Ajax-loader

Várkonyi Nándor könyvei a rukkolán


Várkonyi Nándor - Az ötödik ember II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Várkonyi Nándor - Az ötödik ember III.
Várkonyi Nándornak az emberi nem eredetét szellem- és ethosztörténetének tükrében, többek között az összehasonlító mitológiakutatás eszközével felfedezni törekvő műveinek egyike.

Várkonyi Nándor - Varázstudomány I.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Várkonyi Nándor - Varázstudomány II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Várkonyi Nándor - Dunántúl
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Várkonyi Nándor - Magyar ​Dunántúl
"Itt ​voltak s vagynak legfőbb városaink, itt laktak minden királyaink, itt volt mindenkor a nagy magyar világ, itt volt s vagyon a népnek színe" - Írja Berzsenyi Dániel a szülőföldjéről, a szép Dunántúlról. Erről a tájról szól Várkonyi Nándor könyve is, a tájról, ahol az árpádkori birodalom emlékei a legszámosabbak, hagyományai a legélőbbek, ahol a magyarságnak olyan színes kultúrájú s fajilag is sajátos hajtása él, mint a göcseji vagy ormánsági parasztság. Várkonyi a dunántúli ember szerető kezével bontja ki és mutatja fel mindazt a sok szépséget és értéket, amit ez a festői földdarab rejt ölében: Fölvonultatja a hatalmas geológiai erőket, melyek ezt az egyéni rajzolatú tájat kialakították, bemutatja azokat a tényezőket, a szeszélyes éghajlatot, a növény- és állatvilágot,amelyek között itt népek s nemzetek sorsa alakult. Majd lelkes természetbarátként végigvezet a Dunántúl változatos tájain, s hogy jobban éreztesse velünk a vidék hangulatát, idézi a dunántúli költők szavait. De előadása akkor válik lebilincselően érdekfeszítővé, midőn a Dunántúl tarka történelmét mondja el, kezdve a keltáknak, rómaiaknak, hunoknak, avaroknak a dunántúli térben egymást felváltó jelenésein s folytatva aztán a magyarok honfoglalásán, akik tudvalevőleg a legnagyobb zömmel épp ezt a tájat szállták meg s így a szentistváni birodalomnak is sokáig itt volt a súlypontja. Török hódítás, német dúlás - a szerző a nélkül, hogy unalmasan elismételné a történelem közismert eseményeit, sok-sok érdekes új adattal, új szempontok szerint rajzolja elénk mindazt, ami a magyarság közös történelmében sajátosan dunántúli. Sajátosan dunántúli s mégis teljesen magyar: e könyvből nemcsak a magyar Dunántúlt, hanem egész magyarságunkat is megtanuljuk jobban ismerni.

Várkonyi Nándor - Kaleidoszkóp
"Várkonyi ​Nándor világirodalmi témájú írásai, néhány kivételtől eltekintve, kötetbe gyűjtve most jelennek meg először... Gyűjteményünk két fejezetre tagolódik: az elsőben a nagyobb terjedelmű esszék, tanulmányok olvashatók, a tárgyalt szerzők, illetve témák kronoloikus rendjében, a másodikban (ugyanezen elv alapján) az alkalmibb jellegű cikkek, kritikák kaptak helyet -írja az utószóban kötetük szerkesztője, Hafner Zoltán irodalomtörténész. Várkonyi Nándor világirodalmi tárgyú esszéinek, cikkeinek jobb megértését a kötet végén található, gonddal összeállított Idegen szavak és kifejezések jegyzéke, valamint a Névmutató segíti." (Mezey Katalin)

Várkonyi Nándor - Egy ​irodalmi korszak számvetése
Várkonyi ​Nándor irodalmi tárgyú tanulmányainak válogatott gyűjteménye a XX. század nagy irodalmi alakjainak (Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Erdélyi József, Sásdi Sándor, Hunyadi Sándor, Tamási Áron, Kodolányi János, Csorba Győző, Móricz Zsigmond, Gulyás Pál, Gelléri Andor Endre, Weöres Sándor stb.) életművéhez kapcsolódó elemzéseket és esszéket tartalmaz.

Várkonyi Nándor - Az ​elveszett Paradicsom
Várkonyi ​Nándor (1896, Pécs - 1975, Pécs) "A harmincas évektől kezdve Pécs és a Dunántúl irodalmi életének legjelentősebb organizátora, a Sorsunk című folyóirat szerkesztője" - írja róla Tüskés Tibor. Életében megjelent, rendkívüli terjedelmű kritikai, irodalomtörténeti és művelődéstörténeti írásai közt a legismertebb a _Sziriat oszlopai,_ amelynek négy korábbi kiadás után 2002-ben jelent meg a hagyatékban maradt, cenzúrázatlan, teljes változata. Várkonyi Nándor munkásságának nagy jelentőségű hányada, mintegy 7000 kéziratoldal, az ötvenes-hatvanas években, a rá kirótt írói szilencium idején született, és csak évtizedekkel a halála után, a Széphalom Könyvműhely (Budapest) 1994-ben indult életműkiadásában vált hozzáférhetővé. Az eddig megjelent tizenegy kötetet (_Az elveszett Paradicsom,_ 1994, _Az ötödik ember I-III._ 1995-97, _Varázstudomány I-II._ 1998-2000, _Az írás és a könyv története_ 2001, _Sziriat oszlopai_ 2002, _Pergő évek,_ 2004, _Magyar katonaköltők, Az üstökös csóvája, Dunántúl_ 2006, _Egy irodalmi korszak számvetése_ 2008) tizenkettedikként követi régóta hiánycikknek számító jelen könyvünk, _Az elveszett Paradicsom_ javított, névmutatóval, szójegyzékkel bővített második kiadása. Várkonyi Nándor gondolkodói felfogásának fontos sajátossága, hogy az emberiség múltjának vizsgálatát kiterjesztette az írott történelem előtti mitikus időkre. "E felismerésével korában nem állt egyedül. A kezdeményező, az indukátor szerepet szerényen elhárította magától, és azt mondta, párhuzamos jelenségekről van szó. De ha akár párhuzamosságnak, akár kölcsönhatásnak tekintjük, ami történt, Várkonyi helye akkor is ott van szellemi testvérei, Hamvas Béla, Kerényi Károly, Kodolányi János és Weöres Sándor mellett... >>Sugárzásos emberek<< - ez a jelző illik rájuk. (...) azokra az egyetemes és alapvető, nagy és megoldatlan kérdésekre keresték a feleletet, amelyekre a modern természettudományok, a biológia, a kémia, a fizika nem tudtak válaszolni." _(Tüskés Tibor)_ _Az elveszett Paradicsom_ az író rendkívüli felkészültségének, gazdag ismerettárának és a megszokottnál tágabban értelmezett kutató és elemző módszerének köszönheti máig tartó problémafelvető és -feltáró aktualitását. „_Az elveszett Paradicsom,_ amely teljes terjedelmében - javított, névmutatóval és idegen szavak jegyzékével ellátott, második kiadásban - kerül most az olvasó kezébe, a _Sziriat oszlopai_ ikerdarabjának, bizonyos tekintetben előzményének, bizonyos tekintetben folytatásának tekinthető. Írásához a _Sziriat oszlopai_ után a szerző azonnal hozzákezdett, s már 1947-ben részletet közölt belőle, de a művet később kibővítette, többször átírta, az ezerkilencszázhetvenes évek elejéig dolgozott rajta. A _Sziriat oszlopai_ >>kiegészítőjének<< tartotta ezt a művét Várkonyi Nándor, és így jellemezte: » _Az elveszett Paradicsom_ a régi ember világképét tárja fel, s igyekszik rekonstruálni a szellemi és lelki alkatot, amely ezt a világképet megalkotta, és mítoszaiban ábrázolta.<< A tízrészes mű látszólag a modern természettudomány eredményeit használja tételeinek igazolására, megközelítése azonban valójában >>mágikus<<, igazi forrásai a mítoszok, vizsgálódásának módszere a mítosz-kutatás és -értelmezés. Alapkérdései: Az anyag eredete? Ki az ember? Az ember helye a természetben? Milyen volt az ember-lét ősrégi állapota? Milyen volt a régi ember istenképe? Káosz és Kozmosz? Paradicsom és bűnbeesés? Várkonyi a monista-materialista fejlődéselmélet helyett teremtő és teremtett lényt feltételez. Emberképe mind a marxizmus, mind az egzisztencializmus emberképétől idegen; szerinte az ember kozmikus meghatározottságú lény, s a régi ember bensőséges viszonyban élt a természettel, a világgal. A mű legizgalmasabb részei azok, ahol a szerző a különböző népek mítoszait, a paradicsom- és vízözön-mondákat, a teremtés- és bűnbeesés-mítoszokat vizsgálja és elemzi. Várkonyi Nándor számos megsejtése bizonyításra vár, hipotéziseit, intuícióit minden bizonnyal igazolni vagy cáfolni fogja a jövő. Művének alapgondolata azonban változatlanul időszerű: >>hogyha harmonikusan akarunk élni, a Kozmoszt újra meg kell teremtenünk magunkban, újra át kell élnünk.<<” _(Tüskés Tibor)_

Kodolányi János - Várkonyi Nándor - Kodolányi ​János és Várkonyi Nándor levelezése
Kodolányi ​János terjedelmes levelezésének eddig csak elenyésző töredéke jelent meg nyomtatásban, főleg csekélyebb példányszámú vidéki folyóiratokban. Köztudomású, hogy az író igen sok levelet írt, nemcsak a kényszerű akarattyai magány éveiben, hanem már korábban is. Levelezésének egyik jelentős csoportját a Várkonyi Nándornak írott és a tőle kapott levelek alkotják. 1945–1946-tól Várkonyi Nándor tudományos kutatói munkásságában egyre nagyobb szerepet játszottak a művelődéstörténet legkorábbi szakaszai, Kodolányi János figyelme pedig az ókori kultúrák, mítoszok, eposzok világa felé fordult. Kodolányi János a szépíró eszközeivel fogalmaz meg kérdéseket regényeiben, és igyekszik válaszolni azokra, Várkonyi Nándor a művelődéstörténeti kutatás területén teszi ugyanezt. Kérdéseket tesznek föl egymásnak, vitatkoznak, ám mindezekből művek születnek.

Várkonyi Nándor - A ​modern magyar irodalom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Várkonyi Nándor - Az ​ötödik ember I-III.
Várkonyi ​Nándornak az emberi nem eredetét szellem- és ethosztörténetének tükrében, többek között az összehasonlító mitológiakutatás eszközével felfedezni törekvő műveinek egyike.

Várkonyi Nándor - Pergő ​évek
A ​mű csaknem harminc év múltán most először jelenik meg a szerző hátrahagyott kéziratához híven, a korábbi változatnál mintegy 120 oldallal nagyobb terjedelemben. Nemcsak őszinte és pontos tükre a XX. század első hetven évének, hanem írójának elemzőképessége és hiteles személyisége révén pontos látlelettel is szolgál a magyar történelem és szellemi élet e tragikus időszakáról.

Várkonyi Nándor - Sziriat ​oszlopai
Várkonyi ​Nándor könyve lenyűgöző, regényes látomás az emberiség írott történelme előtti korról. Víz és tűzözön, katasztrófák elől menekülő és kultúrát mentő emberiség képe bontakozik ki előttünk, az ismert ókori történelem előzményeinek nagyszabású vázlata. Várkonyi Nándor, a képzett klasszikafilológus hatalmas műveltséganyagot dolgozott föl és épített bele munkájába. A letűnt idők megértéséhez az emberiség mítoszkincsét fogta vallatóra. De nem elégedett meg ennyivel: a modern tudomány eredményeit is igyekezett fölhasználni a magyarázathoz. Látomásról és hipotézisről van szó, az alkotó írói képzelet munkájáról. Számos részletét éppúgy vitatja a tudomány, egy-egy részterületének kutatója, ámde a dolgok mai állása mellett egészében megcáfolni és elvetni sem lehet ezt a korántsem légből kapott föltevés-láncot. Elgondolkoztató, s ami fő, izgató olvasmány. A könyv első és második - a mostanitól sok mindenben eltérő és kurtább - kiadása 1940-ben és 1942-ben csupán zárt körben volt hozzáférhető. Az átdolgozott jelenlegi kiadás a korábbi változatnak számos, tudományos szemszögből tekintve tarthatatlannak bizonyult helyét korrigálja, s számos egészen új részletet is tartalmaz.

Várkonyi Nándor - Az ​újabb magyar irodalom 1880-1940
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Várkonyi Nándor - Az ​írás és a könyv története
Mind ​az írás-, mind a könyvtörténet szigorú szaktudományok, hatalmas szakirodalmi bázissal, nemzetközi kutatási eredményekkel, egyre megújuló és a régebbieket avulttá tévő koncepciókkal és teóriákkal. Várkonyi Nándor most megjelent könyve azonban nem szigorú értelemben vett szaktudományos munka, így keletkezése idejétől (az ötvenes években vetette papírra a szerző) függetlenül ma is érvényesnek tekinthető. Várkonyi 1943-ban közreadott egy kis füzetnyi írástörténetet, ám a témán továbbra is dolgozott, műve azonban csak most jelenhetett meg. A vaskos kötet a kezdetektől a 18. század végéig tekinti át az írás és az írásrendszerek történetét, az írástörténet keretei közé foglalva a könyv (és elődei) történelmét is. Adatszerűen természetesen számos ponton módosult azóta a kép (Várkonyi nem tudhatott sem a krétai, ún. lineáris B írás megfejtéséről - épp csak jegyzetben utal egy erre irányuló kezdeményezésre -, sem az újabb egyiptológiai és sumerológiai kutatásokról stb.), ám a szerző legfőbb hozadéka nem is az egzakt adatok sorjáztatása, hanem az írás és a könyv történetének kultúrhistóriai keretbe való elhelyezése. Az a képesség, hogy izgalmas olvasmánnyá tudta tenni az írás kialakulásának, 'felfedezésének' történetét, esztéta érzékenységgel és láttató erővel felidézni a különböző írásrendszerek 'üzenetét', művésziségét, hogy a könyvet (a könyvszerű, a könyv felé mutató kezdeményekkel együtt) mint alapvető kulturális 'képződményt' volt képes bemutatni, változásait pedig az emberi szellem korszakos változásainak vonatkozási rendszerében taglalni. A kitűnő és remekül megírt kötetet elsősorban nem az írás- és könyvtörténet törzsanyagát megtanulni, elsajátítani vágyóknak, hanem - a művelődéstörténet iránt érdeklődő, művelt olvasóknak célszerű ajánlani.

Várkonyi Nándor - Magyar ​katonaköltők / Az üstökös csóvája / Dunántúl
Az ​életműkiadás tizedik kötete egyben Várkonyi Nándor összegyűjtött tanulmányainak első könyve. Három, önmagában is jelentős munkát ad közre, melyek mindegyike ma is érdekes témát dolgoz fel a szerzőt jellemző elmélyültséggel és új felismeréseket körvonalazva. Az életteli költőportrék, a felfedezés-számba menő Petőfi-tanulmányok és a Dunántúli hely- és kultúrtörténeti rajza jelentős helyet foglal el az életműben.

Várkonyi Nándor - Varázstudomány ​I-II.
Várkonyi ​Nándor 1896-ban született Pécsett. Nyitrán érettségizett, majd magyar-francia szakot végzett Budapesten. 1918-19-ben a későbbi neves író-filológus, gróf Révay József házitanítója. 1921-ben, az I. világháborúban szerzett sérülése következményeként elvesztette hallását. 1924-től a pécsi egyetem könyvtárosa. Egyetemi éveitől számos helyi és országos lapban, irodalmi folyóiratban publikálja elbeszéléseit, műfordításait, esszéit. 1925-26-ban a _Symposion_ szerkesztője, 1935-től egyetemi magántanár, 1941-48-ig a _Sorsunk_ egyik alapítója-szerkesztője. Jelentős irodalomszervező, számos fiatal írói tehetség támogatója, felfedezője, útnak indítója _(Csorba Győző, Galsai Pongrác, Mészöly Miklós, Sásdi Sándor, Simon István, Tatay Sándor, Weöres Sándor és mások)._ 1929-ben jelenik meg _A modern magyar irodalom története 1880-1920_ c. munkája, 1940-ben az _Elmék, eszmék,_ ill. _Petőfi arca_ c. kötete. _Az újabb magyar irodalom 1880-1940,_ 1942-ben, _Az írás története_ 1943-ban, a _Magyar Dunántúl_ 1944-ben, majd bővített változata _Dunántúl_ címmel 1975-ben. Az általa felkutatott Petőfi-dokumentumokból készült összegző tanulmánya, _Az üstökös csóvája_ 1975-ben, önéletrajzi regénye, a _Pergő évek_ 1976-ban látott napvilágot. Az emberi nem eredetét szellem- és ethosztörténetének tükrében, többek között az összehasonlító mitológiakutatás eszközével felfedezni törekvő műveinek sora a _Sziriat oszlopai_val indul (1942, 1943, 1972, 1984). Rendkívüli tudományos felkészültséggel, kitartással és konstruktivitással, évtizedeken át a publikálás reménye nélkül végzett kutatómunkájának eredményét, hatalmas terjedelmű, kéziratos hagyatékában fennmaradt további köteteit 1994-től jelenteti meg a Széphalom Könyvműhely: _Elveszett Paradicsom,_ 1994 (három fejezete már 1988-ban Pécsett kiadásra került). _Az ötödik ember_ I. kötete 1995 karácsonyára jelent meg, a második 1996 nyarán, a befejező rész 1997 őszén. A _Varázstudomány_ c. két kötetes, több, mint másfélezer kéziratoldalt kitevő nagy munkának második kötetét 1999-ben, a _Szíriat oszlopai_nak cenzúrázatlan, teljes kiadását pedig tervek szerint 2000-ben jelenteti meg a Széphalom Könyvműhely. ...habár a tudományok magyarázatokkal dolgoznak, evvel még korántsem tudják megközelíteni az ismeret (tárgy, jelenség) lényegét és okát. Mert elvégre valamit „megmagyarázni" nem jelent egyebet, mint visszavezetni emberi gondolkodásformákba, beleerőltetni értelmi szkémáinkba, melyek nem azonosak a természet munkametódusaival... Egy oly alapvető természeti tény lényegét, minő például a nehézkedés, az asztronómia éppúgy nem tudja megmagyarázni, mint a fizika a vonzás vagy a magnetizmus, vagy az elektromosság lényegét, a vegytan a radioaktivitás lényegét, és így tovább a végtelenségig. Mindezek azonban tények és „legelőször mindig a tények jönnek, s tények maradnak akkor is, ha nem tudjuk megérteni őket" - mondja Hans Driesch, Goethe pedig: „A természettudományok sok problémájáról nem lehet megkívántató módon beszélni, ha az ember nem hívja segítségül a metafizikát" -, s kifejti, hogy a jelenségek vizsgálata során mindig eljutunk egy ponthoz, ahol már nem lehet mit magyarázni rajtuk, hanem a egyszerűen csak megjelennek és vannak. „Ámde az embereknek valamely ősfenomén megpillantása rendesen nem elegendő; úgy gondolják, tovább kell menniök, és hasonlók a gyermekekhez, kik ha a tükörbe néznek, rögtön megfordítják, látni akarván, mi van a másik oldalon"... Joggal idézhetjük a parapszichológia úttörőjének, a Nobel-díjas Charles Richetnek szavait: „Melyik e címre méltó tudós állíthatná bizonnyal, hogy a tudomány a végtelen természetnek minden erőjét megszámolta, katalogizálta, megvizsgálta, felboncolta, velejébe hatolt? Mekkora elbizakodottság a hit, hogy ismerjük a Mindenség összes erőmegnyilvánulását!... A legelemibb józan ész kényszerít a priori elismernünk, hogy vannak ismeretlen erők. Akkor hát miért jönnek indulatba sokan, ha mi ezernyi megfigyelésre és kísérletre támaszkodva, ismeretlen erőket állapítunk meg?" - Ez a könyv éppen az okkult tényekkel foglalkozik, sokra rámutattunk már, s tömegével fogunk még idézni olyanokat, amelyeknek tényvoltát semminő tudományosság sem utasíthatja el. Ahogyan Driesch írja: „A tudós, aki az okkultizmus tényeit ignorálja, csak azt mutatja, hogy nem tudós, mert tudatlan."

Kollekciók