Ajax-loader

Palasik Mária könyvei a rukkolán


Palasik Mária - A ​jogállamiság megteremtésének kísérlete és kudarca Magyarországon
Kísérlet ​és kudarc gyakran együtt járó fogalmak - különösen a magyar történelemben. Palasík Mária monográfiája azt vizsgálja, hogy hogyan sáfárkodtak a korabeli - hazai és nemzetközi - politikai erők az 1945-ben reánk köszöntő eséllyel, hogy végre demokratikus jogállam jöjjön létre hazánkban. A tanulmány bevezető részében áttekinti a jogállam fogalmának történetét, elméleti hátterét. A szerző az utóbbi években hozzáférhetővé vált levéltári források feltárásával, szinte az olvasóval együtt követi nyomon azt a politikai csatározást, amely 1945 és 1949 között folyt részint a nyílt színen, részint a kulisszák mögött, s a kísérlet közismert kudarcával zárult. A mű tárgyalásmódja változatos: hol a publicisztikára jellemző riportszerű részletességgel számol be az eseményekről, hol a politológia elvontabb fogalomrendszerével operálva összegez, következtet. E vonatkozásban tárgyilagosságra törekszik: a kor szereplőit nem kívánja a személyükhöz fűződő tényeket meghaladva értékelni, s mentes kíván maradni mindenféle aktualizálástól. A könyvet ajánljuk mindenkinek, aki szeretne többet megtudni a II. világháború utáni hazai törvényhozásról, igazságszolgáltatásról, a rendőri és államvédelmi szervek tevékenységéről, a jogalkotásról és a jogvédelemről, illetve az elkövetett jogsértésekről.

Palasik Mária - Nők ​a magyar tudományban
A ​20. század bővelkedik az emberiség mintegy felét kitevő női nemről született szélsőséges felfogásokban és állásfoglalásokban. Hosszú és göröngyös út vezetett odáig, míg az emberi jogokat magától értetődően kiterjesztették a nőkre is. A nagy francia forradalom alapokmánya, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata minden ember alapvető egyenlősége melletti kiállása mintha tradicionálisan – mintegy a rendi társadalom „átkos” maradványaként – hagyta volna ki a női nemet a jogokból. Csupán a férfiakra vonatkoztatva értelmezte azokat: mind az ember, mind a polgár fogalmán a férfit értette. Az ipari forradalomnak és a tömegeket foglalkoztató gyári munkának természetes következménye volt a társadalmi, a politikai és a nemek közötti jogi egyenlőtlenségek megjelenése, valamint ez utóbbi nyomán meginduló feminista mozgalomnak a választójogért folyó küzdelme. A különböző antidemokratikus rendszerek beavatkoztak ebbe a természetes folyamatba, és próbálták a nők problémáit hol semmibe venni, hol túlhangsúlyozni aktuális céljaik érdekében. Mindezen túlzások mit sem változtattak azon az alapvető antropológiai tényen, hogy a női szervezet biológiájára épülő hagyományos családmodell bizonyos szerepek ellátására predesztinálja a társadalom nőtagjait. Az is tény, hogy az 1945 utáni általános foglalkoztatási igény, majd annak összes terhe valamilyen különös okból inkább a társadalom női felére hullott vissza. A nők társadalmi szerepvállalását illetően ma is a legszélsőségesebb – hol támogató, hol ellenző – álláspontok fogalmazódnak meg a „szőke nős” viccektől a „férfi történelem” teljes tagadásáig. Kötetünk ezt a problematikát mutatja be a címében is jelzett módon: az alkalmazkodás, az együttműködés és a vetélkedés témakörét ragadja ki a társadalmi nemekről a jelenben is folyó kutatások hatalmas témaköréből.

Borvendég Zsuzsanna - Palasik Mária - Vadhajtások
1947-re ​Kelet- és Nyugat-Európa politikailag kettészakadt, aminek súlyos gazdasági következményei voltak Európa keleti felén. A Szovjetunió érdekszférájába került Magyarországon is követni kellett a harmincas években megindult szovjet iparosítási terveket, amelynek következtében a Magyar Dolgozók Pártja, élén Rákosi Mátyással hozzálátott a „vas és acél országának” felépítéséhez. A bolsevik mintát másoló kommunista párt minden megnyilvánulását áthatotta a voluntarista szemlélet; úgy gondolták, természeti tényezők nem befolyásolhatják a szocializmus építésének terveit. Ennek a meggyőződésnek a bűvöletében a hatalom korábban soha nem tapasztalt mértékben avatkozott be a természeti környezetbe. A környezeti hatástanulmányok nélkül hozott politikai döntéseknek – akár az ipart, akár a mezőgazdaságot tekintjük – máig ható következményei vannak. Kötetünk szerzői bemutatják, hogyan próbálták a Szovjetunióban 1948-tól újabb lendületet kapott természetátalakító törekvéseket is adaptálni a hazai viszonyokra; főképp a mezőgazdasági „újításokra”, az újfajta agrobiológiai elképzelésekre és kutatásokra, valamint gyakorlatban való megvalósításukra koncentrálnak, de érintik a nehézipar erőszakos fejlesztésének természetre gyakorolt következményeit is. Megismertetik az olvasót Micsurin, Liszenko és Viljamsz tanainak főbb vonásaival, valamint a liszenkóizmus magyarországi megjelenésével és politikai ideológiává emelésével. Különös figyelmet fordítanak az éghajlatidegen növények meghonosításának kísérleteire; a talajjavítás, erdősítés és vízgazdálkodás területén hozott újításokra, ezeknek pozitív és negatív hatására.

Palasik Mária - Parlamentarizmustól ​a diktatúráig (1944–1949)
A ​második világháborút követően egyszerre köszöntött Magyarországra a szabadság víziója és a megszállás valósága. Az új, demokratikus intézményrendszer kiépítése akadozott, a háborús bűnösök felelősségre vonása rövid időn belül jogszerűtlen leszámolássá változott, a Szovjetunió által támogatott kommunisták pedig fokozatosan elfoglalták a legfontosabb hatalmi pozíciókat. 1948-49-re teljesen kiépült a diktatúra intézményrendszere, ekkorra már nemcsak a háború előtti államberendezkedést bontották le teljesen, hanem mindazt, ami 1945 és 1947 között felépült. Kötetünk a korszak - formálisan - legfontosabb intézménye, a parlament történetét állítja középpontjába. Az 1944 vége és 1949 tavasza között működő három csonka ciklus közül a legelső törvényhozó testület saját magát is ideiglenesnek nevezte. A második szép reményekkel indult, hiszen a nyugati sajtó is elismerően írt az 1945. november 4-i választásokról és azok eredményeiről, ám a szintén rövidre sikeredett harmadik ciklus diktatúrába torkollott. Az ezekben az években kiépülő sztálini típusú diktatúrában a demokrácia erői számára az országgyűlés jelentette az utolsó olyan fórumot, ahol az ellenzék többé-kevésbé nyíltan fogalmazhatott meg kritikát a hatalomra törő önkényuralommal szemben.

Bank Barbara - Gyarmati György - Palasik Mária - "Állami ​titok"
Tóth ​Géza volt a recski tábor legalacsonyabb embere; az egyetlen, aki az emeletes priccsek alsó traktusán egyenesen tudott ülni anélkül, hogy beverte volna a fejét. Korábban a Meteorológiai Intézet egyik vezetője volt. Internálását annak köszönhette, hogy az általa szerkesztett időjárás-előrejelzések egyike másnapra ,,lágy nyugati szellőket" ígért, majd a prognózis úgy folytatódott, hogy ,,a következő napokra északkelet felől" - azaz a Szovjetunió irányából - ,,fagyos légrétegek betörése várható". Másnap letartóztatta az Államvédelmi Hatóság. A - nem meteorológiai - hidegháborús légkör éber fürkészei az előjelzésbe csempészett imperialista propagandával, valamint kémtevékenységgel is meggyanúsították. Utóbbinak az volt az alapja, hogy a jelzett napokon valóban egy új szovjet katonai kontingens érkezett Magyarországra, amiről persze senki illetéktelennek nem volt szabad tudnia, és a rádióelhárítás hivatásosai ennek virágnyelven való megszellőztetését hallották ki az időjóslásból. Így lett a recski rabszlengben Tóth Géza ragadványneve ,,Északkeleti Betörés". Van, aki név szerint, van, aki csak az ,,osztályellenség" és/vagy ,,rendszerellenség" titulussal illetett sokaság egyik névtelenjeként tűnik fel a kötet lapjain. A diszkrimináltak eme második világháború utáni panorámája nem a szorosabb értelemben vett ,,börtönvilág Magyarországon". A börtönbüntetésre ítélteken kívül ugyanis - bírósági bizonyítás nélkül - tízezrek raboskodtak éveken át internáló vagy kényszermunkatáborokban, illetve éltek - lakhelyükről száműzve - meghurcolt páriaként az ,,internálásszerű kitelepítések" zárt táboraiban. Szabadulásuk alkalmával kötelezettségvállalást kellett aláírniuk, hogy mivel a velük történtek - azaz a sorsukat megnyomorító atrocitások - ,,állami titkot képeznek", arról soha, senkinek nem beszélhetnek. Noha ők, a meghurcoltak állnak a leírás középpontjában, kikerülhetetlenül szövődött a történtek felidézésébe az Államvédelmi Hatóság ténykedése, mivel ez a szerv volt a kulcsszereplője - legodaadóbb kiszolgálója és végrehajtója - a Rákosi-kori terroruralom legkülönbözőbb formaváltozatainak.

Palasik Mária - Félelembe ​zárt múlt
1945. ​február elejétől április végéig Gyömrőről és a környékbeli falvakból internálás címén különböző ürügyekkel elhurcolták és meggyilkolták a Horthy-korszak prominenseit, jegyzőket, főjegyzőket, papokat, irodatiszteket, földbirtokosokat, egy járásbírót, egy vendéglőtulajdonost, egy uradalmi intézőt, még egy postamestert is. Az áldozatok száma több mint húsz fő, de pontos számot ma sem tudunk mondani. Hogy mi is történt valójában Gyömrőn és környékén, azt a hivatali oldalról a felderítetlenség, az átélők részéről pedig sokáig a félelem homálya fedte. A rendszerváltás után kezdett oldódni valamelyest a tragikus eseményeket rejtő titok feltárásától való félelem. A szerző levéltári források, tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, visszaemlékezések és a korabeli sajtó alapján – az országos politikai folyamatokkal összefüggésben – kísérli meg követni, mi is történt a Gyömrői járásban 1944–1945 telén és 1945 kora tavaszán, illetve hogyan próbálta kezelni a történéseket a mindenkori államhatalom. A szerző célja az volt, hogy ne krimi vagy rémhírek szintjén kezelve igyekezzen bemutatni a gyilkosságokat, illetve mindazt a politikai fordulatot, amit egy viszonylag szűk helyi közösség drámai körülmények között kényszerült megélni a második világháború végeztével.

Baráth Magdolna - Feitl István - Izsák Lajos - Palasik Mária - Stemler Gyula - Varga Zsuzsanna - Krónika ​1956
1956 ​sorsfordító év a magyar történelemben. Az októberi forradalomban és szabadságharcban nem egyes emberek, politikai csoportok, nézetek és vélemények csaptak össze, hanem a népakarat tört felszínre. Olyan méltósága volt, amilyet csak az igazság adhat az eszmének, embernek. Kötetünk az egész 1956-os esztendő krónikája. A hazai és a világpolitika szövevényes útvesztői mellett felidézi a gazdaság, a társadalmi élet, a kultúra, a sport, a hétköznapok történéseit, a fokozatosan szabadabbá váló légkört, de a november 4-ét követő elnyomást és a diktatúra restaurációját is.

Kollekciók