Ajax-loader

Dékány Kálmán könyvei a rukkolán


Dékány Kálmán - Fölfelé ​az Etnán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dékány Kálmán - A ​piros virág bajnoka
Dékány ​Kálmán tizenhatodik könyve annak a nemzedéknek állít mementót, amely a II. világháborút, majd a kettős megszállás 1944-45-ös időszakát átélve - ifjúkorának legszebb éveiben - az 50-es évek Magyarországára; a politikai üldöztetésekkel járó kitelepítések és száműzetések lidércnyomásos időszakára eszmélt. A bizalmatlanság, a besúgások légköre barátságokat szakít ketté. A 75 éves író 1984-ben befejezett regénye mégis az egymásért érzett felelősség és lelkiismeret üzenetét küldi mai olvasóinak.

Dékány Kálmán - Sátorkaland
Fehér ​Jóska egy nyarának története sikertelenségekkel kezdődik, s úgy látszik, mintha nem tudna élni a gyár falain kívül: csak a munkát tudja meghódítani magának, a munkán túl az életet nem. A csónakpartner Icus, a "vezértitkárnő", megszökik tőle a víkendsátorból; Guszti, az üzemi vagány pedig állandóan ugratja Jóskát élhetetlensége miatt, s a "kezelési hiba" miatt, ahogyan a nőkkel bánik. Jóska ezen a nyáron ahhoz a ponthoz érkezik, amely már túl van a könnyű örömökön és sikereken, de még innen a lehiggadáson, a párválasztáson, és a melléfogások sorozatát produkálja, míg végül is belép az életébe Margó, a csinos tanárnő, aki azonban már asszony. A téemkás lakatos érzi, hogy most kell bizonyítania.

Dékány Kálmán - Vakítás
"Hat ​kisregényemet válogattam ebbe a kötetembe - írja legújabb könyvéről az író -, olyan írásaimat, melyeknek - megítélésem szerint - közös a vezérgondolatuk: ez a vezérgondolat más-más alakban jelenik meg kisregényeimben, de alakváltozataikban is jól kitapintható közös voltuk. Hőseim konokul faggatják sorsukat, környező világukat, s igazuk tudatában, legalábbis megsejtésében, lankadatlanul küzdenek önmaguk elfogadtatásáért, mert úgy érzik: tetteik és érzelmeik a közönség javát szolgálják. Minden regényhősömben él ez a közösségi tudat, s e magasabb rendű erkölcsi tartás jegyében jutnak révbe, vagy buknak el - ki-ki természete, jelleme vagy éppen kikerülhetetlen sorsa szerint. Hőseim rendre megméretnek: számvetésre, próbatételre kényszerítette a történelem az én nemzedékemet is; néhány hősöm sorsát személyes tapasztalataimmal fölvértezve igyekszem megmutatni, de más hőseim életútjából is kiolvashatók azok a tanulságok, melyeket nemzedékemnek minden tagja levonhatott magának: bizonyára nem kevesen vannak, akik ezt meg is tették. Nekik megkülönböztetett rokonérzéssel nyújtom át ezt a könyvet."

Dékány Kálmán - Út ​nem vezet ki a világból
A ​Magyar és a Barta család valamikor igen jó barátságban élt egymással. Magyar bácsi kis menyemnek szólította Barta Marit, Barta bácsi kis vőmnek Magyar Imrust. És a gyerekek hűségesek is maradtak egymáshoz: azt tervezgetik, hogy férj - feleség lesznek. A szülők barátsága azonban csorbát szenvedett: Magyar András az első tsz - szervezés idején nem volt hajlandó belépni a szövetkezetbe, amelynek a barátja, Barta Sándor volt az elnöke. És Barta - szinte dacból - hagyta, hogy Magyar Andrást, volt katonacimboráját kuláklistára tegyék, pedig neki sem volt több földje, mint a többi parasztnak. Azóta sok év telt el, és most a gyerekek látják kárát a két régi jó barát haragjának, Magyar András konokságának, Barta Sándor vétkének, hogy hiúságból cserbenhagyta, elárulta a barátját... Út nem vezet ki a világból, az embernek szembe kell nézni a világgal, amelyben él, szembe kell néznie önmagával, és itt kell gyógyulást keresnie a maga és más bajára - ez a tanulsága Dékány Kálmán rendkívül izgalmas, ízig-vérig mai kisregényének.

Dékány Kálmán - Nőkön ​innen és túl
A ​hatalom terrorja eltiporta a forradalmat. Föladatott a lecke azon értelmiségiek számára, akik 56 eszméjének zászlóvivői, illetve hívei voltak. Az élet minden helyzetben a jogait követeli, a kő alól is napvilágra hajtja szálait a fű... A hatvanas évtized eleje-közepe, az úgynevezett konszolidáció folyamata azonban buktatókkal terhes: megtévesztően behízelgő is, alattomban elveszejtő is. Mégis az itthonvalók "önkéntes" küldetése, föladata az "ahogy lehet" élethelyzeten belül a történelmi láng ápolása. Ami bizony nem könnyű a tisztességükre kényeseknek - a titkos lepaktálókkal szemben. Pedig hát ugye 56 nem leváltani készült a szocializmust, hanem megváltani.

Dékány Kálmán - Ábránd ​elsötétítéskor
"Aznap ​éjjel álmában hazautazott szabadságra. A vonat a csanádpátkai állomáson nem állt meg. A kalauzt szólongatta, de az eltűnt. Akkor vette észre, ő az egyetlen utas a szerelvényen. Kihajolt az ablakon, a szabadságos levelét lobogtatva integetett a mozdonyvezetőnek, hogy neki itt kell leszállnia. A mozdonyvezető kézjelekkel visszamutogatott, hogy tilos neki megállni, de ha meghúzza a vészféket, akkor kötelessége. Habán keresgélte a fogantyút, és nem találta. Végül leugrott a vonat lépcsőjéről, olyan ügyesen, hogy el sem esett. Eszébe villant, hogyan száll majd itt le Zóra a hét végén, szombat délután? Megállapodtak: bemutatja a szüleinek, és megtartják az eljegyzést. A falu tömve katonasággal. Az iskolából kihallatszott a sebesültek jajgatása. Az utcákon német motorbiciklisek száguldoztak föl-alá. Egy magyar tüzér ostorral vert egy árva lovat, mert akárhányszor nekirugaszkodott az ágyúnak, nem bírta elvonszolni... A szülői ház kapuját zárva találta. Bezörgetett. Az anyja kidugta a fejét az ablakon, és azt kérdezte, mit akar. Mama, hát nem ismer meg? Én vagyok, Ferkó, a fia. -- Akkor tűnj el innen, kisfiam, mielőtt észrevesznek a motorosok..."

Dékány Kálmán - Jelzőtűz
Dékány ​Kálmán tehetsége igazán novelláiban nyilatkozik meg; ebben a műfajban tudja leginkább megvalósítani írói elképzeléseit; a novella szigorúan kimért szerkezetében tudja hiánytalanul elmondani mindazt, ami foglalkoztatja. Ezekben a novelláiban is - akárcsak a régebbiekben - az emberi sorsot meghatározó, olykor a figyelmetlen szemlélő számára csaknem érdektelennek tetsző mozzanatok érdeklik elsősorban, azok a pillanatok, melyekben megvilágosodik egy-egy emberi gesztus értelme, tartalma. Tematikája változatos, hősei is sokfélék. Értelmiségiek, kispolgárok, munkások, diákok közül választja alakjait, s mindegyikőjükről tud érdekeset, izgalmasat, újat mondani. Ezt a képességét sajátos látószögének köszönheti: a társadalomban, az emberben a változás folyamatait vizsgálja, és azokat a pontokat keresi meg, melyeken a változás fölgyorsul, vagy éppen megakad. Ebből a nézőpontból az emberi kapcsolatok különös fénytörésben látszanak, és ezek a villódzó fények az emberi léleknek olyan zugaiba is bevilágítanak, melyek egyébként rejtve maradnának.

Dékány Kálmán - A ​színlelés játszmái
Dékány ​Kálmán cibakházi születésű (1921. dec. 22.) prózaíró. Alacsony sorból jutott a makói Állami Csanád Vezér Gimnáziumba, s ott érettségizett 1940-ben. Indíttatását a népi irodalom korabeli áramlata alapozta meg. Évtizedekig újságíróként kereste kenyerét.

Dékány Kálmán - A ​tükörszoba vendége
...Testi ​hibája - neki! Dénes büszkesége egyszeriben föllobban.Hát kinek a háta mögött súgtak össze a folyóparton heverésző nők,mikor ellépdelt mellettük a homokfövenyen,hogy akaratlanul is meghallhatta: - Odanézz,ez maga a tökély! Akár egy görög atléta szobra!- Az egyik osztálytása csinált is róla életnagyságú agyagszobrot,fürdőruhás aktot. Dühödt elszántsággal dobálja le a ruháját,aztán kihúzott derékkal áll kihívója elé.Te akarsz velem mérkőzni? - villog szemében a dacos önbizalom. Előszertornász,középtávfutó,vívó, futballista - néhány hónapja ez mind ő volt egy személyben.Öregedő tornatanárának példatárában a testet öltött klasszikus elv,amely a szellem és a fizikum harmonikus ötvözetéről hivatott bizonyságot tenni. A jeles tanulás és a jeles sportügyesség ötvözetéről. Csak ami oly ritkán sikerül. Vele, Halász Dénessel minden rendű és rangú növendékei előtt eldicsekedett. Nyéki meglehetős ellenségeskedéssel, hosszadalmasan vizsgálgatta az ifjú jó kötésű, zömök alakját. - Na igen - szólal meg aztán fanyalgó elismeréssel - A tiéd még őrzi az -ingyenesség- előnyeit. Az enyém már a -számlás- korszak teljesítménye. Az ifjú lovagiasan ráhagyja: A különbség szerintem is csak az -évjáratban- van...

Dékány Kálmán - Tüzes ​tű
Két ​kisregényt és novellákát foglal egybe Dékány Kálmán legújabb kötete, amelyről így vall az író:"Remények - csalódások -emberségünk megőrzése; talán ez lehetne a kor etikai -szentháromsága-. Azé a koré,amely e kötet történeteinek szövetét alkotja. A jelenkoré,természetesen,amelynek tágan értelmezett horizontjába foglaltatnak a társadalmi átváltozás kezdetei.Hol tartunk mi,a ma emberei, a lelki nemesedés fokán? Szentháromságunk harmadik ívcikkelyén,a rejtve megnyilatkozó emelkedőn? A megpróbáltatás minden korok emberi életének velejárója,minden boldoguláskeresésé, hiszen egymásra vagyunk utalva. Nincsenek >>zárt<< terek, sem a természetben, sem közöttünk,nincsenek burák.A világok között - az egyéni kisvilágok univerzumai között is átszivárgásos, átáramlásos az érintkezés,a kapcsolódás - mágnesmezők,rádióhullámok révén.A lelki sérülés terhe a próba, amely az emberi tartás erejét van hivatva megmérni. Az emberség megőrzésének rendi fokát.E folyamat a nemesedés. Persze meg is fosztathatunk tőle, lefelé is csúszhatunk a fokokon. Eszerint mérettetik meg hát a kor, amelynek égboltja alatt zajlik az iparkodásunk, a boldogságkeresés mindennapi cselekménye. A történetírás csak a korok személytelen váza; a közérzet, azt, hogy az embereknek, a társadalomnak mennyire otthona a saját kor, vagyis a lelki élet mindennapját a Művészet fejezi ki és őrzi meg az utókor számára is. Olyan vizsgálódásra érzek hajlamot, amelyben az ábrázolt sorsok, sorspillanatok is fogantattak."

Dékány Kálmán - A ​gyalogló látomásai
A ​falukutató mozgalomban makói diákként már föladatot vállalt, s ekkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy élethivatásul az újságírást és az íróságot választja. A cibakházi árva gyerekből a makói gimnázium tanárai faragtak embert, és amint több novellája és kisregénye is tanúskodik erről: a gyermekként kapott tanári intelmek, útmutatások ma is munkálnak benne, általuk lett teljes emberré. Harmincéves volt 1951-ben, amikor első könyve - egy riportgyűjtemény, az Építők becsülete - megjelent, s ezt hamarosan követte Felső határ az égbolt (1952) című kisregénye. 1961-ben kiadott novellás kötete, a Megszállottak már az érett, az életet sajátos látószögből vizsgáló író alkotása, akárcsak két regénye is, az Út nem vezet ki a világból (1964), és a Sátorkaland (1968), továbbá a Fölfelé az Etnán (1971), a Jelzőtűz (1974), Vakítás (1977) című, novellákat és kisregényeket tartalmazó könyvei. Rádiójátékai, egyfelvonásosai is erről a sajátos látószögről tanúskodnak - és arról, hogy Dékány Kálmán különös, bensőséges kapcsolatban él az általa teremtett figurákkal, ismeri minden gondolatukat, lelkük minden rezdülését. Két kisregényt és novellákat foglal egybe Dékány Kálmán legújabb kötete, amelyről így vall az író: "Gyakran úgy érzem, hogy már a magunk számára is szinte legendaszerű távolságból üzen saját ifjúságunknak az a történelmi szakasza, amelynek egyaránt voltunk szereplői és becsvágyó alkotói. Számomra, háborút viselt, sokat próbált korosztályommal együtt, az előttünk járó idősebb nemzedék haladó eszményeit követve, belső erkölcsi parancsolat volt a pusztulás romjain a rend megalapítása. Már-már apostoli hitvallással hirdettük azokban az időkben, hogy egy új honfoglalás művén munkálkodunk, népi Magyarországot teremtünk, emberséges világot alkotunk. A Mű egy része elkészült... Kezdünk hát szenvedélyesen vizsgálódni, nemegyszer önkínzóan kutatva a magunk felelősségét azokban a jelenségekben, amelyek esetenként elkeseredést és szenvedést szültek büszkeség és elégedettség helyett - hitelrontáshoz vezettek. Hőseim magánéletének egy-egy olyan pillantást igyekeztem megvillantani, amely a szembesítés ütközéseit vonja fókuszába..."

Dékány Kálmán - Tolvajkulcs
Valamikor ​1937-ben, egy vidéki város internátusában Halász Dénes tizennégy éves bennlakó éjszakánként tolvajkulccsal behatol a tornaterembe, s ott keményen gyakorlatozik a póznán, hogy legyőzzön egy Verebes nevű kiváló tornászt. Ez utóbb sikerül is neki, addig azonban történik vele egy s más. Nem különösképpen nagy jelentőségű, de az ő életében mégis fontos dolgok. Aztán, mint kiváló focistát megbízzák egy labdarugó-mérkőzés szervezésével, a meccset azonban letiltás fenyegeti, mert Verebes csúzlival kiló a kollégiumból, s eltalál valakit, aki panaszt tesz. Verebes tagadja a dolgot, Dénes pedig kénytelen-kelletlen magára vállalja, és inkább elviseli a büntetést, csak ne maradjon el a rangadó. Igazságérzetét természetesen sérti Verebes pökhendi viselkedése, cselt eszel ki. Helyrezökkenti-e az igazságot a tolvajkulcs segítségével? Erről szól ez az érdekes, tanulságos diáktörténet.

Kollekciók