Ajax-loader

Guy de Pourtalès könyvei a rukkolán


Guy de Pourtalès - Liszt ​Ferenc
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Guy de Pourtalès - A ​zongora poétája
Pourtalès ​híres Chopin-könyvét nem kell bemutatnunk a magyar olvasóközönségnek. Amióta először adtuk ki, elkapkodták és mostani újabb kiadásával az egyre gyakrabban jelentkező keresletet akarjuk kielégíteni. Pourtalès, aki regényírónak éppen olyan nagy, mint esztétikusnak, nem külsőségeken alapuló divatos "regényes életrajz"-ot írt, a zenei újromantika megteremtőjétől, hanem egy mindent átfogó korképet rajzolt, amelyben Liszt, Heine, Delacroix, Berlioz, George Sand mögül varázslatos bódulattal emelkedik ki a "széparcú férfiangyal, aki olyan, mint egy bánatos hölgy." Ha Pourtalès írásait olvassuk, úgy érezzük, mintha magunk is ott ülnénk a párizsi szalonban, ahol gyertyafény mellett csodás melódiákat rögtönzött a messze Lengyelországból odacsöppent ifjú - mintha elkísérnők szenvedélyes bolyongásaira, vele tépelődnénk, kétségek és reménykedések között, a szerelem gyötrelmeiben és az alkotás lázában. Regény a szó szoros értelmében. Tragikus cselekményű, az érdeklődést egy pillanatra sem lankadni engedő regény.. Van benne kaland és szerelem, érték és szépség - és amellett igaz minden sorában. A mulandóság szomorú elégiája és a remény diadalmas rapszódiája. Chopin kettősségének lénye szól hozzánk ezekből az izzó szeretettel megírt lapokból: a párizsi divatfi és a lengyel szabadsághős, a hódító szerelmes és a halálraítélt tüdőbeteg. Mélységesen emberi sors, művészsors.

Guy de Pourtalès - Liszt ​Ferenc élete
"...A ​hangom lágyan suttogott fülébe csak mint egy messzi jel, oly tisztán, mint szemének nyílt örvénye, oly szűzen, mint ha mély álomzenére a Végtelen felel."

Guy de Pourtalès - Berlioz ​élete
Louis ​Hector Berlioz (La Côte-Saint-André, 1803. december 11. – Párizs, 1869. március 8.) francia romantikus zeneszerző, író, zenekritikus. Orvosi tanulmányait félbehagyva tért át a zeneszerzésre. Miután a párizsi konzervatóriumban tanulva több ízben pályázott sikertelenül a Római-díjra, 1828-ban megrendezte első nyilvános szerzői estjét. 1830-ban, a Fantasztikus szimfónia befejezése után, Szardanapál utolsó éjszakája című kantátájával végre elnyerte az áhított elismerést, és Rómába utazott, ahol azonban nem találta helyét, és félbeszakítva az ösztöndíj feltételéül szabott ott-tartózkodást, visszatért a francia fővárosba. 1833-tól mint zeneíró és -kritikus működött. Egész élete során úgy érezte, hogy a párizsi közönség nem értékeli kellőképpen művészetét. Nem sikerült tanári állást szereznie a konzervatóriumban, és az Opérában sem alkalmazták karmesterként. Zűrös magánéletéből a belgiumi és a németországi hangversenykörutak jelentettek számára menekülést. Később Közép-Európába is eljutott, így többek között Pestre is. wikipedia

Kollekciók