Ajax-loader

Szász Imre könyvei a rukkolán


Szász Imre - Száraz ​martini koktél
Szász ​Imre írja könyvéről: "Nem akartam én ebben a könyvben felfedezni Amerikát, hiszen felfedezték már mások, s manapság is minduntalan felfedezik. Közelebb járnék az igazsághoz, ha azt mondanám, hogy magamat akartam felfedezni, egy számomra nagyon idegen világ ha nem is laboratóriumi, de nem is egészen természetes körülményei között - az a puszta tény, hogy zsebemben volt a budapesti repülőjegy, hogy bármikor felülhetek a TWA gépére s hazajöhetek, eleve elválasztott a bennszülöttektől, akikkel együtt éltem. Remélem, hogy az az ÉN, akit kerestem, mégis többet képvisel önmagamnál: egy bizonyos alkatot, korosztályt, földrajzi és nemzeti hovatartozást is. Ami persze nemcsak nézőpontot jelent, hanem - a legjobb szándék mellett is - valamelyes értetlenséget és korlátoltságot. Ezt is vállalnom kell, ha így van. Ha már kísérleti alanynak szerződtettem magamat, igyekeztem nem visszafogni a sebészszikét, mikor a húsomba metszek. De utálom és rosszul állom a testi-lelki fájdalmat, nem csoda talán, ha néha felsziszegek tőle. Ezt is feljegyeztem, mert egy kísérlet első jelentős eredménye a pontos és részletes leírás. Az irodalom gyakran hazudik, tetszelgésből, gyávaságból, önvédelemből - igyekeztem ellenállni ezeknek a kísértéseknek. Láttam azért Amerikát is persze, legalábbis egy darabját."

Szász Imre - Háló ​nélkül
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szász Imre - Ménesi ​út
Tíz-tizenöt ​éve forgatom a gondolatot, hogy megírom regénynek, de bujkáltam egyre a feladat elől, úgy éreztem, nem érek fel hozzá. Hiszen mindent szerettem volna belezsúfolni abba a könyvbe: tényeket, dokumentumokat, emlékeket és érzelmeket, adatszerű történeti hűségét és adatokon túllépő írói hűséget. Most már tovább nem halogathattam a munkát nem azért, mert éreztem, hogy megértem rá, hanem mert szorított a múló idő: mi voltunk az utolsó kollégista nemzedék, ha mi nem mondjuk el azt, ami velünk és bennünk megesett, helyettünk már nem mondhatja el senki.

Szász Imre - Szól ​a síp
Szász ​Imre mindvégig érdekfeszítő történelmi regénye a kuruc szabadságharcnak állít emléket. A könyv központjában a legendás hírű Vak Bottyán generális áll. Az ő csodálatos alakját hozta emberi közelségbe az író, a regény másik szálában pedig egy szegény jobbágyfiú sorsával, bátor katonává válásával ismertet meg. A jobbágyfiú szerepeltetésével kitűnően mutatja meg Szász Imre az elnyomottak igazi hazaszeretetét, bátorságát, önfeláldozását. A könyvben kis portyák és hatalmas csatajelenetek váltják egymást. Külön érdeme Szász könyvének, hogy a hadműveletek leírása mindvégig érdekes és színes, s az író érzékeltetni tudja bennük a magyar történelem egyik leghősibb korszakának forró pátoszát.

Covers_365243
elérhető
1

Szász Imre - Stop!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szász Imre - Sahriár éjszakái
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szász Imre - Önarckép, ​háttérrel
Szász ​Imre 1927- született Budapesten; egyetemista koráig Kaposvárott élt, onnan került fel az Eötvös-kollégiumba magyar-angol szakos tanárjelöltnek. A tanári diplomát megszerezte ugyan, de soha nem használta; könyvkiadói szerkesztõ lett, hosszabb ideig dolgozott a Franklin, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó lektoraként. Jelenleg az Új Tükör munkatársa.<br /> Elsõ regénye, a Szól a síp, huszonhat éves korában jelent meg. Utána két könnyvvel hódolt a vizeknek és vízparti barátainak, valamint kedves szórakozásának, a horgászatnak (Vízparti kalauz, 1958; Horgászbottal írtam, 1962). Gyertek este kilencre (1959-1969) címû regénye egy féktelen szombat este és éjszaka történetében a korabeli magyar értelmiség egy jellegzetes rétegének életérzését bontja ki; Felhõfejes (1967) a szülõ-gyerek kapcsolat feszültségeit rajzolja meg. Száraz martini koktél (1973) címû útikönyve hosszabb amerikai tanulmányútjának színes, gazdag naplója, egyszersmind önvallomás. 1975-ben megjelent színmûve, az Áldozatok, az egyéni terror témáját helyezi középpontjába. Legato címû forgatókönyvébõl Gaál István készített filmet 1977-ben. A kortársi irodalomról írott kritikáinak gûjteménye, a Háló nélkül 1978-ban jelent meg. A magyarországi vadászirodalomban szinte egyedülálló könyve (Ez elment vadászni..., 1985) az írószociográfia eszközeivel ismerteti meg olvasóit ezzel az õsi, szépséggel, szenvedéllyel és gonddal teli passzióval, s a mai magyarországi vadászattal mint társadalmi tevékenységgel. Ménesi út (1985) címû regénye Eötvös-kollégiumi emlékeit eleveníti fel.

Szász Imre - Gyertek ​este kilencre
Szász ​Imre szüntelenül a felszabadulás utáni magyar értelmiség egy részének, a maga nemzedékének sorsát írja meg regényeiben. Azokét, akik a felszabadulás idején váltak felnőtté. Ez a nemzedék az indulás nagy reménykedései után sok válságon ment keresztül, társadalmi és magánéleti válságokon egyaránt. Ilyen, látszólag csak magánéleti válságok dúlják fel a Gyertek este kilencre (1959-1969) szereplőinek életét azon a vidám, italos, táncos, szertelen estén és éjszakán, amelyen a társaság tagjai szinte mind menekülni igyekeznek a sorsuktól, a múltjuktól, jelenüktől és jövőjüktől.

Szász Imre - Maszat ​és társai
Maszat ​bejön a szobába, és felül a karosszékbe. De hát ki is ez a Maszat? Egy pulikutya. Róla és rokonságáról: bátor komondorokról, hűséges kuvaszokról, okos pulikról, hosszú lábú agarakról, fürge vizslákról, ügyes foxikról, apró pincsikről, hatalmas dán dogokról, életmentő bernáthegyiekről és még sok másféle kutyáról szól ez a könyv.

Szász Imre - Gyere ​velem a pályaudvarra!
Gyere ​velem, gyere, fedezzük fel ezúttal a pályaudvart. Mennyi érdekes, különös eszköz, gép, készülék van itt. Lerajzoltuk sorra, és el is mondjuk, hogy mi mire jó.

Szász Imre - Kisanna ​Erdőországban
Ez ​a második könyv, amit neked írok, Kisanna. Régebben egyre fenyegettelek, hogy leírom panaszaimat: azt, hogy dudikázol a hüvelykujjaddal, meg tépdesed a hajad, meg elvakarod a lábad. És látod, mire a második könyvet írom neked, mire Kertországból Erdőországba érünk, már nagylány leszel. Nemsokára leányregényt kell írnom, ha neked akarok írni. De most még kísérj végig türelemmel Erdőországon. Tudod, a felnőttek többnyire azt szeretnék, ha a gyerekük egy kicsit kisebb volna, mint amekkora.

Szász Imre - A ​világ így ér véget
"- ​Holnap reggel hét és hét harminc között ott vagyunk értetek teherautóval. Addig csomagold össze magadat, anyádat és néhány kisplasztikádat. Megyünk Bécsbe, s aztán onnan tovább. Engem vár Bécsben egy Ford-ösztöndíj, de biztosra veszem, hogy téged is vár majd valami. Legalább az a lehetőség, hogy végre szobrász légy, és ne gyári esztergályos, aki szabad óráiban farigcsál... Másnap reggel, úgy hét óra körül csakugyan megállt a teherautó a Déry utcában. Feri feljött értünk. - Kész vagytok? - kérdezte, alighogy belépett az ajtón. - Kész - mondtam. - Akkor fogjuk a csomagokat, és induljunk. Édesanyád? Anyám akkor jött ki a szobából. Odament Ferihez, megölelte, megcsókolta, hüvelykujjával keresztet rajzolt a homlokára. - Ferikém, édesem, köszönöm, hogy ránk is gondoltatok. Isten óvjon benneteket!... - Azt mondtad, kész vagytok!... - Kész hát - mondtam hetykén. - Már évek óta. Arra, hogy itt maradjunk."

Szász Imre - Horgászbottal ​írtam...
A ​SZERZŐ UTÓSZAVA amelyben szégyelli magát, de nem eléggé - Min dolgozol? - kérdezte N., a neves fiatal (negyvenéves) prózaíró. - Horgászkönyvet írok - mondtam egy fintorral. - Horgászkönyvet? Bolond vagy? - Hát igen. Horgászkönyvet nem írónak kell írnia, hanem nyugalmazott altábornagyoknak és MÁV-főmérnököknek. Igen, ez bonyolult, izgalmas, nehéz világ, a _ma_ annyi kérdést ad fel, annyi választ vár, annyi magyarázatot, az életünk, az életem magyarázatát, annyi élet újrateremtését, hogy az ilyen kényelmes és lusta nyújtózkodásért, mint ez a könyv is, mentegetőznöm kell - elsősorban önmagam előtt. Talán másnak kellett volna horgászkönyvet írnia, akinek az írás: kirándulás, talán olyannak, aki nagyobb és gazdagabb horgászmúlttal rendelkezik. Nem tudom. De az utolsó regényem körüli hosszú feszültség megbénított, s jólesett felidézni az emlékek biztos és vitathatatlan, szinte tárgyi valóságát - jólesett újra átélni a régi jó örömöket, egy jámbor szenvedély emlékképeit. Nem akartam se többet, se kevesebbet, csak pontos részleteket - hiszen ez különbözteti meg az egyik horgásztörténetet a másiktól, ez adja meg egy horgászkönyvnek az értelmét és életét.

Szász Imre - Ez ​elment vadászni...
Szász ​Imre 1927-ben született Budapesten; egyetemista koráig Kaposvárott élt, onnan került fel az Eötvös-kollégiumba magyar-angol szakos tanárjelöltnek. A tanári diplomát megszerezte ugyan, de soha nem használta; könyvkiadói szerkesztő lett, hosszabb ideig dolgozott a Franklin, majd a Szépirodalom Könyvkiadó lektoraként. Jelenleg az Új Tükör munkatársa. Első regénye a Szól a síp, huszonhat éves korában jelent meg. Utána két könyvvel hódolt a vizeknek és vízparti barátainak, valamint kedves szórakozásának, a horgászatnak (Vízparti Kalauz, 1958; Horgászbottal írtam, 1962). Több ifjúsági és gyermekkönyvet írt (Basa, 1956; Kisanna Kertországban, 1964). Gyertek este kilencre (1959-69) című regénye egy féktelen szombat este és éjszaka történetében a mai magyar életérzését bontja ki; a Felhőfejes (1967) a szülő-gyermek kapcsolat feszültségeit rajzolja meg. Száraz martini koktél (1973) című útikönyve hosszabb amerikai tanulmányútjának színes, gazdag naplója, egyszersmind önvallomás. 1975-ben megjelent színműve, az Áldozatok az egyéni terror témáját helyezi középpontjába. Legato című forgatókönyvéből Gaál István készített filmet 1977-ben. A kortársi irodalomról írott kritikáinak gyűjteménye, a Háló nélkül 1978-ban jelent meg. Szász Imre munkája nem vadászkönyv, hanem könyv a vadászatról. A vadásztársaságokról, vadgazdálkodásról, külföldiek vadásztatásáról, a hivatásos vadászok helyzetéről, visszaélésekről, balesetekről, orvvadászokról. Egyszóval a mai magyarországi vadászatról, mint társadalmi tevékenységről. E változatos témakör változatos írói eszközöket kíván: így a könyv alkalomnak és célnak megfelelően leír érdekes és eseményteli vadászjeleneteket, melyeknek a szerző szemtanúja volt, közöl beszélgetéseket vadőrökkel, vadászokkal, dokumentumokat súlyos fegyelmi ügyekről, olykor tragikusan vagy majdnem tragikusan végződő orvvadász kalandokat, vizsgálja a vadásztársasági választások célszerűségét és tisztaságát, bemutatja a vadgazdálkodás, főként az apróvad-gazdálkodás gondjait s a körülötte folyó vitákat. Ezzel azonban nemcsak vadászolvasóknak akarja összefoglalni az általuk részben amúgy is ismert gondokat és örömet, hanem a vadászaton kívülállóknak is úgy kínál olvasmányt, hogy egyúttal oszlatni igyekszik a vadászatot körülvevő misztifikációt, tudatlanságból származó előítéleteket, megalapozatlan és gyanakvó legendákat. Aligha túlzás azt állítani, hogy a magyarországi vadászirodalomban egyedülálló ez a munka; ilyen átfogó képet a szociográfia eszközeivel még soha nem rajzoltak erről az ősi, szépséggel, szenvedéllyel és gonddal teli passzióról.

Szász Imre - Halakról ​és vadakról
Újabb ​horgászelbeszéléseit, cikkeit, beszámolóit gyűjtötte kötetbe Szász Imre. Kalandok, tapasztalatok, szerencsés és balszerencsés napok váltják egymást e sajátos hangú beszámolókban, melyeknek legfőbb vonzereje a pontos, hiteles tárgyi leírás és az ironikus elbeszélő-hang. Távoli horgászútjaira is magával viszi olvasóit az író időben és térben. Időben a régi, legendás Szigetközbe, amely végképp eltűnt az utóbbi két évtizedben, az ember-alig-járta ág-Dunákra, ahol szép süllők leskelnek a vízbeszakadt fák tövében, gyanakvó domolykő vagy éhes csuka csap le az ágak közé leengedett csalihalra. Térben pedig az Atlanti-óceánra, amellyel az Egyesült Államok partjainál találkozott horgászként, de varázsát egy kis angol szigeten, Sarkon ismerte meg, ismételt horgászkirándulásain. Külön fejezetet foglalnak el egy hajtó feljegyzései; az író maga ugyan nem vadászik, de rendszeresen jár hajtóként egy Pest környéki vadásztársaság területére. Megfigyelések, tapasztalatok, gyermekkori vadászemlékek váltják egymást e sajátos szemszögű, hol humoros, hol a vadászat, a természet szeretetétől telített hangú írásokban.

Szász Imre - Felhőfejes
„A ​gyereknevelés az egyetlen szakma, ahol nem kérdik, van-e képesítésed, alkalmas vagy-e rá" — mondja valaki a Felhőfejes-ben. A regény főszereplője, Forgács Ferenc egy elromlott házasság után, magányosan, fanyaran, nőtől nőhöz szaladva megálmodja, hogy a nyáron elviszi a tizenkét éves lányát autótúrára; arról ábrándozik, hogy az együttlét megadja a teljes harmóniát, hogy az ajándékozás, az örömszerzés visszasugározza rá is az összetartozás boldogságát. Egy szép nyári reggel elindulnak kocsival, és mindjárt az első pihenőhelyen egy szép fiatal lány kérezkedik fel az autóra. . . Az önzés elnyomja a harmónia vágyát, féltékenység villog, felnőtt értetlenség és gyerekérzékenység csap össze; s alig simul el a felszín, a felnőtt világ megint leckével szolgál a gyereknek keménységből, kíméletlenségből, hazugságból. . . A Felhőfejes ennek a nehéz, szülő-gyerek viszonynak, a fájdalmas, szükségszerű eltávolodásnak lírai hangulatú regénye, s a felelősségé, amelyet nemcsak a szülőknek, hanem az egész társadalomnak kellene vállalnia — bölcsebben és igazabban. Az elvált Forgács nyaralni viszi kiskamasz lányát, Kiskatát. A jóképű, szoknyavadász apa kénytelen rádöbbenni, hogy már nem viselkedhet úgy, mint azelőtt: az ő imádott kicsi lánya már félig-meddig nő. Esztergályos Károly rendezte magyar tévéfilm készült belőle, 1972-ben.

Szász Imre - Kisanna ​Kertországban
"Ezt ​a könyvet neked írom, Kisanna. Tudod, könyvből mesélni nem szeretek, fejből mesélni meg nem tudok, főképpen tündérekről és boszorkányokról nem, hát arról szoktam mesélni, amit a házban látsz, vagy kinn a kertben, vagy a vízparton. Mert mindennek megvan a maga igaz meséje, a rádiónak, a gyíkoknak, a csukának, a csillagoknak." Az író kézen fogja kislányát, és elvezeti abba a csodálatos világban, mely körülöttük él, lélegzik és "mesél". Ebben a Kertországban meséje van az Éjszakai Dombnak, a Nappali Dombnak, egy sánta kiscsirkének, a sünök családjának, a csukának és még sok mindennek. Aki jól figyel, Kisannával együtt meghallja a csillagok meséjét... Szász Imre szép szavú, érdekes, a természetet millió oldaláról bemutató gyermekkönyvét Szenes Zsuzsa dekoratív rajzai díszítik.

Szász Imre - Az ​emlékezés tava
Tom ​Allen negyven-egynéhány évesen indult el a maga odüsszeiájára, hogy gyerekkorát felfedezze. Tom Allen, eredeti nevén Berendi Tamás, négy és fél éves volt, amikor 1956 végén egy menekülő csoporttal apja ki akarta vinni az országból, de a határon lelőtték az idősebb Bárándit. Őt egy kedves, idősebb házaspár vitte át, nyakába kötött zacskóban a maga és apja anyakönyvi kivonatával. Végül kijutottak Angliába, ahol a gyerektelen Allenék örökbe fogadták. A gazdag kisváros környéki negyed kertésze, egy régebben kimenekült magyar megszerette, pártfogásába vette a félénk, riadt, az idegen nyelvi közegben botladozó gyereket, és ez a kapcsolat megmarad akkor is, mikor a mindig visszahúzódó, magába zárkózó Tom Allen egy tönkrement házasság, feladott egyetemi pályafutás után a nevelőszüleit is elveszti. Egyedül marad, tekintélyes örökséggel, és most végre elhatározza, hogy visszamegy Magyarországra és kinyomozza, kik is voltak a szülei. Támpontul csak az anyakönyvi kivonatok szolgálnak, és Magyarországon Olimpia, akivel két nemzetközi konferencián szorosabb kapcsolatba került, és aki vállalta, hogy mint Pallasz Athéné, pártfogója lesz a gyerekkor felé vezető úton. Apja nyomát könnyen megtalálja szülőhelyén, de Líviának, a tóparti kastélyszálló Kalüpszó-direktriszének rabságába esik. Olimpia rántja ki a tehetetlen, kedves fogságból, hogy nyomozzon tovább az anyja után. Maga a nyomozás, noha sokan segítenek, sikertelen, Tom Allen már-már feladja, de a véletlen vagy a sors bonyolultan és drámaian mégis elvezeti az anyjához.

Szász Imre - Basa
Szász ​Imre nagy természetismerettel megírt, szép regényének hőse Basa, a borjú nagyságú, gyönyörű kuvasz. Gazdáját megölik, a házat felégetik. Ő a nádasba menekül, s attól fogva a vadvilág ezer veszélye között farkasok módjára él. Erős, ügyes és eszes: sokat megtanul a vadon törvényeiből. Itt hozza világra kölykeit is, s az öt kutya egy idő után a környék juhászainak réme lesz. Az író részletesen bemutatja a kis család életét, a kölykök első megnyilvánulásait, fejlődésük szakaszait, viszontagságaikat, izgalmas kalandjaikat és a megélhetésért vívott harcukat. A szerző az állatvilág pontos megfigyeléséről, a természet alapos ismeretéről tanúskodva, élethűen ábrázolja a nádas világát, emberközelbe hozza a kutyák, farkasok és az ott élő valamennyi állat életét, vonzó képekben, tájleírásokban eleveníti meg a nádast és az ingoványt. A regény izgalmas cselekménye, magával ragadó stílusa miatt gyermekek és felnőttek számára egyaránt érdekes olvasmány.

Kollekciók