Ajax-loader

Elmer István könyvei a rukkolán


Elmer István - Lépcsők
A ​József Attila-díjas író novelláskötete afféle jó értelemben vett posztmodern lét-, lélek- és időfilozófia. A szövegek lírai alanya, Hajós a saját tegap-ma-holnapjában éli és ábrándja (ez itt most ige) végig vagy körbe-körbe, vagy oda és vissza az életét, amely az apjáé, a fiáé és nagyapjáé is. Hajós világában kalandozva az olvasó egyre-másra saját életének áramlásai, partjai és zátonyai, árvaságai, rettegései, örömei, vágyakozásai, csalódásai és reménykedései között jár, hogy Hajóshoz - és (az) Íróhoz - hasonlóan rádöbbenhessen: ő maga is Odüsszeusz.

Elmer István - Sodronyok ​/ Örlőkő
Minden ​nemzedéknek meg kell írnia a maga iskolaregényét. Erről szól a Sodronyok. Az Őrlőkő a hűség és árulás örök problémáját feszegeti egy házaspár életében, a szocializmus évtizedeinek kulisszái között.

Elmer István - A ​bolondajtó / Violin
"A ​bolondajtó című kisregény az 1990-es évek délszláv háborújának idején játszódik. A történet azonban túlmutat a pillanatnyi helyzeten: a minden korban, minden körülmények között előforduló, az ember lényegét érintő lelki választásról szól. Hogyan juthatunk el az adott történelmi létezés viszonyai között legyenek azok nyugalmasak, kellemesek, békések, vagy mint ebben a műben, keservesen megpróbálók az élet teljes távlatának felismeréséig, a földi létezésen túlmutató bizonyosság kereséséig. A kisregény fiatalember hőse a véletlen folytán a véletlen persze üres szó, a belső út törvényéről van szó annak köszönheti megmenekülését az ellenség elől, hogy magára ölti, mintegy álruhaként a ferences szerzetesi ruhát. Hogyan válik belsővé ez a kényszer szülte külső választás? Mire véget ér a város ostroma, s megszületik a fegyverszünet, milyen felismerésig jut el a lélek? A Violin című kisregény kimondatlanul, de felismerhetően Antonio Vivaldi Velencéjébe vezet el minket. A maestro egy leánynevelő intézet énektanára, katolikus pap és zeneszerző. Velence, ez a tengeren lebegő város a kifinomult művészet szeretetének és keresésének szépséggé emelkedő környezete. A művészet folyamatosan arra tesz kísérletet, hogy felnyissa az ember tekintetét a látható világon túli láthatatlan felé, amely láthatatlan világ életünk elválaszthatatlan, lényegi meghatározója. A zeneszerző ezért tesz újra és újra kísérletet a teljesség utáni vágytól hajtva a tökéletes mű megkomponálására. Ihletadóként az egyik növendékleány hangja szolgál számára. A környezet azonban félreérti ezt, s arra gondolnak, az idősödő pap-művész szerelmi történetének tanúi"

Elmer István - Bóják ​az áramlatban
"Folyójáró, ​tengerszerető ember vagyok. Ismerem a sodorvonalak, az áramlatok természetét. És ismerem a bójákat, amelyek a víz, a nagy víz sodrásában-áramlásában kijelölik az irányt, a hajózás útját; határt szabnak, normát állítanak. Úszás közben is figyelmeztetnek a határokra. Így figyelmeztetnek sors- és történetbóják az emberélet hajózható, megúszható útjára. A bóják a változásokban az állandóságot képviselik, a téridőben a Mindenségre irányítják a lélek figyelmét, a teljesség biztos pontjára, irányjelzőjére, amelyhez - akihez - viszonyíthatjuk létezésünket. "Ez a megtestesülés emelt, és ragadott magával mindent, ez az egyetlen élet, amely összeráncolódott ott az úttest szélén, s mintha megértettem volna valamit a föltámadásból, vagy legalább abból, miért himbálódznak a bóják az áramlatban."

Elmer István - A ​fogoly szeme
A ​fájdalom, a félelem, a megcsalatás és a hűség, az önfeláldozás és odaadás, becsület és becstelenség megannyi arcát villantják fel Elmer István novellái. A hadifogságban, gulágtáborokban sínylődők mindennapi élet-halál harca az otthon maradottak földolgozhatatlan veszteségeinek, olykor a hazaérkezők boldogságának-boldogtalanságának képeivel váltakozik. Értelmetlen pusztulás, csodás megmenekülés, bajtársiasság és árulás, halál és szerelem egyként életre szóló lenyomatai a plautusi mindenkor érvényes "ember embernek farkasa" idejéből, amelynek rettenetében mégis föl-fölcsillan a hit reménysége.

Elmer István - Örökre ​veszve nem lehet
Görgey ​Artúr a magyar emlékezetben az egyik leginkább ellentmondásos személyiségként jelenik meg. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történetéből mindig azokat emelte ki az utókor, akik éppen megfeleltek az adott időszak ideológiai kívánalmainak. A Kossuth-Görgey ellentét immár százhatvanöt éve közismert. Ez a regény nem kíván állást foglalni a történészek vitájában. Inkább emléket állít Görgeynek, e sziklából faragott, mégis érzékeny léleknek.

Elmer István - Ahol ​mindörökre nyár van
Czigány ​György - költő, számos zenei, irodalmi, vallási rádió- és televízió- műsor szerkesztője. 1931-ben Budapesten született, de gyermekkorának, eszmélésének színhelye Győr. Tizenöt éves, amikor országos irodalmi pályázaton nyer első díjat novellájával, s folyamatosan megjelennek versei a Zászlónk című ifjúsági lapban. Kamaszkorát, az ostromot és a háború utáni évtizedeket Budán, a Krisztinavárosban éli meg, ahol sokáig a plébánia- templom orgonistája. 1956 tavaszán tartja zongoraművész-tanári diploma- hangversenyét a Zeneakadémián, ám az évek során nem zeneművészetével, hanem rádiós és televíziós szereplésével válik ismertté a nagyközönség előtt. A kiadó e portrékötettel nemcsak szellemi-lelki tükröt akar állítani a művész-írónak, hanem egyben köszönti is őt 75. születésnapja alkalmából. A könyvben feltáruló színes életút, a felidézett emlékek, versek egyrészt munkásságának egyfajta breviáriumát adják, másrészt barátokká vált írók, művészek és pályatársak - többek között Borsos Miklós, Kő Pál, Hűvösvölgyi Ildikó, Gyurkovics Tibor, Petrovics Emil, Németh István Péter - gondolatait is közvetítik az olvasónak. (Patyi Beáta)

Elmer István - Lehet
A ​mű cselekménye a rendszerváltozás idején játszódik. Egy család tagjaival találkozunk az évenként szokásos összejöveteleik alkalmával: tavasszal, nyár elején és ősszel. Három nemzedék magatartása és gondolatai jelennek meg, elsősorban a középkorú főhős, Bajai Nándor nézőpontjából. Megismerkedünk a családi viszonyokkal, a múltból hozott emlékekkel és beidegződésekkel, s ahogyan a szereplők válaszolnak a körülöttük végbemenő politikai-társadalmi változásokra. Mint valami üvegházból, úgy tekintenek a véderőddé növekedő családi otthonból a kinti világra, s közben megfogalmazzák múlthoz fűződő viszonyukat, mindazt a hamisnak vagy reálisnak tekinthető vágyukat, amelyet a jövővel szemben táplálnak. Ennek során összeütközésre kerül sor a család tagjai között Vitáik során bontakoznak ki a történelmi jelenben lehetséges magatartásmódok, erkölcsi állásfoglalások.

Elmer István - Fehér ​szavak
A ​könyvben az írói fantázia segítségével jelenik meg néhány egykori pálos elődünk. Nem az életrajzi hitelesség, hanem a pálos lelkület ábrázolása volt a szerző elsődleges célja. Bemutatja, hogyan gondolkodhatott egy pálos szerzetes, segít nekünk elképzelni, milyen lehetett eleink élete békeidőben és háborúságok idején.

Elmer István - A ​történelem orgonáján Isten játszik
Az ​Új Ember első száma 1945. augusztus 9-én, ötven esztendővel ezelőtt jelent meg. Hosszú évtizedeken át az egyetlen magyarországi katolikus hetilap volt - nem számítva a békepapi mozgalom kiadványát. Olyan missziót teljesített, amely egyedülálló volt, és ma sem nélkülözhető jelenléte: keresztény szemlélettel ad hírt változó világunk eseményeiről, s ennél többre is vállalkozik: az örök krisztusi értékek szolgálatára az újságírás eszközeivel. A hetilap fél évszázados története nem pusztán sajtótörténet. Az olvasó, miközben megismerkedhet az Új Ember születésének körülményeivel, az "újságcsinálás" hétköznapjaival, a magyar egyház és társadalom közelmúltbeli sorsának alakulásáról is hűséges képet kaphat. A régebbi lapszámok jó néhány izgalmas, szép és mély lelkiséget hordozó írását idézi a kötet, s megismertet azzal a szellemi, művészi közeggel, amely a katolikus újságírást jellemezte, a folyamatosság szellemében napjainkig.

Elmer István - Nincs ​emberem
Két ​regény - egy regényben. A főhős talál egy kéziratot, mely - más környezetben, más díszletek között - saját sorsát vetíti elé, a létezés szélesebb, keresztúti távlatába helyezve, s mintegy beteljesítve azt. Így fonódik össze a kettő, s olykor egy-egy mondat "áthallása" erősíti a napjainkban játszódó kalandos történetet, melyben az egyéni utak hátterében kibontakozik az 1990 utáni évek Magyarországának társadalmi közérzete.

Elmer István - A ​megtört kenyér
Három ​ember sorsát kísérhetjük nyomon, valamikor az 1950-es évek Magyarországán. A vegyészmérnök, a szerzetespap és a szobrászművész egy nehéz pillanatban találkozik egymással, s ebben a találkozásban egyszerű, hétköznapi módon fénylik fel a legnagyszerűbb, ami a regény címével, a megtört kenyérrel fejezhető ki. A három ember életútjában a szerző különböző magatartásmódokat ábrázol, amelyekben a szakrális és a profán ütközik, majd valamiképpen egymásra talál. Elmer István tiltakozna a szakrális és a profán megkülönböztetésén, mert azt vallja – ha az úgynevezett keresztény civilizáció eltévedt is ebben –, hogy a vallás, a törvény és a mindennapi élet elválaszthatatlanul egybefonódik. Az ettől való eltérés konfliktusokba sodor és sebeket ejt. Három megrendült férfi az élet látszólagos mélypontján, mégis az élet magasában – erről szól a fordulatos, érzelmekkel és tűnődésekkel átszőtt regény.

Elmer István - Isten ​próbababái
"A ​világban az ember talán a legtörékenyebb Isten-próbababa, s ez a törékenység kell ahhoz, hogy hegyekhez és fákhoz, füvekhez illő gyönyörűséget hozzon a világba Bach, Mozart, Szabó Lőrinc és mindenféle, lélek-csipkézett ember-mű, s azzal, ha rád nézek, s te rám, s ha van, ki megfogja az utolsó percben a kezemet, vagy a nyári hőségben meghallja hangomat, aki ha leírja: elmennék veled a világ végére, a következő utcasarok előtt nem hagyja el ölelésemet."

Elmer István - Madrigáltörténet
Amikor ​a reneszánszban a zenei gyakorlat az egyházi témáktól a világiak felé fordult, megszületett a madrigál, és néhány évtized alatt remekművek sorát alkották a korszak legjelentősebb zeneszerzői az új műfajban. Később megjelent a madrigálkomédia, amely már egyszerű cselekményre fűzte föl a játékos dallamokat, s ezzel megteremtette az opera előzményét. A madrigál az együtténeklés örömét adja. Ez az élmény határozta meg a Budapesti Madrigálkórust fennállásának fél évszázada alatt. Szekeres Ferenc karnagy baráti köréből nőtt ki az együttes, amely hivatalosan 1957-től működött. Ez idő alatt több mint száz külföldi - elsősorban nyugat-európai - turnéra hívták meg őket. Nemzetközi összehasonlításban is kora egyik legkiválóbb kórusaként tartották számon a kiemelkedő szólóénekeseket is fölvonultató énekegyüttest. Az emlékező képeskönyv a kórustagok megszólaltatásával, visszaemlékezések, külföldi és hazai újságcikkek, illetve kritikák idézésével kíván átfogó képet adni a Budapesti Madrigálkórus történetéről és páratlan sikereiről. Egy spanyol méltatás szerint: "Ha a Budapesti Madrigálkórust említjük, a legjobb minőségű művészi teljesítményről beszélünk."

Elmer István - Ti ​is voltatok sellők
Harminchat ​elbeszélést tartalmaz a szerző legújabb kötete. A történetek - bár tematikailag nem összefüggőek egymással - mondanivalójukban hasonló gondolatokat közvetítenek az olvasó felé. Mindenekelőtt egyfajta fanyar érzelmességgel bírnak, emocionális elmélyedésre késztetve bennünket. Ezt szolgálják a gyakran visszatérő motívumok: az emlékek fényében felélénkülő gyerekkor, a háború túlfeszült időszaka, a múlt század és a közelmúlt történelmi eseményei, Kárpátalja világa és természetesen a víz, számos formában felbukkanva, olyan mindig változó elemként, amely mellett különösen éles kontrasztot képez az emberi szomorúság, gyarlóság változatlansága. Stílusukat tekintve az írások tömörek, gyakran megdöbbentő csattanóval, tele igen érzékletes leíró részekkel, gyakran egyes szám első személyben vagy éles szemű narrátorként mesélve, mindig mélységes átéléssel. A mű elsősorban a kortárs magyar széppróza kedvelőinek ajánlható.

Elmer István - Ferenc ​József keserűvíz
Az ​osztrák származású Kerschensteiner család társadalmi asszimilációs folyamata tárul fel előttünk (1914, 1948, 1968). A kendőzetlen igazságok tükörcserepei jól mutatják, miként válik – tragikumaival együtt – magyarrá, itthonivá, ismerőssé és itthonról tekintve közép-európaivá a Keserűre magyarosított család sorsa.

Kollekciók