Ajax-loader

Schöpflin Aladár könyvei a rukkolán


Schöpflin Aladár - Móricz ​Zsigmondról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Schöpflin Aladár - Ady ​Endre
Egy ​nagy formátumú, biztos ízlésű irodalomtörténész esszéjét olvashatjuk ebben a kötetben. Schöpflin Ady kevés barátja közé tartozott, de írásában éppen az a rokonszenves, hogy nem hagyja magát belecsábítani azokba a közhelyekbe, amelyeket az irodalmi barátok nagy része el szokott mondani az alkotókról. Olyan sajátosságokra figyel fel, amelyek valóban érvényesek Ady költészetére, s amelyeket ő írt le először világosan és elfogulatlanul. A kötet élén Balogh Tamás esszéje Schöpflint, a Nyugat kiemelkedő kritikus-egyéniségét is közelebb hozza Ady mai olvasóihoz.

Schöpflin Aladár - Ördögfiókák
Lucifer ​Mátyás, tisztességtelenségben megőszült ördögapuka legnagyobb fiát, Luckót hallatlan szégyen fenyegeti: ha nem változtat a magatartásán, kicsapják az Alvilági Állami Főgimnáziumból, s mehet az embergyerekek közé tanulni. Ám hiába minden rábeszélés, a meggyfa és pipaszár képében jelentkező szülői szigor, Gonosz István igazgató igyekezete. Luckó nem tud, mert valójában nem is akar gonoszkodni, inkább vállalja, hogy ember lesz s az is marad mindörökké. Schöpflin Aladár szívet melengető, fordulatokban bővelkedő gyerekregénye a magyar ifjúsági irodalom gyöngyszemei közül való, a Kincskereső kisködmön, a Légy jó mindhalálig, az Egri csillagok és a Pál utcai fiúk társaságában a helye.

Schöpflin Aladár - A ​piros ruhás nő / Mossóczy Pál szép nyara
A ​Piros ruhás nő története egy áporodott levegőjű kisvárosban, Óvárott játszódik. Főhőse, Vaymár Sándor a líceum fiatal rajztanára, megcsömörlött a nyárspolgári világtól. Magányát, tehetetlenségi érzését felerősíti szűkebb környezetének, feleségének értetlensége. Az alkotómunkához, a festészethez menekül. Egyik témakereső útján megismerkedik felesége rokonával, Baltazár Ilonával. Az elvált asszony tehetséges zongorista, aki szorító helyzetéből, csakúgy mint Vaymár, a művészetben látja a kivezető utat. Kettejük vergődése, egymásra találása a regény, szerelmük majdnem tragédiával végződik; Vaymár öngyilkosságot kísérel meg. A felépülés, de nem a megújulás reményével zárul a kötet. A Mossóczy Pál szép nyara kisebb terjedelmű. A szegény és nagyon tapasztalatlan teológusnövendék Pozsonyból egy kicsi tót faluba utazik, hogy utóvizsgára készítsen fel egy bárócsemetét. A szokatlan környezet, a gazdagság szinte megrészegíti a fiatalembert. Az energikus báróné, az államtitkár férj távollétében szerelmével ajándékozza meg a fiút. Majd amikor férje hazajön, "eldobja, mint egy barackmagot". Mossóczyt a csalódás, a báróéknál látott, tapasztalt dolgok egy csapásra felnőtté avatják. Schöpflin jó arányérzékkel, műgonddal és alapos lelkiismerettel építette fel műveit.

Schöpflin Aladár - Schöpflin ​Aladár összegyűjtött levelei
Schöpflin ​Aladár a par excellence publicista megtestesítője volt. Széles körű műveltséggel, elfogulatlan objektivitással és nem utolsósorban csalhatatlan mércével jelölte ki kora irodalmának figyelemreméltó jelenségeit. Kritikái, monográfiái és a legismertebb műve, a 20. századi összefoglaló irodalomtörténeti szintézise a magyar esszé legjobbjai közé tartoznak. Stílusa könnyed, olvasmányos, elemzései lényegre látóak, szinte semmi sem kerüli el figyelmét. Ugyanakkor nem jelentéktelen szépírói munkássága sem. Ebbe a nagyszabású életműbe most a szerző levelezése révén pillanthatunk bele. Fontos dokumentumok ezek, részben azért, mert Schöpflin Aladárról eleddig csupán egyetlen monográfia jelent meg (Fülöp László: Schöpflin Aladár pályaképe, Debrecen, KLTE Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet, 1993.), ráadásul életművének is csak töredéke látott napvilágot a második világháború után. Részben pedig azért, mert miként a szerkesztői utószó Lengyel Andrást idézve megfogalmazza „az életrajzi eseménytörténet, a szociális és lélektani karakterizálás legfőbb eszköze, forrása alighanem a levél. Aki egy írót meg akar ismerni, félretolva a változó irodalomtudományi divatok kínálta értelmezési sémákat, a műveken túl leginkább a levelekre számíthat. Bennük valami olyasmi dokumentálódik s válik megismerhetővé, amit semmilyen más forrás, maga az irodalmi mű, a műalkotás sem nyújt”. A szerkesztői elő- és utószóval ellátott kiadvány Schöpflin Aladár 18941950 közt született, eddig fellelt leveleit, illetve a hozzá írott válaszleveleket is tartalmazza, valamint függelékben néhány további levelet, egyéb dokumentumokon fennmaradt feljegyzéseket, üdvözléseket, az azonosíthatatlan keltezésű és kétes hitelű leveleket hozza. A keresést írók és címzettek mutatója, illetve névmutató segíti.

Schöpflin Aladár - A ​magyar irodalom története a XX. században
"Meggyőződésem ​szerint nincs a magyar irodalomnak olyan korszaka, amelyet olyan évesen ítéltek meg, mint a legutóbbi emberöltő - írta Schöpflin Aladár a könyv megjelenésekor. - Egy kor irodalma sohasem egységes, különböző rétegekből van felépítve, különböző egymással surlódó áramlatok haladnak benne egyszerre. Ennek a rétegződésnek a megvilágítását tekintettem egyik legfőbb feladatomnak. Hogy nem mellőzhettem el az általános koncepción belül az egyes írók pályájának, műveinek és fejlődésének jellemzését, az magától értetődik. Teljesen elfogulatlan egy irodalmi korszak tárgyalásában, amelyben kombattáns része volt, csak az a kritikus lehet, akinek nincsen kritikai álláspontja és meggyőződése, vagy akinek nincsen az irodalomhoz lelki köze. Nem félek az elfogultság vádjától, ebben a tekintetben Gyulai Pál nézetét vallom, hogy a kritikusnak legyen meggyőződése és álljon helyt érte. Egyben bizonyos vagyok: amit írok, azt a magyar irodalommal való közösségérzet sugallja. Életem legmélyebb élménye a magyar irodalom, magánéletemet is ez alakította olyanná, amilyen. Nem követelem magamnak a tudós rangját, mindig írónak éreztem magam. Nem éltem az irodalom fölött, hanem az irodalomban, becsvágyam volt: hatni az irodalomra. És nem titkolom, büszke vagyok rá, hogy itt-ott hatottam is. Könyvemnek, mely lehet, hogy utolsó nagy munkája életemnek, az a legfőbb célja, hogy hatása legyen az irodalomra."

Kollekciók