Ajax-loader

Luis de Góngora könyvei a rukkolán


Luis de Góngora - Válogatott ​versek
Góngora ​művészete mindmáig ócsárolt talány. A spanyol nyelvterületen kívül alig tudja valaki, hogy milyen volt igazában a barokk líra nagy homályosa, az irodalom hírhedt botrányhőse. Pap volt – bár költészetétől szinte idegen a vallásos téma, akárcsak a szerelem – büszke volt és magányos, csak a költészetnek, az elvont művészi szépségnek élt. Románcaiban és más hagyományos formájú verseiben még a népköltészet hatásának enged, szonettjeiben a társadalombírálat is megszólal, de nagy poémáiban már csak a reneszánsz költői vívmányait összegezi, és minden figyelmét egy új költői nyelv megteremtésére fordítja. Újításai felbőszítették korát és az utókort, de a szövevényességen is uralkodó pontossága, kimunkált aprólékossága, nagy intellektuális fegyelemmel párosuló ihletettsége, a zsúfoltságban is rendet teremtő művészi ereje az európai barokk nagy példaképévé és a modern költői képalkotás első klasszikusává avatja. Góngora nehéz költő: nem andalítja, hanem értelmezésre készteti olvasóját. Tolmácsolása szokatlanul nagy feladat. Nyelvünk diadala, hogy soha semmilyen nyelven nem szólalt meg ilyen híven, ilyen szépen, mint most magyarul. A magyar Góngora García Lorca bevezetőjét, ezt a tudástól és szeretettől sugárzó gyöngéd prózaverset, Jékely Zoltán, Kálnoky László, Nagy László, Rónay György és Weöres Sándor fordításait és Csernus Tibor illusztráló művészetét dicséri.

Luis de Góngora - Románcok ​/ Romances
Luis ​de Góngora (1561-1627) a spanyol barokk óriása, a róla gongorismónak vagy culteranismónak elnevezett irodalmi irányzat legnagyobb alakja. Bonyolult és nehéz költő, akit az ész és a tudatalatti útján kell követni, a metaforák megújítója, a közvetett, mitologikus utalások halmozója. Felszentelt pap, akit fölöttese megrótt, hogy egyházi személyhez méltatlan életet él, profán dalokat ír és bikaviadalokat látogat. Morózus öreg, akinek a feje fölül még a házát is megveszi vetélytársa, és otthonából ki kell költöznie. Kártyázó, szerencsejátékokat kedvelő, színészekkel mulatozó, utazgató, kalandokat kedvelő, nőket hajkurászó bohém. Mindez Góngora volt, akinek románcaiból bőséges válogatást olvashat ebben a kötetben az érdeklődő. A jegyzetek miniesszék, a nehezen érthető románcok hátterét világítják meg, a bevezető tanulmány pedig Góngora személyiségét villantja fel, elemzi a románcaiban megvalósított művészi újat, érthetővé teszi képalkotó módszerét, amelyet ma már a modern költészet előzményének tekintenek, hiszen olyan képekre bukkanhatunk nála, amilyeneket Rimbaud írt, vagy a mi József Attilánk. Federico Garcia Lorca híres cigányrománcai sem születhettek volna meg Góngora románcai nélkül. Képalkotása, részleteinek gazdagsága, humora tovább él a huszadik századi spanyol költő nálunk is jól ismert románcaiban, aki 1927-ben, Góngora halálának 300. évfordulóján igazságot szolgáltatott a spanyol líra sokak szerint legnagyobb alakjának, akit életében és halála után egyaránt méltatlan támadások értek, és vaskos irodalomtörténetekben nevezték érthetetlen költőnek. A románcokat Simor András fordította, és ugyancsak ő írta a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket is.

Kollekciók