Ajax-loader

Borgos Anna könyvei a rukkolán


Borgos Anna - Nemek ​között
Milyen ​tüneteket produkáltak a huszadik század eleji hisztériás betegek és orvosaik? Kinek az önéletrajzát írta meg Gertrude Stein? Hogyan viszonyultak a szexualitáshoz Erdős Renée, Török Sophie vagy Lux Terka regényhősnői? Milyen történeteket hordoznak Csáth Géza és Jónás Olga, Hatvany Lajos és Kovács Júlia, Bródy Sándor és Fehér Judit kapcsolatai és művei? Mik voltak a századelőn a női testkultúra új útjai? Hogyan jelent meg Vay Sándor/Sarolta a korabeli irodalmi és pszichiátriai diskurzusban? Hogyan ábrázolta a leszbikusságot a háború előtti orvosi irodalom? Hol helyezhető el a biszexualitás a jelenkori szexuális identitások között? Vannak-e jellemző sajátosságai a kétanyás családoknak? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Borgos Anna új könyve, mely az elmúlt évek szerteágazó kutatómunkájának termése.

Borgos Anna - Szilágyi Judit - Nőírók ​és írónők
"Körülbelül ​ez a harminc év volt az, amely alatt nálunk nők komoly írókká fejlődtek. ...Abban a küzdelemben - joggal nevezhetném szabadságharcnak -, amely a nők (és írónők) élete volt ezekben az évtizedekben, ...melléjük állt Osvát Ernő és a Nyugat. Éppen ezért nagyon is sokat jelentett nékik a Nyugat ... De nem lehetne-e ezt a tételt, illő kisebb méretben, meg is fordítani? ...Annak a sok évfolyamnak sokszínű gazdagságához semmivel sem járultak hozzá az írónők?" Reichard Piroska Elek Artúrnak címzett gondolatai jól körvonalazzák a könyv szerzőinek alapvető kérdésfelvetéseit is. A Nyugat viszonylag sok és sokféle női szerzőt közölt. E tény mögött a folyóirat nagy esztétikai önmítoszán túl ("csak az írás minősége számít") a korszak egyik legaktuálisabb kérdésére reagáló szerkesztői koncepció éppúgy felfedezhető, mint a személyes motivációk. A kötetben a folyóirat által leggyakrabban közölt tíz nőíró portréja szerepel. A tanulmányok tehát az akkori kánont, a Nyugat által legértékesebbnek tartott nőírók történetét tárják fel. Vannak köztük ismert és kanonizált írók (Kaffka Margit, Lesznai Anna, Török Sophie), talán ismerősen csengő nevek (Bohuniczky Szefi, Kádár Erzsébet, Kosáryné Réz Lola, Lányi Sarolta), de mára egészen elfeledett szerzők is (Gyulai Márta, Kovács Mária, Reichard Piroska). Az ő pályájuk és írásaik megismerése a folyóirat egészéről való gondolkodásunkat is árnyalhatja. Hiszen miközben a (férfi) Nyugatról való ismereteink folyamatosan gazdagodnak és módosulnak, azok a szerepek, amelyeket a nők töltöttek be a magyar irodalom legfontosabb lapjánál, az utókor számára nagyrészt még mindig ismeretlenek.

Borgos Anna - Portrék ​a Másikról
Milyen ​módon léphettek ki a nők hagyományos szerepeikből a múlt századelőn? A könyv a Másik-szereppel való küzdelem néhány jellegzetes példáját és ezek hátterét vizsgálja. Középpontjában három Nyugatfeleség áll, de számos más, az átmeneti női szerepeket érintő kérdésről is olvashatunk. A könyv fő fejezete Török Sophie, Harmos Ilona és Böhm Aranka életútját követi végig: hogyan viszonyult a három öntörvényű, alkotó energiákkal bíró nő az írófeleség szerepéhez az irodalmi és magánéletben, milyen házasságban éltek, vonzódtak-e saját nemükhöz, milyen volt a kapcsolatuk gyermekükkel, és hogyan küzdöttek meg íróférjük létezésével és halálával - mindez megtudható a pszichológus Borgos Anna könyvéből, aki átfogó alapossággal tárja fel életüket. Könyvünkben számos kevéssé ismert fotót is közreadunk.

Borgos Anna - Holnaplányok
A ​„holnaplány” kifejezést Hajdu Lilly, a később jelentőssé vált pszicho­analitikus használta saját magára 1910-ben, orvostanhallgatóként. Olyan nőket képzelt a szó mögé, akik elmozdulnak a nő hagyományos ideáljától, és mindenekelőtt szellemi, alkotó emberként és társként tekintenek önmagukra. Róluk szól ez a könyv. A nők kapcsolódása a pszichoanalitikus szakmához az intellektuális női szereplehetőségek kibontakozásának reprezentatív jelensége. Számszerűen ugyan egy szűk csoport történetéről van szó, amely viszont rendkívül sok szálon érintkezik a korabeli kultúrával és társadalommal, ezért az életutak tükrében nemcsak a pszichoanalí­zis, de a nőtörténet, illetve a társadalom- és politikatörténet jelentős eseményei és folyamatai is nyomon követhetők. A könyv fejezetei egyfelől a nőiség pszichoanalízisben betöltött szerepét, jelentését, másfelől az első magyar női pszichoanalitikusok pályáját mutatják be. Feltárják a pszichoanalízis budapesti iskolá­jában dolgozó nők társadalmi hátterét, a szakmába való belépésük körülményeit, érdeklődési területeik jellegzetességeit. A fő fejezetek egy-egy jelentős női pszichoanalitikus: Hajdu Lilly, Gyömrői Edit, Bálint Alice, Kovács Vilma és Rotter Lillián életén és pályáján vezetnek végig, számos új életrajzi forrás bevonásával. Az utolsó fejezet rövidebb élet­rajzai további közel harminc korai magyar (és magyar származású) női analitikus portréját rajzolják meg – közülük többen szinte teljesen ismeretlenek voltak a pszichoanalízis-történet számára.

Kollekciók