Ajax-loader

Gyürk Sarolta könyvei a rukkolán


Gyürk Sarolta - Nyugtalan ​bolygó
"-Odanézz! A ​hang a hajó orrából jött. Phrong becsapta a könyvet, amelyet a kezében tartott, és előresietett. Oda, ahol az átlátszó műanyag szabaddá tette a kilátást a világűrbe... oda, ahol Sklaff állt... - Ott ni! Látod? - mutatott előre rózsaszín körmű ujjával a világűr egy pontjára, ahol a sok ténygömb között a célul kitűzött egy is ott keringett., - Húsz másodperce bukkant fel. Csak állok és nézek, és egyszerre meglátom! Ez... ez gyönyörű! - Nos, igen - biccentett Phrong. - A csodálat. Megértem. A világos monitoron ugyanaz a kép tisztán és élesen, mint amely a világűrből a szemük elé tárul, csak a hajszálkereszt hiányzik az eredetiről, az égboltról, de már anélkül is felismerhető a célpontjuk: a sok fénygömb közül kivált egy, és szédítő sebességgel közeledett feléjük. A Glóbusz I. Pontosabban: ők közeledtek szédítő sebességgel a Glóbusz I. felé." A Galaktikában minden bolygónak joga és egyben kötelessége is, hogy belügyeit önállóan intézze. Nagyon kivételes eset az, amikor más civilizáció beleavatkozik - beleavatkozhat - egy másik bolygó életébe és történelmébe. Mi lehet az oka, hogy Sklaff és Phrong kapitány, a Glóbusz II. lakói mégis elindulnak a Glóbusz I.-re, erre a nyugtalan bolygóra, amelyet veszedelmes, békétlen és kapzsi emberek laknak. Hívta őket valaki, küldték őket, vagy maguktól jönnek? Milyen fontos adatokat kívánnak a Glóbusz I. közvéleménye elé tárni? Tud-e erről Mr. Borought, az A+1 konszern vezérigazgatója? S miért próbálja ezt mindenáron megakadályozni Mr. Williams, a konkurens cég vezetője. Mi a szerepe az eseményekben az A+1 két kutatójának, Poulnak és Ewilnek? Emberek-e vagy mégsem a Glóbusz II. küldöttei, s sikerült-e küldetésüket végrehajtaniuk? Gyürk Sarolta, a nemrégiben elhunyt ismert krimiszerző utolsó, eddig kiadatlan művei közül való ez a fiatalabb korosztály számára írt, tudományos-fantasztikus regény, melynek mottója: "...amolyan emberféle, de mégis más. Meglehet, valaki a jövőből. Vagy egy hős a jelenből?"

Gyürk Sarolta - A ​pók hálójában
Füzi ​péket egy reggel vérbefagyva találják a Retek utcai pékségben. Rablógyilkosság? A kasszából nem hiányzik pénz. Mindössze egy kétkilós kenyér a hiány. Még aznap újabb gyilkosságot jelentenek: özvegy Tándi Mihályné az áldozat, a gyilkosság szintén a Retek utcában történt - tíz nappal ezelőtt - és éppen a pékséggel szemközti házban. Kertész Pál - fiatal nyomozótiszt - az aznapi ügyeletes, ő vizsgálja ki a két bejelentést. Kétségtelen, hogy mindkét esetben gyilkosság történt, de vajon van-e jelentősége annak, hogy a két helyszín ilyen közel - látóközelben - van egymáshoz? S ha igen, mit vagy kit látott Füzi pék, amiért meg kellett halnia? A cselekmény több szálon bonyolódik, s Kertész Pálban - ő tartja kezében az összekapcsolódó nyomozásokat - lassanként kialakul a kép: kit is üldöz ő tulajdonképpen. S természetesen a regény végére utol is éri.

Gyürk Sarolta - A ​kör bezárul
"Krámerné ​teste megbillent, mereven oldalra dőlt, és arccal a földre zuhant. A feje koppant a kövön, a szemüvege leröpült és darabokra tört. Vannak öregasszonyok, akik haláluk előtt is csúnyák, haláluk után még csúnyábbak. Krámerné arca egyenesen ijesztő volt. Vonásai eltorzultak, szeme kimeredt. Mintha halála pillanatában szörnyűt, iszonyatosat látott volna. Leírhatatlan félelem, tehetetlen düh és rettentő gyűlölet merevedett a ráncaiba."

Gyürk Sarolta - Méregpohár
A ​nővérszobában nem égett a villany, mégsem volt teljesen sötét, az ablakon beszűrődött a kórház udvarán égő lámpák fénye. Ez a világítás elég volt ahhoz, hogy a földön heverő két alakot kivehesse, de a vonásaik felismerhetetlenek maradtak. A villanykapcsoló felé nyúlt, ujjai végigtapogatták az ajtó mellett a falat, ráakadtak, és egy kattanással fény árasztotta el a szobát. A vakító fény még dermesztőbbé változtatta merev, bamba tekintetüket, rezzenéstelen vonásaikat. Samu Dániel főorvos mereven bámulja a holttesteket, majd, ha késve is, de megindul a gépezet, és Kertész Pál nyomozó kideríti, hogy öngyilkosság volt-e vagy gyilkosság?

Gyürk Sarolta - A ​végső leosztás
A ​vidéki város koronázatlan urai a sikkasztások, a korrupicó olyan szövevényébe keverednek, amely végül is egymás ellen fordítja őket. Mivel túl nagy a kockázat, túl nagy a tét, sőt egy zsaroló is megjelenik a színen, nyilvánvaló hogy a végkifejlet is borzalmas lesz.

Gyürk Sarolta - ZM ​00-28
Furcsa, ​rossz érzés kerítette hatalmába. A sikoltásban s a beállt süket csendben volt valami hátborzongató. Idegesen fészkelődött, majd felállt, óvatosan az ablakhoz lépett, és ekkor hirtelen elsuhant előtte egy női test. Szőke haja lobogott, bő piros szoknyája hátracsapódott. Zuhant, akár egy zsák.

Gyürk Sarolta - Boszorkánykonyha
" ​- Jó lesz igyekezned! A teámat percnyi pontossággal kell meginnom! - És, ha most az egyszer - Vali habozott, de aztán kimondta - együtt készítenénk el? Hilda megborzongott. - Hogy képzeled? Egy konyhában veled? Egyszerre? És ha éppen most..., éppen most fogod a mérget...? Vali belátta, hogy képtelen az ötlete..."

Covers_93335
elérhető
1

Gyürk Sarolta - A ​kút
"...- ​Majd meghallja, milyen egy rafinált terv ez! Nem olyan átlátszó. Minden részletét pontosan kidolgoztam, és most, amint hazaérek, végre is hajtom... - Az udvarunkban van egy kút. Rég nem használjuk, mondták már, temessük be, néhány követ bele is hajigáltam, a többi ott tornyosodik mellette. A menyem abban a kútban hűti a tejet. Leereszti, meg felhúzza. Jó mély kút, legalább tizenöt méter. Hűvös van az alján, jó hűvös. Inkább hideg. sosem megy össze a tej, ha oda leereszti. Azt szokta csinálni, a fiam meg, mostanában, odaáll mellé és figyeli. Hát én most hazamegyek, leteszem a kabátom, és szólok a menyemnek: innék egy kis hideg tejet. Ő kimegy a kúthoz, én utána, és belelököm. Aztán szólok a fiamnak, hogy a menyem beleesett a kútba, és amikor ő utánahajol, hogy megnézze, őt is belelököm. Aztán rájuk hajigálom a köveket..."

Gyürk Sarolta - Heten, ​mint a gonoszok
- ​Miből gondolja, hogy megölték? - a nő szúrósan nézett... - Istenem, hát mi más történhetett volna vele? A halántékán az a hatalmas seb... és semmiféle olyan tárgy nem volt a közelében, amibe beleüthette volna magát... és minden merő vér... - Hozzányúlt? A hullához vagy akármihez? - Én? Dehogy! Semmihez. Szegény asszony... - Mondja a pontos címet!

Kollekciók