Ajax-loader

András Sándor könyvei a rukkolán


András Sándor - Mi ​vagyunk most a vandálok is
András ​Sándor legújabb verskötetének hangneme egy olyan közérzet, amelynek a központja többes számú, maga a köz, mint köztes élet, közélet, közös élet, gyarapítva egy furcsa közöttemmel és egy még furcsább átközött-tel. A "Közöttem" ciklus versei öndialógusoknak tűnhetnek, az egyik megszólaló azonban első személyben, míg a másik a megszólíthatatlan harmadik személyben szól arról, amit és akit nem szólíthat meg.

András Sándor - Bretonhídon ​Atlantiszba
„…aki ​ezeket írja, negyven éven át külhoni magyarként Angliában, Amerikában és (Nyugat-Németországban is) élt, huszonkét évestől hatvankét éves koráig ott pácolódott, egyesek szerint fertőződött. Ezen változtatni nem tud, nem is akar. Máshogyan nézi ugyanazt, mint a belhoniak, akik magukat határon-belülieknek gondolják, mivel magyarországiak. Ez a máshogyan néző, máshogyan nézettként is, a határon túliakkal – felvidékiekkel, erdélyiekkel, vajdaságiakkal –, érezte és érzi magát cinkosnak. A maga mentségére csak azt tudja mondani, az eklézsia megkövetése nélkül, hogy nem idegen szemekkel néz, aki idegeneknek idegenben megélt ismeretével is.” „Teszi ezt mintegy olyan meggondolásból és meggyőződésből, hogy az univerzumnak épp úgy nincsen és nem lehet homlokzata, mint Istennek, egy kavicsnak vagy egy széknek.”

András Sándor - The ​Exile of Gods
The ​book undertakes to show the presence of a certain theme, that of gods in exile, throughout Heine's work. Heine treated the gods seriously, attaching to them a more than symbolic significance. At the same time he believed in the potential divinity of man, that man can live in the harmony of a Golden Age, and, consequently, that man can create such a harmony. Towards the end of his life he gave up this belief, but never his demand for it. The concept "god is exile" led him in this way to what be called religious problems. It led him in the final analysis to a theory that implicated religion, philosophy and sociology. The book does not go into discussing this theory. It contains itself to pointing out its presence. Heine has constantly been accused of being inconsistent in his political affiliations due to his weak character. The book proposes that Heine fought his battles from the ground of this intuitive rather than systematic theory of exile. He took part in the political controversies of his day, but with the conviction that basic issues could only be tackled on the plane, not of politics, but of morality (hence his religious-philosophical interests) on the one hand, and of economic son the other. The concept "gods in exile" was based on a vision, a mode of viewing. It also produced, therefore, a particular creative process and poetic technique. The process of creation is shown to be mastered by what is termed "creative intellect" in contrast to Schiller's "creative spirit" or Coleridge's "shaping spirit of imagination". Creation through the creative intellect effected in Heine's practice a technique termed in the book "ironic symbolism" i.e., a symbolism the ground of which lies primarily in the intellect, and not, as in the case of Rimbaud and Mallarmé, in the unconscious imagination. But this ironic symbolism is very close to _symbolisme_ and what followed it in our century. Heine as the poet of creative intellect is, therefore, claimed to belong to the beginnings of modern poetry.

András Sándor - Játék ​vagy kaland
Nyolc ​filozófiai és esztétikai-irodalomtörténeti tárgyú tanulmányt tartalmaz a washingtoni Howard Universityn tanító, magyar származású András Sándor újabb kötete, amely játékos kalandra invitálja olvasóit szó és képzelet, nyelv és irodalom világában. ; A címadó tanulmány a mitologikus művek világát járja körül, elsősorban Derrida mítoszelméletét értelmezve, a valós és valótlan jelenségek elválaszthatatlanságáról beszél, amelyek együttesen csak az emberben - az ember mítoszteremtő képzeletében - hatnak, a jelenlét (présence) közvetítésével. Derrida fogalomrendszerében ez a jelenlét maga a mítosz, a mítosz pedig a jelenlét illúziója. Jelenlét és cselekvés viszonya határozza meg életünket, amely - pl. Wittgenstein filozófiájában - pragmatikus rendező struktúrájú nyelvi játékká lényegül át. Derrida ezzel szemben a nyelv "abszolút játékká szabadítására" törekszik egy különösen felfogott "kalandon" keresztül, amely a szemiotika szintjére redukálja a beszédet, vagyis a mítoszt valóra váltó cselekvést. A cselekvés-kalandok pedig a szöveg szintjén irodalmat teremtenek - Shakespeare-től napjainkig. Ugyanez a filozofikus hangvétel jellemzi a többi írást is: a szerző a gondolkodás-elmélkedés síkján von párhuzamot az avantgárd mint jelenség és a művészet között, értelmezi a különböző irodalmi szövegek torc-technikáját (magyarul: szójátékokat), vagyis a szavak hangzása és jelentése közti különbség kihasználását, kalandozik a magyar "képes" szó zavaró homonímiájában, amely egyszerre fejezhet ki jelzőt vagy képességet, összehasonlítja Petőfi megmagyarázhatatlan tehetségében kettős ars poeticáját (az elkötelezettet és az öncélút), értelmezi Az ember tragédiája formájának szimbolizmusát vagy Kosztolányi Dezső művészetét, az "öncélúság" legismertebb és legszókimondóbb képviselőjeként. ; András Sándor számára a szövegek "nyelvi létformája" a dolgok újragondolását jelenti; azt a kalandot, amelynek során gondolkodásunk évszázados beidegződései átalakulnak, átértelmezve világunkat, hogy egyre távolabb a szótól egyre közelebb kerüljünk önmagunk megértéséhez. - Értelmiségiek, irodalommal, nyelvészettel hivatásszerűen foglalkozók olvasmánya.

András Sándor - Játék ​vagy kaland
Nyolc ​filozófiai és esztétikai-irodalomtörténeti tárgyú tanulmányt tartalmaz a washingtoni Howard Universityn tanító, magyar származású András Sándor újabb kötete, amely játékos kalandra invitálja olvasóit szó és képzelet, nyelv és irodalom világában. ; A címadó tanulmány a mitologikus művek világát járja körül, elsősorban Derrida mítoszelméletét értelmezve, a valós és valótlan jelenségek elválaszthatatlanságáról beszél, amelyek együttesen csak az emberben - az ember mítoszteremtő képzeletében - hatnak, a jelenlét (présence) közvetítésével. Derrida fogalomrendszerében ez a jelenlét maga a mítosz, a mítosz pedig a jelenlét illúziója. Jelenlét és cselekvés viszonya határozza meg életünket, amely - pl. Wittgenstein filozófiájában - pragmatikus rendező struktúrájú nyelvi játékká lényegül át. Derrida ezzel szemben a nyelv "abszolút játékká szabadítására" törekszik egy különösen felfogott "kalandon" keresztül, amely a szemiotika szintjére redukálja a beszédet, vagyis a mítoszt valóra váltó cselekvést. A cselekvés-kalandok pedig a szöveg szintjén irodalmat teremtenek - Shakespeare-től napjainkig. Ugyanez a filozofikus hangvétel jellemzi a többi írást is: a szerző a gondolkodás-elmélkedés síkján von párhuzamot az avantgárd mint jelenség és a művészet között, értelmezi a különböző irodalmi szövegek torc-technikáját (magyarul: szójátékokat), vagyis a szavak hangzása és jelentése közti különbség kihasználását, kalandozik a magyar "képes" szó zavaró homonímiájában, amely egyszerre fejezhet ki jelzőt vagy képességet, összehasonlítja Petőfi megmagyarázhatatlan tehetségében kettős ars poeticáját (az elkötelezettet és az öncélút), értelmezi Az ember tragédiája formájának szimbolizmusát vagy Kosztolányi Dezső művészetét, az "öncélúság" legismertebb és legszókimondóbb képviselőjeként. ; András Sándor számára a szövegek "nyelvi létformája" a dolgok újragondolását jelenti; azt a kalandot, amelynek során gondolkodásunk évszázados beidegződései átalakulnak, átértelmezve világunkat, hogy egyre távolabb a szótól egyre közelebb kerüljünk önmagunk megértéséhez. - Értelmiségiek, irodalommal, nyelvészettel hivatásszerűen foglalkozók olvasmánya.

András Sándor - Lutheránus ​zen
...a ​meghalt ember úgy képes hatni másokra, mint meghalása előtt, olykor még jobban, és a még-létező olyan erővel érezheti magában a már-nem-létezőt, hogy gyakran képtelen azt másként, mint még-létezőként érezni és megélni. Az ilyen szembesülés, ha valóban megtörténik, nem merevíti kővé a szembesülőt, mint a mítoszok Medúzája, nem is zúzza-zilálja szét, hanem léte - ezért gondolkodása és érzése - egészében megrengeti. Ez a világrengés. Ott érezhető, ahol összeér bel- és külvilág, ember és környezet, ahol fölsejlik a megélhetetlen vég - olvasható András Sándor Lutheránus Zen című könyve egyik esszéjében. Új kötetének írásai izgalmas szellemi kalandot ígérnek, amelyek rendre a halál, a halálhoz vezető út felől nyernek értelmet. De korunk olyan fontos kérdéseire is választ kapunk, hogy mennyire uralja a technika a civilizációnkat és a gondolkodásunkat, hogyan alakul a nyelv, a kép és az írás viszonya, mit jelent a szent fogalma ma, stb. A kötet fontos olvasmánya lehet annak, aki nem elégszik meg a kész, előre gyártott válaszokkal.

András Sándor - Szent ​Kujon megkísértése
"Tökét ​vakarja az ember ilyenkor. Már akinek van. Nekem például nincsen. Nagyon zavaró. Az utcán lőtte el egy rendőrgolyó, tévedésből." A Szent Kujon megkísértése című kötet három csoportba elrendezett történetekből áll. Időbeli sorrendben első az 1960-as évek közepén a müncheni Új Látóhatár pályázatát megnyerő Hazatérés, utolsó a 2007-ben írt és megjelentetett Napló. A három csoportba osztott írások háromfélék. Az első csoportot rövid, többnyire komikus, illetve álomszerűen bizarr, abszurd történetek alkotják, a harmadikba valósnak érezhető történetek kerültek, amelyekben a kül- és a belvilág - a megírás módjában is - egymásnak ütközik és nem feloldásba szelídülő feszültséggel sejtet mai emberi bajt. A második csoportban három hosszabb szöveg-kollázs található. A téma mindhárom esetben más-más, de valós emberekre és helyzetekre utal, részben azoktól az emberektől származó szövegekkel. Egy felforgatott és kaotikusságában kozmikus távlatokba is villanó világ látomását keltik, hol Thököly korában, hol a 30 éves háború Németországában, hol 1953 tavaszán, amikor csaknem egy időben történt a Mount Everest megmászása és Sztálin halála. A Szent Kujon megkísértése történetei hol köznapi, hol humorosan bizarr, abszurd helyszíneket és helyzeteket jelenítenek meg, de mindig, akkor is, amikor távoli korokba viszik el az olvasót, a mi történeteinkről szólnak és keltenek eleven látomást. András Sándor 1934-ben született Budapesten. A washingtoni Howard University tanáraként dolgozott. Jelenleg Budapesten és Nemesvitán él.

András Sándor - Szerelem
„Engem ​nem elvont kérdések érdekelnek. Az érdekel, ki-mi az az ember, aki most él, hogyan viszonylik ahhoz az emberhez, aki élt, és aki azt mondta nekem, nagyon-nagyon szeret, és kihez szólok most, amikor felhívom telefonon őt, egy névvel megnevezhető nőt, akinek lényegében ugyanaz a keze, a lába, a hasa, az orra, mint aki azt mondta nekem: Nagyon szeretlek. A szó legszorosabb értelmében nem tudom, kihez beszélek most; a névvel megnevezés nem segít, akár személyiségzavar áll fenn, akár nem. Nekem úgy tűnik, ő sem tudja, kihez szól, mivel nem képes felmérni sem azt, hogy mi történt velem, mi lett belőlem annak hatására, hogy ő elhagyott és - ez majdnem a legfájdalmasabb - olyan módon, ahogyan tette; sem azt, hogy ő mivé lett, miként beszél."

András Sándor - Gyilkosság ​Alaszkában
„Frank ​Willow, a polgármester, bár alig lehetett felismerni, a padlón ült, meztelenül, nyilvánvalón holtan. Az íróasztal előtt, törökülésben, feje a mellére bukott, két levágott alkarja mellette feküdt a padlón, mindegyik felfelé fordított tenyerében egy-egy kivájt szeme, két füle pedig a térdén. Ilyet még nem láttam, ilyet még senki se láthatott Yakutatban, de egész Alaszkában sem, ebben biztos vagyok” – számol be erről a különös gyilkosságról az egyik tanú, a városka indián alpolgármestere. Miért történt e rejtélyes gyilkosság? Ki követte el és miért? Egyáltalán mit akart(ak) üzenni a „tetem-totemmel” a gyilkos(ok)? Nem véletlen, hogy sem az érintett szemtanúk, sem a helyi rendőrség, sem az FBI nem tud mit kezdeni ezzel. Ehhez már Sherlock Holmes-ot kellett segítségül hívni Londonból, aki először vonakodott, hogy elutazzon Alaszkába, a tlingitek ősi földjére. Ám a feladat és az a furcsa tény, hogy az áldozat füleiben egy-egy „halott” szúnyogot találtak, fölkelti Sherlock Holmes érdeklődését… András Sándor Gyilkosság Alaszkában című könyve valódi krimi és filozofikus kalandregény. De mindenekelőtt: letehetetlen olvasmány.

András Sándor - Heidegger ​és a szent
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

András Sándor - Malevics ​és a művészet
"A ​teljes Malevics-jelenség megmutatja, hogy a világon semmi sem ellentmondásmentes, egyrészt kiderült, hogy egy olyan művész és művészet, mely nem akar direkt változtatni, sokkal nagyobb változásokat képes indukálni, tehát ha a művészet képes hatni, azt áttételesen teszi, és nem közvetlenül. Másrészt a földi léptéken túli gondolkodás egyik legfontosabb alakja, Kazimir Malevics biztos nem gondolta volna, hogy száz év múlva egy ilyen tézistelen, az idealizmust elutasító, az ideális világ megteremtéséről lemondó bolygó lakói ekkora elismeréssel viseltetnek majd iránta." "Éppen amikor Duchamp felhagyott a festészettel és talált tárgyakat állított ki, Malevics úgy vélte és hitte, hogy a mindenség tárgyatlan, hogy a tárgyak illúziók, és ennek megfelelően egy tárgyatlan művészetet hirdetett meg."

Kollekciók