eredményeiért, a zöld hályog elleni cseppek felfedezéséért és a Columbia Egyetem magyar programjának támogatásáért 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje elismerést vehette át. Az 1990-es években hazatelepült szülővárosába, Budapestre, és viszszavonult a tudományos kutatástól. Azóta elsősorban irodalmi és közéleti tevékenységet folytat. Panoráma, 2008. április-június ...Az előttem szólók említették 1945-öt, a felszabadulást, a Második Köztársaság megalakulását, de azt nem: mit éreztünk, amikor végre kijöhettünk az óvóhelyről, és látnunk kellett szeretett városunkat romokban... Aztán összefogtunk, hogy megvédjük házunkat az őszi esőktől. De volt, amikor ellopakodtam otthonról, és bejöttem ide, az ország házába, a hetedik mennyországnak tűnő könyvtárba, ahol még az állandó éhségemet sem éreztem... Évek múltán, a kitelepítés, a komlói munkaszolgálat, a forradalom, az amerikai emigráció és a visszatérés után a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének átvételére léptem be újra ebbe a házba 2004. augusztus 20-án... Nagy élmény volt, hogy kezet foghattam a három legmagasabb közéleti méltósággal. Aztán kézfogások elmaradtak. És akkor tudtam: nagy bajban van demokráciánk. Mert nem elég kikiáltani a köztársaságot, szellemiségéért naponta ki kell állni... Ez a legfontosabb leckénk a Harmadik Köztársaság kikiáltásának huszadik évfordulóján. Húsz évvel ezelőtt azt hittük, hogy eljött az ígéret földje. Most pedig be kell látnunk: igaza volt Mózesnek, amikor negyven évig bolyongott népével, hogy kihaljanak azok, akik hozzászoktak a szolgasághoz... Gondolatok Bitó László ünneplő beszédéből a Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának 20. évfordulóján

Bitó László - Nem ​könnyű demokratának lenni
Bitó ​László 1934. szeptember 7-én született egy budai polgári család harmadik gyermekeként. Családjával együtt 1951-ben kitelepítették, majd 1954-től munkaszolgálatos katonaként a komlói szénbányában dolgozott. Az 1956-os forradalom alatt társaival lefegyverezték tisztjeiket, majd igyekeztek feljutni Pestre, de az oroszok elfogták őket. Miután kiszabadult, az Egyesült Államokba menekült, ahol ösztöndíjat nyert a Bard College-ba. Az egyetem elvégzése után a New York-i Columbia Egyetemen sikeres orvoskutatói karriert futott be: 145 publikációja és 3 szakkönyve jelent meg. Nevéhez fűződik a glaukóma, a zöld hályog kezelésének új módszere és a Xalatan szemcsepp kifejlesztése, amelyet 2002-ben az év gyógyszerének választottak, s amely több millió ember látását védte meg világszerte. Munkásságát sok nemzetközi díjjal jutalmazták. 2004-ben az egyetemes orvostudomány terén elért eredményeiért, a zöld hályog elleni cseppek felfedezéséért és a Columbia Egyetem Kelet- és Közép-európai Központja magyar programjának támogatásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést is átvehette. Az 1990-es években hazatelepült szülővárosába, Budapestre, és miután emeritus professzorként nyugdíjba ment, visszavonult a tudományos kutatástól. Azóta elsősorban irodalmi és közéleti tevékenységet folytat.