Ajax-loader

Csalog Zsolt könyvei a rukkolán


Csalog Zsolt - Heltai György - Hogyan ​kell forradalmat csinálni?
Heltai ​György jogászt, a Rajk-per kapcsán bebörtönzött kommunista politikust a mai olvasó leginkább mint az utolsó Nagy Imre-kabinet külügyminiszter-helyettesét ismeri. A forradalom leverése után emigrált, az általa alapított brüsszeli Nagy Imre Intézetet vezette, majd az Egyesült Államokban fejezte be gazdag életútját. Anyaországi (újra)fölfedezése az 1980-as évekre tehető: ekkor látogatta meg őt charlestoni otthonában Csalog Zsolt, és ekkor született az az életútinterjú, amelyből Csalog aztán az életregényként is olvasható prózaportrét írta. A híres-hírhedett anekdotázó Heltai történetei élvezetes stílusban kanyarognak - a zsidó polgári háttér, a szocdem indulás, majd az illegális kommunista múlt mozaikdarabkái között felbukkan a Kádár-legendárium és a Varsói Szerződés szövevényes története is. Több mint harminc év után méltó formában, Soltész Márton jegyzeteivel és elemző tanulmányával, annotált névmutatóval kísérve lát először napvilágot Csalog Zsolt dokuportréja, amelyhez a hagyatékból az író saját '56-élményéről szóló, felkavaróan szép szövege járul előszó gyanánt.

Csalog Zsolt - Fel ​a kezekkel!
Csalog ​Zsolt legújabb kötetében - egyebek közt - narkós, sátánimádó, jehovista és strici vallomását olvashatjuk, de megismerhetjük a fiatal rendőrjárőr vagy a gyámügyi jogász nézeteit is a társadalom peremére szédült, bűnbe tévedt emberekről, s a kényszerítő közegről, amelyben a félresodródók száma egyre dagad.

Csalog Zsolt - Csendet ​akarok!
"Az ​ezredvégi szociográfia nemcsak irodalmi szempontól jelentős, hanem hordozott egyféle politikai üzenetet is, életmóddá, magatartásformává kellett váljon, hangsúlyosabban, mint elődeink esetében, és bár többen voltunk, akik ezt az írásmódot választottuk, mindenki tudta, igazából ő a valódi. Nem volt hozzá könyörületes a sors, sem írói, sem emberi pályáján..." (Tar Sándor)

Csalog Zsolt - Sztáray Zoltán - Gulag ​ABC
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csalog Zsolt - Egy ​téglát én is letettem
Csalog ​kedves műfaja a személyes hitelű dokumentumportré - kétkötetnyi novellát nem számítva valamennyi írása ebben a műfajban fogant. Egy cigányokat bemutató portrésorozat (Kilenc cigány) és egy nagylélegzetű parasztportré (Parasztregény) után legutóbb gyári munkásságunk világába vezette az olvasót egy arcképcsokorral (A tengert akartam látni - négy munkásportré). Ezúttal a jelenünkbe torkolló közelmúlt felé fordul érdeklődése. Olyan modelleket választ, akiket a felszabadulás után megindult politikai átalakulás állított a magyar történelem színpadára, proletársorból jött egyszerű embereket, akikre az 50-es évek ellentmondásos korszakában kiemelt szerepet osztott a politika - hogy később elejtse, ismét a perifériára seperje őket. Szolgálat, siker, majd a mellőzöttség keserűsége, de ezen is átvilágít a hűség az eszméhez - ez a visszatérő képlete ezeknek az életutaknak. A látásmód, a történet megélése, értelmezése persze mindig egyedien szubjektív. Néhol tárgyi tévedésektől sem mentes, a mellőzöttség érzetéből fakadóan jelenünkkel szemben nemegyszer már támadóan kritikus - de ezek a színek is az arcképek személyes hitelét árnyalják, mélyítik. "Műfajom kétségtelen nehézsége - mondja az író -, hogy ebben az alázatos íródeákszerepben nemigen van módon szubjektivitásukat, olykor tévedéseiket korrigálni. Én hiába tudom, hogy a Mester utca nem az Üllői útból nyílik, hanem párhuzamos vele - nem vitatkozhatom, és nem kotnyeleskedhetek bele a modelljeim arcmásába, hiszen ezzel már az egyedi hitelességet csorbítanám. Tévedéseik is ráluk szólnak, őket jellemzik. De nem is hiszem, hogy az ilyesféle javítgatás lenne a dolgom. A magam - nyilván ugyancsak szubjektív - tudását helyezzem az övék helyére? Én reprodukálni akarom őket, emberi valójukban, hogy fogható közelbe hozzam ezeket az embereket. És azt a kort. A kép helyes értése, kritikus olvasata legyen a felnőtt olvasó dolga."

Csalog Zsolt - Romakönyv
Színes, ​varázslatos meséket mondanak Csalog Zsolt roma hősei.Igaz történeteket, amelyek velük estek meg, vagy nagyszüleiktől, öreg mesemondóktól hallották őket valamikor régen. A remekbe szabott portrék, fekete humorral átszőtt kalandos életutak mögül öntörvényű, sokszor kegyetlen, ám mindig lebilincselően izgalmas világ képe tárul elénk.: évtizedek krónikája, roma sorsokban elbeszélve.

Csalog Zsolt - Krisztina
Ezzel ​hát kész volnék. Amíg írtam, egyfolytában kerülgetett a veszély: óhatatlanul belegondolok, mi lesz, ha készen leszek? Úgy tűnt, „munkám” létfeltétele, hogy ne hagyjam magamat befolyásolni ettől a gondtól. Megálltam, sikerült – V! De most kész vagyok, és az elodázott probléma lavinaként szakad a nyakamba. Tudom, elég gyarló betűkazlat produkáltam, nyilvánvaló, hogy egy szakmabéli mesterembernek át kellene gyurmáznia az egészet – és iszonyodom a gondolattól, hogy egy akárki, egy Macska Jancsi hozzányúljon az én – meglehet – ügyetlen mondataimhoz, egy vadidegen, pusztán azon az alapon, hogy ő „profi”! Utána meg következik még egy Fatökű Kázmér is, egy „kiadó”, hogy akkor majd ő, Ő közkinccsé varázsolja az én ilyen vagy olyan, de igazi igaznak szánt szövegemet! Brr… Ezeknél a dolgoknál jobban csak az bántana, ha az ellenérzéseim és aggályaim egy íróasztalfiók mélyére juttatná ezt a papírkupacot. Nem, nem a munkám vesztét szánnám – hanem a pusztába kiáltott életem művét siratnám. Kegyetlenül sajnálnám az arctalan „utókortól” ezt a – szó szoros értelmében – véren szerzett tudást, amelyet sokkal inkább a közvetlenül utánam jövőkkel szeretnék megosztani, semmint a távoli semmivel! És nem a babér-vágy mozgat, dehogy. Szar világban élünk, felfogtam, jól tudom, polgári létem komoly veszélyeztetését jelentené, ha saját igazi nevem alatt válna közprédává ez az akármi – ezt semmiképp nem kockáztathatom. De szerencsés vagyok: foglalkozásom van és jólműködő életem, amelyben ragyogóan érzem magamat, a napi babértermésem bőségesen elegendő, nem vagyok rászorulva holmi irodalmi glóriára. – „Szerencsés vagyok?” Ha emiatt hagyom fiókban poshadni a szépséges életem szépséges lenyomatát, ugyan kinek lesz az „szerencse”? Keserves dilemma – de hát így teljes ez a dolog. Az élet – a maga hülye kérdőjeleivel – nem könnyű. Viszont gyönyörű.

Csalog Zsolt - Falak ​és falromok
„Nekem ​egy puska jutott, öreg ruszki szerszám. Fél órát sem volt a birtokomban; egy féllábú ember cserét ajánlott: a golyószóróját adta érte. Mivel hogy ő úgysem hxd a falábával felmászni a tetőre, én ha felmegyek, többre megyek a hatékonyabb masinával, neki idelenn a puska is jó lesz. A golyószóró is orosz volt, a seregből ismerős típus, köztudottan gyatra konstrukció, ez meg egy különlegesen silány példány: állandóan leállt. Olyankor a töksötét padlástérben, egy kémény mögé kuporodva szétszedtem, összeraktam – közben körülöttem folyt a tűzharc -, akkor esetleg működött egy darabig. Már világosodott, amikor lejöttem vele a tetőről; a Szentkirályi utcában azonnal visszacseréltem egy puskára – talán még a japán-orosz háborúra készült, hosszúcsövű úgynevezett dióverőre. Ezzel csináltam végig a Rádió ostromát.” Csalog Zsolt

Csalog Zsolt - Kilenc ​cigány
"320000 ​cigány él ma Magyarországon. Ez igen nagy szám, az arányokat tekintve is - minden harmincadik magyar ember cigány! Tizenöt év múlva minden huszonkettedik magyar ember cigány lesz. De az arányokat nem nézve is óriási tömeg: ha kézenfogva láncba állnának, Mátészalkától Sopronig érne a lánc. Gondolod, hogy ennyi embert képviseltethetsz, bemutathatsz kilenccel?" - idézi az író könyve utószavában egyik barátja kérdését. Csalog Zsolt igennel felel e kérdésre. Megkísérli, hogy kilenc cigány sorsán jelképezve, az egész magyarországi cigányság, elsősorban a fiatalabb nemzedék sorsának és életének legalább a körvonalait bontakoztassa ki az olvasó előtt.

Csalog Zsolt - Doku ​56
Nem ​történelmi ˝tényeket˝ kívánok dokumentálni ezekkel az írásokkal - hanem emberi arcokat. Olyan emberekét, akik megélői, valamennyire szereplói is voltak a történelemnek. Közelebbről: 56-nak, a magyar forradalomnak. Olyan életeket válogattam csokorba, amelyek fókuszában a forradalom élménye csillog. Tisztaarcú, hites tanúkat kerestem, akik kedvem szerint beszélnek azokról az időkről. És a többiek? Akik tán eltérő, vagy éppen fordított előjelekkel raktározták el maguknak a történelem ugyanezen fejezeteit? Fontos törvény: hallgattassék meg a másik fél is. A magam részéről kész vagyok meghallgatni őket is - ahogy tettem is már. De tartsunk arányt!Hátrom évtizeden át ők beszéltek, csakis ők adhatták elő verziójukat. Ezért is: ez a könyv legyen most mindenestül az enyémeké.

Csalog Zsolt - M. ​Lajos, 44 éves
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csalog Zsolt - M. ​Lajos, 42 éves / Lajos M., aged 42
Csalog ​először a hősének a munkahelyéről való elbocsátásáról ír (négy pokrócot tulajdonított el), majd megemlíti, hogy ismeretségük korábbi keletű. Az író úgy fogalmaz: "42 éves volt, amikor élményeit elmesélte, s amikor történetét első változatban megírtam". A Csalog műveiből ismert technika szerint a "hős" monológja ez is, a szerző leleménye ismét a narrátor kiválasztásában, beszéltetésében és a minden beépített kommentár nélküli jellemábrázolásban áll. A Don-kanyarnál hadifogságba esettek egyikéről kapunk portrét, akit tizenhárom évre Szibériai lágerbe küldenek. Hetvenüket fogták el, és hárman jutottak el Szibériáig; a táborban tizenhatezren voltak, "abbul maradt háromszáz". Életformájukat a "kátorzsnaja rabóta" határozta meg, éhezés és agyondolgoztatás. Rémes, megdöbbentő tényeket sorol fel a narrátor: "Emberhúsevés, az előfordult". "Embert én is ettem" - a visszaélő szakácsot megfőzik egy hatalmas kondérban és megeszik. Előfordulnak erőszakolási jelenetek és más atrocitások ábrázolásai is. Tizenhárom évet töltött Szibériában M. Lajos, itthon is büntették gyanakvásból, előítéletből. A végszó a tragikus élet végén jelentkező rezignált idillé: "semmire se panaszkodok. Mer legalább itthon vagyok..." A szöveg, főleg szókincse, a nyerseségig durva, de (talán éppen emiatt) megrázó és fölrázó. - Nemcsak politikai - irodalmi szenzáció is, a legdöbbenetesebb lágertörténetek egyike.

Csalog Zsolt - Cigányon ​nem fog az átok
"Én ​aszondom: íllyen jó világ soha nem vót! Meg nem is lessz íllyen még másik: De viszonyt íllyen hazug világ se vót még soha. Mer ma annyit tud a níp hazunni, amennyi csak belefér! Jaj istenem! Ezelőtt nem hazudott ennyit az emberisíg. Például én is: csak hazúdtam, hogyha hasznom vót benne. Ha nem vót benne hasznom, akkor én feleslegesnek láttam! Hát ha hasznom vót benne, jó, akkor igen. De amugy? Én a gyerekekkel is így vótam: lehetett az a gyerek akar míllyen rossz, csináhatott akar mit, nem bántam - de ha hazúdott, azír NAGYON haragudtam! Hár mír kell hazudni?! MÍR kell eggyik embernek a másikat hazusággal tartani?! Ezt én SOHA nem bírtam megérteni. Pedig most ez lett a divat. Jó, igaz: legtöbb úgy lehet vele, hogy hát haszna van benne. Csalog Zsolt új kötetében egy bölcs cigányasszony mesél mozgalmas életéről, mulatságos - sokakat nyilván meg is botránkoztató - szókimondással.

Csalog Zsolt - A, ​D-E-FISZ-G, A, D, D
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csalog Zsolt - Tavaszra ​minden rendben lesz
Folklorisztikus ​írásokkal mutatkozik-e be a fiatal író? Mintha hangszalagra vett vallomásokat, különös interjúkat, rejtett mikrofonnal felvett véletlen párbeszédeket játszana le a magnetofon, vagy frissen lejegyzett népmesékkel gazdagítaná a népmesekincset egy néprajzi kutató. Az olvasó azonban csak egy új, nagyon mai stíluslelemény és szerkesztési módszer szuggesztivitásának fogja magát átengedni, és az írói hang karakteressége tekintetében csak utólag, másodlagosan fogja az érdekelni, hogy mindenképpen hiteles a hang, mert az írót valóban néprajzi kutatói munkája ihleti írásra. S egy tágabban értelmezett néprajzi kutakodás készteti arra, hogy hasonló magnetofon-közvetlenséggel tárjon föl mai városi problémákat is, vagy öltöztessen népmeseízű köntösbe mai társadalmi konfliktusokat. Másutt viszont archaizál, ismét másutt mesél. Az írói eszközök meglepő karaktere a mondanivaló igényességére vezet rá: emberi elesettség, kisemmizettség, szívósan továbbélő szellemi elmaradottság, az egyén által elszomorító beletörődéssel elfogadott társadalmi hazugságok emelnek itt szót kíméletlen leleplezések. Az egyénben is megvalósítandó egyenességért, tisztességért, a tudatbeli felnövekedésért küzdenek.

Csalog Zsolt - A ​tengert akartam látni
"Dokumentum-portrénak ​nevezném régóta formálódó, kedves műfajomat- írja a szerző.- Számos előnyét érzem az ilyesfajta megközelítésnek: az egyszeri karakterek és életsorsok rajzán túl népes közösségek világát tudom láttatni így, az egyedi hitel igényével, de egyszersmind azt a látásmódot is be tudom mutatni, amellyel modelljeim helyzetüket átélik. (...) Portréfestő vagyok; az a dolgom, hogy ha modellem orrán bibircsókot látok, odafessem azt is a képre, akkor is, ha nem helyeslem azt a bibircsókot. Amikor a munkások felé fordult az érdeklődésem, magam is meglepődtem, hogy mennyi felfedeznivaló van mai világunkban. Amit most "felfedeztem" és leírtam, a munkás olvasónak tükör az önismerethez, másoknak forrás az ismerethez közvetlen házunktájáról- amelyet, úgy vélem, nem ismerünk eléggé. Az utóbbi tíz évben aggasztóan növekedtek a távolságok, szűkültek az információáramlás csatornái társadalmunk rétegei között- a távolságot áthidalni vagy csökkenteni legalább: ez volt a célom ezzel a könyvvel." Csalog Zsolt 1935-ben született Szekszárdon. Néprajzot, történelmet, régészetet tanult. 1956-ban egyetemistaként fegyverrel harcol a szabadságharcban, többek között a rádiónál. Kemény Istvánnal kutatást végez a cigányok körében, erről szól a "Kilenc cigány" című műve. 1977-ben aláírta a Kenedi János által kezdeményezett Charta nyilatkozatot. 1988-ban részt vesz az SZDSZ megalapításában. 1993-ban Derdák Tiborral, Horváth Aladárral kidolgozzák a Roma Polgárjogi Alapítvány tervét, amit később a Soros alapítvány segítségével megvalósítanak. 1997-ben hunyt el rákban.

Csalog Zsolt - Temető, ​ősszel
Tizenhárom ​hosszabb-rövidebb írást talál az olvasó ebben a kötetben. Novellák? Talán. Attól függ, hogy mit nevezünk novellának. S mert e tekintetben legalábbis megoszlanak a vélemények, elégedjünk meg azzal, hogy Csalog Zsolt írása színtiszta szépirodalom. Ha nem tűnne frivolnak, azt mondhatnánk: ezek a művek leginkább magára az íróra hasonlítanak. Semmiféle szerkezeti vagy stílusszabállyal nem hagyja megkötni kezét Csalog, s ez a tizenhárom mű egymásra sem hasonlít, mégis, letörölhetetlenül őrzik írójuk keze nyomát s persze: szellemét. Még azok a darabok is, melyeket első személyben, az élőbeszéd darabosságával mond el az írás hőse. Csalog "szegényemberpárti". Mély rokonszenv fűzi a - jobb szó nincs rá - kétkezi emberekhez, s közülük is a nehezen élőkhöz. Természetes ilyenformán, hogy hősei között gyakran felbukkannak cigányok. Életüket, magatartásukat, reagálásukat kevesen értik jobban, mint Csalog Zsolt. Egyáltalán: az író az élet drámáját fedezi fel az egyszerű sorsokban, s leginkább bölcsnek neveznénk a kötetet, ha ez nem hangoznék furcsán egy fiatal ember produkciójáról. És még egy: a bölcs dolgok rendszerint unalmasak. Nos, ezek az írások nagyon távol állnak ettől. A történetek érdekesek, s aki tud és szeret gondolkodni, annak egyenesen izgalmasak.

Csalog Zsolt - Börtön ​volt a hazám
Ε ​dokumentum-interjú kötet témája két szálon fut. A napjainkban tömegesen megjelenő Erdély-, illetve Románia-irodalommal szemben részletes, pontos, tárgyszerű és a szó valódi, tehát irodalmi értelmében is elborzasztó képet nyújt e szomszédos ország mindennapjairól, társadalmi viszonyairól, a magyarországi állapotokat is veszélybe sodró ottani válságról. A másik szál a romániai egyéni élet lehetőségeibe vezeti el az olvasót. Hű tükre nemcsak a munkásember mindennapi megaláztatásainak, de annak a nyelvi-kulturális elnyomorodásnak is, amely olyannyira sajátja a kisebbségi magyarságnak. Mindemellett Csalog-Hosszú könyve tényirodalom is. Az első és mindmáig egyetlen részletes és pontos beszámoló a Ceausescu-rendszert minden ízében megrázó 1977-es kataklizmának, a Zsil-völgyi bányászsztrájknak. Az események leírása egyben történelmi előképként is felfogható; egy olyan eljövendő esemény előérzete, amely formájában, tartalmában, indulataiban és érveiben egyaránt előrevetíti egy majdani esemény valóságát, ami pontot tesz majd e diktatúra végére. A Börtön volt a hazám a felszabadult lélek tanúságtétele; „rázós” politikai pamflet, regény, társadalmi dokumentum. Könyvünk a New York-i Hungarian Human Rights Foundation kiadványának betűhű, változatlan továbbnyomása.

Csalog Zsolt - Parasztregény
Szociológia? ​Néprajzi monográfia? Ez is, az is: egy Tisza menti falu életének, kultúrájának rajzát adja. "Dokumentumregény"? Igen, ez a mind gyakrabban emlegetett műfaj is eszünkbe ötlik, ha a műről szólunk. Az írói módszer itt nem a fikció, a mese könnyebben járható útját követi. Ehelyett a hűség, a magnó hitelű megörökítés a cél. És mégis elsősorban szépirodalmat, regényt olvasunk. Egy élet útját, a falu szinte tudományos pontossággal megragadott világának háttere előtt. Tiszántúli középparasztsors, egy réteget is jellemző bőséges egyedi vonással - a sorsmotívumok így már általános érvényűek. Az egyéni, családi események mögött pedig a tulajdonképpeni téma, a vezérmotívum: a hagyományos falu elmúlása, a falu nagy, huszadik századi átalakulása. Az eseményeket egy idősebb parasztasszony mondja el. Ő a modell, végig az ő szeme lát, az ő nyelve beszél, övé az életsors, és nemcsak a gazdag nyelv, hanem a prózastílus alapját adó pompás folklórepika is. És Csalog Zsolt alakította ezt a nyersanyagot művé. Ő válogatta, tömörítette, ő szerkesztette regénnyé, érvényes művé.

Kollekciók