Ajax-loader

Julien Green könyvei a rukkolán


Julien Green - Hideg ​pokol
A ​minden emberi kapcsolatot elemésztő fösvénység regénye ez. Green mesterien rajzolja meg az isten háta mögötti udvarház, a Mont-Cinére hangulatát, a századvégi amerikai puritanizmus sivárságának légkörét. Három nő viaskodik egymással: Emily, a koravén kamasz lány, fukar anyja és beteg nagyanyja. Apróságokból, szánalmas kis gesztusokból, elharapott dialógusokból, fölcsattanó indulatszavakból épül föl a dráma.

Img_0007
elérhető
0

Julien Green - Roncsok
Egy ​fényűzően berendezett párizsi lakásban három unatkozó és önző ember, a jóképű, csinos Philippe, szép, törékeny felesége, Henriette és Éliane, Henriette vénlány nővére él egymás mellett. Időnként köztük téblábol a házaspár nem kívánt gyermeke, a szeretetre éhes, kiszolgáltatott Robert. Életüket már csak a megszokás és az indulatok fogják össze. A Roncsok, amely 1932-ben jelent meg először, rendkívül szuggesztív erővel ábrázolja a század eleji nagypolgári család fojtogató légkörét. Finom megfigyelésekkel, belső történésekkel, jelentéktelennek tűnő apró rezzenésekkel festi elénk ezt az immár véglegessé vált börtönt, ahol hiábavaló a szeretet és a gyűlölet, az odaadás és az önzés, ahol értéktelenné lett az öröm és a bánat.

Covers_148799
elérhető
1

Julien Green - Adrienne
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Julien Green - Adrienne ​Mesurat
" ​- Mért akarsz szerencsétlenné tenni? - kérdezte Adrienne. - Szerencsétlenné! - rikoltotta Germaine. - Hát én, azt hiszed, én nem vagyok szerencsétlen?" Szerencsétlen áldozatok Green hősnői. Áldozatok, akiket a nyomasztó és ellenséges kisváros, a zsarnok szülői ház és saját magányuk kétségbeesett tettekre sarkall. Andrienne félig akart, félig véletlen gyilkosság árán próbál szabadulni a ránehezdő nyomás alól, de bűnéért iszonyatosan bűnhődik.

Julien Green - Éjfél
Meredek ​hegyfokon, magasan a festői völgy felett, ahol folyó kanyarog és erdők sötétlenek, ódon ház áll, hajdani apácakolostor, a neve Fontfroide. Különös ház, ahol örökös a csend, ahol az ajtókat rázárják a jövevényre, s titkos figyelmeztetést kap, hogy meneküljön, ahol csak léptek neszét lehet néha hallani, de a számos lakóból alig egy-kettőt látni, ahol az ablaknak szeme, a falnak füle van, s mintha minden sarokban rémek lappanganának. És különös ember a ház ura, aki családja nincstelen tagjainak teremtett itt otthont, akinek szelleme mindenütt ott lebeg, neve fogalom, de testi valójában láthatatlan. Az ifjú Elisabeth, aki egy esős éjszakán érkezik meg Fontfroide-ba, nyomasztónak találja ezt a légkört. A kérdőjelek egyre sokasodnak körülötte, s bár retteg az éjszakától és a sötétségtől, amely oly nagy szerepet játszik itt, nekivág, hogy felderítse a házat. Megdöbbentő titkokat tár fel, furcsa figurákkal ismerkedik meg, s aztán - egy fiatalemberrel. Ettől fogva egyre sebesebb a történet sodra: egy lenyűgöző jelenetben összegyűlik a ház összes lakója, Edme úr végre a színre lép, Fontfroide értelme megvilágosodik, s hatalmas fokozás után elérkezik Elisabeth életének nagy pillanata. Csupa feszültség ez a regény, csupa talány és várakozás. Az olvasó Poe rejtélyes históriáira gondol - holott Julien Green sajátos művészetét élvezi. A légkörteremtés mestere remekelt itt, a rettegés, a sötétség, a csend megragadó elemzését adva, de nem feledkezve meg a társadalomrajzról sem: Fontfroide sajátos álomvilágával élesen szembeállítja a regény első részének sivár kispolgári világát. Különös könyv ez a négy évtizeddel ezelőtt írott, mégis meghökkentően modern regény. A francia elemző próza legjobb hagyományait a sejtelmek és rebbenések költészetével, a realista lélekrajzot a mélylélektannal, a klasszikus elbeszélő hangot finom iróniával társítja, s mindezt néhány lapon, s megtoldva az izgalmaknak, rejtelmeknek a francia irodalomban merően szokatlan "kísérteties" hangulatával.

Julien Green - Leviathan
A ​regény címe szimbolikus. Mit akar kifejezni az író ezzel a szóval, amelyre a regényben egyetlen célzás sem történik? Egy félelmes, irtózatos valamit, ami regénye szereplőire egyformán ránehezedik. Nevezzük sorsnak, nevezzük életnek, nevezzük rabságnak: mindegy. Abban, amitől ezek a szereplők rettegnek, mindegyikből van valami. BENEDEK MARCELL

Julien Green - Ferenc ​testvér
Green ​a folyamatot ábrázolja: hogyan lesz egy jómódú családból származó ifjú a kereszténység egyik legnagyobb szentje. Francesco apja gazdag posztókereskedő, s arról álmodozik, hogy egyszer majd elsőszülött fia viszi tovább az üzletet. Betegesen pénzsóvár, a materián kívül más értéket nem ismer el, a transzcendenshez annyi az érzéke, mint diktátornak a jócselekedethez. A fiát rajongásig szerető, szelíd anya viszont mélyen hívő keresztény, s egy titkokzatos hang kezdettől fogva azt sugallja neki: Francesco egyszer még "Isten gyermeke lesz". A francia író szerint a lelke mélyén Ferenc Isten szeretetét kiskorától kezdve, majd később, kicsapongásai idején is érezte: mindig jellemző volt rá a túláradó életöröm, aminek eredőjét nem tudta megfogalmazni. A szomorúságot nem ismerte, később is azt tartotta, hogy az a Sátántól ered. Gyakran álmodozott, látomásai voltak. Élete egyik mélypontján, amikor a szomszédos Perugiától elszenvedett csata után láncraverten senyved a börtönben, váratlanul kijelenti, hogy egyszer még szent lesz belőle. Mindenki megdöbben, de senki nem gúnyolódik ezen. A rendkívüli egyéniség sugárzó ereje nyilvánul meg esetében: amikor megtér, s egyetlen szál ruhában hirdetni kezdi az Evangéliumot, környezete bolondnak nézi, majd látva eltökéltségét, egyre többen követik, a társadalom minden rétegéből: lovagok, bárók, tudós doktorok, iparosok, jobbágyok, koldusok. Szavainak egyszerűsége, az egyéniségéből áradó őszinte hit erejének hatására emberek tömegei térnek meg. A hittel sokáig küszködő, majd végül szintén megtérő Green számára egyértelmű: ha a krisztusi tanokat valóban hiteles egyéniség hirdeti, a csoda megvalósul, Isten kegyelméből a hit alapvetően megváltoztathatja az emberek életét. Valóban a csodával határos, ahogy Ferenc a semmiből, kizárólag Istenbe vetett hitével felépíti a ferencesek rendjét, hozzájárulva ezzel az egyház megújításához is. A könyv hiteles képet ad a XII-XIII. század Európájának zavaros viszonyairól is, ahol az uralkodók sűrűn váltogatták egymást, a német-római császárság hegemóniára tört, az egyház védekezett. Kapzsiság, gőg, bujaság, de a gyönyörök hajszolása ellenére is mélységes kielégületlenség, űr a lelkekben, kiáltó ellentét a fényűző gazdagság és a nyomorgók tömegei között, formális, magamutogató ájtatosság az egyik oldalon, kísérlet a krisztusi tanok megvalósítására a másikon mindez együtt volt jellemző a korszakra. Kevesebb zavaros századvég volt a XIII. század végénél, írja a szerző, s mi is elgondolkozhatunk: mintha a történelemben csak a külsőségek változnának, de az emberek félelmei, örömei hasonlóak minden időben. Egy dologban azonban biztos, hogy lényeges a különbség: a középkor embere hagyta, hogy az álmok, látomások irányítsák, ha úgy érezte, felülről érkezett a jel. Úrnak és szolgának teljesen természetes volt a hit és a valós élet, a földi és az égi szféra öszeolvadása. A könyv egyik csúcsfejezete III. Ince pápa és Ferenc "látomásos" párbeszéde: többszöri találkozásaik között a látomásokra és álmokra figyelve értelmezik Isten akaratát.

Kollekciók