Ajax-loader

Czigány Zoltán könyvei a rukkolán


Czigány Zoltán - Csoda ​és Kósza körül a Föld
"A ​ló mindig hálás. Hálás lény és hálás téma. Czigány Zoltán – maga is nagy lovas és lóbarát – egy nagy múltú irodalmi hagyomány nyomába indította mesekönyvének hőseit, Csodát és Kószát, akik vásott nyerítéssel vágtatnak vagy poroszkálnak elődeik után. Nem csupán a szelíd irónia, hanem olykor a harapósabb szatíra is felvillan a gyakran groteszk történetek lapjain” – méltatta Czigány Zoltánt Békés Pál, amikor Csoda és Kósza című könyve elnyerte az IBBY-től az „Év Gyerekkönyve” díjat. Nos, most itt a folytatás, ami legalább annyira szórakoztató, nyelvi leleményekben gazdag, mint amilyen az első rész volt! „Csoda és Kósza azóta sem pihent a babérjain, azaz a szalmán, sőt, egyre többet utaz tak. Jártak Velencében, Pekingben, Santorinin, Párizsban és Mogyoródon, Kósza még a sivatagba és az Északi-sarkkörre is eljutott. Jól tudjuk, kik ők: lovak, a lelkünk részei. Mert mint minden gyerek és felnőtt, hajla­mosak a meggondolatlan cselekedetekre, a kószálásra, és mint minden gyerek és fel­nőtt, tudnak olyan jók is lenni, hogy az csodálatos! Erről szól a könyv.” -

Czigány Zoltán - Az ​utolsó mondat
Derűsen ​ráhangolódva Czigány Zoltán írásaira, játszom én is a szavakkal, hiszen első olvasásra, erre buzdít, hogy ne vegyünk semmit se túl komolyan, de legfőképpen önmagunkat ne, legfeljebb egy pillanatra azt a gyereket, aki voltunk, és aki halálosan komolyan vett mindent. Ebben az ide-oda bukfencező időben utazunk mi is, magával ragad az író hullámzó kedélye, napsütés és ború váltakozik, s hálásak vagyunk az önmagát is csúfoló, gunyoros hangért, hogy nem lettünk nyakig ragacsosak a könnyes érzelgősségtől. Az irónia az író udvariassága és még valami: hogy be tudjuk fogadni, el tudjuk viselni a vidámság alatt sötétlő, feneketlen szomorúságot. (...) Visszafele tűnődve értjük meg, hogy erről szól ez a megrendítő könyv, a fájdalomról, a szomorúságról, ezért utolsó minden pillantás, ezért utolsó minden mondat. (Csukás István)

Czigány Zoltán - Csoda ​és Kósza, mint órásmesterek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Czigány Zoltán - Az ​utolsó fiamnak
Czigány ​Zoltán felvillantja a gyerekkori pillanatfelvételeket, körülöttünk kering az egész gyerekkor, majd átbiciklizik a felnőttkorba. Csupa rögtönzés a rögtönzés üdeségével. Zenei hasonlattal: moment musical, pillanatzene, zenei pillanat, mint Schubert zongoradarabjai. Mert többek között a zenéről is szól e laza önéetrajz, a kamaszkori útkeresésektől meg a szerelemről, meg az Istenről. Csukás István

Czigány Zoltán - Csoda ​és Kósza legrégebbi kalandjai
Elsőként ​a két ló megismerkedésétől kezdve Kósza első ballépéséig (Gyöngyi néni féltett virágjára) jutunk, majd az első bodzaszörp készítésig, ami nem lesz az igazi, az első régészeti kutatásig, Kósza első madárijesztőként való munkavállalásáig, amiből elég sok kár lesz, egy nagyképű, új ló érkezéséig, a rendőrlóvá való kinevezésig és az első Mikulásig és az első Karácsonyig. A Csoda és Kósza első kötete elnyerte az IBBY Év Gyerekkönyve díját, de a második kötet is kapott díjat, például ilyet, sms-ben: „Csoda és Kósza a legviccesebb mese. Giret Janka” (8 éves volt akkor).

Czigány Zoltán - Csoda ​és Kósza
...ez ​a könyv nem jött volna létre, ha nincs a lányom, akinek elkezdtem mesélni Csodalóról és Kószálóról, a Gödöllő melletti tanyán élő lovakról, akik közül Kósza, csupa jó szándékból, annyi galibát tudott okozni, hogy Csodának mindig volt mit helyrehoznia, ... ha nincs a fiam, akinek tovább meséltem a két ló történeteit, aki fölvette hangszalagra a rögtönzött meséket, hogy többet hallhassa, aztán mellém ült, és megvárta, amíg leírtam őket, ... ha nincs valaki, aki egyetlen rajzzal el tudta mondani mindazt, amit én sok-sok szóval próbáltam, ... és végezetül, ez a könyv egyáltalán nem jöhetett volna létre, ha nincsenek olyan felnőttek, akik szeretnének érteni a gyerekek nyelvén, mert tudják, hogy sokat lehet tanulni tőlük de, minthogy a fentiek mind voltak, így Csoda és Kósza is itt van a könyvben, már csak olvasni kell róluk, és néha nyeríteni helyettük, lószívvel, ahogy ők is szokták, mondjuk, így: nyíííí-ha-ha-ha-ha-ha, brrrrrrrrrrrrrrrrrrrr! (cz.z )

Kollekciók