Ajax-loader

Francis Fukuyama könyvei a rukkolán


Francis Fukuyama - A ​történelem vége és az utolsó ember
Francis ​Fukuyama világhírű cikke A történelem végéről 1989-ben jelent meg („The End of History”, The National Interest, Summer 1989), könyv alakban pedig 1992-ben A történelem vége és az utolsó ember címmel látott napvilágot (The End of History and the Last Man, London, Penguin Books). Központi gondolata, hogy a szovjet típusú szocialista rendszer bukásával elhárult az utolsó akadály az emberi nem történelmének legfejlettebb kormányzati formája, a nyugati típusú liberális demokrácia globális térhódítása elől. Fukuyama elméletének alapja a hegeli úr–szolga viszony, amely szerint a történelem folyamatát az emberek közti, elismertségért folytatott harc határozza meg, és amelynek végpontja egy olyan társadalmi környezetet megteremtő államforma, amelyik kielégíti az emberiség „legmélyebb és legalapvetőbb igényeit”. Ezt a kormányzati formát azonosítja Fukuyama a liberális demokráciával, ami az eddig létezett politikai rendszerek közül a legnagyobb fokú szabadságot biztosítja polgárai számára. A történelem vége tehát annak beteljesülését, nem pedig a lezárulását jelenti; a történések folyamata természetesen nem ér véget, csupán az ellentétes ideológiák harca zárul le.

Francis Fukuyama - A ​Nagy Szétbomlás
Francis ​Fukuyama, az elmúlt évtized legnagyobb hatású szociológusa új könyvében is a modern társadalmak mindenkit érintő, legalapvetőbb problémáit vizsgálja. Az Egyesült Államok és más fejlett országok statisztikai adatait elemezve arra a következtetésre jut, hogy az erkölcsi és társadalmi bomlás nem csupán a konzervatív gondolkodók rögeszméje, hanem megkerülhetetlen tény. A számos tudományterület - közgazdaságtan evolúcióbiológia, játékelmélet, jog, erkölcsfilozófia stb. - legújabb kutatási eredményeit is felhasználó elemzés józanul súlyos számvetés az elmúlt évtizedekről, s egyben provokatív módon optimista prognózis az új évszázadra.

Francis Fukuyama - Political ​Order and Political Decay
In ​The Origins of Political Order, Francis Fukuyama took us from the dawn of mankind to the French and American Revolutions. Here, he picks up the thread again in the second instalment of his definitive account of mankind's emergence as a political animal. This is the story of how state, law and democracy developed after these cataclysmic events, how the modern landscape - with its uneasy tension between dictatorships and liberal democracies - evolved and how in the United States and in other developed democracies, unmistakable signs of decay have emerged. If we want to understand the political systems that dominate and order our lives, we must first address their origins - in our own recent past as well as in the earliest systems of human government. Fukuyama argues that the key to successful government can be reduced to three key elements: a strong state, the rule of law, and institutions of democratic accountability. This magisterial account is required reading for anyone wishing to know more about mankind's greatest achievements.

Francis Fukuyama - A ​politikai rend eredete
Francis ​Fukuyamát nem kell különösebben bemutatni. A kelet-közép-európai rendszerváltások idején közölt esszéje, a később könyv formájában is megjelent A történelem vége hozta meg számára a világhírt. Új műve a politikai intézmények történelmi eredetét és a politikai hanyatlás folyamatát vizsgálja. A kétkötetes könyv jelen első kötete valójában a múltról szól: nem az emberi történelem dokumentált korszakával kezdődik, hanem az emberiség főemlős őseivel. Az első négy rész az emberi őstörténettel, az állam eredetével, a joguralommal és végül a felelős kormányzattal foglalkozik. A második kötet napjainkig kíséri majd a történetet, különös figyelmet szentelve annak a hatásnak, amelyet a nyugati intézmények gyakoroltak a nem nyugati társadalmak intézményeire s azok modernizációs törekvéseire. Ezután szó esik majd arról, hogyan zajlik a politikai fejlődés a mai világban.

Francis Fukuyama - Poszthumán ​jövendőnk
Milyen ​következményekkel járhat az emberek klónozása? Szabad-e engedélyezni vagy szigorúan tiltani kell? Milyen esetekben engedélyezhető az embrió génjeinek módosítása? Káros vagy hasznos jelenség a Prozac, a Ritalin és az egyéb tudatmódosító gyógyszerek tömeges fogyasztása? Évek óta világszerte heves viták folynak ezekről a kérdésekről és a biotechnológiai forradalom egyéb új eredményeivel kapcsolatban. Új könyvében Francis Fukuyama erőteljesen érvel amellett, hogy ha nem sikerül idejében, nemzetközi szinten szabályozni ezeket a folyamatokat, az beláthatatlan következményekkel járhat az emberi lényeget és a liberális demokrácia jövőjét illetően. Fukuyama, aki 1989-ben fogalmazta meg először azóta híressé vált tételét a történelem végéről, most részben módosítja az elméletét. Továbbra is az a véleménye ugyan, hogy a liberális demokrácia kialakulásával az ember eljutott a társadalmi fejlődés végpontjára, s minden egyéb alternatíva vereséget szenvedett, csakhogy... Csakhogy, mint írja, van egy olyan érv a tételével szemben, amelyet nem tudott megcáfolni: "a történelem nem érhet véget mindaddig, amíg a tudomány képes új eredményeket produkálni". S mint aztán a fukuyamásan nagy ívű -filozófiai, erkölcsi, vallási, szociológiai, statisztikai, természettudományos gondolatokat ötvöző - elemzéséből kiderül, a biotechnológia már létező, illetve lehetséges új eredményei alapvetően módosíthatják azt az emberi lényeget, az ember eredendő természetét, amelynek megroppanása a liberális demokráciát vagy, ha úgy tetszik, az ember szabadságát és méltóságát is súlyosan veszélyezteti. A fordítást szakmailag ellenőrizte: Thuma Orsolya.

Francis Fukuyama - Amerika ​válaszúton
Ez ​a könyv az al-Kaida 2001. szeptember 11-ei támadása óta folytatott amerikai külpolitikával foglalkozik. Számomra személyes fontosságú ez a téma. Minthogy hosszú ideje neokonzervatívnak tartom magam, úgy gondoltam, azonos világnézetet vallok sok más neokonzervatívval, köztük azon barátaimmal és ismerőseimmel, akik George W. Bush adminisztrációjában teljesítenek szolgálatot. Arra a következtetésre jutottam azonban, hogy a neokonzervativizmus politikai szimbólumként és gondolatkörként egyaránt olyasvalamivé fejlődött, amit nem tudok többé támogatni. Ez a könyv a neokonzervatív örökség megvilágítását kísérli meg. Megpróbálom benne kifejteni, hogy nézetem szerint hol tévesztett utat a Bush-kormányzat, és igyekszem alternatívát körvonalazni az Egyesült Államok számára a világ többi részével fenntartott kapcsolataiban.

Francis Fukuyama - Bizalom
Francis ​Fukuyama világméretű vitát kavart 1992-ben megjelent, A történelem vége és az utolsó ember című könyvével: szociológusok, újságírók, politikusok próbálják cáfolni azóta is - hol felszínes érvekkel, hol komolyabb elemzésekkel - azt az alaptételét, hogy az emberiség történelmi fejlődése a végéhez ért, mert a liberális kapitalizmusnak nincs és a jövőben sem lehet reális alternatívája. Az amerikai társadalomkutató 1995-ben megjelent újabb tanulmányában immár a "történelem után" kialakuló gazdasági világrendet elemezte, s olyan kérdésre kereste a választ, amely az új demokráciák számára akkor különösen fontos volt (sőt máig is alig veszített aktualitásából): a felszínen is könnyen látható statisztikai adatok mögött milyen rejtett mechanizmusok működnek, amelyek befolyásolják, sőt gyakran alapvetően meghatározzák egy-egy nemzetgazdaság sikerességét. Más szóval: ugyanazon politikai rendszer mellett mitől képes gazdasági csodát produkálni az egyik ország, míg egy másik krízisből krízisbe tántorog. Fukuyama szerint a gazdasági élet elválaszthatatlan a kultúrától: azoktól az "irracionális" értékektől, amelyek az erkölcshöz, a közösségi szellemhez, a családhoz, a valláshoz kötődnek, s ezért a túlnyomórészt érdekekkel és racionális választásokkal operáló neoliberális közgazdaságtan csak korlátozott mértékben érvényes. A modern társadalmak legfőbb feladata ennélfogva a társadalmi bizalom, a társadalmi tőke magas szintjének megőrzése vagy megteremtése, mert ennek hiánya legalább olyan mértékben akadályozza a gazdaság fejlődését, mint a fizikai tőke szűkössége. Fukuyamának ez a nagy ívű, a világ számos sikeres avagy küszködő nemzetgazdaságát aprólékosan elemző tanulmánya meggyőző kísérlet a liberális és a konzervatív eszmerendszer szintézisére.

Francis Fukuyama - Államépítés
Államépítésen ​új kormányintézmények kialakítását és a már meglévők megerősítését értjük. Ebben a könyvben amellett érvelek, hogy az államépítés minden társadalom számára az egyik legfontosabb kérdés, hiszen a gyenge vagy elbukott államok a Föld legégetőbb problémáinak szolgálnak táptalajul, például a szegénységnek, az AIDS-nek, a drogfogyasztásnak, a terrorizmusnak. Fontos kérdés továbbá, hogy az erős intézmények hogyan gyökereztethetők meg a fejlődő országokban. Erről keveset tudunk, annak ellenére, hogy magáról az államépítésről elegendő információval rendelkezünk. Azt tudjuk, hogy az államhatárok átívelésével hogyan juttassunk pénzügyi forrásokat valahová, a jól működő közintézmények azonban már olyan sajátos észjárást igényelnek, és olyan összetett módon működnek, hogy ez megnehezíti egy másik országbeli meghonosításukat. Ezért szükséges jóval több gondolatot, figyelmet és kutatást szentelni ennek a témának.

Kollekciók