Ajax-loader

Theodor W. Adorno könyvei a rukkolán


Theodor W. Adorno - Traumprotokolle
Anfang ​Januar 1956 notierte Adorno: "Unsere Träume sind nicht nur als 'unsere' untereinander verbunden, sondern bilden auch ein Kontinuum, gehören einer einheitlichen Welt an, so etwa, wie alle Erzählungen von Kafka in 'Demselben' spielen. Je enger aber Träume untereinander zusammenhängen oder sich wiederholen, um so größer die Gefahr, daß wir sie von der Wirklichkeit nicht mehr unterscheiden können." Die Bedeutung des motivischen Zusammenhangs seiner Träume legte ihm den Gedanken nahe, eine Reihe von ihnen auszuwählen und zu publizieren. Einer kleinen Sammlung solcher Traumprotokolle, die er für die Veröffentlichung vorgesehen hatte, stellte Adorno folgende Vorbemerkung voran: "Die Traumprotokolle, aus einem umfangreichen Bestand ausgewählt, sind authentisch. Ich habe sie jeweils gleich beim Erwachen niedergeschrieben und für die Publikation nur die empfindlichsten sprachlichen Mängel korrigiert." Die erste Separatausgabe ergänzt die bereits publizierten Traumprotokolle um den größten Teil einer umfangreicheren Auswahl, die als Typoskript überliefert ist.

Theodor W. Adorno - Mahler
A ​Mahler. Egy zenei fiziognómia Theodor. W. Adorno egyik legismertebb munkája, egyszersmind méltó párja a szerző zenefilozófiai főművének, Az új zene filozófiájának. Az először 1960-ban megjelent könyv jelentőségét két perspektívában lehet fölmérni: az adornói életművön belül, illetve a Mahler-recepcióhoz való hozzájáruláson keresztül. Adorno már az 1920-as évek közepén, Alban Berg Wozzeck című operájának értelmezése kapcsán megpróbált kidolgozni egy olyan általános elméletet, amely egy mű (méghozzá egyetlen mű) közvetlen közelében marad. Másrészt még a hatvanas években is meg-megjelentek olyan elemzései, amelyek konkrét életművekkel foglalkoznak. Ennek kiemelkedő példája a Mahler-monográfia. A kutatás egyre inkább hajlik arra, hogy ebben a könyvben lássa Adorno zenefilozófiai működésének csúcspontját.

Theodor W. Adorno - Hanns Eisler - Filmzene
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Theodor W. Adorno - Wagner
Richard ​Wagner művei közé tartoznak a legvitatottabb az európai zene történetében, mert a nagy esztétikai tulajdonságokkal rendelkezik, és a szélesebb politikai értelemben, mert a végleges asszimiláció a hivatalos kultúra a Harmadik Birodalom. Ez a tömör összefoglaló veszi a legragyogóbb exponense Frankfurti Iskola marxista finoman összekapcsol ezeket a művészeti és ideológiai tulajdonságait. Ez biztosítja ügyes zenetörténeti elemzéseket Wagner pontszámok és zeneszerzői technikák, hangszerelés és a staging módszereinek, bőségesen idézve a zene drámák magukat. Ugyanakkor kínál éles gondolatok Wagner szociális jellegű és az ideológiai impulzusok művészi tevékenység.

Theodor W. Adorno - Zene, ​filozófia, társadalom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Theodor W. Adorno - Max Horkheimer - A ​felvilágosodás dialektikája
Horkheimer ​„Dialektikus logika” címmel akarta megírni a kritikai elmélet nagy alapművét, ez azonban sosem készült el. Terveiből születtek meg, Adorno közreműködésével, A felvilágosodás dialektikájaként megjelent „filozófiai töredékek”. A könyvet szoros együttműködésben írták, de ismeretes, hogy egyes fejezetek egy-egy alkotóhoz köthetőek: leginkább Adorno munkája a kultúriparról szóló fejezet, illetve az Odüsszeusz-elemzés, Horkheimeré a legelső fejezet és a Sade-tanulmány. A mű a modernitás átfogó kritikáját kívánja nyújtani, a nácizmus tapasztalata alapján. A nácizmus eszerint nem az európai felvilágosodás megcsúfolása, hanem annak logikus következménye. A felvilágosodott ész már önmagában, alapvető hozzáállásában olyan elnyomásokat kódol, melyek szükségszerűen vezettek a világ totális racionalizálásához és embermilliók tervszerű kiirtásához. Mivel a liberális kapitalizmus ugyanennek az észnek a diktatúrájára épül, a modern világ számára nem maradt remény. Ennyiben A felvilágosodás dialektikája minden idők egyik legtragikusabb társadalomfilozófiai műve.

Theodor W. Adorno - Az ​új zene filozófiája
_Az ​új zene filozófiája_ sok tekintetben a 20. századi esztétikai és zenefilozófiai irodalom meghatározó alapműve. A szerző amerikai emigrációs évei (1940-1948) alatt íródott és 1949-ben megjelent könyv az előszó iránymutatása szerint _A felvilágosodás dialektikájá_nak ,,kidolgozott exkurzusa", arra tett meghatározó kísérlet, hogy a frankfurti iskola főművének elveit és belátásait átfogóan alkalmazza és próbára tegye a művészet, elsősorban a zene jelenségein. Ebből adódóan e könyv igen komplex értelemben válik zenefilozófiává: egyszerre tartalmaz szakavatott és artisztikus elemzéseket konkrét zeneszerzési technikákról, konkrét művekről, fejteget izgalmas általános esztétikai kérdéseket, művészet-hermeneutikai problémákat úgy, hogy mindezt az észkritika és a felvilágosodás dialektikus történelmi folyamatának összefüggéseibe ágyazza. Adorno szemében a zene a társadalmi igazság és hamisság hordozója: ,,a művészet formái pontosabban jegyzik fel az emberiség történelmét, mint a dokumentumok". A szépség helyére a műalkotás igazságtartalma lép - a mű így képes kognitív funkció ellátására. A művészet alakzatai saját logikájukat követve válnak a társadalmi igazságok (mint a szubjektum helyzete vagy a hatalmi struktúrák) megjelenítőivé - de sohasem a vulgármarxista értelemben vett közvetlen visszaadásává, tükrévé. A szerző mindezt a 20. század eleji zenei avantgárd történésein, s különösen Arnold Schönberg és Igor Stravinsky művészetén keresztül gondolja bemutathatónak. Adorno életművének e meghatározó darabja mindeddig fájdalmasan hiányzott a magyar könyvkultúrából, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar olvasóközönség előtt még ma is alig ismert a 20. század legnagyobb hatású zenefilozófusa. _Az új zene filozófiájá_nak megjelentetésével a magyar könyvkiadás régi, nagy adósságát törleszti.

Theodor W. Adorno - A ​művészet és a művészetek
Adorno ​századunk meghatározó esztétikai gondolkodója, a frankfurti iskola egyik alapítója. Sokszínű életművének egyik - tragikusnak mondható - vezérlő tapasztalata, hogy az elembertelenedett viszonyok szükségszerűen rányomják bélyegüket a kultúrára és a művészetre is. Erről a megélt tapasztalatról tanúskodnak a válogatásban megjelent írások. Az első rész irodalmi tanulmányainak legjavát foglalja magában, élén az "Esszé mint műforma" című elméleti igényű munkával, amely - mintegy bevezetésként - kijelöli az esszé helyét és szerepét. Ezt követik többek között Goethével, Thomas Mann-nal, Hölderlinnel, Kafkával, Beckettel foglalkozó művei. A második rész zenei tanulmányaiból mutat be érdekes csokrot, amelynek kuriózuma Adorno Bartók- értékelésének néhány dokumentuma.

Kollekciók