Ajax-loader

Kittenberger Kálmán könyvei a rukkolán


Kittenberger Kálmán - Kelet-Afrika ​vadonjaiban
KELET-AFRIKA ​VADONJAIBAN Könyvét a szerző három évvel halála előtt állította össze, élményeiből kiemelve legizgalmasabb vadászkalandjait, legértékesebb megfigyeléseit. Kittenberger 1902-től - rövid megszakításokkal egészen az első világháborúig - földünk legdúsabb és legváltozatosabb vadászterületén tartózkodott. Akkoriban még Kelet-Afrika a nagy vadászati lehetőségek és a kiszámíthatatlan vadászesélyek hazája volt. Legnagyobb vonzóereje, a nagy és veszélyes vadak - még a tökéletes fegyverek korában is - kockázatos vadászata volt. A kötet történeteinek középpontjában mindig egy-egy nagyvad (oroszlán, elefánt, a kafferbivaly különböző fajtái, leopárd és az orrszarvú) elejtése áll. Külön fejezetekben mesél a kelet-afrikai fauna más nevezetességeiről - köztük a vízilóról, a hiénákról, antilopokról, madarakról, krokodilusokról és kígyókról. (Ez utóbbiak közt is akadtak hírhedt emberölők, mint például egy fekete mamba, amely három év alatt 11 embert ölt meg.) A könyvet különösen érdekessé teszik a vadállatok életmódjáról, a vadonban élő négerek szokásairól szóló leírások. Kittenberger mesél a "múzeumi gyűjtő" hétköznapjairól is, a preparálás munkájáról, továbbá érdekes portrét rajzol bennszülött munkatársairól és két gyermekbarátjáról. A kitűnő írói erényeket is felmutató szerző művét elsősorban a természetkedvelő ifjúságnak ajánlja, de 12 éves kortól az olvasók széles körében is népszerű.

Kittenberger Kálmán - Kalandor ​vadászok - vadászó kalandorok
Az ​író sokáig elpusztultnak hitt kéziratainak jó része előkerült, így most olyan könyvet tudunk adni az Olvasó kezébe, amelynek nagy része eddig teljesen ismeretlen volt. A cím önmagáért beszél. A kötet első részében (Úri vadorzók) a Szerző hajdani ismerőseit mutatja be, akiknek élményei külön-külön felérnek egy- egy kalandfilm forgatókönyvével – azzal a nem kis különbséggel, hogy a történetek hitelesek! A második rész (Hazai vadászatok) a másik oldaláról mutatja be a Szerzőt: itthoni vadászélményeit és természetmegfigyeléseit tartalmazza, az eredeti kézirat alapján, cenzúrázatlan szöveggel. Megismerhetjük belőle csípős humorát, szeretetteljes líráját, s az olyan vadászati módokat, amelyek immár a múlté lettek, mint amilyen a téli nyestcsapázás vagy az őszi szalonkázás. A rég volt vadásznapok és vadásztársak mellett emléket állít a kötetben egykori vadászkutyáinak is.

Kittenberger Kálmán - Afrikai ​vadászkönyv
Kittenberger ​Kálmán 1881-ben született Léván. Tanítóképzőt végzett, majd a hétfalusi csángó községek egyikében, Tatrangon volt néptanító. Természettudományos vonzódása keltette föl az érdeklődését Afrika élővilága iránt. 1902-ben a Nemzeti Múzeum megbízásából afrikai gyűjtőútra indult. Kisebb-nagyobb megszakításokkal éveket töltött el a "fekete kontinensen" - az első világháborúban az őserdő közepén nyilvánították hadifogolynak, majd Indiába internálták. A kontinens keleti és közép-keleti vidékeit járta be gyűjtőútján, melyekről szakfolyóiratokban és népszerű, olvasmányos vadásztörténeteiben számolt be. (Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában 1927; A megváltozott Afrika 1930). Népszerűsége az elmúlt évtizedekben sem csökkent, könyvei az olvasói igényeknek megfelelően újabb és újabb kiadásokat érnek meg. A jeles Afrika-kutató 1958-ban halt meg, Nagymaroson. Kittenberger Kálmán a régi Afrika szerelmese, az általunk Afrika vadászkönyv címen kiadott A megváltozott Afrika lapjain az átalakulóban levő földrész életéről ír. 1928-29-es ugandai és belga kongói útján Afrika gyors ütemű civilizálódására figyelt föl: megjelennek az autós vadászok, akik rekordidő alatt rekordzsákmányt ejtenek el; a bennszülöttek még élő törzsi szokásai fejlett munkásöntudattal elegyednek. A varázslatokban hívő, babonás, totemállatot tisztelő - egyébként mohamedán vagy keresztény - négerek olykor már sztrájkolnak is a több fizetség reményében. Kittenberger részletesen ír az őslakók kunyhóiról, "ruházatáról", hiedelemvilágáról, vadásztudományáról, nem kevés humorral fűszerezve megfigyeléseit. A vadon élővilága is megváltozott, egyik-másik fajtát csak a gondos vadvédelem óvta meg a kipusztulástól, másoknak a szokásai változtak meg. A gyakran vadászott elefántok például sokkal támadóbbak lettek, s Kittenbergernek nem egy kellemetlen találkozása volt a feldühödött agyarasokkal. Sikeres és sikertelen elefántvadászatok, kockázatos rinocéroszkaland, bivalyvadászat, óriásdisznó-űzés izgalmakban bővelkedő leírása mellett megismerkedhetünk az őserdei élet minden kellemetlenségével. Az irtószereknek fittyet hányó moszkitók, az óriáspatkányok és az óriáskígyók nemcsak kellemetlen, veszedelmes szomszédság is. S ki gondolná, hogy vadonban járni néha annyit tesz, mint hónaljig süppedni az elefántnyomban, s hogy a rosszkedvű víziló nemcsak felborítja a fatörzsből vájt csónakot, de ketté is roppantja a vízbe pottyant utast?! Az őserdő veszélyeiről és szépségeiről öreg afrikánusként vall Kittenberger e rendkívül szórakoztató, olvasmányos könyvében.

Kittenberger Kálmán - Utolsó ​afrikai vadászatom
A ​"titokzatos" és "sötét" Afrika fogalmát lassanként száműzzük gondolatvilágunkból, s helyét a "megváltozott" Afrika képe foglalja el. A mintegy 25 évvel ezelőtti kiadásban ez a könyv már "A megváltozott Afrika" címet viselte. Pedig amikor jeles Afrika-vadászunk, Kittenberger Kálmán az utolsó afrikai elefántját meglőtte, akkor még éppen csak megkezdődött Afrika megváltozása. Sőt, épp az teszi a könyvet igazán érdekessé, - mi több: értékessé - számunkra, hogy a mai értelemben vett Afrikának azt az átmeneti időszakát tárja elénk, amikor a régi arculata már kezdett eltűnedezni, de az új még nem alakult ki. Ez a változás - érdekes módon - a vadászatot sem kerülte ki. Azontúl, hogy már 1928-ban megszabták a vadásznak, hogy hány elefántot vagy egyéb védett vadat ejthet el - a vad viselkedése is megváltozott. Megtanulta felbecsülni a lőtávolságot, s csak azon kívül érezte magát biztonságban. Kittenberger talán az első vadász volt, aki megfigyelte, hogy az elefánt csak a rezervátum határáig menekül, azon belül már biztonságban érzi magát. A teljesen védett vad - pl. a fehér orrszarvú - pedig szinte nem is menekül. Persze, az afrikai vadászat akkoriban még veszélyes sport volt. A vadászkaravánt - a szafárit - sokszor már a teherautó helyettesítette, de a vadász még régi módon, s olykor csak a véletlen szerencse mentette meg a támadó vadtól. A vadászatban járatlan ember azt hinné, hogy a vadban ma is gazdag Afrikában a vadásznak csak puffogtatni kell. Pedig egyetlen, puskavégre alkalmas elefántért olykor napokig, hetekig kell cserkészni. Máskor meg éppen a bennszülöttek hiúsítják meg a vadászatot, s teszik lóvá még a gyakorlott elefántvadászt is. Kittenberger nemcsak kiváló vadász, hanem egyszerű megfigyelő is volt, s könyvéből nemcsak Afrika vadjairól kapunk érdekes ismereteket, hanem a vele kapcsolatban állt emberekről is. A könyvet korabeli, eredeti felvételek illusztrálják.

Kittenberger Kálmán - Mészáros Kálmán - Afrikai ​vadászemlékek
Kinek ​ne jutott volna már eszébe, hogy bár Afrikától igen távol lévő, kis ország vagyunk, néhány hazánkfia révén mégis hozzájárultunk Afrika megismeréséhez, fehér foltjainak eltüntetéséhez. Tulajdonképpen ide kell sorolnunk Afrika-vadászainkat is, akik ugyan nem fedeztek fel tájakat, vidékeket, de kivették részüket Afrika állatvilágának, sőt népeinek megismeréséből is. E kötet anyagát Afrika-vadászunk: Kittenberger Kálmán és dr. Mészáros Kálmán írásaiból válogattuk össze. Mindkét szerző Kelet- és Közép-, ill. Középkelet-Afrikában járt a tízes, húszas években, ill. Mészáros Kálmán a harmincas évek elején is. Feltűnő, hogy mennyire hasonló mindkét szerző stílusa, életfelfogása, Afrika vadjairól és korabeli embereiről alkotott véleménye, sok szakkérdésben - ítélete is. Nemcsak szenvedélyesen kutatják a vadászott vad életmódját, szokásait, hanem nagy gondossággal mutatják be olvasóiknak az emberek életét, elmaradottságát és az uralkodók meg a gyarmatosítók okozta nyomorát, megfélemlítését stb. Természetesen ebbe a kötetbe mindkét szerző legizgalmasabb kalandjainak, tanulságos meglátásainak leírásából válogattunk, amelyek olvasóink többsége számára teljesen ismeretlenek. Különösen érdekes a vadászok háborús, ill. hadifogságbeli élményei, valamint az Afrika szerencsevadászairól gyűjtött történetek, amelyek kifejezetten nem vadászélmények. A kötetet illusztráló fotók a szerzők eredeti felvételei.

Kittenberger Kálmán - A ​Kilimandzsárótól Nagymarosig
A ​legsikeresebb magyar vadászíró tudományos munkában eltöltött, élményekben gazdag életének ezernyi tapasztalatáról szól ez a sokszínű gyűjtemény. Az 1881-ben született és 1958-ban elhunyt Afrika-kutató és útirajzszerző lenyűgözően érdekes megfigyeléseit tette közzé ebben a könyvében, amely 1956-ban jelent meg először. Az afrikai vadászkalandok, gyűjtőutak, természetrajzi és néprajzi megfigyelések az akkor még oly egzotikus, oly távoli földrész csaknem egy évszázaddal ezelőtti képét idézik, a hazai vadászkalandok pedig Kittenberger Kálmán páratlanul tartalmas életének ugyancsak izgalmas, de immár bölcs derűvel átszőtt élményeiről adnak számot. A világéletében oly szűkszavú, híres vadász ebben az utolsó munkájában a természettudós tényeket közlő, hitelességre törekvő részletességgel foglalta össze mindazt, amit a "fekete földrész" növény- és állatvilágáról, a lélegzetelállítóan izgalmas vadászatokról, a bennszülött népek életéről és szokásairól, továbbá a hazai erdők, mezők vadászútjairól még elmondhatott.

Kittenberger Kálmán - Vadász- ​és gyűjtőúton Kelet-Afrikában
Kittenberger ​Kálmán írásai minden kétséget kizáróan magukon viselik a feltétlen megbízhatóság, a tudományos alaposság és a kínos lelkiismeretesség minden bélyegét, hiszen másként nem is lehetett volna könyvének olyan igazi nagy sikere. A több nagyszabású, bő másfél évtizednyi idő alatt tett vadászútja összefoglalójának, e mára legendássá vált, először 1927-ben megjelent könyvnek, új, teljes kiadását - annak eredeti, a maga nemében páratlannak mondható fényképanyagával - most ismét kézbe veheti az Olvasó.

Kittenberger Kálmán - Első ​elefántom
A ​válogatás a vadászíró csupa olyan írását tartalmazza, amelyek csak régi újságokban vagy kéziratban voltak fellelhetők és könyv alakban még nem jelentek meg. Első részében afrikai vadászélményeiről, a bennszülött törzsek világáról, a másodikban magyarországi vadászatairól, az apróvadak életéről ír, és olvashatjuk bölcs vadászintelmeit is. A kötet végén pedig a kéziratban maradt önéletrajza olvasható.

Kittenberger Kálmán - Az ​állatkert nagy- és kismacskaféléi
Állatkertünk ​látogatói előtt a nagymacskafélék a legismertebbek és - bátran mondhatjuk - a legnépszerűbbek közé tartoznak. Az oroszlánt, a tigrist, a nagy-macskák két legnagyobbját mindenki ismeri. Ezért ennek a kettőnek ismertetésével kezdjük el a nagymacskák rövid leírását. Minden olyan vadállatnak, melynek valamiképpen is ellensége az emberi kultúra, az elterjedési köre egyre jobban szűkül. Így az oroszlánnak is. Európából úgyszólván a történelmi idők kezdetén veszett ki és az ázsiai előfordulása is már csak a keletindiai Gudzserat tartomány Gir vadonságára szorítkozik, noha valamikor indiai előfordulása általános volt. Egyesek véleménye szerint az erősebb tigris szorította ki őket Gir vadonság védett területére. Arábiából, Mezopotámiából és Perzsiából valószínűleg már végleg kiveszett.

Kittenberger Kálmán - Vadászkalandok ​Afrikában
A ​híres utazó ezekben az írásokban élményszerűen meséli el vadászkalandjait, az őserdő legkülönbözőbb állatfajtáinak elejtési módjait, az ezzel járó veszélyt, izgalmat. Az európai ember számára érdekes világ tárul az olvasó elé ezekből a színesen, lebilincselően megírt visszaemlékezésekből, olyannyira, hogy olvasás közben szinte ott érezzük magunkat az ember nem járta vadonban vagy Abesszínia, Szudán és Uganda regényes tájain. A népszerűen megírt könyv feledhetetlen olvasmány. A kötetet Szőnyi Gyula illusztrációi díszitik.

Kittenberger Kálmán - A ​megváltozott Afrika
Az ​útleírások és az egzotikus vadásztörténetek kedvelőinek igazi csemegét és felhőtlen szórakozást ígér a kiadó tematikus vadász-sorozatának első kötete. Fejezeteiben hazánk egyik legismertebb vadász-írója, Kittenberger Kálmán vall kelet-afrikai utazásairól és vadászatairól. Az első ízben több mint hét évtizede (Bp., Franklin Társulat, 1930.) napvilágot látott kötet fejezetei bővelkednek a színes útleírásokban, az izgalmas vadászkalandokban és az érdekes néprajzi vonatkozású feljegyzésekben. A kötet tulajdonképpen az 1928-29-es, több mint fél éves ugandai és belga-kongói vadászkirándulás eseményeiből tartalmaz válogatást. Olvashatunk elefántok, bivalyok, oroszlánok és orrszarvúak elejtéséről, sőt, különféle majomfajok példányainak puskavégre kerítéséről is. A történetekben találkozhatunk a fekete kontinens apróbb állatfajaival, többek között a moszkitókkal, cecelegyekkel és a vad méhekkel, sőt, skorpióval és szarvasvarjúval is. Megtudhatjuk, hogyan éltek a fekete Afrika világtól elzárt törzsei a múlt század első felében, miféle szokásaik, hiedelmeik voltak. Kittenberger amellett, hogy bemutatja a korabeli Afrika arculatát, egyúttal össze is tudja hasonlítani az állapotok változását a mintegy két évtizeddel korábbi élményeihez képest. Érdemes tudni, hogy az említett első kiadás óta első ízben jelenik meg a mű csonkítás nélkül, azaz tartalmazza a vadásztárs, Horthy Jenő tollából származó fejezeteket, és az ifj. Horthy István által készített fekete-fehér fényképeket is.

Kollekciók