Gyurgyák János könyvei a rukkolán

Gyurgyák János - Szerzők ​és szerkesztők kézikönyve
A _Szerzők ​és szerkesztők kézikönyvének_ első kiadása 1996-ban jelent meg, a második 2005-ben. Ez utóbbi kiadás óta immár 13 év telt el, s a kézikönyvek legalább egy évtizedenként jelentős átdolgozásra szorulnak. Különösen a digitális forradalom korában. Ez a folyamat ugyanis alaposan felforgatta a magyar könyvkiadás hagyományos világát is. Mindezen okok miatt több ponton újragondoltam és újrafogalmaztam a könyv téziseit és gyakorlati megoldásait. E könyv első kiadásának előszavában azt írtam, hogy egy jó kézikönyvnek csak a harmadik kiadása használható igazán. Ezek után félve bocsátom útjára ezt a munkát, tartva kissé attól, hogy nem tudok mindenben megfelelni ennek a magas elvárásnak. Végül pedig - ha nem is örök optimistaként - hiszek abban, hogy végső soron a racionálisan átgondolt szabálykövetés mindenki, tehát a kiadók, a szerzők és az olvasók számára is előnyös, hasznos és hosszú távon kifizetődő vállalkozás. _Gyurgyák János_

Gyurgyák János - Rövidítésszótár
A ​mai - információsnak nevezett - korszak egyik jellemzője a rövidítések, betűszavak, jelek tömeges használata. Ma ugyanis több ezer rövidítést használunk világszerte. Az Osiris Rövidítésszótár minden eddiginél bőségesebb válogatást (hiszen a rövidítések esetében csak válogatásról lehet szó) ad ezekből. A több mint 25 000 rövidítést, betűszót (kb. 40 000 jelentéssel) tartalmazó kötet hiánypótló munka. A szótár tartalmazza a klasszikus műveltség anyagát (latin rövidítések, könyvkiadói és nyomdai gyakorlat), a legfontosabb angol, francia, német, olasz stb. rövidítéseket, valamint az olvasó számára leginkább fontos területek (informatika, Európai Unió intézményei, oktatás stb.) és szaktudományok (orvosi, mezőgazdasági, műszaki, történeti, levéltári, irodalomtudományi, sport stb.) anyagát.

Gyurgyák János - A ​tudományos írás alapjai
Arra ​vállalkoztam, hogy bátorító és segítő szándékkal egy viszonylag kis terjedelmű könyvben összefoglaljam mindazt, amit mindenkinek, aki tudományos írásba kezd, tudnia kell vagy legalábbis tudnia illene. Bár könyvem elsősorban a tudományos írást elkezdő, azzal viaskodó diákoknak szól, remélem, hogy munkámat azok is hasznosítani tudják, akik az egyetemeken a szakdolgozati követelményeket fogalmazzák meg. Így ezek a követelmények reményeim szerint a jövőben talán a mainál valamivel egységesebbek lesznek. E könyv műfaja és célja szerint tehát barátságos meghívás és nem elrettentés. Kérdés, meghonosítható- e nálunk is a nyugati egyetemeken önálló tanszékeken, önálló kurzusként tanított tárgy, amit ott 'academic writingnak' neveznek? Nem lévén oktatáskutató, még kevésbé döntéshozó oktatáspolitikus, nem tehetek egyebet, mint megpróbálom a könyvben röviden felvázolni és összefoglalni mindazt, amit a legfontosabbnak tartok egy ilyen tantárgy és tudásanyag oktatása során. Az írásnál ugyanis kevés maradandóbb és izgalmasabb dolog van a világon. Lehetőleg adjon mindenki magának legalább egyetlenegy esélyt az életben ennek kipróbálására! Arra biztatnám tehát a hallgatókat, hogy olyan igényes szöveget próbáljanak letenni az asztalra, mintha az életük függne tőle!

Gyurgyák János - Európa ​alkonya?
A ​szerző ötéves kutatási munkája során bonyolult és nehezen megválaszolható kérdéseket tett föl magának: vannak-e jól körülhatárolható ismertetőjegyei az európaiságnak? Vannak-e Európának közös gyökerei, tradíciói és értékei? Lehet-e föderációt alkotni közös európai identitás nélkül? Azonosak-e az európai polgárok, népek, nemzetek, régiók jövőre vonatkozó céljai és törekvései? Mit jelent az egyre szorosabb európai egység koncepciója? Mi a különbség a nemzetek Európája, az európai konföderáció és föderáció között? Lehetséges-e démosz nélküli demokrácia? Mi Németország helye és szerepe Európában? Mit gondolnak az oroszok Európáról? Ezek a kérdések csak látszólag széttartóak, összetartja őket a két fő kérdés, ami a szerzőt leginkább izgatta: mit jelent Európa, s merre tart földrészünk?

Gyurgyák János - A ​zsidókérdés Magyarországon – Politikai eszmetörténet
„Lehet-e ​ideológiáról ideológiamentesen írni? Mivel nem hiszek az ún. objektív történetírásban, azt gondolom, hogy semleges kívülállás nem létezik. Bár a különböző ideológusokat – még a számomra legelfogadhatatlanabbakat is – megkíséreltem a maguk belső logikájában, valamint történetiségében szemlélni, interpretálni, aligha tudtam a magam liberális konzervatív szemléletét mintegy zárójelbe tenni. Egyrészt a polgári jogegyenlőség ideáját sérthetetlennek tartom, ezt a Rubicont ugyanis nem lehet büntetlenül átlépni. Másrészt a zsidóság múlt századi tömeges asszimilációjának történeti toposzát sokak által osztott illúziónak vélem...”

Gyurgyák János - Magyar ​fajvédők
Ez ​a könyv Gyurgyák János magyar eszmetörténeti sorozatának utolsó darabja. Előző kötetei (Zsidókérdés Magyarországon és Ezzé lett magyar hazátok) viszonylag jól behatárolható kutatási területet jártak körbe: a zsidó–magyar együttélés problémáit, illetve a magyar nemzeteszme elágazásait és útvesztőit. Most azonban olyan terepre tévedt, amely a modern biológia-genetika szerint nem létező (emberi fajok közötti különbség), vagy teljességgel vitatott problémakör: etnicitás a történelemben, magyar etnogenezis, etnikai különbségek Magyarországon. De mivel a probléma történetileg és a jelenben is mégis létezik, szólni kell róla. Már csak azért sem lehet erről hallgatni, mert a magyar fajvédelem eszmerendszere és politikai mozgalma túlélte a XX. század harmincas–negyvenes éveit, s túlélte a magyar létező szocializmus korszakát is.

Gyurgyák János - Ezzé ​lett magyar hazátok
A ​szerző arra tesz kísérletet, hogy a magyar nemzeteszme történetét egységes keretbe foglalja és egységes metodika alapján elemezze. Alapkoncepciója, hogy a magyar nemzeteszme széthullása nem elsődlegesen Trianon következménye volt, a bomlás már a századforduló körüli időkben elkezdődött. A 19. század húszas-negyvenes éveiben kialakult liberális nemzetkoncepció, valamint a kiegyezés körül megszilárduló ún. magyar politikai nemzeteszme (amely, bár korántsem volt egységes, mégis belső kohézióval rendelkezett) a századforduló Magyarországán darabjaira hullott. A 20. század elején radikálisan eltérő nemzetkoncepciók jelentek meg (szociáldemokrácia, polgári radikalizmus), amelyek alapjaiban tagadták a liberális magyar nemzetkoncepció egészét. A trianoni tragédia után ez a szétesés tovább folytatódott, s bár történtek kísérletek az egységes magyar nemzeteszme helyreállítására, a folyamat alapvetően kudarccal végződött. A mű megközelítése eredendően történeti, de egyúttal olyan problémát elemez, amely ma is élő és aktuális. Nevezetesen: mi az oka a magyar nemzetet immár egy-két évszázada megosztó törésvonalaknak (kuruc-labanc, kiegyezés­párti-függetlenségi, népi-urbánus, fideszes-balliberális).