Ajax-loader

Sas Péter könyvei a rukkolán


Sas Péter - Kós Károly
Kós Károly művészetének, „művészeteinek” titka talán abban rejlik, hogy majd minden művészeti ágban alkotott, és ami nem művészeti jellegű feladat volt, azt is művészi szinten oldotta meg. Életművének legfőbb jellemzője, hogy rátalált népére, rátalált önmagára, megtalálta célját és értelmét az életben: népe és szülőhazája, közössége szolgálatát. Irodalmi alkotásaiban, épületeiben, rajzaiban, színpadképeiben, faragásaiban adta tovább, közvetítette „Erdély sohasem hazudó köveinek” hangtalan mondandóját – őt idézve: „ahogy tudtam és ahogy lehetett”.

Sas Péter - Az ​erdélyi festészet lírikusa, Tóth István
Egy ​20. századi erdélyi művész, aki a 21. század újrafelfedezésére várt. A festő, akinek munkásságát féltő gonddal figyelték Kós Károlyon kívül: Kelemen Lajos, Szentimrei Jenő, Walter Gyula, Nyírő József és még sokan mások, a diktatúra éveiben visszavonult, a szűk rokoni és baráti körön kívül szinte alig tartották számon, méltatlanul hamar kiesett a köztudatból. Halálának negyvenedik évfordulóján végre ismét felfedezi a közönség.

Sas Péter - A ​kolozsvári jezsuita, majd piarista templom kincstára
Az ​első fejezetben rövid áttekintést nyerünk az 1718. és 1724. között felépült templom történetéről. Az épület a kolozsvári szerzetesházak sajátos 18. századi vándorlásának mementója. A jezsuiták korábban a volt óvári domonkos templomot és kolostort használták. Miután a Tordai utcában elkészült új rendházuk és templomuk, régi helyükre a ferencesek költöztek be. A Jézus Társasága azonban csak szűk fél évszázadig örvendhetett az impozáns épületnek, mert XIV. Kelemen 1773-ban feloszlatta az egész rendet. Az elárvult jezsuita intézményt végül, ahogy sok más helyen is, a korszak népszerű tanítói, a piaristák örökölték meg. Sas Péter a továbbiakban kimerítő leírást ad az olvasónak nem csak a bécsi mintákat követő barokk templomépületről – amely sok részletmegoldását tekintve Erdélyben első –, de annak gazdag barokk berendezéséről is, külön hangsúlyt helyezve a főoltár díszére, a Könnyező Szűz kegyképére. (Talán nem közismert, hogy a fokozatosan ötvösremekké átformált festmény ikonként kezdte pályafutását a füzesmikolai ortodox templomban.) A művészettörténész ezután sorra bemutatja a templom legérdekesebb ötvöstárgyait, miseruháit és epitáfiumait, nem csak azokat, amelyeket ma is az intézmény kincstára rejt, de azokat is, amelyek a 19–20. századi ismertetések óta elvesztek, vagy más egyházi gyűjteményekbe kerültek. A kötetet a kincstárban őrzött tárgyak részletes katalógusa zárja, a függelékben pedig az irodalomjegyzék és a szómagyarázat mellett számos színes és fekete-fehér tábla is helyet kapott, hogy a tárgyleírások értelmezését segítse, és hogy a megfáradt vagy pusztán kényelmes olvasó szemeit rajtuk legeltethesse. E gazdagon illusztrált könyv mind képeskönyvként, mind tudományos munkaként megállja a helyét.

Sas Péter - Kolozsvár ​1867-1919
Könyvét ​a szerző több éves kutatómunka eredményeképpen írta. A város, a modern Kolozsvár felépülésének, megalkotásának egyik legizgalmasabb időszakát hitelesen feldolgozó mű, most csaknem 200 korabeli képeslappal illusztrálva, színes képmelléklettel, nagy alakú (B/4-es) formátumban, épület és utcajegyzékkel 232 oldalon jelenik meg 7000 forintos áron. A szerző írja könyvének előszavában: "... álljunk meg - ha gondolatban is - olyan teljességében feltáratlan emlékek előtt, melyek egyébként szorosan hozzátartoznak a város múltjához, néma s mégis sokatmondó tanúi a gyorsan elhömpölygő időfolyamnak. (...) A valóságos, létező, megcsodált műemlékek bemutatása mellett ezek azok a lényeges tudnivalók - sokszor csak hangulatok -, melyek segítségével közelebb kerülhet a korabeli város és megérthetjük az egykori kolozsvári embereket. Kicsit líraian úgy fogalmazhatnék, szinte megérinthetjük az egyre távolodó, ködbe burkolózó Kolozsvár lelkét. Fedezzük fel együtt, mint az egykori kirakósjáték kicsiny elemeit, hogy felismerésük hozzásegíthessen a korabeli állapot legalább elméleti rekonstruálásához. (...) Ez a könyv Kolozsvár talán ma is legjobban felidézhető és leglátványosabb időszakának a legszükségesebb, alapvető tudnivalóit igyekezett összegereblyézni"

Sas Péter - A ​kolozsvári piarista templom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sas Péter - Az ​erdélyi római katolikus egyház 1900-1948
Erdély ​története mindig egyedi vonásokat mutatott az anyaország históriájához képest. A huszadik század első felének erdélyi római katolikus egyháztörténete is sajátos arculattal bír. Első szakaszában, amely Sas Péter olvasatában a századfordulótól az első világháború befejezéséig nyúlik el, a teljes egységet alkotó egyházkormányzat képe rajzolódik ki elénk. A második időszakban, amely a hatalomváltozástól a második világháború végéig tartott, az egyház nemzetfenntartó feladatának az egyház és az iskola összekapcsolását tekintette. A szerző természetesen nyomon követi, hogyan határozták meg a cselekvés lehetőségeit a Vatikán és Románia között megkötött állami egyezmények. A kötet utolsó részében pedig a szerzetesrendek felszámolásáról, a "békepapi rendszer" kiépítéséről kapunk képet. Megismerhetjük közben Majláth Gusztáv Károly és Márton Áron püspök erőfeszítéseit, amelyet az újrakezdés vagy a továbbélés érdekében fejtettek ki. A függelékben három jeles személyiség (Hirschler József, Bíró Vencel és P. Benedek Fidél) pályafutásának részletes bemutatása kap helyet.

Sas Péter - A ​kolozsvári Szent Mihály-templom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sas Péter - Kós ​Károly, a hűség embere
Kós ​Károly Erdély „reneszánsz embere” méltán örvend osztatlan elismerésnek határon innen és túl egyaránt. Ehhez képest máig sem rendelkezünk a rendkívül gazdag és szerteágazó életművet bemutató monográfiával. Ezt a hiányt pótolja – magának az alkotónak papírra vetett gondolatai alapján – a Kós Károly-díjas szerző, Sas Péter munkája.

Sas Péter - A ​sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum elmenekített anyagának pusztulása 1945-ben
A ​sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum elmenekített anyaga 1945. március 29-én a zalaegerszegi állomáson bombatámadás következtében megsemmisült. Erdély művelődéstörténetének ez a 60 esztendővel ezelőtti szomorú fejezete a mai napig meglehetősen erős indulatot korbácsol és vitákat gerjeszt. Az eseménysor bemutatásának és oknyomozó feldolgozásának nem lehetett feladata az igazságtevés, a felelősség megállapítása, vagy a felelősök megnevezése. Alapvetően annyit tűzhetett ki céljául, hogy a rendelkezésre álló korabeli okmányok, levéltári anyagok, hivatalos- és magánlevelek, visszaemlékezések - tények - közzétételével a valóságot a lehető legjobban megközelítő kép kialakítását segítse elő a tragikus történet körülményeiről és hátteréről.

Sas Péter - Melka ​Vince
Melka ​Vince (1834-1911) Prága környékéről Erdélybe honosodott elfelejtett kolozsvári festőművész születésének 175. évfordulója alkalmából első próbálkozás élete és munkássága ez idő szerint ismerhető részének összefoglaló jellegű felvillantására.

Sas Péter - Kós ​Károly, a könyvművész
Kós ​rajzaiban az építő-, író- és grafikusművész hármas egysége érvényesült. A gazdag képanyagú kötet a művész egyik kedvenc tevékenységi körébe nyújt teljes körű áttekintést, és összefüggéseiben mutatja be azt a folyamatot, hogyan valósult meg egy európai művészeti elképzelés Erdélyben.

Sas Péter - Kós ​Károly képeskönyv
Kós ​Károly művészetének, „művészeteinek” titka talán abban rejlik, hogy majd minden művészeti ágban alkotott, és ami nem művészeti jellegű feladat volt, azt is művészi szinten oldotta meg. Életművének legfőbb jellemzője, hogy rátalált népére, rátalált önmagára, megtalálta célját és értelmét az életben: népe és szülőhazája, közössége szolgálatát. Irodalmi alkotásaiban, épületeiben, rajzaiban, színpadképeiben, faragásaiban adta tovább, közvetítette „Erdély sohasem hazudó köveinek” hangtalan mondandóját – őt idézve: „ahogy tudtam és ahogy lehetett”.

Sas Péter - Erdély ​legendás levéltárosa
Kelemen ​Lajos munkásságával, bámulatos adat- és anyagismeretével, az erdélyi tudományos életben betöltött szerepével akarva-akaratlan találkozhat mindenki, aki az erdélyi művelődéstörténet eltelt évszázadainak különféle megszüntetett eredményeiről olvas. Nélkülözhetetlen forráskiadványain, jelentős alaptanulmányain kívül nagy érdeméül tudhatjuk, hogy elismert szakembergárdát nevelt ki, akik közé olyan jelentős tudósok sorolhatók, mint Szabó T. Attila nyelvészprofesszor, Jakó Zsigmond, Csetri Elek és Benkő Samu történettudósok. Kelemen Lajos nélkül nem születik meg Szabó T. Attila Szótörténeti Tára, nem jelennek meg Jakó Zsigmond Kolozsmonostori Konvent jegyzőkönyvei. A személyére és munkásságára irányuló újabb kutatásoknak jó támpontot adott és új távlatot nyitott Kiss András jellemzése: "Rendkívüli ember volt, nehéz őt pontosan megeleveníteni, mert sokkal több volt annál, mint amit el lehet mondani róla."

Sas Péter - A ​heraldikus I-II.
Köpeczi ​Sebestyén József az utolsó kiemelkedő magyar heraldikusként él a munkásságát ismerő szakemberek, a címertan és a családtörténet iránt érdeklődők emlékezetében. Munkássága, tevékenysége összeségében ismeretlen, csak szűk szakmai körben tudnak róla, írásbeli közlési pedig megjelenésük óta egyre elérhetetlenebbek. Jelen monográfia életét, munkásságát kora művelődéstörténetébe ágyazottan mutatja be, valamint ehhez kapcsolódóan összegyűjti nemcsak címertani és családtörténeti, hanem valamennyi, írásban megjelent szaktanulmányát és kéziratban maradt munkáját.

Kollekciók