Ajax-loader

Sinkovics Gábor könyvei a rukkolán


B. Molnár László - Sinkovics Gábor - Knézy
"Vannak, ​akik gyűlölnek, de tudom, hogy sokan szeretnek. Ezt elfogadtam, nincs ezzel semmi gond. Még 1971-ben kerültem a televízióhoz, és olyan szerencsém volt, hogy az 1972-es müncheni olimpián már dolgozhattam. Úgy jöttem haza Németországból, hogy az újoncból ismert tévériporter lett. Mindent a sportnak, a televíziónak köszönhetek, és hálás vagyok ezért. Talán még egy könyvet szívesen írnék, ez motoszkál bennem. Nem tudom lesz-e rá időm..." A kötetben szerepelnek: Dávid Sándor, Deutsch Tamás, Faragó Richard, Gulyás László, Hajdú B. István, Mészöly Kálmán, Ragáts Imre, Szegő Tibor, Várkonyi Attila, Török László és még sokan mások.

Sinkovics Gábor - Dicsfény ​és árnyék
Sok ​milliót követelnek a befektetők Zalatnay Sarolta cégétől. Mi történt Cinivel az elmúlt években? Maradt-e társa a bajban? Barátai segítségével, vagy egyedül küzd a körötte kavargó indulatokkal? Milyen lelki megpróbáltatásokat él át egy ötvenes nő, akinek betegséggel, magánnyal, rágalmakkal, a börtön fenyegetettségével kell szembesülnie?

Mészöly Kálmán - Sinkovics Gábor - Mészöly ​Kálmán
Állandóan ​a nagy pofám miatt kerültem bajba. Mert nem tudom befogni a számat. De miért is tenném? Engem őszinteségre neveltek. Most végre úgy beszélhetek az életemről, hogy nem vágnak közbe, hogy nem legyintenek rám, hogy nem állítanak félre. Elmesélek hát mindent. Tudja meg mindenki, milyen volt szegénységben, a rendszer által kiszolgáltatottan élni; milyen volt a fájdalomtól üvölteni, miután csaknem ájulásig vertek a pribékek; milyen szembenézni a halállal egy repülőúton; és milyen a nincstelenségből kitörve a népszerűségben fürödni. Azt is elmondom, milyen volt a Real Madrid, az Inter, a Santos ellen pályára lépni, és Pelével, Eusebióval vagy éppen Di Stefanóval s Puskással szemben csatázni – és milyen volt abban a Vasasban játszani, amelyik akkoriban a világ legjobbjai közé tartozott. De a könnyeimről is beszélek, mert olykor zokogtam, az ég felé néztem, s üvöltöttem: miért nem sikerül nekünk, magyaroknak? Miért mi veszítünk mindig a legfontosabb pillanatokban?! A legfájóbb bukás után is nekem kellett kimondanom, a mi időnk lejárt. Na meg később is én álltam a felbőszült szurkolók elé, amikor elbuktuk a 2012-es Eb-rendezést, és én ordítottam a kamerákba, hogy „át lettünk verve… a büdös úristenit neki…”. Vannak, akik gúnyolódnak a filmszereplésemen, de az utókornak tudnia kell arról is, mit éltem át a kispadon szövetségi kapitányként, és miként lehetett feldolgozni, hogy az évek, évtizedek alatt gyakorlatilag megszűnt a minőségi magyar futball. Ugyanakkor szeretném, ha tíz vagy húsz év múlva is pontosan tudnák, hogy volt egyszer magyar labdarúgás. És a főszereplők között ott volt Mészöly Kálmán, a Szőke Szikla is.

Sinkovics Gábor - S. Tóth János - Volt ​egyszer egy Népstadion
Sztorik, ​nagy meccsek, sztárfellépők, különleges fotógyűjtemény. Gurultunk a Hungária körúton, araszoltunk a Thökölyn, rákanyarodtunk a Stefániára, álltunk türelmetlenül a Kerepesi úton - aztán felpillantottunk és megláttuk. Valahogy mindenhonnan az a hatalmas, tekintélyt parancsoló betonépület nézett le ránk. A félkész felső karéjjal, az egekbe törő reflektoraival. De ha éppen messze jártunk, akkor is velünk, bennünk volt. Cipeltük magunkkal az ott átélt élményeket. Mert hát mindenkinek van legalább egy felejthetetlen Népstadion-emléke. Egy meccs, egy gól, egy győzelem, egy világcsúcs. Itt él a szívünkben megannyi csodálatos pillanat futballmérkőzésekről, atlétikai versenyekről, telt házas színészek-újságírók rangadókról, óriási koncertekről. Sosem feledjük az angolok elleni 7:1-et; Szepesi György legendás közvetítéseit; a világraszóló brazilverést; a botrányt kavaró Mészöly-filmet; Kovács Bütyök elképesztő vágtáját; a kosarasok váratlan sikerét; vagy éppen Lionel Messi első válogatott fellépését... Szinte most is a szemünk előtt van, ahogy Freddie Mercury és a Queen extázisba hozza Budapestet, ahogy Mick Jagger és a Rolling Stones táncra perdíti a közönséget. Mindenre tisztán emlékszünk. A Népstadion, vagy ahogy a fiatalabbak ismerik, a Puskás Ferenc Stadion egy életre velünk marad, hiába nem emelkednek már a magasba a falai, hiába bontották le az ódon létesítményt. Ez a könyv Budapest egyik szimbólumának állít emléket, s azon túl, hogy bemutatja a nemzeti stadion történetét, igyekszik feleleveníteni megannyi varázslatos eseményt, melyek több generáció életét tették boldogabbá. Érzelemdús múltidézésre invitáljuk, kedves Olvasó! És nem lennénk meglepve, ha a közel százoldalnyi különleges fotó lapozgatása, s az olykor kedélyes, máskor szívfacsaró sztorik olvasása közben arra gondolna: a Népstadion most is ott van a régi a helyén, még mindig állnak a betonfalak, elég csak felnézni a magasba, és azok a bizonyos reflektorok máris kigyúlnak... Már az első újkori olimpiai játékok megrendezése előtt felmerült az ötlet, hogy Budapestnek is szüksége lenne nemzeti stadionra. Az évtizedek során tervek sokasága született, az építkezés azonban csak 1948-ban kezdődött el abban a reményben, hogy a magyar főváros elnyerheti az 1960-as ötkarikás játékok rendezési jogát. A Rákosi-rezsim a kor celebjeinek számító élsportolókat is kivezényelte az építkezésre. "Minden úgy ment, mint a pályán - mesélte az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula. - Mi melóztunk, Puskás dirigált." A Népstadion építését ugyan nem sikerült befejezni a sokadik határidőre sem, 1953. augusztus 20-án mégis átadták a létesítményt, amely még így is a világ egyik legmodernebb arénájának számított, és Budapest egyik szimbólumává vált. A hat évtized során azonban alaposan elhasználódott, s noha az 1998-as atlétikai Európa-bajnokság előtt részben modernizálták, végül nem kerülhette el a sorsát a 2002 óta Puskás Ferenc nevét viselő stadion. 2016-ban lebontották, hogy a helyén egy, a XXI. század követelményeinek megfelelő stadion épülhessen.

Farkas Éva - Sinkovics Gábor - Lászlócsapda
Megbukott ​vagy egyszerűen megbuktatták? Ki az a László Csaba, aki a székelyföldi Hodgyáról elindulva, Németországon át, az ismeretlenségből került a Ferencváros kispadjára? Másfél évet kapott a sorstól, hogy gyermekkori álmait valóra váltsa, és ez idő alatt megismerhette azt a csapatot, s azt a közeget, amelyre azóta vágyott, mióta először rúghatott bele egy futball-labdába. Mi maradt meg benne ebből a másfél évből, s hogyan vélekednek róla ismerősök és ismeretlenek? Mesebeli történet megannyi fordulattal, sírással, egymásra mutogatással. Mesebeli történet magyaros kiadásban. Erről is szól ez a könyv, happy end nélkül… László Csabát egyszerűen felfalta a mai magyar futballvalóság. Erről is szól ez a könyv. S persze, a hodgyai dombon, antennával a fa tetején ülő székelyekről.

Kollekciók