Ajax-loader

Georg Kühlewind könyvei a rukkolán


Georg Kühlewind - A ​szelíd akarat
Ha ​fizikai munkát végzünk, vagy valamilyen célirányos tevékenységet folytatunk, rendszerint a "kemény" akaratot használjuk. A beszédben, az emlékezésnél, minden művészi tevékenységnél és a meditációban azonban másfajta akarat működik. Georg Kühlewind megmutatja, hogyan tanulhatjuk meg elmélkedés, meditáció és gyakorlás révén ennek a másfajta, "szelíd" akaratnak az észlelését, és alkalmazását. "Mindennapjainkat civilizációnkban a hasznosság elve és ezáltal az egoitás kemény akarata irányítja. Ennek a következtében a világ már egy katasztrófa szélére sodródott, bármit gondoljanak és mondjanak is erről a technokraták. Csak abban az esetben látok reményt arra, hogy a katasztrófát elkerüljük, ha a mentalitás megváltozik, azaz a kemény akaratot szelíddé változtatjuk.

Georg Kühlewind - Karácsony
Ünnep ​akkor van, ha a Menny átmenetileg leszáll a Földre. Az év ünnepei variációk erre a témára. Karácsonykor az emberi előkészület motívuma a legfontosabb, ez teszi lehetővé a fönt és a lent találkozását. A fönti világ mindig készenlétben áll, az istenek mindig adnak. Hogy az adomány eléri-e a Földet, az a másik oldaltól, az emberek befogadási készségétől függ. Az ünnepek az ismétlődésben könnyen megemlékezésekké halványulhatnak; ez arra int, hogy keressük azt a belső mozdulatot, amellyel tartalmukat mindig újként tapasztaljuk meg. A koncentráltság kizárja az emlékezést, az emlékeket; csak az létezik benne ami itt és most történik, improvizáltan lélekjelenlétben. A meditáció mindig újra elmélyíti témáját, új motívumokkal gazdagítja. Az ünnepek kimeríthetetlenül gazdag meditációs témák. Ha az elmélyülés sikerül, akkor világosságról egyre nagyobb világosságra vezetnek bennünket. Az ádventi időszak, a karácsonyi ünnepre való előkészület, makrokozmikus képe annak az embernek, aki a szellemi élet gyakorlására törekszik. Megjelenik benne az örök ádvent, az új ideák intuícióira való felkészülés képe. Az Ünnepek fejlődéstörténete a múltból, a kozmikus pillanatként, csillagóraként való átéléstől a belső átélés felé vezet. Az ünnep a saját forrása felé törekvő lélek tapasztalásává válik. Ma nem lehet ünnepelni tárgyilagos törekvés, a figyelem koncentrációja, majd a belső feltételek meditatív megvalósítása nélkül. A karácsonyi történet mozzanatai pontos képei a belső történés egyes fázisainak. Csúcspontját a Vízkeresztben, a Jordán-keresztelőben éri el, január 6-án. A kereszténység első három és fél évszázadában ezt az ünnepet ünnepelték, nem a gyermek születését, mert még nem vesztették el a „Logosz iránti érzéket" - Rudolf Steiner kifejezésével élve. Ez az ünnep - az epifánia - az igazi békeünnep, az emberi és az isteni összecsengése; Jézus, az Ember összekapcsolódása Krisztussal, a Fiúval. A belső átélés nyelvén szólva: egy új idea születése föntről, az elébe hallgató és őt fölvevő befogadó figyelembe. A békeünnep - a kibékülés - a Menny és a Föld összekapcsolódása. A belső átélés nyelvén: az egyébként tudatfölötti szellemiség és az előkészített emberi tudat összekapcsolódása, az Ige, a Szó születése a Földön.

Georg Kühlewind - Figyelem ​és odaadás
„Ez ​a könyv a szerzõ szándékától függetlenül a modern művészet általános jellemvonásához közelít: sok aktivitást követel az olvasótól, ha a közönséges értésen túl egyéb elvárásokat is táplál – a szerzõ reménye ez. „Habár a mindennapi tudat határa felfelé, a tudatfeletti irányában elmosódott – ezért lehetséges a mindennapi tudat számára a tisztán logikus gondolkodás és a művészi érzés - a tudatfeletti átélését szakadék választja el a mindennapi tudattól. A szakadék a mindennapi tudat értelmetlen formákhoz való ragaszkodásából áll, mely által a magam-érzése - és egyúttal az attól való jogos félelem létrejön, hogy az én-tudat túl gyenge a tudatfeletti erők hatalmasságának elviseléséhez. Ezt a küszöböt biztonsággal csak úgy lehet átlépni, ha egyrészt egy relatív megformálatlan én-tudat, másrészt egy befogadó – pillanatig üres – figyelem jön létre. Más szavakkal: ha a lélek individuális szellemmé válik. Ahogyan a lélek én-tudat valami formáltra vonatkoztatva, úgy a szellem én-tudat semmire, semmilyen formára sem vonatkoztatva. A lelki én-tudatról lemondani csak egy erősebb ön-tudat képes, mely erősebb annál, amiről lemond. Ez a fejlődési folyamat úgy is leírható, mint átmenet a tanútól az igazi tanúhoz. Az első tanú a reflektáló, aki a tudati folyamatok múltjáról tanúskodik, a második az igazi tanú, aki a saját jelenét átéli.”

Georg Kühlewind - A ​Szó világossága
A ​szó a kezdetektől fogva hozzátartozik az emberhez. A Biblia szerint Isten szóval teremtette a világot. Az írás és a beszéd létünk egyik legfontosabb jellemzője, a kapcsolatteremtés eszköze, erővel bír. Ezt az izgalmas témát járja körül Georg Kühlewind könyve.

Georg Kühlewind - Normálistól ​az egészségesig
Központi ​problémánk az, hogy nem tudjuk, kicsoda vagy micsoda az ember. Mégpedig azért nem, mert nincs megfelelő képünk az emberi szóról, az emberi beszédről, és a szóról egyáltalán. Ezért bánunk olyan nehézkesen a szóval, ezért találjuk meg csak a legritkább esetben a helyes szót. Minden amit egymásnak, egymásért és egymás ellen teszünk, beszéd - vagy legalábbis annak kellene lennie. Minden érdekel minket, csak éppen a szó nem, amivel, aminek a segítségével bármikor, bármit teszünk. És mert nem tudjuk, hogy mi a szó, ezért azt sem tudjuk, hogy ki az ember. És mert nem tudjuk, hogy ki az ember, ezért azt sem tudjuk, hogy mi az, ami számára üdvös és jó - az "ösztöneinkre" szemmel láthatólag nem hagyatkozhatunk e tekintetben.

Georg Kühlewind - A ​hetedik nap vége
"Ahhoz, ​hogy a teremtés nyolcadik napja, a világnak ember általi továbbteremtése beköszöntsön, az embernek Szent György mozdulatát kellene megvalósítania. Szent Mihály képviselője az emberek világában, a Földön, a földi tudatban küzd a sárkánnyal, akit az arkangyal az égből a földre taszított (János, _Jelenések könyve_, 12,7-8). Hogy féken tartsa, nem a sárkányra néz, hanem a megtisztított egekbe, hogy a küzdelemhez onnan merítsen erőt; vagy pedig rád tekint, a képet nézőre, hogy kövesd példáját: ez néma megbízása és biztatása. Lefordítva mai nyelvünkre: az emberi nem válságát csak úgy oldhatjuk meg, ha tudatos utat találunk a lélek ege felé, az intuíciók forrásának irányában - nem a sárkányra kell szegeznünk a tekintetünket." _Georg Kühlewind_

Georg Kühlewind - Tudatszintek
Meditációk ​a lélek határairól Image A mai ember irracionálisan viselkedik, amikor megfeledkezik mind a gondolkodásban, mind az észlelésben való szerepéről. Ez a felejtés nem ártatlan-véletlen. Ha az ember felhagyna ezzel a felejtéssel, akkor az előtt a feladat előtt állna, hogy egész világképét, kultúráját, a szociális berendezéseket meg kellene változtatnia. Mindenekelőtt azonban saját magának kellene megváltoznia. Ezért nem számítja a megismerést a világ realitásához! Azt az elemet, ami által minden realitást megismer!

Georg Kühlewind - Csillaggyerekek
„A ​hamburgi repülőtéren, beszálláskor egy fiatal házaspár állt előttem. Az anyuka egy három-négy hónapos fiúcskát tartott a karjában. A kicsi hirtelen megfordult és rám nézett. Közvetlenül a szemembe nézett és én meg voltam rendülve, mert ez nem egy kisbaba pillantása volt, hanem egy nagyon öntudatos felnőtté, mégpedig egy bölcs felnőtté: úgy tűnt, a gyerek teljesen átlát rajtam. Ezzel az átható tekintettel már korábban is találkoztam, súlyosan autista embereknél.” „E tapasztalat fogva tartott. Több ilyen pillantás-élményre emlékeztem - gyerekekkel, nagyobbakkal is. Ekkor eszembe jutott, milyen gyakran panaszkodnak tanárok és óvónők, hogy egyre gyakrabban kerülnek konfliktusba nehezen kezelhető, bár igen tehetséges gyerekekkel. Világossá vált számomra: körülbelül húsz éve gyermekek új generációja érkezik a Földre - volt néhány előfutáruk -, egyre nagyobb számban, és ez korunk legjelentősebb eseménye.”

Georg Kühlewind - A ​Logosz szolgái
Az ​individuális ember egyetlen kijelentés, egy szó, egy nagy intuíció. Az ember: igazság világosságra törekszik. Minden sötétség idegen tőle. Szomjazza az igazságot, igazi táplálékát, még ha keserű is, az igazságból él. Az ember igazsága az a mozdulat, mellyel a rejtetlenségre törekszik. A rejtetlenségből még nagyobb rejtetlenségbe lép. Aki ezt el akarja venni tőle, akár féltésből, az nem jól szereti őt. Az ember egyetlen feladata a megismerés, beleértve ennek a feladatnak a megismerését. Ezt a feladatot is csak saját maga tűzheti maga elé. Az istenség ma a megismerésben lakozik, a megismerés tudat-feletti folyamataiban, az élő észlelésben, az élő gondolkodásban. A feltámadás a gondolkodás feltámadásával kezdődik. Az igazságnak nincs tartalma, az igazság magának az értésnek a világossága, amely képes arra, hogy a tartalmat az igazság rangjára emelje. Az igazság az önmagáról tanúskodó világosság, amelyről semmi más nem tud tanúskodni. Az igazság szeretete minden más szeretet kezdete. Az emberi szeretet a másik emberigazságára vonatkozik. A szó valósága, hullámzása tőlem hozzád; ez a realitás, amely képes valóban összekötni az embereket. A Logosz az, aki az embereket emberiséggé kapcsolja össze. Ma nehéz megérteni a Kharisz vagy szeretet ideáját, ezért olyan ritka. Megismerési feladatként a kereszténység hihetetlen és lehetetlen: ahogyan szeretnéd, hogy az emberek viselkedjenek veled, te is viselkedj úgy velük, azaz ne várj, hanem kezdj el! Ahhoz, hogy a kereszténységet megértsük, meg kell azt valósítanunk. Az ember ebben az értelemben is a Logosz szolgája.

Kollekciók