Ajax-loader

Szerdahelyi István könyvei a rukkolán


Szerdahelyi István - Esztétika, kritika, közízlés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csibra István - Szerdahelyi István - Esztétikai ​alapfogalmak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csibra István - Szerdahelyi István - Esztétikai ​ABC
Ez ​a kis ABC jellegzetesen közművelődési közönségigényt kíván kielégíteni. Mintegy 4000 címszava a mindennapi életben - sajtóban, rádióban, televízióban, oktatásban stb. - lépten-nyomon felbukkanó esztétikai, művészetelméleti fogalmak és szakkifejezések rövid, lényegre szorítkozó, tudományosan legáltalánosabban elfogadott, lehetőleg közérthető meghatározását adja. az általános esztétika kategóriái és alapfogalmai mellett megtalálhatók a kötetben az esztétikatörténet és a művészettörténet legfontosabb korszakai és legjellegzetesebb irányzatai, valamint az ágazati esztétikák - irodalom -, képzőművészet-, zene-, színház-, filmesztétika stb. - fogalmai, szakkifejezései is. Nem feledkeztek meg a szerzők az esztétika segédtudományairól, a művészetpszichológia és a művészetszociolgia vagy a jel-, az információ- és a kommunikációelmélet, ill. a nyelvészet legfontosabb terminusairól sem.

Szerdahelyi István - Költészetesztétika
Ha ​az irodalomtudomány születését Arisztotelész Poétikájától számítjuk, e tudományág kereken 2300 esztendős: több milliárd, papirusztekercsre, pergamenlapra rótt, könyvbe, folyóiratba nyomtatott szövegoldal rögzíti eredményeit, s ezek alapján az irodalomkritikusok napról napra ezer és ezer tanulmányban, cikkben mondanak bonyolult, finom elemzésekkel ítéletet írókról, költőkről. Azok az alapfogalmak azonban, melyek e gigantikus szótömeg pillérei, sajátos módon mindmáig többségükben tisztázatlanok. Minden irodalmár egyetért pl. abban, hogy Villon nagy költő. Hová lesz azonban ez az egyetértés, ha meg kell mondani, mi a költészet? E tanulmány célja: egy téglával hozzájárulni a megbízhatóbb alapozáshoz. A költészetről magáról szeretnénk hű képet nyújtani a pszichológia, a nyelvtudomány és a kommunikációelmélet segítségével.

Szerdahelyi István - Világirodalmi lexikon 18.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerdahelyi István - Költészetesztétika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerdahelyi István - Az ​irodalomelmélet műhelyeiben
Szerdahelyi ​István eddigi pályafutása alatt az irodalomelméletnek valóban sok műhelyében fordult meg, sok területén munkálkodott alkotóként és szervezőként egyaránt. Ez a kötete sokirányú munkásságából ad ízelítőt: van benne filozófiai mélységű, filológiai alaposságú esztétikai tanulmány; vitaindító és vitazáró; szellemes publicisztikai esszé; költészeti futurológia; verstan és irodalmi kritika. A tematikai gazdagságon, közérthető fogalmazáson túl a kötet fő érdeme az a szenvedélyes igazságkeresés, mely tudományos viták szervezésére vezérelte a szerzőt. Ez tanította meg arra, hogy a vitás kérdéseket mindig a lehető legtöbb oldalról körül kell járni, az ellenfél nézetét meg kell ismerni, csak e megismerés után lehet cáfolni, de részigazságokat mindenünnen lehet tanulni. Ezért értékesek Szerdahelyi vitázó cikkei, s ezért lehetnek útjelzők mai elméleti irodalmunk útvesztőiben. A szerző tudatosan törekszik a viták demokratizmusára: "E demokratizmus legfontosabb feltételeinek egyike az, hogy vitáink ne az ellenfél két vállra fektetését célzó szellemi dulakodások, hanem a minél teljesebb igazság minden oldalról megközelítéséhez vezető véleménycserék legyenek."

Szerdahelyi István - Bevezetés ​az interlingvisztikába
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerdahelyi István - Szajkó Simon - Orosz ​nyelvkönyv a gimnáziumok II. osztálya számára
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerdahelyi István - Esperanto ​2
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fülöp Károly - Szerdahelyi István - Orosz ​nyelvkönyv a gimnáziumok IV. osztálya számára
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerdahelyi István - Irodalomelméleti ​enciklopédia
A ​kézikönyv az irodalom kérdései iránt érdeklődő közönség tájékozódását kívánja elősegíteni olyan módon, hogy az irodalomelmélet legfontosabb ismereteit rendszeres áttekintésre és enciklopédikus teljességre törekedve foglalja össze. Lépésről lépésre haladva, szemléletes példákkal és közérthető magyarázatokkal világítja meg az itt felmerülő, gyakran igen bonyolult és vitatott kérdéseket, onnan, hogy mi teszi az irodalmi szövegeket irodalmiakká, odáig, hogy milyen kapcsolatok fűzik egymáshoz az írókat és olvasóikat. A tudományág évszázados hagyományokra visszatekintő, kellően kiérlelt, megbízható alapelgondolásait és az ezeket szervesen továbbépítő modern elméleteket tükrözi, de a vitaálláspontok jelzéseivel és irodalomjegyzékével a tágabb körű tájékozódáshoz is támpontokat ad. E módszeres áttekintés természetesen kiterjed a középiskolai és egyetemi oktatás teljes irodalomelméleti – verstani, stilisztikai-retorikai, műfajelméleti stb. – ismeretanyagára, s így különösen hasznos segítséget nyújthat a pedagógusoknak, diákoknak, az egyetemi felvételi vizsgára készülő fiataloknak. A tárgymutató a gyors tájékozódást, a könyv lexikonszerű használatát is lehetővé teszi; aki csak azt akarja megtudni, mi az, hogy metafora, mi a szapphói strófa képlete, vagy mi különbözteti meg a lírát az epikától, a megfelelő tárgyszó kikeresésével nyomban megtalálhatja a pontokba szedett, világos magyarázatokkal, szövegszerű példákkal is megvilágított, közérthető meghatározásokat. A mű szerzője Szerdahelyi István József Attila-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett irodalomteoretikus és esztéta, a filozófiai tudományok kandidátusa és az irodalomtudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Bizottságának tagja, akinek számos irodalomelméleti és esztétikai munkája forog közkézen a hazai olvasóközönség körében. E legújabb könyvében másfél évtizedes egyetemi oktatói munkájának és a magyar irodalomtudomány legmonumentálisabb vállalkozása, a tizennyolc kötetes Világirodalmi Lexikon szerkesztése során szerzett negyedszázados tapasztalatainak eredményeit is kamatoztatja.

Szerdahelyi István - Család, ​szerelem, gyermekáldás
Az ​idős, nagy tapasztalatú filozófus, Szerdahelyi István, aki eredetileg elismert esztéta és irodalomteoretikus, sorra adja ki modern társadalmat elemző munkáit. Ezek sorába tartozik jelen, ugyancsak nagy erudícióval (a kötetvégi hivatkozott irodalom majdnem húsz sűrűn teleírt oldal) megírt, családról szóló történeti-szociológiai könyve. Napjainkban a család intézményének válságától hangosak a különböző médiumok, talán ezért is választotta témájául a végső soron társadalmi látleletet kiállítani szándékozó szerző. A családi élet változatos formáinak történeti áttekintése az első főfejezetben számos érdekességet, furcsaságot hoz a felszínre. Az őskori hordáktól a jelen szokásokig, pl. az extrém "poliamory" mozgalomig széles a paletta a családi-házassági gyakorlatot tekintve. A további fejezetekben olyan bestsellerízű problémák, tabuk és sztereotípiák kerülnek terítékre, mint a férfiuralom, a női egyenjogúság, a házasságtörés, a homoszexualitás, a nemzetfogyatkozás, a túlnépesedés, a szexuális forradalom és persze az ősidők óta rejtélyes szerelem. Az utolsó rész alfejezeteiben a család jövőjéről írja le gondolatait Szerdahelyi professzor a kitekintés és összegzés igényével: "Jómagam úgy látom, nem a család jutott válságba, hanem a liberális gazdaságpolitika sodorta olyan csődbe világunkat, amely a társadalom valamennyi közösségi formáját rombolja. Meggyőződésem, hogy ha az emberiség ezeket az abnormális viszonyokat eltakarítja útjából, akkor megújult, továbbfejlődött formában a családi élet reneszánsza is bekövetkezik." A zárórészben a szerző utóbbi időben írt műveinek rövid ismertetései olvashatók.

Szerdahelyi István - A ​mindennapi élet esztétikája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerdahelyi István - Az ​esztétikai érték
E ​könyv az általános esztétika alapvető értékfogalmaival ismerteti meg az olvasót. Kifejtésének menetét tekintve az átfogó esztétikai elméletek hagyományait követi: teljességre törekszik, azaz a mezei vadvirágok jószagú szépségétől a világirodalmi remekművek megrendítő igazságáig minden lehetséges esztétikai értékfajtára kitér, s ezek rendszerező elemzését vállalja, olyan módon, hogy lépésről lépésre haladva fejti ki az egyes fogalmak tartalmát és a köztük kimutatható összefüggések fő vonalait. Egy ilyen átfogó rendszerezés logikája szükségszerűen oda vezet, hogy a festmények színpompájának vagy a versek lüktető ritmusának érzékletes és közismert benyomásaitól el kell jutnunk a filozófiai esztétika színtelen-szagtalan, elvont fogalmainak ismeretlen világába is, ahová a mindennapi ember nem szívesen szokta követni a teória fellegekbe nyíló kapuit érthetetlen szakkifejezések varázsigéivel feltáró szakembert. E könyv szerzőjének azonban konok meggyőződése, hogy az esztétika valójában - sem tárgya, sem módszere révén - nem igényel olyan, csak beavatottak számára érthető kifejezésmódot, mint a felső matematika vagy az atomfizika; az esztétikára is érvényes Tolsztoj megállapítása, miszerint "azt mondani, hogy egy mű jó, de érthetetlen - ugyanaz, mintha egy ételről mondanánk, hogy igen jó, de az emberek számára ehetetlen". Ennek megfelelően ez az esztétika bizonyítani szeretné nemcsak rendszerezési elgondolásainak megalapozottságát, hanem azt is, hogy a szépségről szépen s az igazságról meggyőzően is lehet írni.

Szerdahelyi István - Irodalomelmélet ​mindenkinek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerdahelyi István - Wintermantel Péter - Japanológiai ​körkép
1986 ​őszén az ELTE BTK Kínai és Kelet-Ázsiai Tanszék keretein belül - először a magyar felsőoktatás történetében - kezdetét vette a japán szakos bölcsészképzés. A szerzők jelen kötettel emléket kívánnak állítani az elmúlt húsz esztendő történetének. Ez idő alatt több száz hallgató hagyta el az egyetemet japán szakos diplomával a tarsolyában, és sokan közülük azóta is művelik a japanológia valamelyik ágát. Időközben más egyetemen is létesült japán szak, de oktatói gárdájának zöme szintén az ELTE japán szakának végzettje. A címválasztás - Japanológiai körkép - is jelezi, hogy a kötet a hazai japanológia minél teljesebb spektrumát be kívánja mutatni. A több tudományterületet is felölelő tanulmánykötet méltón reprezentálja a Magyarországon folyó, illetve magyar kutatók által külföldi egyetemeken végzett Japán tárgyú kutatásokat. A japán szak fennállása húsz éves jubileumának megünneplésére kiváló alkalmat teremt egy olyan tudományos emlékkönyv összeállítása, mely átfogóan bemutatja a magyarországi Japán-kutatás történetét, eredményeit és jelenét. A kötet összeállítása során a szerzők arra törekedtek, hogy az ELTE BTK japán szakának egykori és jelenlegi oktatói, előadói, valamint hajdani és mostani diákjai mellett helyet kapjanak a kötetben azok a pályatársak is, akik az elmúlt évtizedekben a társműhelyek valamelyikében (Külkereskedelmi Főiskola, Károli Gáspár Református Egyetem japán szaka, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Teleki László Alapítvány) fáradoztak a magyarországi japanológia helyzetének fellendítésén is.

Szerdahelyi István - Ízlés ​és kultúra
Kereken ​tíz esztendeje tart - meg-megújuló hevességgel - a hazai "Ízlés-vita", napjaink legfigyelemreméltóbb kulturális vitáinak egyike. Az első lyen témájú írások 1963-ban bukkantak fel folyóiratainkban, annak nyomán, hogy a Budapesti Pártbizottság kezdeményezésére megkezdődött napjaink közizlésének és az ízlés elvi problémáinak tisztázása. Később, 1966-ban a párt Kulturális Elméleti Munkaközösségének egyik állásfoglalása hatott igen ösztönzően az ilyen erőfeszítésekre, majd a Magyar Tudományos Akadémia 1970. évi tudományos ülésszaka keltett hasonlóan nagy visszhangot: számos folyóiratunk biztosított teret a vitának, s bekapcsolódott ebe a rádió is. E tízesztendős munka eredményeként a problémakör valamennyi fontos elméleti és ténybeli kérdése több oldalról, számos szakterület, tudományág képviselőinek nézőpontjáról élet megvilágításba került: az is, mi az ízlés, a közízlés elvileg, általánosságban, az is mit nevezhetünk sajátosan szocialista ízlésnek, s az is, milyen tények jellemzik a magyar közízlést a társadalmi fejlődés mostani szakaszában. Ezért időszerűnek mutatkozott, hogy a különböző helyeken publikált megnyilatkozások közül a fontosabbakat kötetbe gyűjtsük, s ezeket új tanulmányokkal kiegészítse olyan könyvet adjunk az olvasó kezébe, amely hozzásegítheti ahhoz, hogy ebben a kérdésben tisztábban lásson; szilárdabb ismeretek birtokában ítélhesse meg mai ízlésállapotainkat, s a maga területén eredményesen munkálkodjék a szocialista közízlés és kultúra kialakításán. Különösen fontosak ezek az ismeretek a gyakorlati kultúrmunkások és pedagógusok számára, akiknek mindennapi munkája nyomán alakul, fejlődik a mai és a holnapi közízlés.

Lesetár Józsefné - Szerdahelyi István - Orosz ​nyelvkönyv a gimnáziumok III. osztálya számára
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szepes Erika - Szerdahelyi István - A ​múzsák tánca
Ellentmondásokban ​szűkölködő korunk egyik jelensége, hogy miközben világszerte prófétai ihletű ítészek évtizedek óta temetik a lírát, a líra ma is él, sőt hazánkban mintha kezdené visszanyerni vezető szerepét is. A mai magyar lírával foglalkozók újabb ellentmondásként tapasztalhatják, hogy míg szabályt és kötöttséget nem tűrő, lázadó korunk több mint fél évszázada a szabadverset hirdeti önmaga egyetlen megfelelő kifejezési formájának, addig az új magyar költészetbe újra meg újra visszalopódzik a forma. Magunk is meglepődtünk, amikor az 1945 utáni reprezentatív antológiákat, életműveket, egyedi köteteket átolvasva nemcsak hogy sok kötött formájú verset találtunk, hanem szinte azt a törekvést is, mintha költőink a világ csaknem minden versformáját meg akarnák honosítani. És ez nem csupán egy-egy olyan költőre jellemző, aki formaművészetéről, versfordítói bravúrjairól közismert, hanem a magyar lírikusok jelentős részére. Ennek a törekvésnek az eredményeképpen vált lehetővé, hogy verstani kisenciklopédiánk megírásakor a jellegzetesen magyar versformákon kívül a világ valamennyi közismert versformájához találtunk példát a legújabbkori magyar költészetben. Köszönet érte költőinknek, akik ily módon segítenek az egyetemes kultúra értékeit továbbmenteni és új talajba gyökereztetni.

Szerdahelyi István - Kevés ​szóval eszperantóul
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerdahelyi István - Golyónyomok
"- ​Koronás köztársasági címer - húzta el a száját Nébald. - Vissza az abszurdumokhoz. Horthyhoz, a lovastengerészhez. Ádámot tulajdonképpen nem zavarta a korona. Azon töprengett, a tetején az a csálé kereszt még szívet melengető is. Jól kupánvágott bennünket a történelem. Az viszont bizonyos, hogy ötvenhat szimbóluma a korona nélküli Kossuth- címer volt. Aki az évfordulóján koronás címerrel tüntet, látványossá teszi, hogy hazudik. Nem az a forradalom kell neki, hanem valami más. - Abszurdum az egész - mutatott a Parlament lépcsőjén szónoklókra. - Éljen a kommunista Nagy Imre, de vesszen minden kommunista. Éljen az ötvenhatos forradalom, ahol minden párt szocialista programot hirdetett, az üzemeket munkástanácsok irányították, és mindenki semlegességet akart. De vesszen a szocializmus, kerüljenek az üzemek magánkézbe, s az ország csatlakozzék a NATO-hoz. Akkor már otthagyták a tüntetést. Üres utcákon bandukoltak a taxiállomás felé. - Szász Tamásék karosszékben, keresztbetett lábbal szerzik meg a hatalmat. Zárt ajtók mögötti alkudozásokkal - magyarázta Ádám Nébaldnak. - Tőlük nem tellett ki egy forradalom. Hát ellopják a miénket, az ötvenhatost."

Kovács Endre - Szerdahelyi István - Irodalomelméleti ​alapfogalmak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerdahelyi István - Erkel ​Ferenc és emlékmúzeuma
Szerdahelyi ​István a gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója, 58 éves korában, 1975. október 19.-én váratlanul elhunyt. Sokoldalú, tevékeny életében az Erkel Ferencre vonatkozó, több évtizedes kutatómunka jelenti az egyik maradandó alkotást. 1960-ban kiadott "Erkel Ferenc" című könyvének néhány ponton átdolgozott anyagát újra közrebocsátva, továbbá az Erkel szülőházban berendezett emlékmúzeumról írt vezetőjét publikálva tisztelgünk emléke előtt. E könyv, amelyet oly sok szeretettel és gonddal rendezett sajtó alá, őszinte fájdalmunkra, Neki már nem okozhat örömöt.

Szerdahelyi István - Esperanto ​1
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerdahelyi István - Műfajelmélet ​mindenkinek
E ​kézikönyv a magyar irodalomtudomány legrégibb és legfeltűnőbb adósságainak egyikét törleszti. Az iskolai tananyagban és a köztudatban szereplő műfajok mindegyikére kitérő, széles körű és módszeresen felépített képet nyújt az irodalmi műfajokról. A kifejtésben az ismert, klasszikus műfajok mellett különös gondot fektet a mai irodalomban használatos, modern formák új vonásainak feltérképezésére. A fogalomrendszer kiépítésekor azt is figyelembe veszi, hogy a Nemzeti Alaptanterv a kanonizált irodalmi műfajokat mintegy visszahelyezi a maguk természetes közegébe, a nyelvi érintkezés más szövegei közé, s ezekkel összehasonlítva akarja kimutatni sajátosságaikat. Ennek megfelelően itt a „magas irodalom" és a népköltészet műfajai mellett láthatóvá válnak az oktatás és az irodalomnépszerűsítés számára is azok az irodalmi szövegtípusok, amelyek a fiatalok, az érdeklődő nagyközönség mindennapi életét befolyásolják: a gyermek- és ifjúsági irodalom, a szórakoztató irodalom vagy akár a reklám szépirodalmi formákkal dolgozó műfajai. Az elméleti gondolatmeneteket mindenütt a legnevezetesebb, főként a középiskolai tananyagból ismert példákkal illusztrálja, hogy olvasói otthon érezzék magukat, s ne az absztrakciókból felépített felhőkakukkvárak útvesztőiben. A mű szerzője Szerdahelyi István József Attila-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett irodalomteoretikus és esztéta, a filozófiai tudományok kandidátusa és az irodalomtudomány doktora, akinek számos irodalomelméleti és esztétikai munkája forog közkézen a hazai olvasóközönség körében.

Szerdahelyi István - Bábeltől ​a világnyelvig
Ez ​az első magyar nyelvű könyv, mely összefoglaló képet ad, népszerű formában ír az ún. interlingváról, a mesterséges nyelvekről, keveréknyelvekről és más, a nyelvközi forgalomban használt jelrendszerről. Nemcsak az egyes nyelvtervezeteket, nyelveket mutatja be a szerző, aki a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Általános Nyelvészeti tanszékének tanára. Érdekes epizódok, történetek, kuriózumok, mintaszövegek közlésével, elmondásával biztosítja az olvasmányosságot. A soknyelvűség megszüntetésére végzett erőfeszítésekről ad számot az egyes korokban az ókori közvetítő nyelvektől a gyarmatokon kialakult kreol és pidgin nyelvekig, a diplomáciai nyelv történetéig, az írók utopisztikus elképzeléseiig. A főbb mesterséges nyelvek - eszperantó, volapük stb. - nyelvtanának rövid ismertetését szintén megtalálja e kötetben az érdeklődő olvasó.

Szepes Erika - Szerdahelyi István - Verstan
A ​szerzők - szakirodalmunkban először - az 1970-es években egyetemes verstant dolgoztak ki, rendszerbe foglalva a legtöbb jelentős, európai és ázsiai irodalom verstani jelenségeit. A mű első fejezetében a verstan alapfogalmait elemzik, a többiben pedig a verselés fő típusait: az időmértékes, a hangsúlyos, a szótaghanglejtéses és a szótagszámláló verselést. Részletesen az első két típust tárgyalják, mivel a magyar verselés szempontjából ezek a lényegesek. Az időmértékes verselésről szólva külön ismertetik a görög mintákat, ezek latin megfelelőit, valamint esetleges szerepüket a magyar irodalomban, majd kitekintenek az arab, az indiai stb. verselésre is. A hangsúlyos verselésen belül részletesen foglalkoznak a magyar ütemhangsúlyos verselés sajátságaival és fejlődésmenetével. Egyéb irodalmak (francia, német, angol, olasz, cseh, észt, örmény, héber stb.) ütemhangsúlyos, hangsúlyváltó vagy hangsúlyszámláló verselését többnyire csak olyan mélységben tárgyalják, hogy elhelyezhessék őket ebben a rendszerben. Röviden jellemzik a szótaghanglejtéses és a kínai, török, japán szótagszámláló verselést. Végül a különféle verselési típusok kereszteződésének lehetőségeit mutatják meg a magyar és a középkori latin verselés példáin. ; A szerzők a főszövegben fejtik ki felfogásukat; a szakirodalomban szereplő más nézeteket általában a terjedelmes apró betűs betétekben ismertetik. Előadásmódjukkal, a szakkifejezések gondos magyarázataival is érzékeltetik, hogy művüket népszerű kézikönyvnek is szánták. A főszöveg nem vet fel problémákat, hanem kézikönyvbe illő határozottsággal közli a szerzők nézeteit, olyankor is, ha azok hipotézisek. Nem tűnik ki belőle pl. az, hogy Szerdahelyinek a magyar ütemhangsúlyos verselésről vallott felfogása szembekerül a magyar verstani irodalom zömével (ugyanis ő abból az axiómából indul ki, hogy ütemhatár csak szóhatárra eshet). Annál hasznosabb ez a könyv a szakembernek, illetve a verstani irodalomban elmélyedni kívánó olvasónak: átfogó összefüggéseikben mutatja be a verstani jelenségeket, a legkülönfélébb nézetek ismertetésével és hatalmas bibliográfiával segíti a további tájékozódást, a szerzők nézeteit támogató érveivel ösztönzést ad eddig természetesnek vett tételek újabb átgondolására.

Szerdahelyi István - A ​magyar esztétika története 1945-1975
A ​tudománytörténeti áttekintések ritkán sorolhatók az érdekes olvasmányok közé: hangyaszorgalommal összehordott tényanyagukat csak a szakemberek hasznosíthatják. Szerdahelyi István könyve azonban több okból is kivétel e műfajban. A magyar esztétika utóbbi harminc esztendejének története már önmagában is számos drámai fordulattal, izgalmas vitákkal, heves szellemi küzdelmekkel színezett. A szerző pedig nem elégedett meg azzal, hogy szenvtelen szavakkal ismertesse a történteket, hanem tudatosan vállalja a marxista történetíró pártosságát: maga is vitába száll, érvel és cáfol, s egy-egy kutatási terület helyzetképét felvázolva nemcsak az eredményeket rögzíti, hanem a hiányosságokat, megoldatlan problémákat is felmutatja, kritikailag értékel. Az olyan közismert esztétikai tudományágak mellé, amilyen az általános művészetelmélet vagy az irodalomesztétika, odaállítja a szinte ismeretlen ágazatokat, a fotoesztétikát vagy a kertművészet elméletét is, és e felfedező munka nyomán az a meglepő tény derül ki, hogy a magyar esztétika sokkal fejlettebb, sokoldalúbb, mint gondoltuk volna. A könyv azt a feladatot is vállalja, hogy a különböző szerzők, eltérő kutatási területek, irányok egymástól elszigetelten létrejött, de gondolatilag egymáshoz illő, egymást kiegészítő koncepcióit szembesítse, egybeépítse, s így nemcsak történeti forrásműként, hanem marxista esztétikánk eredményét logikailag rendszerező kézikönyvként is hasznosítható. Az oktatás, az önművelés szolgálatára gondolva a szerző igyekezett az esztétika filozofikusan elvont okfejtéseit minél közérthetőbben, szemléletesebben ismertetni, olvasmányos stílusban megfogalmazni.

Kollekciók