Ajax-loader

Hegyi Lóránd könyvei a rukkolán


Hegyi Lóránd - Új ​szenzibilitás
Az ​"új szenzibilitás" Hegyi tipológiája szerint az avantgárd modernitásával, expanzionizmusával, konceptualizmusával szemben rezignált, introvertált, érzékiségre törekvő műveket teremt. Az 1980-as évek művészetét a szubjektív historizmus és a radikális eklektika jellemzi. A különféle hagyományok és stílusok elemeiből az egyéniség kultuszát hirdető alkotások születnek. Ismét divatossá válik a festészet, a gesztusszerű ábrázolás és az erőteljes kolorit. Magyarországon az új szemlélet a fiatal, pályakezdő és az idősebb, befutott avantgárd művészek munkásságára egyaránt rányomta bélyegét.

Hegyi Lóránd - Nádler
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegyi Lóránd - Élmény ​és fikció
A ​huszadik század legújabb, alighanem egyik legjelentősebb művészei korszakváltásáról a kevés iránymutató mű közül első helyen említhetjük Hegyi Lóránd három tanulmánykötetét, az 1983-ban megjelent Új szenzibilitást, az 1986-os Avantgarde és transzavantgarde-ot és a Jelenkor Kiadó által 1989-ben megjelentetett Utak az avantgárdból című munkát. A szerző, az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának munkatársa és a Bécsi Modern Művészeti Múzeum igazgatója, az avantgárdot felváltó új korstílus elméleti alapjainak és esztétikájának elemzése, a jelentősebb életművek bemutatása után új könyvében a kassáki képarchitektúrától és a szuprematizmustól a kortárs fejleményekig húzódó tág ívben foglalja össze és értelmezi a huszadik századi képzőművészet változásainak legjelentősebb állomásait és dilemmáit.

Hegyi Lóránd - Avantgarde ​és transzavantgarde
"Könyvemben ​három nagyobb témakör kidolgozására tettem kísérletet. Az első a modern művészet periodizációjának témaköre; azaz annak vizsgálat, hogy lehet-e, és ha igen, akkor miként lehet korszakokra bontani a 20. század elejétől máig tartó művészeti fejlődést. A második témakör a modern művészet tipológiai vizsgálata; azaz annak vizsgálata, hogy milyen műalkotástípusok jelennek meg a 20. század művészetében, mely korszakokra mely típusok jellemzőek, s hogy miképpen viszonyulnak a 20. századi műalkotások a megelőző korok típusaihoz. Ez utóbbi kérdés felveti a művészet különböző korokban egymástól eltérő funkcióinak vizsgálatát. A harmadik témakör az ún. »modern« és »posztmodern« jelenségek vizsgálata. Itt a hetvenes évek legvégére kialakult művészeti helyzet elemzéséből indultam ki, s ennek eredményeit az egész 20. századi művészetre vetítettem vissza. A »modern« és a »posztmodern« szituációk szétválasztásával azt kutattam, hogy milyen társadalmi, kulturális »környezetben« alakulnak ki a radikális avantgarde, illetve a befelé forduló »transzavantgarde« művészeti irányzatai. Olyan kategóriapárok szerint vizsgáltam a modern művészet jelenségeit, mint extrovertált és introvertált, módszerközpontú és stílusközpontú, expanzionista és szubjektivista, a nyelvi újításokra összpontosító és a tradícióból (is) táplálkozó művészet. Mindezzel a modern művészet heterogenitását, illetve a »modern« és »posztmodern« dialektikus, az egész 20. századon végigvonuló együttélését kívántam bizonyítani." Hegyi Lóránd

Hegyi Lóránd - Korniss ​Dezső
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegyi Lóránd - Utak ​az avantgárdból
A ​huszadik század alighanem egyik legjelentősebb művészi korszakváltása zajlott le világszerte az elmúlt másfél évtizedben. E korszakváltást számunkra különösen érdekessé teszi az a körülmény, hogy a magyar művészetnek hosszú idő után először volt módja a világ nagy kulturális központjaival egyidőben végrehajtani az avantgárdból a transzavantgárdba vezető fordulatot. A művészetről való gondolkodás, a kortárs képzőművészet jelenségeinek feldolgozása és értelmezése ugyanakkor némiképp késlekedett. Hegyi Lóránd, miután két tanulmánykötetben (Új szenzibilitás, 1983; Avantgarde és transzavantgarde, 1986) felvázolta az avantgárdot felváltó, a szemünk láttára bontakozó korstílus elméleti alapjait és esztétikájának jellemző vonásait, új könyvében most egyes alkotók életművét veszi szemügyre. Willem de Kooningtól Malcom Morley-ig, Maurer Dórától, Keserü Ilonától, Nádler Istvántól Pinczehelyi Sándorig és Szirtes Jánosig huszonnégy magyar, olasz, angol, amerikai és francia képzőművészről olvashatunk világos, érthető, szemléletes stílusban megírt pályarajzot ebben a könyvben. Az Utak az avantgárdból hézagpótló könyv, hiszen a benne szereplők legtöbbjéről az olvasó hiába keres magyar nyelven hozzáférhető irodalmat. A válogatás eredményeként a könyv ugyanakkor körképet is nyújt a - nem is csupán magyar - képzőművészet mai állapotáról, legfontosabb tendenciáiról. Képzőművészetről lévén szó, minden beszéd hiábavaló, ha nincs ott mellette a látvány. A könyv tízegynéhány színes reprodukciója a Hegyi Lóránd által bemutatott magyar képzőművészek munkáiból ad ízelítőt.

Kollekciók