Ajax-loader

Lőwy Árpád könyvei a rukkolán


Lőwy Árpád - Disznólkodni ​szabad
Először ​trágár füzfapoétának tartották, hogy a versei a zugpiacon kelendöbbek legyenek. De mára már tudjuk - része a magyar költészetnek. De ki is volt Lőwy Árpád? Valódi neve dr. Réthy László etnográfus és numizmatikai iró 1851. november 21.-én született Szarvason és Aradon halt meg 1914. november 24.-én. 1885-ben irta meg élete tudományos fő művét _Az oláh nyelv és nemzwet megalakulása_. A Magyar Tudományos Akadémia 1892-ben levelező tagjává választotta. Tudos volt! Irói néven, mint Lőwy Árpád költő volt a magyar irodalom kedves, humoros, pikáns és trágár poetája. Része irodalmunknak. Érdemes a kötetet kézbevenni!

Lőwy Árpád - Pajzán ​Múzsa
Jelentem ​mindenkinek, akik az irodalmat, a verseket szeretik, hogy Lőwy Árpád újra él! Műveinek felkutatása és e könyvben megjelenő eddigi legteljesebb válogatása kelti életre, s a tartalmi aktualitások - közel száz év távlatában - tartják életben őt. Ezzel párosult szabadszájúság, szókimondás, pikáns erotika sosem obszcén, vagy pornográf, azzal együtt, hogy könnyedsége ellenére alaposan megmondja, kimondja és odamondja véleményét, vagy talán a mi véleményünket is. Száz év alatt mit sem változott a világ. Döbbenetes ez a hasonlóság. A protekció, a főnöki seggnyalás, a szerelem, a barátság, a megcsalás, a házasság, a férj-feleség probléma, a napi politika kimeríthetetlen tárháza az ő költészetének. Kevés költő van akit a "frivol-múzsa" csókolt valagon! Lőwy az egyik. A nagy és cuppanós puszi azon a tájon olyan pszichikai "degenerációt" váltott ki, hogy többé már csak görbe tükrön keresztül láttatta velünk a világot, amely a látszat szerint a feje tetejére állt, pedig ekkor van talpon, ekkor igaz. Lőwy vidám, derűs életszemlélete, a tragikomikummal, iróniával, szabadszájúsággal mixelve emeli őt a nagy nevettetők közé, mindennapi életünk nagy bohócává, kabarészerzőjévé, Asztaltársaságok központjának ma is élő viccmesélőjévé. Könnyű műfajt ajánlunk önöknek. Olyan verseket, melyeket baráti beszélgetésekkor, asztaltársaságok mulattatásakor elő kell venni, hogy végre az emberi kapcsolatokban újra eluralkodhasson az egymásra figyelés, a törődés, az a polgári életforma, amikor még az emberek összejártak. Lőwy Árpádot "hivatalból" nem illik szeretni, költészetét finnyáskodva affektálni ildomos, ezért őt mindenki szereti, aki ismeri; még azok is, akik nyilatkozataikban ugyan elítélik, és fanyalogva kijelentik "nem irodalom" de többnyire az ő könyvespolcukon is - persze eldugva - ott bújik egy-egy Lőwy kötet. A könyvtárak polcairól általában hiányzik, a rajongók egyszerűen ellopják. Újat rendelni nem tudnak, mert nem lehet kapni, hiszen az 1919-es első kiadást követően csak kétszer és igen kis példányszámban került az olvasókhoz. Ilyen, - "csak a kiválasztottaknak jutó" - kötet a jelenlegi is, Lőwy Árpád verseinek eddigi legteljesebb kiadása, amely az eredeti kéziratok felhasználásával készült. Jó szívvel ajánlom a kötetet az Olvasók kegyeibe! Forgassák és idézzék! Figyeljék a világot azon a szemüvegen keresztül, amelyet a költő biggyeszt az orrunkra! Rájönnek majd, hogy a világ szép, az emberek jók, az élet álom, s amikor meg leveszik azt látják, hogy a világ rút, az emberek rosszak, az élet szomorú valóság. Ekkor gyorsan tegyék vissza, mert olykor-olykor kell egy kis optikai csalódás! /Mihály Illés - Lőwy újkori tisztelője/

Kollekciók