Ajax-loader

Ruffy Péter könyvei a rukkolán


Ruffy Péter - Magyar ​ereklyék, magyar jelképek
Nemzeti ​ereklyéinkről, jelképeinkről az elmúlt századok során számos művet írtak. Nagyrészt tudományos műveket, amelyek a Szent Korona, a klenódiumok vagy az ősi nyelvemlékek eredetével, történetével foglalkoznak. Megjeleníti őket gyakran a szépirodalom is, ám népszerű tudományos ismeretterjesztő, a nem szakmai olvasóközönség számára is élvezhető munka mindeddig nem készült róluk. Pedig gyakran éreztük szükségét az iskolai, a közösségi és a családi nevelésben egyaránt. Ruffy Péter, az igényes tollú, népszerű könyveiről is ismert újságíró vállalkozott a merész feladatra, hogy egy kötetben szól a nemzettudat ápolása terén oly nagy értékkel bíró tárgyakról, jelképekről. Ismereteket közöl anélkül, hogy adathalmazzal fárasztana, és érzelmeket ébreszt olykor már feledésbe merülő emlékek iránt. A szerző a kialakulás történeti rendjében veszi sorra bemutatandó tárgyait, államalapító Szent István királyunk jobbjától a nemzeti színek használatáig. A könyv az államalapító nagy uralkodó halálának 950. évfordulója alkalmából kerül az olvasók elé.

Covers_235278
elérhető
0

Ruffy Péter - Romlás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ruffy Péter - Hazánk ​szíve Budapest
Hallottatok ​már olyan városról, amelynek egyik része erdők közé, hegyek közé, dombokra és sziklákra épült, a másik pedig tükörsima síkságra? Ez a város hazánk fővárosa: a kétezer éves Budapest. Eraviszkuszok, rómaiak lakták egykor, itt, a Csepel-szigeten állt Árpád fejedelem sátorvárosa, tündérvárost építtetett Budán Mátyás, s befészkelte magát falai közé a török. De sokszor leégett ez a csodaváros! Hányszor összedőlt, rommá lett, majdnem kihalt! De romjaiból, mint a mesék madara, mindig feltámadt, újjászületett. Ez a szép képeskönyv nemcsak fővárosunk kétezer éves történetét meséli el, hanem bemutatja a mai, sokszínű, lüktető életünket és a jövő Budapestjét is. A művészi, szívgyönyörködtető rajzokat Würtz Ádám készítette.

Covers_262721
elérhető
0

Ruffy Péter - Világaim
Ruffy ​Péter portréinak, ripotrjainak, esszéinek ez a válogatott gyűjteménye a szerző világait mutatja be. Mindenekelőtt azt a forró és a romantikától sem mentes látásmódot, amellyel Furry korát és társadalmát figyeli. Ez az érzelmes, de mindig tárgyilagos világfigyelés a szerzőt, sorsának szerencsés fordulatai során távoli földrészekre vezetei. Hol a szibériai tajga jéghidegébe, hol Fekete-Afrika forróságába vagy Madagaszkár örök tavaszába. A kötet ciklusai a mérhetetlenül távoli és fészekmeleg-közeli Ruffy-világot beszélik el. A Nagyvilág az új Afrika anyanyelvi küzdelmeit, a Hazai világ múltunkat s mai valóságunkat. A Szomszédos világ Erdélyt, a Vajdaságot s a szlovákiai magyarokat láttatja, a Szétszórt világ a magyarok nemzetközi találkozóit meséli el. Végül A csend világa a visegrádi tuszkulánumba hívogat, a szerző hegyi hajlékába, ahol Ruffy Péter eltűnödik roppant ívelésű korszaka, tulajdon sorsa fölött.

Ruffy Péter - Bujdosó ​nyelvemlékeink
Ruffy ​Péter több mint két évtizede járja a világot, az országot, könyvtárakat, kézirattárakat, Erdélyt, Bécset, Szlovákiát, Párizst, írói szülőházakat, páncélszekrényekben őrzött ősi kéziratokat bújva, hogy egybegyűjtse, megírja a magyar nyelvemlékek bujdosását, a magyar írásbeliség századait. Hogyan került első ismert versünk, az Ómagyar Mária-siralom kézirata Belgiumba? Hol rejtekeztek évszázadokig Balassi Bálint elveszettnek hitt szerelmes versei? Hogyan vált majdnem temetési szemfedővé Petőfi Sándor írói szerződése Amerikában? Miként mentették meg a második világháború romjai közt Madách Imre Tragédiájának a kéziratát? Ki fedezte föl az ősi székely rovásírást egy konstantinápolyi istálló falán, s hogyan kerültek tömegsírba Radnóti Miklós versei, a XX. századi magyar líra legtragikusabb kéziratai? Erről beszél, s még sok minden másról szól ez a finom mívű könyv, anyanyelvünk, nyelvemlékeink évszázadainak regényes története.

Ruffy Péter - Arcképek ​és történetek
Ruffy ​Péter hangulatos, irodalmi igényű írásai mindig élményt jelentenek az olvasó számára, akár a lapok hasábjain, akár kötetben találkozik velük. Könyvének első részében, az Arcképekben, Magyarország kiemelkedő egyéniségeivel és a hétköznapok egyszerű hőseivel, az új nemzedékkel és a napjainkban is "fiatal" régiekkel találkozunk. A tudományok, a művészetek, a szellem kiváló képviselői - a többi között Kárpáti Aurél, Tamási Áron, Kisfaludy-Stróbl Zsigmond, Istók János, Vadász Elemér, Harangozó Gyula stb. - és a jövő ígéretei mellett munkások, parasztok, egyszerű, mindennapi emberek portréi is szerepelnek a kötetben. A könyv második része a Történetek. Ezekben a riportokban sok színes eseményt rögzít az író: "Érettségi találkozó", "A pusztaszeri Árpád-szobor", "Lacika" és a többiek mind mai megváltozott életünk egy-egy érdekes részét vetítik az olvasó elé.

Ruffy Péter - Varsói ​hajnal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Baróti Géza - Ruffy Péter - Kristóf Attila - Hazai ​történetek
Három ​szerző (plusz egy fő, a fotóriporter) sajátos alkotói szövetségre lépett, s egymást buzdítva, egymás rigolyáit tűrve, egymást vigasztalva, egymással perlekedve, víg, néhol borús kedvvel, de mindenképpen az igazság szomjával bejárták az országot a nyugati végektől a nyíri csendig. Mesterségük címere a kíváncsiság, látni akartak ismeretlen falvakat, paroláztak névtelenekkel, együtt ittak munkásokkal, parasztokkal, együtt nevettek lakodalmas néppel. ... kíváncsiságból született ez a ... vallomás? tükörkép? megragadása a forró jelennek, ami mára már múlttá vált? Ki tudná meghatározni e kis műhely riportjainak műfaját?

Ruffy Péter - Úttalan ​utakon
Ruffy ​Péter - önmagáról: "Az első világháború hadüzenetének napján, 1914. július 28-án születtem Nagyváradon. Gödöllőn érettségiztem, s egy évig hallgatója voltam a párizsi Sorbonne mellett szervezett újságíró-iskolának. Szülővárosomon kívül éltem Párizsban, Aradon, Brassóban, Kolozsvárt, s több mint harminc éve ugyanazon a helyen, ugyanabban az utcában lakom Budán. A szibériai Irkutszktól Monte-Carlóig sokat utaztam. A legtöbbet Magyarországon. A térképen már alig találok olyan magyar falut, amelyet még nem láttam. Tizenhét éves koromban szegődtem az újságírás "igájába" Nagyváradon. Negyvenhárom éve hordom ezt a nehezéket, amely nem iga nekem, inkább madárszárny, amely fölemel, kibontva előttem minden messzeséget. A Brassói Lapok szerkesztőségében váltam újságíróvá. Most már évek óta a Magyar Nemzet főmunkatársa vagyok. Első könyvem, amelyet még Schöpflin Aladár jelentett meg, regény volt. Több regényt nem írtam. Csak riportokat. A világ valósága, benne a hazai valóság érdekelt. Ezekben az írásokban emléket szerettem volna, emléket szeretnék állítani annak a népnek, amelyhez tartozom. Kik voltak, mik voltak, hogyan éltek, miféle tüskés bozótban, milyen fényben, szélfúvásban? Több mint negyven éve, Erdélyben és Magyarországon, ez az emlékformálás a dolgom. Ezt végzem jól-rosszul, azzal a szenvedéllyel s szenvedéssel, amely kitölti az emberöltőt." Ruffy Pétert az olvasók sokoldalú, minden iránt érdeklődő, színesen és igényesen író publicistaként tartják számon, s nem ok nélkül: riportjaiban az egész emberi valóságot igyekszik megjeleníteni, olyan emberi magatartásokat írásban rögzíteni, melyek méltók az általános figyelemre, méltók arra, hogy példájukkal hassanak, hogy megmaradjanak az emberek emlékezetében. A magyar valóság érdekli kiváltképpen, s ha külföldről vagy külföldiről ír, akkor is voltaképpen a hazai valóság láttatására keres új nézőpontot. Szenvedélyesen érdekli a magyar diaszpóra, külföldre elszármazott honfitársaink sorsa, és külön ciklusban mutatja be a világban szétszóródott híres és kevésbé híres magyarokat, a nemzetközi hírű amerikai professzort éppúgy, mint a nagybecskereki gimnáziumi volt növendékeit. Hazai flóra című ciklusában kitűnő arcképeket fest a világhírű Pető András orvosprofesszorról, Szőke Péterről, a madárhangok tudós gyűjtőjéről, Bari Károly költőről, a fizikus diákról, az indiai gyermekrajz-pályázaton nyertes fehérvári kislányról, a fiatal munkásnőről. Ruffy Péter sokat utazik, és minden utazása egy-egy remekbe készült útirajz ihletője. Így született a szabadszentkirályi változásokról írt szociografikus riportja, őrségi lírai útinaplója, így keletkeztek szlovákiai riportjai, melyekben Balassi, Mednyánszky, Szinyei Merse, Mikszáth nyomait kutatja, s így írta ihletett nyugat-európai, lengyelországi, kazahsztáni útirajzait is.

Ruffy Péter - Harminchárom ​élet
E ​kötetben harminchárom ember arcképével találkozik az olvasó. Az arcok különbözők. A kor, melyben élnek, egy. _Átmeneti._ Közöttük egyesek halottak, még ha élnek is. Mások élnek ugyan, de csak lebegve, mint Hamlet atyjának búcsúzó szelleme. Megint mások léteznek, de egyelőre haloványan, nyiladozva. S valamennyiök közt itt vannak az erősek, szemérmesen, s vállaikon az ország. Afféle kikötő tehát ez a könyv. Az egyik hajó már elment, örökre. A másik - mennyire várják! - lassan közelít. A krónikás a mólón állt, s figyelte a vasmacska csikordulásait. Budapest, 1957 augusztusában. RUFFY PÉTER

Ruffy Péter - Koronánk ​könyve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ruffy Péter - A ​későn született ember
"Én ​ki vagyok? - Ön, Hochwohlgeboren, nem jó vagy rossz, kedves vagy zord, elviselhetetlen vagy egyenesen édes úr. Ön egyszerűen későn született ember, akit szívesen a bolondokházába zárnának az emberek. - S ha nem születek későn? - Ha a középkorban jön a világra, és húszezer katona fölött rendelkezik, önt imádnák, meghajolnának uraságod előtt, félnék és tisztelnék, dicsérnék, magasztalnák, országos tekintély volna. S ön határozná meg az erkölcsöt is... - S ha a bolondokházába kerülnék, kikkel élnék közös fészekben? - Az előre született emberekkel... akik majd elveszik a kastélyokat, a várakat, és föl fogják osztani a nedeci, a krasznyáni uradalmakat..."

Ruffy Péter - A ​riporter visszanéz
A ​szerző mondja kötetéről: Ötvenéves múltam, ebből több, mint harminc évet szaladgálásokkal töltöttem el. Mindig ismerkedtem, mindig kérdezgettem és jegyeztem. Mindig szaladtam. Mindig futottam valami után. Mit kerestem? Régi leveleket, kifakult képeket, valaha élt költőket, forradalmárokat és mai embereket. Meg akartam ismerni a népek életét és az országokat. A riporter visszanéz váradi ifjúságára, a gyengéd párizsi utcára, Szarajevó fekete hegyeire, Mikszáth szelíd szülőfalujára, Madách kéziratára, Váradra és Debrecenbe, és emberekre, akikkel beszélgetett. Szeretném, ha velem jönnének falvakba és városokba, Párizsba és Szklabonyára, és szeretném, ha szeretnék ezeket a vallomásokat.

Kollekciók