Ajax-loader

Maros András könyvei a rukkolán


Maros András - Kávéházi ​pillanatok
Aki ​régóta jár kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, sőt azt is meglátja, amit nem is lát. Kifejlődött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket, és ha ez a személy éppenséggel író (történetesen Maros András), fel (le) is jegyzi őket. Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap - egy beszélgetés foszlányát, a pincér és a vendég közt sorsdöntő ütközetet, egy első randevú ügyetlenkedéseit, egy utolsó szakítás fojtó csendjét, ravasz tekintetű üzletemberek vitáját, egykori osztálytársak gúnyolódásait, egy család újraegyesítésének reménytelen kísérletét, magányos vendégek sértődéseit. Ha az olvasó csak feleannyira szórakozik a történeteken, mint a szerző (miközben írta őket), már megérte ezt a könyvet kézbe venni.

Maros András - Csinálni ​kell
Csinálni ​kell. Szétszedni, megpucolni és összerakni, amíg jó nem lesz. Mintha ez lenne a novellák receptje: Maros András jó mesterember módjára szétcsavarozza a történeteket, letisztítja, megolajozza, aztán újra összeszereli őket. Csakhogy nem úgy illeszti egymáshoz az elemeket, ahogyan azt várnánk. A jó mesterember figurája álca, az olajfoltos overáll, a hegesztőszemüveg mögött egy zseniális feltaláló lapul, aki magában kuncog, néha ördögien felkacag. Tudja, mit csinál. A végeredmény sohasem az, amire számítunk, nem úgy működnek ezek a szerkezetek, mint ahogy megszoktuk. Első pillantásra egyszerű sztorikat olvasunk a mai, nagyon is hétköznapi életből, de aztán feltűnik, hogy szokatlan a nézőpont és a nyelv, furcsák a szereplők, nem várt fejlemény lesz a csattanó, és ettől válik elképesztően izgalmassá az egész könyv, az elejétől a végéig. És akkor a finom, mégis karcos humoráról még nem is beszéltünk. Azt érezni kell. Élvezni kell. Olvasni kell.

Maros András - Játszótéri ​pillanatok
"A ​játszótér olyan közösségi tér, ahol érvényüket vesztik a megszokott szabályok - a fizika és a társadalmi együttélés szabályai egyaránt. Másképp tagolódik a tér, másképp telik az idő. Másképp nézünk egymásra, másképp kommunikálunk, másképp működik az érzékelésünk, az emberismeretünk, a humorunk. Ezt a téren és időn kívüli állapotot, habitusól függően, láthatjuk siralmasnak, felemelőnek, érdekesnek vagy éppen viccesnek. Maros András, aki fiatal apaként gyakorlott játszótéri dzsungelharcos, inkább a groteszk humor felől közelít. Kisprózáiban arról az oldalunkról mutat be minket, a játszótéri társadalom aktuális, volt vagy leendő tagjait, amelyet a külvilágnak nem biztos, hogy szívesen mutogatnánk."

Maros András - Befutunk
Mihez ​kezdjen a madarász, ha az a ritka madár, amelynek tanulmányozására feltette az egész életét, egyszer csak fogja magát, és kipusztul? És mihez kezdjen a madarászné életközépi válságban szenvedő, depressziós férjével? Kucsma Pál és felesége külön utakon keresnek vigaszt: Pál a fejébe veszi, hogy megtanul repülni, Ica pedig, hogy szépségkirálynőt farag kislányukból, Hédiből. Hogy maga Hédi mit gondol az egészről, arról nincs adat, ám a jelek szerint nem is igazán érdekel senkit. Maros András legújabb regénye fergeteges komédia és édes-bús szatíra, amiben - legalább egy-egy villanásra - minden olvasó magára ismerhet

Maros András - Neveket ​akarok hallani
"Utazómagasság: ​9500 méter. A kapitány szerint nincs turbulencia, szerintem meg van. Nézem a térképet. Jó lenne, ha a nagyobb városok neveit kiírnák a települések fölé. Ahhoz, hogy egy városnév olvasható legyen, egyetlen betû nagysága körülbelül négy darab, hosszában egymás mögé épített focipálya nagyságával kellene, hogy megegyezzen, ami, ha a holland s'-Hertogenbosch városára gondolunk, megértem, okozhat némi fennakadást: le kéne rombolni egy-két környezõ települést. Meg aztán ott van a Ruhr-vidék, városok egymás hegyén-hátán, Düsseldorf, Dortmund satöbbi, egyik fölött se hagytak ki helyet a névnek."

Maros András - Limonádé
Ki ​gyalázta meg George Kedves (70) "amerikás magyar" mesterhegedűjét? Hogyan kerül Tibor (19) Floridába, Kedves csinos feleségének, Bernadettnek (37) karjaiba? És mit kezdjen egymással e három idegen, ha az élet összesorsolja őket? Maros András a fiatal írónemzedék jeles tagja, aki két sikeres novelláskötet után végre regénnyel jelentkezik. A Limonádé friss és fanyar ízű mű: egy fiatal srác beavatásának és "édes életre" nevelésének (nevelődésének?) története. Tibor a gyászosan szürke Budapestről a bosszúra éhes, megkeseredett Kedvesnének köszönhetően "kivándorol" Amerikába, és megrészegülve a floridai napfénytől és a kertváros különös lakóitól, napok alatt búcsút vesz a lébecolós kamaszléttől. Egy nap a trió bajba kerül, Tibor nyakába komoly gondok szakadnak, de George Kedvestől nemhogy atyai biztatást nem kap, a muzsikus rátestálja egy megfakult házasság és egy kiöregedett művész problémáit is...

Maros András - Semmi ​negyven
George ​H. W. Bush hivatalos budapesti látogatása alatt a Vasas teniszpályáinál tartja napi futóedzését, együtt kocogunk. Körről körre lassul. Megkérdezem, fárad-e, hősködve azt mondja, nem. Hazugságon kapom az Egyesült Államok elnökét! A Fővárosi Tanács egyik osztályvezetőjét sikerül elsőre tökön lőnöm teniszlabdával, fagyi jár érte. Az idősebb csapattársakkal való pimaszkodásért viszont használt zokni jár - szájba. Misi, a pályamunkás lopott pólóban a slagnak kiásott gödörbe húzódik, ott iszogat, felszámolási eljárást indított saját magával szemben, jól áll az ügye. Cliff Richard belép a teniszcsarnokba fényes melegítőben, hajpántban. Ütök vele egy órácskát. Az ausztriai teniszversenyre kísérő szakvezető, miután eltéved Bécs belvárosában, megszólítja a helyieket: Guten Tag, Westbahnhof! Különös figurák és helyzetek, elérhetetlen példaképek a 80-as, 90-es évek teniszvilágából. A rendszerváltás környéki Magyarország egy élsportoló tinédzser szemén keresztül. Epizódok egy a vasfüggöny mögül az USA-ba keveredett, álmodozó fiú mindennapjaiból. Semmi negyven - nem jó állás, de még megfordítható...

Kollekciók