Ajax-loader

Surányi Miklós könyvei a rukkolán


Herceg Ferenc- - Hevesi Sándor - Rákosi Jenő - Ferenczi Zoltán - Benedek Elek - Surányi Miklós - Pekár Gyula - Tanulmányok
A Petőfi-Társaság fönnállásának ötvenedik évét azzal vélte legméltóbban megünnepelni, ha erre az alkalomra egy sorozatos kiadványban bemutatja tagjainak irodalmi munkásságát. A szép terv megvalósítását a Singer és Wolfner irodalmi intézet rt. áldozatkészsége tette lehetővé. Így a Magyar írómesterek 12 kötete a Társaság és az irodalmi intézet közös munkájának eredménye. A szerkesztés föladatát a Társaság részéről az elnökség (elsősorban Császár Elemér alelnök), az irodalmi intézet részéről Fodor Gyula végezte. A szerkesztő-bizottság azt szerette volna, ha a Társaság minden tagja egy egész kötettel szerepelhetett volna ebben az ünnepi kiadványban, de erre gondolni sem lehetett. Nemcsak a jelen gazdasági viszonyai miatt, hanem még inkább azért, mert a tagok jó része nem volt abban a helyzetben, hogy egész kötetre való, eddig még meg nem jelent anyagot bocsáthatott volna szerkesztőség rendelkezésére. Mégis sikerült tizenegy tagunknak nagyobb-szabású munkáját vagy elbeszélés-gyűjteményét 9 kötetben megjelentetni. A Társaság többi tagja kisebb dolgozatokkal szerepel a gyűjteményben. Ezeket a dolgozatokat műágak szerint három csoportra különítve, ugyanannyi anthologia-kötetben bocsátjuk a közönség elé. Jelen kötet a Társaság essayistáit szólaltatja meg. A szerkesztő-bizottság nagy szomorúságára minden tagtól csak egy-egy tanulmányt közölhetett - olyan nagy számmal vannak a Petőfi-Társaságban jeles esztétikusok és kritikusok! A tanulmányokat megelőző életrajzok az illető szerzők művei - tehát önéletrajzok. TARTALOM Előszó Benedek Elek 1 Benedek Elek: Mikes Kelemen 5 Berzeviczy Albert 13 Berzeviczy Albert: Zrinyi Miklós, a költő 15 Császár Elemér 25 Császár Elemér: A hid 28 Ferenczi Zoltán 41 Ferenczi Zoltán: Az egyszerűség elve Petőfinél 43 Herczeg Ferenc 55 Herczeg Ferenc: Jókai Mór emléke 55 Hevesi Sándor 72 Hevesi Sándor: A mai dráma válsága 73 Kern Aurél 102 Kern Aurél: A magyar zene problémája 104 Pekár Gyula 124 Pekár Gyula: Ünnepi beszéd a párizsi Petőfi-ünnepen 124 Pintér Jenő 136 Pintér Jenő: Bírálatok - Herczeg Ferenc: A fekete lovas 139 Rákosi Jenő 144 Rákosi Jenő: Tavasz 148 Rákosi Jenő: Blaháné szíve 158 Surányi Miklós 163 Surányi Miklós: Tömeg, tehetség, lángész 163 Voinovich Géza 180 Voinovich Géza: Jókai 182

Surányi Miklós - Noé ​bárkája
A ​kisregény a Kantate folytatása. Regen orgonista már öreg, tönkrement korhely; életének mégis sok eseménye kapcsolódik a titokzatos Birukov hercegné tragikus életútjához, aki a Mohácsi szigeten építi föl álmát, a Noé bárkája nevű csodakastélyt, kiégett lelkű fia és ugyancsak titokzatos felesége számára, aki egy máramarosi milliárdos özvegye s egy kíméletlen hatalomvágytól fűtött öreg lengyel leánya. Az öreg Lubinszky még unokája törvénytelen gyermekként való anyakönyveztetésétől sem riad vissza, hogy a mérhetetlen vagyont egyben tartsa, különböző spekulációkban kísérelve meg tovább növelni az anyagiakat, miközben képtelen saját és gyermeke életének rendezésére. A KANTATE és ez a regény is óriási szenvedélyekről, művészetről, szerelemről, szülői szeretetről szól, a hősök életmenetét sokszor egészen fantasztikus körülmények között követve; mindkét műnek méltó törekvése a tartalmas élet, a fékezendő szenvedély, az őszinte emberi viszonyok kialakítása, fontosságának bemutatása, maga a cselekmény azonban a romantikus fordulatok és megrendítő egybejátszások (különösen a Noé bárkájában) ellenére sem szerves, inkább az egyes figurák, helyzetek, hangulatok megragadása szerencsés. A két kisregény nem mentes a közvetett társadalomkritikától sem, annak ellenére, hogy ez általában elnéző anekdotába hajlik. Surányi minkét regénye ma is színes olvasmány.

Surányi Miklós - A ​trianoni páva / Galeotto Marzio / Húsvét Szent Ilonán
A ​történet alapjául egy akkoriban közszájon forgó anekdota szolgált egy bécsi testőrtisztről, aki egyszerre két lánnyal jegyezte el magát, s kínos helyzetéből bátyja mentette ki, feleségül véve az egyik menyasszonyt. A regény ebből az alaphelyzetből indul, de valódi cselekménye az öccsét megsegítő Domoszlay Farkas nyugalmazott huszárkapitánynak és a bécsi császárváros ünnepelt márkinőjének, Friderkának házassága körül bonyolódik. A fordulatos regény konfliktusai a házasfelek jellemének, életfelfogásának ellentéteiből származnak: Friderika a nagyvilági életet, a csillogást kedveli, Farkas számára inkább a vidéki nyugalom, a biztonságos családi kör volna megfelelőbb. A márkinő azonban fékezhetetlen, s Domoszlay önfeláldozó szerelmében nem is akar gátat vetni szertelen vágyainak, jóllehet tudja, hogy ezen az úton mindketten pusztulásba rohannak...

Surányi Miklós - A ​nápolyi asszony
Beatrix ​királynő, a nápolyi király lánya, Mátyás király felesége e regény főszereplője. Rendkívüli egyéniség: uralkodásra termett és mindenáron uralomra törő, odaadó feleség és könnyűvérű, hódító, szerelmi kalandokat kereső nő egy személyben. Társuralkodó Mátyás mellett: a királyi gondok részese, az udvar életének irányítója. Fényt, pompát, élvezeteket és a művészeteket kedvelő reneszánsz ember, a humanista udvari élet szervezője Mátyással együtt, hívására sorra jönnek a királyi udvarba az olasz építészek, tudósok, művészek és főurak, de befogadja, sőt kedveli a szép és fiatal léhűtőket is. Hiába a hatalom, a siker és az élvezetek: élete mégis tragikus, nincs gyermeke, nem tud trónörököst szülni Mátyásnak. Ez a hiány teszi gyűlölködővé és néha gonosszá is, udvari cselszövések, intrikák kitervelőjévé és részesévé. Fordulatokban, izgalmas eseményekben és válságos mozzanatokban bővelkedő sorsát 1485-től, Bécs elfoglalásától kíséri végig a szerző, de elvezet a már magányos, öreg, külföldön élő Beatrix betegágyához is. Beatrix élettörténetén keresztül megismerheti az olvasó Mátyás udvarának pezsgő, színes életét, az udvari bálokat és fogadásokat, a humanista művészeket és tudósokat - közöttük Galeotto Marziót és Bonfinit -, szerelmi történetekről és gáláns kalandokról értesül, de bepillantást nyerhet a történelmi eseményekbe is.

Surányi Miklós - A ​csodavárók I-III.
"Nagyon ​nagy igényeket támaszt önmagával szemben Surányi Miklós új regénye. Modern eposz akar lenni, a magyar úriosztály modern eposza, ahogy ez az osztály a háború előtti gondtalan ellátottságából, úri büszkeségéből, konzervatív maradiságából a háború poklain át lezuhan a tönkremenésbe, megsemmisül nemcsak vagyona, hanem az egész életnézete, sokszáz éves tradiciója s ahogy a megmaradt új nemzedék próbálgatja a romok alól kinöveszteni a jövőt. Az eposz egy családról szól, de szimbolikusan benne van ebben a családban az egész nagy osztály, mely időtlen idők óta uralkodott ebben az országban..." "Surányi regénye egészében nézve nagy tévedés, de minden lapja azt bizonyítja, hogy egy kitűnő író tévedése. Az írónak az anyaggal való viaskodásában az író maradt alul, de közben olyan erőt fejtett ki, olyan nekilendülésekkel, amit nem lehet érdeklődés nélkül nézni." Schöpflin Aladár írta a három kötetes műről.

Surányi Miklós - Dávid ​és Góliát
„Derekas ​munkát végez majd az, aki egykoron megírja a szállodák és vendégfogadók történetét, a római világbirodalom napjaitól kezdve mostanig. Ezen a bűvös szemüvegen keresztül nézve alighanem valami egészen új és mindennél érdekesebb alakja rajzolódnék ki az életnek: az ember, aki úton van és útközben megpihen, hogy erőt gyűjtsön össze magának további vándorlására. Megismernők a világjáró embert, akit hol utasnak, hol csavargónak, hol előkelő idegennek, hol megszálló vendégnek, hol zarándoknak, hol pedig földönfutónak hívnak s aki magában hordja az emberiség legigazibb szimbólumát. Hiszen valamennyien utasok vagyunk, átutazók, egy hosszabb vagy rövidebb alagúton, amelynek sem az elejét nem ismerjük, sem a végét, – ámde nem erről van szó, hanem szállodákról és fogadósokról, különösképpen pedig egy öreg, tisztes, kicsiny vendégfogadóról és annak tulajdonosáról, egy öreg, tisztes és kicsiny emberkéről, akinek elsősorban volna érdemes megírni az életrajzát, ha erre egyáltalában gondolna valaki.”

Herczeg Ferenc - Surányi Miklós - Mesék ​/ Életrajz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Surányi Miklós - Az ​örvény
„Megnyilt ​előttem az örvény, és láttam benne a te vergődő, fuldokló kis testedet, lelkedet… Még most is reszketek az izgalomtól… Ahogy te elmentél tőlem, leszaladtam a kaszinóba. Onnan vissza, mert nem volt türelmem kivárni az éjfélt. Nem birtam ki az izgatottságomat. Nagy adag csillapítót vettem be és vártam a telefonodat.”

Surányi Miklós - Kantate
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Surányi Miklós - Egyedül ​vagyunk
A ​két világháború közötti korszak méltán népszerű prózaírója, Surányi Miklós máig változatlan frissességű főművét Széchenyi Istvánról írta. Az Egyedül vagyunk "a legnagyobb magyar" életének lélektanilag és történelmileg egyaránt nagy távlatú regénye, melyet sokelemű életanyag, kivételes korismeret és művészi érvényű megformálás tesz izgalmassá és időtállóvá. Surányi Miklós nem folyamodott fölöslegesen a fikcióhoz, jól tudta, hogy Széchenyi életének igaz története a képzelet által felülmúlhatatlanul regényszerű, s a valóság iránti hűséget íróilag is a legcélravezetőbbnek látta. Így lett az Egyedül vagyunk - jórészt a Széchenyi-napló és a számbavehető dokumentumok anyagából - hatalmas ívű és lényegében pontos pályakép, s így lett külső és belső eseményekben gazdag tényregény - ellenállhatatlanul vonzó hitelességgel és sokszínűséggel. Az életet romantikus teljességvágyban és intenzitásban élő, húsvér figurával; a szerelmi kalandok, az érzéki föllobbanások és a tartós nagy szerelmek történetével; a vitalitás táguló köreivel; a föladat- és útkeresés, majd a tettvágy és cselekvés örömeivel és konfliktusaival; a bűntudat, az önvád és meghasonlás drámáival. Az a mód, ahogy Surányi Miklós bemutatja, hogy az életet könnyelműen élvező, kalandokból kalandba sodródó, jórészt külföldön élő huszár kapitányból - Stefferlből - hogyan lesz a legnagyobb magyar, hogyan lesz nagy sorsú, történelemformáló s népe jövőjéért az összeroppanásig szorongó államférfi, s hogyan válik emberileg is egyre megrendítőbben magányossá, az Egyedül vagyunk-ot a leghitelesebb és a legolvasmányosabb történelmi regényeink közé emeli.

Surányi Miklós - A ​mester
"Magassága ​192 centiméter, vállainak szélessége, mint a bibliai Sámsoné, heraklesi ökleinek egy csapásával le tudta volna teríteni a nemeai oroszlánt, combja egy gladiátor erejét, feje egy óriási gyermek jámborságát, szíve egy imádkozó, bűnbánó, úrvacsorázó falusi asszonyság puhaságát, szeme egy szerelmes kislány naiv ábrándozását juttatta eszedbe, ha valaha találkoztál Dömötör Jánossal, a szobrásszal, az aranyérem és a párisi Grand Prix tulajdonosával, a negyvenhét éves, őszbecsavarodott, orgonahangu és mosolygó bajuszú vén polgárral, aki a Zuglói-út egy fejedelmi pompával, klasszikus izléssel és áhítatos stilustisztelettel megkomponált villájában lakott, magafaragta kariatidok által tartott fedél alatt, amelynek timpanonján az volt olvasható: Sors bona, nihil aliud. Dömötör János a hivatalos művészet államilag hitelesített ranglétráján a legfelső helyet foglalta el, már két év óta méltóságos úr, főrend, a mesteriskola igazgatója, ámbár a bürokratikus adminisztrációt nem vállalta, mert gyűlölte az irka-firkát és hijjával volt a tekintélynek nemcsak a növendékek, de még a tanárok körében is. Mérvadó helyeken egyáltalán nem sokra tartották, éppen a hivatalos világ, az udvar, a kormány és az arisztokrácia részéről mutatkozó elismerés és az anyagi sikerek miatt. Nem tudjuk, így volt-e ez Leonardo da Vincivel, aki a Sforzák, Michelangeloval, aki Gyula pápa, Rubenssel, aki Vincenzc Gonzaga, Dürerrel, aki Miksa császár, Bernardo Rosselinoval, aki Aeneas Sylvius hivatalos művésze volt, de tény, hogy manapság a szerkesztőségek és a kritikusi törzsasztalok nem jó szemmel nézik, akit a nagyok már befogadtak kegyeikbe."

Kollekciók