Albert Györgyi könyvei a rukkolán

Albert Györgyi - Miért ​pont ők?
Miért? ​Miért megyünk bele mi, nők, egy számunkra megalázó kapcsolatba? És miért maradunk benne? Mi ad erőt ahhoz, hogy végül - akár életünk kockáztatásával is - kiszálljunk belőle? Miért veszítjük el a tartásunkat, tiporjuk sárba az önbecsülésünket arra érdemtelen egy, két, akárhány férfiért? A kéziratomat újra és újra átolvasva egyetlen magyarázattal találtam szembe magam: "... mert szeretem". Ilyen egyszerű. Vagy mégsem?

Albert Györgyi - A ​nő helye
A ​Nő helye című interjúkötet Albert Györgyinek kíván méltó emléket állítani. Az azonos című műsor a népszerű tévés személyiség utolsó televíziós munkája volt. Albert Györgyi két évig vezette a produkciót, amiben több mint 50 közismert és köztiszteletben álló hölgyet látott vendégül. A portréműsorban Györgyi vendégei voltak énekesek, írók, női politikusok, politikus feleségek, színészek, újságírók, üzletasszonyok. A műsorvezető mindig az aktuális vendég életútjával kereste a választ a műsor címére. Albert Györgyi mindig is érzékenyen kezelte az esélyegyenlőség kérdését, ami a legtöbb beszélgetésben visszaköszön. A Nő helye című könyvben Szulák Andrea előszavával 20 interjú jelent meg írott formában. A könyvben többek között Balázs Klári, Bombera Krisztina, Dobrev Klára, Göncz Árpádné, Heller Ágnes, Koncz Zsuzsa, Lévai Anikó, Malek Andrea, Medveczky Ilona, Pécsi Ildikó, Schmidt Mária, Szabó Magda, Torgyánné Cseh Mária, Törőcsik Mari vall sikerről, kudarcról, karrierről, családról.

Albert Györgyi - Kőháti Zsolt - Marschall Éva - Molnár Gál Péter - Garas
A ​Duna International Könyvkiadó gondozásában még 2004-ben jelent meg ez könyv az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar színészről, Garas Dezsőről. A bővített kiadásban szerepel két interjú a színészóriással, amelyekben összegzi pályafutását. A könyv Garas Dezső életét, munkásságát öleli fel a kezdetektől napjainkig. Pályatársak, barátok, ismerősök nyilatkoznak a művészről, de ő maga is interjút ad a könyvben.

Albert Györgyi - Miért ​pont én?
Tizenkét ​éve diagnosztizálták a depressziómat. Akkor azt hittem, ez annyit jelent, őrült vagyok, elmebeteg, bolond. A kilencvenes évek elején még jóval kevesebbet lehetett tudni erről a betegségről, mint ma. Könyvemet azért írtam, hogy segítsek a sorstársaimnak: ha elolvassák, reményeim szerint sokkal rövidebb ideig tartó és kevésbé éles fájdalmat éreznek majd, amikor meghallják a lesújtó ítéletet: depresszió. Mint talán sokan emlékeznek rá, pályámat a nyolcvanas évek végén rádiós újságíróként kezdtem, később a képernyőn is felbukkantam. Egy ideje kulturális rendezvények, filmek sajtófőnöki teendőit végzem, általam tehetségesnek tartott művészeket népszerűsítek az írott sajtóban. 2000-ben elnyertem a Cosmopolitan női magazin nagydíját. "Te vagy a legjobb" voltam, újságírói kategóriában. Akkor azt írtam: "Szenvedélyem a klasszikus újságírás. Örömmel tölt el, ha sok-sok sztár után egy-egy fiatal, pályakezdő színészt-színésznőt én fedezek fel, és az én szememen keresztül ismertethetem meg őket a színházba járókkal, a magyar film szerelmeseivel. Hiszek abban, hogy a szuverén, autonóm ember jutalmánál, a szabadságnál nincs nagyobb jutalom." Ez öt éve volt. Ma sem gondolom másként. Én ebben hiszek. Csak ebben. Albert Györgyi