Ajax-loader

Szilasi László könyvei a rukkolán


Szilasi László - A ​harmadik híd
A ​hajdani kanadai emigráns, a Németországból hazatért nyomozó és az itthon maradt utcazenész éli és meséli az életét ebben az egyetlen napnyi regényben. A cselekmény helyszíne Szeged napfényes városa, annak már-már kultikus színhelyei, a Dóm tere, a belváros gondosan kikövezett utcái, az árnyas Tisza-part, a ferencesek ősi temploma. Ám a cselekmény által nem derűs és boldog sorsok bontakoznak ki, hanem az élet mélyebb és hidegebb bugyraiba merülhetünk bele. Egy minap tartott osztálytalálkozón veszi kezdetét a történet, hogy aztán hősi tettekre és gyengeségekre, csalásokra, elhallgatásokra, szétfoszló álmokra, rejtett életekre, ifjúkori bűnökre és örömökre nyíljon rá az elbeszélés ablaka. Középkorú emberek, régi barátok mesélik vagy hallgatják el, mi történt velük az utóbbi harminc év alatt, s hogy mi történik velük most. Sok jó, sok rossz, sok igaz, sok hazugság. És ebből a regényből megtudhatjuk azt is, mi a mondat otthona. Hogy lehet az szív, test, lélek, szellem. Persze. De a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha. Bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus könyvet tart a kezében az olvasó. (Darvasi László)

Szilasi László - Amíg ​másokkal voltunk
Három ​költő kisregényét tartja kezében az Olvasó. Babits Szegeden, Jókai a levert forradalom utáni bujdosás idején, Bessenyei György szülőföldjén, Tiszabercelen, a magyar vidék pusztaságában. Mindannyian számkivetettek. Mindannyian remeték, elhagyottak, elveszettek. De mindannyian készülnek valami nagyszabásúra, valami rendkívüli teljesítményre. Magukra készülnek. A kiteljesedésre. Mindahányuk készülődésének tétje a magyar irodalom egy kivételes eseménye. A történetek arról szólnak, hogy megcsinálják. Unikális magyar próza ez, Mészöly és Ottlik hangját egyaránt idéző, a sűrűség, a sűrítettség mámorával áthatott, a tárgyi és a természeti világot líraian és tudományosan részletező. Mindemellett afféle minimalista enciklopédia is, amely időről időre lélegzetelállító panorámákat mutat nekünk. Arról szól ez a három egymással összefüggő szöveg, hogy a magány lehet ugyan menedék, lehet büntetés, lehet a sors különös nehezménye, ám a zsenialitás előbb-utóbb kibontja a maga súlyos rétegeit, szabaddá teszi a lelket, és olyasmit alkot, ami egy nemzet nyelvében maradandó lesz. Három kisregény, három borostyánkő, amelyből három arc néz ránk eddig kevéssé ismert módon.

Szilasi László - Szentek ​hárfája
Szilasi ​László könyve, a _Szentek hárfája_, történelmi regény és intellektuális krimi. A múlt század húszas éveiben kezdődő történet mesélői egy korabeli gyilkosság hátterét, indítékait akarják felderíteni: miért ölte meg a haragosi Nagytemplomban Omaszta Mátyás módos gazdát Grynaus Tamás diák, hová tűnt a helyszínről a holttest és az elkövető, és hogyan változtatta meg egy közösség életét ez a bűneset. A regény szerkezete követi ugyan a magyar irodalomból is jól ismert történetmesélési hagyományt, mely szerint ,,ahány elbeszélő, annyi történet", de a különböző szemszögek elsősorban az időbeli eltolódásból erednek. A húszas, az ötvenes és a nyolcvanas évek során felbukkanó önjelölt nyomozók más és más előtörténettel indulnak a nyomok és a múló idő nyomába.

Szilasi László - Luther ​kutyái
"Szilasi ​László legmegrázóbb művét tartja kezében az olvasó. Viharsarki és szegedi regények, reformkori portréképek megfestése után eddigi legszemélyesebb történetét beszéli el az író. Híres irodalmi példának aktuálisan kézenfekvő volt Karinthy skandináv utazása. Egy nagy, halálos betegség fölötti drámai győzelemről szól tehát ez a regény. Témája a test, amely váratlanul és elementárisan hagyhat cserben bennünket, hogy aztán mégis kivételes ragaszkodást produkáljon. Témája az elveszett tudat, az érzékelhetetlen idő, a gyógyulás lehetetlensége és mégis-csodája. Témája egy család szorongattató széthullása, illetve egy új család fölépülése. Témája a családi múlt, a személyes történelem, szülők és nagyszülők sorsa, a huszadik század traumái, háborúk, békeidők, szegénység és túlélési praktikák; mindezekről kitárulkozva a confessio műfaját is fölhasználva beszélnek a rövidre vágott, visszafogott, feszülten pulzáló sorok. Ízlelgessük a baljósan gyönyörű címet: Luther kutyái. Íme, egy regény, amelyben visszahódították az életet." (Darvasi László)

Szilasi László - A ​Kopereczky-effektus
Erdélyi ​emlékiratírók, Jókai Mór, Arany János, Mikszáth Kálmán, Mészöly Miklós, Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Darvasi László vagy Térey János. Ritka az olyan értelmező, aki a régi irodalom szövegeit ugyanazzal az elmélyült, lassú olvasással elemzi, mint a legújabbakét. Esszéiben, tanulmányaiban Szilasi László így olvasta újra e műveket, mivel számára az irodalomban az új és a régi kölcsönösen feltételezik egymást. A kötet írásai nemcsak filológiai pontosságról, széleskörű irodalomtörténeti műveltségről és elméleti tájékozottságról tanúskodnak, hanem egyben élvezetes olvasmányok is.

Hárs Endre - Szilasi László - Lassú ​olvasás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szilasi László - Kiknek ​bor lelkök
"Sajnálatosan ​keveset tudunk a régi magyar irodalom műfaji szerkezetéről. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy két legalapvetőbb műfaja a fabula és a história volt. A história „lött dolog”, olyan események pontos és hihető leírása, amelyek valóban megtörténtek, a fabula viszont kitalált, „költött dolog” , teljes egészében az egyéni költői lelemény produktuma. Könnyen lehetséges, hogy e két szélsőséges véglet között a XVI-XVII. században talán valóban kiépült egy bonyolult és árnyalt műfaji struktúra - amely azonban ma már nehezen visszakereshető. Tinódi versei az ajánlás szerint mindenesetre az egyik végletet, viszonyítási pontot képviseli: az ő istóriái, históriás énekei olyan dolgokat mondanak el, méghozzá mindenféle fikciós hozzátétel vagy torzítás nélkül, amelyek valóban megtörténtek. A kompozíció, a cronica pedig ezeket a korabeli hadi eseményekről szóló beszámolókat nagyobb és immár erősen jelentéses eseménylánccá fűzi össze. A kötet elsődleges célja a tanítás: a torzítás nélkül elmondott példaszerű eseményekből a kortárs közönség kitüntetett tagjai, a végvári vitézek megtanulhatják, hogyan álljanak ellent a töröknek, s hogyan hadakozzanak ellene a késői utódok pedig immár saját céljaik megvalósításához nyerhetnek tudós segítséget a végemléközet szövegeiből."

Németh Gábor - Szilasi László - Kész ​regény
Bármi ​legyen is a véleményünk az ezen levelekből kirajzolódó eseményekről, történetekről, értelmezésekről és személyekről, annyi mindenképpen bizonyos, hogy leveleik vallomása szerint élt Magyarországon, közvetlenül a másdoik világháboru kitörése előtt, két művelt és világot látott fiatal férfi, akiknek a számára a folyamatos értelmező párbeszéd, annak igazsága vagy téves volta, a közös értelemben és a lelkek titokzatos communiójában egyszerre történő részesedés vágya a szó szoros értelmében élet és halál kérdése volt. Olyan korban éltek, amikor az életet, hiszen az igazságban való részesülés halállal fenyegetett, a tévedéstől kellett remélniük. Mégis keresték, s hiszem, hogy látták is a jót.

Szilasi László - Miért ​engedjük át az ácsnak az építkezés örömét
„Szilasi ​Lászlónak hívnak. 1994. január 1-én voltam harminc éves. Hol ezzel, hol azzal foglalkozom. Ha egyszer nagyon megszorongatnak, talán majd azt fogom mondani, hogy a társadalomnak vagy minek ahhoz a – megítélésem szerint mégiscsak: kiváltságos – csoportjához tartozom, amely szövegek olvasásával, értelmezésével, helyenként létrehozásával múlathatja az időt. Ezen a tevékenységen belül, vagy inkább e tevékenység kiváltságának fenntartása érdekében elsősorban az irodalomtörténetinek nevezett, többnyire unalmasnak és fafejűnek tartott diskurzus fenntartásából húzok (zsírosnak csak sátáni kacaj kíséretében nevezhető) apanázst. Nem titkolhatom, engem már önmagában az is folyamatos örömmel és megelégedéssel tölt el, hogy az a bár szívós, titkon energikus és rafináltan erőszakos, mégis erősen frusztrált diskurzus, amit irodalomtörténetinek szokás nevezni, minden híresztelés ellenére fenn tud maradni – és részben azért, mert én is beszélem. Fontosnak tartom, hogy ez a beszéd tovább éljen, már csak azért is, mert többnyire ki nem állhatom, ha valami elmúlik." Szilasi László 1964-ben született Békéscsabán. A JATE bölcsészkarán végzett, most ugyanott tanít.

Bocsor Péter - Farkas Zsolt - Hódosy Annamária - Kálmán C. György - Kulcsár-Szabó Zoltán - Selyem Zsuzsa - Szilasi László - Szirák Péter - Vadai István - Z. Kovács Zoltán - Zsélyi Ferenc - Fuharosok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szilasi László - A ​selyemgubó és a "bonczoló kés"
Jókai ​irodalomtörténeti utóélete - egy könyvtárnyi szakirodalom árnyékában - azért egyedülálló; mert maga az életmű is könyvtárnyi. Terjedelmét tekintve ma körülbelül fele akkora, mint szakirodalma (ha a kritikai kiadás jegyzetapparátusát nem számoljuk, az arány kb. 2:3). Tekintve; hogy az életmű maga is majdhogynem áttekinthetetlen méretű; az irodalomtörténeti célú olvasás értelemszerűen fordul a szakirodalomhoz, gyakran már a Jókai- szövegek olvasása előtt. Az olvasatot tehát eleve jelentős mértékben a szakirodalom befolyásolja, szabja meg, írja elő, ám annak a fentiekben nagyon durván vázolt jellegzetességei miatt egyben arra is kényszeríti az olvasót, hogy a primer szövegek olvasását a szekunderek megértésében is segítségül hívja. A primernek nevezett szöveg ily módon mindinkább maga értelmezi a róla készült értelmezéseket: a primer szöveg (részben) szekunderré válik, a Jókai életmű tulajdon szakirodalmáról (is) beszél. Jelen munka, mert kénytelen, ezt a speciális helyzetet szem előtt tartva kíván beszélni a szakirodalom Jókai- és önértelmezéseiről.

Kollekciók