Pándy Mária könyvei a rukkolán

Kalo Jenő - Pándy Mária - Popper Péter - Ranschburg Jenő - Felcserélt ​szerepek
"Arról ​van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak, férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb..." József Attila figyelmeztet így a női-férfi létforma megváltozására. De Márai Sándor is ír a "bizánci férfiakról", akik nőiesen puhák, mosolygó konfliktuskerülők, szívesen kiszolgálják a náluk szociálisan hatalmasabbakat, puha szövetekben járnak, velúr cipőt viselnek... A Mesterkurzus előadói ebben a kötetben a nemi szerepek átalakulásán töprengenek. A férfiakon, akiknek életében első helyre került a fizikai szépség, az erőnlét, a szexuális hódítás, és az egyre férfiasabb ideálokat követő nőkről, akik nem a férfiakkal azonos lehetőségeket és megbecsülést követelnek maguknak, hanem a biológiai és lelki különbségek ellenére, ugyanolyanok akarnak lenni, mint ők, tehát vezető állásokra, tudományos sikerekre törnek, testépítők lesznek, bokszolnak stb. kedvező, vagy veszélyes törekvése-e ez? Mennyi ennek a változásnak a nyeresége és vesztesége? Hogy reagál minderre a modern család? A szexuális kapcsolat? Elviseli-e a tradicionális házasság, ha a feleség ötször annyit keres, mint a férj, és igényelheti-e még a nő, hogy felsegítsék a kabátját? Az előadók tehát kérdeznek a társadalomtól és önmaguktól, vállalva, hogy nem csak megnyugtató, hanem nyugtalanító válasz is érkezhet, vagy esetleg csak csend - és senki sem felel...

Pándy Mária - Ranschburg Jenő - Popper Péter - Láthatatlan ​ellenségek
Van ​egy bibliai történet, melyben Jákob a Jabbók folyó partján egész éjszaka küzdött valakivel, akit nem ismert és nem árulta el a nevét. Sokat vitatták, hogy ez ki lehetett? Isten, egy angyal, vagy valamilyen gonosz szellemi erő? Én azt gondolom, hogy Jákob a saját magában lévő sötétséggel harcolt. A Mesterkurzus legújabb kötete éppen erről szól. Láthatatlan ellenségnek nevezi a bennünk lévő rosszat: a gyűlöletet, az erőszakot és a gyávaságot. Láthatatlanok? Ha nem akarjuk látni őket, akkor igen. De e tulajdonságok következményei nagyon is érezhetően, láthatóan zúdulnak ránk. S kellő önismeret híján persze bűnbakokat keresünk, vádolunk. Ilyen módon ők uralkodnak rajtunk. Talán jobb megoldása a tudatos életnek, ha szembenézünk velük, szembenézünk azzal, hogy gyakran magunk vagyunk saját romlásunk okozói, de adott esetben felszabadítói is. Csakhogy ez a szembenézés fájdalmas út és ez sokakat megriaszt. E tanulmányok megpróbálnak rávilágítani arra, hogy sokszor mi is történelmi áldozatai vagyunk e belső ellenségeknek, de ez a tudás kezünkbe adhatja a tőlük való megszabadulás lehetőségét. Ez feloldozást jelenthet sok átkos, kínzó élmény, kudarc alól, és végső soron talán jobb emberré válhatunk. Jobb emberré válni, ez ember voltunkhoz méltó életprogram, s talán - ha vannak - az emberfeletti hatalmak tetszését is elnyerik.