Ajax-loader

David van Reybrouck könyvei a rukkolán


David van Reybrouck - A ​járvány
David ​van Reybrouck régészettel foglalkozó doktori dolgozatát írja, amikor véletlenül kezébe kerül egy könyv, amelyben egy különös plágiumvádról olvas. Elhatározza, hogy kideríti, valóban Eugène Marais dél-afrikai amatőr természettudós és költő írása alapján született-e az eddigi egyetlen belga Nobel-díjas író, Maurice Maeterlinck könyve a termeszekről. Kutató munkája során megismerkedik az egykor roppant népszerű, de ma inkább csak színpadi szerzőként ismert Maeterlinck írói pályafutásával, amelyben egy idő után a pénz legalább olyan fontos ihletforrás volt, mint a választott tárgy iránti kíváncsiság. Elemezni kezdi, hogyan és miért izgatta a társadalom működésével foglalkozó filozófusokat és írókat a rovarok világa már az ókortól fogva, és egyre kíváncsibb lesz a különös sorsú Marais élettörténetére és személyiségére. Hogy megismerje Marais életének színtereit és a még fellelhető forrásokat, Dél-Afrikába utazik. Ezzel kilép a könyv- és levéltárak világából, és belép az apartheid utáni ország valóságába, ahol az igazság kiderítése még az esetleges plágium-ügynél is nehezebb feladat. Mind földrajzi, mind szellemi értelemben egyre beljebb hatol Dél-Afrika sűrűjébe, és az addig politikailag mindig „korrekten” gondolkodó szerző egyszer csak azon kapja magát, hogy különös megértés támad benne a számára teljesen elfogadhatatlan nézeteket valló rasszista búrok iránt. Rájön, hogy ezek az emberek az adott, történetileg kialakult kulturális kontextusban bár borzasztóan, de teljesen logikusan gondolkodnak, és ezen csak akkor lehet változtatni, ha ennek tudatában vagyunk, és megértéssel közeledünk feléjük. E felismerés, illetve ennek leírása talán még az izgalmasan alakuló plágium-történetnél is érdekesebb és fontosabb lesz David van Reybrouck és az olvasó számára. A könyv élvezetes tudománytörténeti olvasmány, mely izgalmasan ötvöződik a krimi és az útleírás műfajával.

David van Reybrouck - A ​választások ellen
"Furcsa ​idők járnak a demokráciára: úgy tűnhet, mindenki vágyik rá, de hinni már senki nem hisz benne" - kezdi könyvét a flamand szerző, aki korábbi figyelemfelkeltő esszéje, A populizmus védelmében után újabb fontos és provokatív írással gazdagítja a 21. századi politikai röpirat műfaját. A válság jelei egyértelműek: miközben világszerte egyre többen vallják magukat a demokrácia hívének, történelmi mélypontra süllyedt a parlamentekbe, a kormányokba és a politikai pártokba vetett bizalom, évről évre csökken a választásokon való részvételi hajlandóság, s egyre inkább tér nyílik a populista pártok és vezetők számára. Reybrouck történeti és strukturális oknyomozása során feltárja a demokrácia betegségének szimptómáit és okait, majd jó orvosként javaslatot tesz a gyógymódra is. A probléma gyökerét a választások intézményének mai gyakorlatában látja, s felhívja rá a figyelmet: eme eszköz bevezetésének valódi oka a 18. században az volt, hogy kizárja a többséget a hatalom gyakorlásából, a mindenkori elitnek juttatva az irányítás szerepét. Ugyanez az eszköz ma is meghatározó szerepet játszik a politikai pártok és vezetőik közötti - leginkább a szavazatok elnyerését célzó - küzdelmek nagy színjátékában. Ám a demokrácia 2500 éves történelmében találunk példát olyan alternatív módszerekre, amelyek jól átgondolt beemelése a demokrácia mai gyakorlatába segíthet a probléma megoldásában, lehetővé téve az emberek közvetlenebb részvételét a politikában. E kis kötetet mindenkinek érdemes elolvasnia, aki érezte valaha úgy, hogy a politikai csatározásoknak nem sok közük van a mai világ valós problémáihoz, s még kevésbé azok megoldásához - röviden, hogy nincs valódi beleszólása a politikába. David Van Reybrouck (1971) újságíró, költő és drámaíró, világviszonylatban is az egyik legkiválóbb művelője a tényirodalom műfajának. Első kötete, A járvány, mely magyarul is olvasható, 2001-ben jelent meg. Monumentális munkája, a Kongó (2010) számos irodalmi díjban részesült, beleértve a mű angol, francia és német fordításait is. Írói tevékenységének sajátos vonulatát jelentik nagy visszhangot kiváltó politikai írásai, melyeknek hátterét a szerző közéleti szerepvállalása is színesíti: egyik alapítója a G1000 elnevezésű belgiumi polgári kezdeményezésnek. "A demokrácia ma törékenyebb, mint a második világháború óta bármikor. Ha nem vigyázunk, ez a demokrácia szép lassan a választások diktatúrájává változhat. De tulajdonképpen nincs is min csodálkoznunk. Hány olyan 18. századi találmányról tudunk, amelyiknél még ma, a 21. század elején sem találtunk jobbat? Postakocsi? Hőlégballon? Tubákos szelence? Nem leszünk népszerűek, de le kell vonnunk a következtetést: primitív módszer a választás. És halálra ítéli magát az a demokrácia, amely a választásokra szorítkozik. Ez pontosan olyan, mintha a légi közlekedést a hőlégballonra korlátoznánk, és tudomást sem vennénk a magasfeszültségű vezetékek, a sportrepülőgépek, a változékony időjárás, a forgószelek vagy épp az űrállomások létezéséről."

David van Reybrouck - A ​populizmus védelmében
2009-ben ​David van Reybrouck belgiumi flamand író A populizmus védelmében című esszéje rendkívüli feltűnést keltett Belgiumban és Hollandiában. Mindkét országban több mint egy évtizede érzékelhető a populistának mondott, főként szélsőjobboldali pártok és irányzatok markáns előretörése, amelyek leegyszerűsített, különösen a bevándorlók ellen irányuló üzeneteikkel sok hívet szereznek a helyzetüket a globalizáció és „tudástársadalom” korában hátrányosnak érző, kevésbé iskolázott rétegek körében. De mi is a populizmus valójában? Puszta retorikai forma, amellyel a médiatársadalom korában minden politikai irányzat él valamennyire, vagy pedig maga a tartalom? És kik az első számú célpontjai? Van Reybrouck lebilincselő esszéje rámutat, hogy a modern nyugati társadalmakban új, elsősorban kulturális jellegű törésvonal van kialakulóban, amely egész életstílusok és világképek között húzódik. A magasan képzett, „kozmopolita” elit, a világot járt, nyitott életet élő rétegek, és a lemaradó, anyagilag akár tehetős, de kulturálisan hátrányos helyzetű tömegek között szinte nincs érintkezés, valóságos szakadék húzódik köztük. A szerző „diplomatársadalmaknak” nevezi a mai fejlett világ országait, ahol az említett, kevésbé képzett rétegek úgy érzik, politikai képviselet nélkül maradtak. Vajon megengedhetjük-e magunknak, hogy ehhez a tömeghez csak a populisták legprimitívebb, agresszív szólamai jussanak el? Erre a kérdésre keresi a választ a fiatal belga író izgalmas esszéje, amely távolról sem tanulság nélküli a mi társadalmunk számára sem.

Kollekciók